Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-10-23 / 85. szám

1937. október 23.

KOMAROMI LAPOK

9 oldal.

A szeplő és a lebarnult bőr fehérítése

Most, amikor már a strandolásnak és napozásnak úgyszólván vége van, mindazok, akik nyáron — szeplőre hajlamosak lévén — nem védték arcukat, a legfeltűnőbb kozmetikai hibával, a szeplővel nem tudnak mit kezdeni.

Régmúlt idők szokásos »tapasztalataira hivatkozva a legellenőrizheletlenebb kenőcsöket próbálják használni és itt két lehetőség áll fenn: vagy a szeplő elleni kenőcsnek nincs hatása, nem fehérít, vagy pedig úgy a kenőcs, mint az esetleges elhasznált folyékony szer olyan ártalmas anyagól tartalmazhat, amely huzamosabb időn keresztül használva tényleg elszínteleníti a szeplőkel, de mivel elsősorban érzékeny bőrű egyéneken keletkezik a szeplő, ez a házikezelés helyrehozhatatlan hibákat okozhat.

Szeplőt fehérítő szer — ha a bőr más eljárásra nem alkalmas — csak a legszigorúbb orvosi felügyelet mellett használható, úgyhogy annak káros hatása ne mutatkozzék, sőt azt teljesen kikerüljük.

Divatos volt s még ma is szokásos a szeplős bőrnek nagy lemezekben vagy egy darabban való leliámlasztása. Ez az eljárás amellett, hogy szociális okokból igen sokszor keresztülvihetetlen, mert a pácienset legalább egyheti szobafogságra ítéli, draszlikus volta mellett eredménytelen is, mert ha a lehámlasztott bőrt napfény éri, a szeplők ismét megjelennek régi helyükön, néha még nagyobb számban, mint azelőtt, mert a bőr érzékenysége fokozódott és vesztett ellenálló képességéből.

A szeplők végleges kiirtása azoknak egyenként való kiégetéséből áll Ez az eljárás nem fájdalmas, heget sosem hagy, nyomnélkül gyógyul rövid napok alatt s emellett ezen eljárásnak megvan az az értéke, hogy ha a következő évben bárhogyan is éri a napsugár, szeplő nem keletkezik.

A divatos fürdőtrikók is súlyos szépséghibáknak okozói, hiszen a vállpánt, az áttört minták stb. mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ősz beálltával, illetőleg a szezon megkezdésével a dekoltázsból a fehér és barna színek legkülönbözőbb változatai nem éppen esztétikusán tűnjenek elő. Éppen napjainkban, az egyöntetűen barna szili rendkívül divatos, de ha ezt az egyöntetűséget fehér sávok, vagy a bőr szintjéből kiemelkedő sötétebb csíkok zavarják, úgy a bőr — egészséges színezését elvesztve feltűnően csúnya lesz.

A lebarnulás, az úgynevezett lesülés« egyénenként változóan marad meg vagy tűnik el teljesen, olykor a legrövidebb idő alatt. Akik foltosán vannak lebarnulva, ott a kezelésnek, illetve a foltok kifehérítésének mindig egyénileg kell történnie, hogy az eljárás eredményes legyen, de amellett ártalmatlan legyen. A bőr felületén mutatkozó barna foltok, csíkok eltüntetése sokszor már egyszerű gyógyszeres kezeléssel is sikerül, sőt megfelelő eljárással sikerült a gyógyszerek részére jobb befogadóképességűvé tenni a bőrt s párhuzamosan azonnal ellensúlyozni lehet a reakció esetleges káros hatását. Természetes, hogy minél kevesebb próbálkozás, illetve káros behatás érte a kifehérítendő területet, annál gyorsabb és szebb eredményt lehet elérné__________

A meglazult fogak

rögzítéséről

A modern fogorvoslás legnagyobb, de egyben legfontosabb problémája

a meglazult fogak rögzítése. Ennek a kérdésnek elsősorban egészségügyi s másodsorban — de nem másodranguan — esztétikai okokból van rendkívül nagy jelentősége.

A táplálkozás, emésztés és ezzel kapcsolatosan a gyomor- és bélfunkciók normális állapotának az alapját jól rágó fogazat adja.

Jól rágni pedig csak hiánytalan, erősen ülő saját vagy műfogakkal lehet. Felesleges megjegyezni, hogy a természetes fogak funkcióját a műfogak csak »pótolják«, de ebben a szóban már kifejezésre is jutott az a tény, hogy a saját, természetes fogakat egészségesen megtartani az egyén elsőrangú érdeke és a fogorvos legfontosabb kötelessége.

Az egészségügyi szempont mellett nem kevésbé fontos az esztétikai szempont, mert a fogászat mai állása szerint lehetségessé teszi, hogy a kerámia segítségével a meglevő csúnya fogakat széppé lehet varázsolni, ami feltétlenül célszerűbb, mint kivárni a pótfogakat.

Vizsgáljuk meg elsősorban, mi idézi elő a fogak lazulását? A legtöbb esetben a fogakra, valamint a fogtasakokba lerakodó fogkő a legnagyobb ellensége a fogak stabilitásának. Fogkő ugyanis nemcsak ott van, ahol szabadszemmel láthatjuk, — a fogak koronáján, — hanem a foghús és a foggyökér között képződő foglasakokban egyre mélyebben rakódik le és ezáltal a fognak a fogmederhez való rögzülését lazítja lassan, de biztosan.

Fogkövet fogkefével eltávolítani nem lehet. A foghústasakokból való precíz, igen gondos fogkőeltávolítást csak az orvos tudja elvégezni. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyközönség erre még nem helyez elég súlyt, pedig a foglazulást ennek a kezelésnek elmulasztása indítja meg.

Hosszantartó betegségek és a ma divatos fogyókúrák is elősegítik a fogak meglazulását, mert olyan belső szervi elváltozást okozhatnak, mely a fogakat tarló csontrendszert és a foghust támadja meg. Gyakran előfordul, hogy a foghus elváltozásai valamilyen belső szerv megbetegedésének első látható tüneteit képviselik és így a fogorvos idejekorán tudja a megbetegedett foghusból a kezdődő cukorbajt, súlyos vérszegénységet, vesebajt stb. megállapítani, az pedig tudott dolog, milyen óriási jelentőséggel bír a páciensre nézve ezen betegségek korai felismerése.

Térjünk azonban vissza arra a kiindulási pontra, hogy ha bekövetkezett már a foglazulás, milyen módon lehet ezen segíteni?

Nagyon szép eredményeket érnek el paraffinkurával. Paraffinpakkolásokkal a meglazult foghust igyekeznek megerősíteni, miáltal a további lazulást megakadályozhatják. Ilyen kúrát évenként, de előrehaladottabb esetben félévenként kell megismételni, azonkívül pedig meg kell tanítani a pácienst a foghusmasszázsra.

Gyógyszeres eljárások sora is ismeretes és legújabban magába a foghusba adott injekciókról számolnak be elég jó eredménnyel. Védőoltások, kitenyésztett egyéni védőszérumok is használatosak. Amint láthatjuk, a diagnózis alapján kezelt foglazulásnál sokféle gyógymóddal rendelkezünk, de az egyén gyógyhajlámától függ, hogy mikor, melyik terápia sikeres. Ha nem is tudják mindig úgy meggyógyítani a foghust, illetőleg a lazulást, hogy teljes gyógyulás következzék be, mégis fontos, hogy a betegséget meg tudják akasztani, illetőleg hosszú évekre kitolni ennek lezajlását.

Miki egér rokonai

Éjszaka volt, amikor minden jóra- Való gyerek mélyen alszik, de a kutyák meg a lovak is, viszont a macskák ilyenkor az egér- és patkánylyukak előtt állnak lesben: várják a prédát. Ilyenkor hál nem tanácsos az egereknek nagy kirándulást lenni. Pedig éjjel járnak ők is, talán, mert kitűnő fülük az éjszaka csendjében inkább meghallja a bársonyos talpú macska léptét is.

Egérpapa, a nagy utazó, hosszú távoliét után, éj jel került haza a zabosláda alatti uj fészekbe. Egérmama addigra már kirágta a láda fenekét, potyogtak a zabszemek, mint az Isten áldása; Pistának és Palinak sorba kellett rakni őket tizenként, úgy tanultak számolni. Nem ment ez tüstént hiba nélkül, akárhányszor kilencet, Vagy tizenegyet raktak ki tíz helyett; de volt eszük, könnyen segítettek a bajon: ha kevesebb volt, pótolták, ha több, megették. Egérmama meg kényelmesen hátradőlt a cipőben, úgy gyönyörködött bennük és amikor Egérpapa megjött, dicsekedve újságolta a gyerekek okosságát és csak azután kérdezte:

— Hol jártál, apuskám?

Egérpapa hümmögött, a fejét rázta

s látszott rajta, hogy nem tudja, miként fogjon szóhoz.

— Mesélj már, apuka, — unszolták a gyerekek is.

— Node ilyet aztán nem láttam, amióta világ a világ! — mondta végre. — Tudjátok hol voltam? Moziban! Tudjátok mii láttam? Egeret!

Volt nagy álmélkodás. A kicsiknek tátva maradt a szájuk és minden egérfog meglátszott benne. Mert hallottak ők már a moziról egyet-mást, de azért valójában nem tudták, milyen is az. És még hogy egeret mutattak a moziban! Miféle egeret?

Egérpapa aztán elmondott sorjában Miki egérről sok mindent. Hogy az egér is, meg nem is; kicsi is, mégis nagy és mindenkit legyűr és olyan; körmönfont az eszejárása, hogy mindenkin kifog. Tud énekelni, hegedülni, zongorázni, de még biciklizni is. Aztán King-Iíongot, az óriásmajmot úgy bezárta a ketrecbe, mint a pintyet. És ha üldözik, akkor van csak haddel-hadd: el se lehet mondani, hogy milyen ügyes. Utolérhetetlen.

Még egérmama is kiváncsi lett erre, nemcsak a kicsik, körülfogták hát Egérpapát, úgy zsinatoltak a fülébe:

— Vigyél el minket is a moziba, apuka! Vigyél el, mi is látni akarjuk a Miki egeret!

— Hiszen jó, — mondta Egérpapa, *- de előbb aludni akarok egy sort.

Ez ellen nem volt apelláta, bár a kis családnak sehogyse tetszett a dolog, mert a nagy utazó bizony nagyokat is szokott aludni.

Egérpapa behúzódott nyomban a cipő legsötétebb részébe és elaludt. Hogy mikor ébredt föl? Bizony nem nézte ott az órát senki. Mindenesetre nagyot nyújtózott, aztán úgy kihúzta a bajszát, mint a drót, majd megtapogatta a hasinkáját és azt mondta Egérmamának:

— No, egy kis koszt nem fog most ártani.

Azzal nekilátott a gyertyacsonknak, evett a penészes sajtból és jócskán befalatozolt az égből pottyant zabból.

— Húst ne egyetek, gyerekeim, — intette közben két fiát, — mert attól hamar csuzt, köszvényt kaptok, aztán nem tudtok a macska elől elillanni.

— Induljunk már! — zaklatták a gyerekek.

De Egérpapa nem zavartatta magát, tovább evett s magyarázott.

— Aztán a szeszre se szokjatok rá, ha akármilyen édes is, hagyjátok ott. Mert szegény, boldogult Béla bácsitok egyszer úgy becsípett az édes pálinkától, hogy az eget bőgőnek nézte tőle. Aztán csak kiállott a konyha elé a folyosóra, ott kiáltozta: hol az, a macska, hadd eszem meg! — No, nem sokszor kiáltotta, odaosont a macska és úgy bekapta őkéimét, hogy nyoma se maradt.

— Menjünk már, apu!

No, aztán elindultak. Elől Egérmama, óvatosan kémlelődve, amíg kívül jutottak az istállón, aztán Egérpapa vette át a vezetést. Sötét volt, vigyázva haladlak mindenféle zeg-zugos utón, keresztül az udvaron, ki az uccára. A szomszédban, a harmadik ház volt a mozi. Besurrantak. De ott is sötét volt.

Egérpapa zavartan nézett körül, mintha idegen helyen járna. Persze, a mozi nem volt kivilágítva, embert se lehetett seholse látni, hát nem ismerte ki magát. Beszaladtak a nézőtérre, fölmásztak a székekre: sehol semmi.

Sok-sok mászkálás, futkosás után fölkerültek a vetítőkamrába, ahol egy kis kenyérhéjra akadtak. Bizonyosan a gépész vacsorájából maradt meg, de ők ezt nem tudták. Ellenben a gyerekek alaposan megéheztek addigra, szorgalmasan nekiestek hát a kenyérhéjnak. De ahogy eszegettek és hozakodtak, egy celluloidtekercset meglöktek, az gurulni kezdett, kibomlott és leszaladt a lépcsőkön a mozi előcsarnokába.

— Jé, —. mondták a gyerekek, — mi ez? Meg lehet enni? — s tüstént belekóstoltak. *.

— Jé, — mondta Egérmama, — egész jóízű. ízleld meg te is, apuskám.

Egérpapa nem volt olyan mohó, figyelmesebben nézegette a szalagot s egyszerre csak felkiáltott:

— Nini, hisz ez Miki egér filmje!

A gyerekek csalódottan nézték.

— Nem is olyan nagy, amilyennek mondtad, — jegyezte meg Pisti.

— És micsoda figura! Nem is egér. — Tette hozzá csalódottan Pali.

^ — De azért egész jóízű, — mondja Egérmama.

Szerencse, hogy ekkor egy takarítónő kinyitotta az ajtót és ezzel elriasztóiba az egércsaládot, különben megették volna a filmet. így is jókora hiányok mutatkoztak rajta a délutáni előadáson. Egérpapa meg is szidta a tisztelt családot, amikor hazaértek.

— Nem enni kellett volna azt, hanem nézni! így aztán semmitek nincsen belőle.

Az oroszlán hálája

Nancy Lee amerikai oroszlánszelidílőnő Oaklandban, Kaliforniában, az életét tette kockára, hogy megmentse kedvenc oroszlánja éleiét, melyet az állatorvosok sehogy sem mertek megmenteni. Ez a Princess nevű hatalmas nőstényoroszlán éles csontszilánkot nye'ljt s a csont a torkán akadt. Az oroszlán borzasztóan szenvedett. Nyöszörögve csúszott az úrnőjéhez. Az tüstént állatorvosért küldött. Lee kisasszony maga nyitotta ki az oroszlán száját s az orvos megállapíthatta a baj okát, de arra már semmiképpen sem volt rábírható, hogy saját kezével távolítsa el a csontot az oroszlán torkából. Minthogy más állatorvosok is kereken megtagadták a veszedelmes műtét véghezvitelét, az oroszlánszelidítőnő elhatározta, hogy maga vállalkozik a merész cselekedetre.

Az oroszlán békén tűrte, mig Lee kisasszonynak sikerült őt megszabadítani a csontszilánktól. Megható volt az állat viselkedése. Mikor a műtét szerencsésen sikerült, gyengéden törleszkedett hozzá úrnőjéhez s megnyalta a kezét.