Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-10-23 / 85. szám

2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937. október 23. Hatalmas sikere volt Mécs Lászlónak Komáromban Október 29-én kezdődik a törvényhozás téli ülésszaka Benes Ede dr. köztársasági «elnök «október 20-iki kelettel két leiratot in­tézett Hodzsa Milán dr. miniszterel­nökhöz. A köztársasági elnök az egyik kéziratban október 20-ikáva! berekesz­­tettnek jelenti ki a nemzetgyűlés ta­vaszi ülésszakát, a másik kézirattal pedig október 29.-re hívja egybe a té­li ülésszakra a parlament mindkét há­zát Prágába. Az ülések kezdetére nézve még nem ismeretes a házelnökségek határozata, de az eddigi szokások alapján valószí­nű, hogy a képviselőház délután 3, a szenátus délután 1 órakor kezdi majd ülését. Egyesült pártunk parlamenti klubjának ülése Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési kép­viselő, az egyesült országos keresztény­szocialista és magyar nemzeti párt parlamenti klubjának elnöke, a par­lamenti klub tagjait október 25-én, délelőtt 11 órára Pozsonyba, értekez­letre hívta össze. Az ülést a pozsonyi pártközpontban tartják s a törvény­hozókon kívül a t art ománygyü lesi kép­viselők is részt fognak azon venni. A klubértekezlet az őszi parlamenti ülés­szak előtt fontos politikai kérdéseket fog tárgyalni és azok mellett állást fog­lalni. A nagyérdemű közönség szi­ves tudomására adom, hogy Komarnoban, Klapka tér 9 sz. alatt modernül felsze­relt fogászati műtermet nyi­tottam. Kérem a nagyérdemű közönség szives támogatását. Schimek Oszkár fogtechnikus — «október 22. Komárom magyar kultúrközönségé­­nek meleg ünnepe volt szerdán: Mécs László rendezte szavalóestjét. Az or­szághatárokon túl is híres, nagyszlo­­venszkói magyar pap-költő ismétel­ten fellépett már Komáromban és minden egyes fellépését hatalmas si­ker kiséri: a szeretet szavától áthat ott versei, amelyeket pompás és sajátos szavalóleehnikával ad elő, valóban magukkal ragadják a közönséget. így volt ezúttal is. Mécs László szavaló­estjére, szerdán este, zsúfoltig meg­töltötte a közönség a Kultúrpalota nagytermét s messze vidékről jöttek Komáromba a köllő meghallgatásá­ra. A szerdai szavalóestet a Jókai­­cserkészek rendezték, nyári táboro­zási alapjuk javára, de a jövedelem­ből részesedett az épülendő király - helmeci kulturház is, amelynek ja­vára Mécs László szaval. Mécs Lász­lóval együtt érkezeti dr. Staud Gábor, az Irodalmi' Szövetség elnöke is. Ha­talmas lelkesedés, tapsvihar fogadta a költő, aki egymásután adta elő szebbnél-szebb, megrázó erejű verseit. A közönség nem telt be a versekkel s újakat követelt, míg végül Mécs Lász-TETSZIK, ami az aszfaltos járdákkal most ta­pasztalható. Megjelentek az aszfalt­­művek emberei s nagy kalapácsolás­sal, zörgéssel, füsttel, megkezdték az aszfalt javítását. Kitapogatták a be­teg járda gyenge ereit, felmetszették a hasát, belenézlek a járda epidermi­szén keresztül a testbe, kimetszettek, bemetszettek, öntöztek s forráztak: fekete egészségfoltok jelentkeztek a járdán. .Most jár le a szerződés és az útépítő vállalat épen s egészsége­sen akarja átadni a sok vihárt s nagy költséget felidézett nevezetes komá­ié, közkívánatra a »Rohanás a tavasz­ban« című* híres versével zárta le estjét. Az esi műsorán igen kedves is­kolai jelenetet játszottak a gimnáziumi lanulók: »Irodalomtörténeti óra 1995- ben. Mécs László születésének száza­dik érfordulóján«. Az elmés, pergő jejenet nem volt egyéb, mint dramati­zált irodalomtörténet, Mécs költésze­tének igen szellemes, kedves méltatá­sa. A jelenetet Bíró Lucián írta szelle­mesen s dr. Szijj Ferencné rendezői tehetsége csillogott benne. A jelenet végén a gimnazisták babérkoszorút adtak a költőnek, aki maga is igen élvezte az érdekes irodabmiiörténet­­órát. A komáromi hatóság Komárom­ban sem engedte elszavalni két versét, amelyet egyébként már többször el­­szavalt, s amely szlovenszkói lapok­ban többször megjelent. Mint kurió­zumot említjük meg, hogy Mécs László Galánlán nem szavalhatott ad­dig, amíg fellépése elölt nem igazolta állampolgárságát. Szerencsére nála volt a vadászjegye, vasúti jegye, szer­kesztőségi igazolványa s így elhárul­tak ezek a mesterséges akadályok is s Mécs László Galántán, mint igazolt állampolgár szavalhatott. romi aszfaltot, amely a várost vá­rosiassá teszi. Tetszik, hogy utat javítanak, de ha a kritika álláspontjára helyezkedünk, elmondhatjuk, hogy nem volt vala­mi remckmimka a gyár részéről ez az aszfalt. Fclhasadozott, megrepede­zett könnyen, gödrök támadtak ben­ne, akadályozta a forgalmat: beteg volt az aszfalt, rossz anyagot adtak hozzá s úgylálszik, kéz sem volt elég­gé hozzáértő, amely kiöntötte az útra s elsimította rajta. Nem lehet ezzel az aszfalttal dicsekedni. Láttunk sok­­kal-sokkal jobbat is. De mi lesz ezen­túl, miután a cég eleget tett vállalt kötelezettségének s utoljára kijavít­tatta a hiányosságokat? Ismét egy mi­niszterre várunk, akinek a kedvéért rendbehozatjuk a város uccáit? Mert az uccákkal kezd rend lenni. Örvendünk annak, hogy a Szent And­rás uccában s a Kiscsapé uccában jg kövezik a járdát s «egyengetik a kocsi­­utat. Ez egészséges, produktiv munka s kívánjuk, hogy Komárom összes uccái is hasonló jósorsra kerüljenek. Az útjavítás mindig eredményes és hálás befektetés. De a járdát is! A füstölgő aszfaltgépet, a csákányt s a kövező kalapács hangját örömmel fogadjuk mindig. Egy kis uccai ren­dellenséget eltűrünk miatta! TETSZIK az a nagy építkezési láz isj amelyt Komáromnak belvárosát elfogta. Két uj házunk egymás mellett, a Szent­­háromság szobor szomszédságában nagyon szép s előkelő látványt nyújt, bár folytatódnék tovább is ezen a vo­nalon s ebben az iramban. A Megye uccán is dolgozik a vakolókanál, épül­jek s szépülnek a város egyes részei, sajnos, külvárosainkról ezt nem mond­hatjuk el. Komárom külvárosai a leg­­csunyábbakhoz tartoznak. Nincsen megfelelő családi-ház építkezésünk sem. Sem terep, sem hajlandóság nin­csen hozzá. A belváros szépül, a kül­város tovább is elhanyagolt marad. NEM TETSZIK, hogy a város nyilvános óráit sehogy­­sem lehet összehangolni. Szeszélye­sen járnak s rendszerint önálló lépé­sekre térnek. A villanyóra folyton re-Tetszik — nem tetszik ... A Jókai Egyesület 25 éve (1911 -1936) Irta: Fülöp Zsigmond. Ebben a szobában kapott helyet Konkoly Thege Miklós remekbeké­­szült régi íróasztala, valamint két bi­­dermejer széke is, melyek a Jókai Egyesület nagy jótevőjére emlékeztet­nek. Április havában vette át az egyesület múzeuma az Ógyalla határában fekvő Aba dombon feltárt őskori lelet tár­gyait. A mintegy kétszáz darabból álló kisebb-nagyobb tárgy ötezer é\' kultúrájáról ad felvilágosítást és ÖL kuliura találkozását tárja föl. Leg­alul a kőkorszakbeli ember három kis lakótelepét találták, majd néhány ezer évi szünet állott be, mely után az ismeretlen nevű bronzkori emberek temetőhelye lett, később kelták, gal­lok, végül germánok temetkeztek az Aba dombon. Nagyszámú csontváz-le­let, cserepek, urnák, festett edények, kőkorszakbeli szerszámok, csonttűk, bronzcsaltok, ékszerek kerültek elő a gondosan végzett ásatás nyomán, me­lyek igen nagy tudományos értékkel bírnak s átvételüknél az «egyesület kép­viselőin kívül a Műemlékvédő Hivatal is képviseltette magát. Mint fentebb megírtuk, a Jókai Egyesület múzeumát Szombathy titkár vezetése és irányítása mellett újraren­dezték és megkezdték a tárlók katalo­gizálását. A rendezéssel 1936. év tava­szán végleg elkészültek és az elnök­ség ünnepi keretek között nyitotta meg. illetve bocsátotta azt a nagy kö­zönség rendelkezésére. Apribs 9-én délután 5 órakor az egyesület veze­tőségének s a polgári hatóságok kép­viselőinek jelenlétében nyílt meg a muzeum és vele együtt a Jókai szoba. A megnyitáson megjelentek Parassin Sándor járási főnök, Soltész Pál közig, főbiztos, Nagy Jenő, a város kor­mánybiztosa és Igó Aladár dr. városi közig, főbiztos, továbbá az egyesület elnökitanácsa és tisztikara nagy szám­ban. Szijj Ferenc dr. elnök üdvözölte a megjelenteket, majd röviden vissza­pillantva a muzeum történetére, öröm­mel jelentette, hogy a gyűjtemények rendszeres elhelyezésével sikeresen rendezték át a tárlókat s meleg sza­vakkal fejezte ki köszönetét a rende­zés munkáját végző és irányító Szom­batin./ Viktor titkárnak, Zombory György múzeumi titkárnak, valamint lelkes segítőtársaiknak, Nagy Barná­nak, Nagy Lászlónak, ifj. Alapi] Gyu­la dr.-nak, Romlás Dezsőnek és Idei­­deli Jánosnak. Megnyitotta a múzeu­mot és felkérte, a jelenlevőket annak megtekintésére. A megjelentek őszinte elismeréssel adóztak a végzett munká­iért s nagy érdeklődéssel szemlélték az országos vonatkozásban is értékes kul­turális intézményt. Április 26-án tartotta a Jókai Egyesület huszonötödik évi rendes köz­gyűlését, amely záróköve volt annak az értékes nemzeti magyar kultur­­munkában eltöltött, sikerekben gaz­dag negyedszázadnak, melynek fényes eredményei új lendületet s teremtő erőt kölcsönöznek a nemzeti gondolat jegyében tovább folytatandó magyar kulturtevékenységnek. Az egyesület tagjai átérezve az év­forduló jelentőségét, (nagy számban gyűltek össze a közgyűlésen, amely Szijj Ferenc dr. elnöklete mellett folyt le. Az elnök megnyitó beszédében örömmel emlékezett meg arról, bogy a Jókai Egyesület betöltötte fennállásá­nak huszonötödik évét, amely egy eseményekben és sikerekben gazdag korszakot zár le. Az elnöki tanács ha­tározata szerint a negyedszázad jubi­leumát ősszel fogja méltó keretekben megünnepelni az egyesület, amikorra remélhetőleg teljesedésbe fog menni régi hő vágyunk: Jókai szobrának fel­állítása, — de a mai napon is lelkes örömmel ünnepeljük a szép évfordu­lót, mert értékes kulturmunka neve­zetes periódusának határkövét jelenti. Jókai szobrának felállítása alapsza­bályszerű kötelessége az egyesületnek, amelyet még ebben az évben akar tel­jesíteni. De Jókai szobra nemcsak az egyesületnek, nemcsak Komáromnak, hanem egész Szlovenszkőnak az ügye, amelyet magáévá kell lennie minden ittélő magyar kulturembernek, min­den Jókai-rajongónak. Igaz kegyelettel emlékezett meg ez­után az elnök az egyesület nagy vesz­teségeiről: Alapy Gyula dr.-ról és Zsindely Ferencről, akiknek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében örökí­tette meg. Majd bejelentette, bogy a muzeum, képtár és könyvtár rende­zése nagy arányokban halad előre, úgy hogy a múzeumot ünnepélyesen meg lehetett nyitni, a másik két nagy értékű gyűjtemény végleges rendezése folyamatban van. Végül lelkes szavak­kal mutatott reá arra, hogy a Jókai Egyesület huszonötéves története meg­mutatja az utat az újabb huszonöt évhez. A mély hatást keltett elnöki megnyi­tót Hajdú Lukács dr. főtitkár költői gondolatokban gazdag jelentése követ­te, amelyekben eleven kullurtevé­­kenységről számolt be. Az 1935. évben megtartott különböző rendezések fel­sorolása után lendületes szavakkal tért reá a jövő munkájára. »Az új huszon­öt évben — mondotta,— új tömegek felé kell elindulnunk, szakosztályaink­ban kiaknázatlan lehetőségek vannak még s ide új embereket kell bevon­nunk. Ne mondják, hogy koldus, mélység felé zuhanó városban élünk, ahol nem lehet semmit sem tenni. B«e keli kapcsolni a fiatalságot s friss han­got kell megütni az egyesület életé­ben. « A nagy tetszéssel fogadott főtitkári jelentés után Makkig Lajos pénztáros terjesztette elő az egyesület 1935. «évi zárszámadását, mely 17608 Ke bevé­telt és 17339 Ke kiadást tüntetett fel. Az «egyesületnek ebben az időben a kulturház renoválásának hátralékos költségeire még 18180 Kö tartozása volt. A muzeum és könyvtár céljaira az országos hivatal 2500 Kc-t folyósított. A Jókai Egyesületnek ez évben 22 alapító és 244 rendes tagja volt. A közgyűlés a számadásokat elfo­gadta és a költségvetést megállapítot­ta, mely után Bariba János ny. pénz­ügyigazgató koretnök vezetése mellett tisztújítás következett. A közgyűlés a jelölő bizottság javaslatát elfogadva, egyhangú lelkesedéssel a következőket választotta meg: Elnök: Szijj Ferenc dr. Társelnö­kök: Gaál Gyula dr.. Gidró Bonifác. Jánossy Lajos, Majer Imre dr., Nagy Nándor. Ügyvezető elnök: Fülöp Zsigmond. Alelnökök: Arany ossy László dr., Fried Jenő, Galambos Zol­tán, Hikisch Károly, Kenessey Kál­mán dr. Főlitkár: Szombathy Viktor. Titkár: Baranyai/ József dr. Jogta­nácsos: K állag Endre dr. Főjegy­ző: Bor ka Géza dr. Jegyzők: Kollár Lajos, és Doma Ervin. Pénztáros: Makkig Lajos. Ellenőrök: Argay La­jos, Ferenczy Hugó. Házgondnok: Csizy István. Elnöki tanács tagjai: Bartlia Já­nos, Barlos Frigyes, Bíró Gyula, Geő­­bel Károly dr., Gyalókay Miklós, Hitt­­rich József, Horváth Cézár dr., Ivánffy Géza, Roczor Gyula, Kocsis Károly, Kovách Tihamér, Mezey Já­nos dr., Pethő Sándor, Lestár István dr., Soós Imre dr., Spitzer Béla, Tel­kes Mihály, Vásárhelyi Károly, Vaskó Imre, Waldmann Ernő dr. Szakosztályok: Múzeumi szakosztály: elnök: Sárossy Etele, titkár: Zombory György, igaz­gató: Szombathy Viktor, tagok: ifj. Alapy Gyula dr., Czike Dénes, Czéh István, Feszty István, Horváth Cézár dr., Igó Aladár dr., Kollányi Mik­lós, Krausz Arthur dr., Mihola Fe­renc dr., Nagy László, Nagy Vilmos dr., Schwartzer Károly, Sohár Ottó, Soós Ödön. Irodalmi szakosztály: Elnök: Haj­dú Lukács dr., tagok: Banai Tóth Pál, Bar any ay József dr., Bíró Gyula, Doma Ervin, Erdőházy Hugó, Faludi Károly, Fülöp Zsigmond, Hittrich Jó­zsef, Romhányi Árpád, Szendrei Imre,

Next

/
Thumbnails
Contents