Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-10-16 / 83. szám

6. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. október 16. Halálos autógázolás a csallóközaranyosi országúton A Komárom—Duaszerdahelny kö­zött vezető úton haladt Fellner Pál magyarországi földbirtokos AB. 440 szánni autója, amelyet Pákozdi Ferenc soffőr vezetett. Az autóbau a soffőrön s gazdáján kívül Hervé de Gruben bárónő, Ullmann György és Talcácsy Szilárd ült. Csallóközaranyos mellett az utón munkások dolgoztak, közöttük a 71 esztendős Szarka Sándor is. Az autó dudaszavára a munkások í'élre­­huzódtak az útból, csak a nehezen halló Szarka Sándor állott félre lassan. Vállán egy vas villa volt s amint a y vasvillával megfordult, az autó ref­­' léje tora elkapta a villát s vele együtt az öregembert is. A soffőr az utolsó pillanatban félrerántottaa kormány­­|kereket s az autó az árokban állt meg. A bennülőknek semmi baja sem történt, Szarka Sándor azojiban az utón maradt az autó alatt. Azonnal bevitték a komáromi kórház­ba, ahol megállapították, hogy többszö­rös csonttörése volt, azonkívül erős belső vérzése. A kórházban meghalt. A vigyázatlan soffőrt letartóztatták s a vizsgálat befejeztéig az autót is le­foglalták. Komáromban fogták el az elzüiiött urifiut Az érsekujvári rendőrparancsnok felesége, Gráffinger Viknosné a na­pokban megdöbbenve vette észre, hogy a szekrényében tartott ékszer­dobozból nagyobb értékű ékszereket loptak el. Hiányzott két értékes arany­óra, két drága nyakék, egy ezüst ci­garettatárca és több apró értéktárgy. A vizsgálat gyorsan megállapította, hogy a tolvaj csakis olyan egyén le­het, aki a házban ismerős. A gyanú elsősorban a szolgálóleányra terelő­dött, aki már féléve szolgált náluk, de a csendőri kihallgatás nem járt eredménnyel, a leány állhatatosan ta­gadott és a szüleinél megtartott ház­kutatás se mutatott föl semmi ered­ményt. Ekkor a kárvallott rendőrpa­rancsnok 15 éves fia agyában külö­nös gondolat támadt. Eszébe jutott, hogy7 édesanyjának egyik rokona, Pleszniczky Géza, 25 éves szabóse­géd, amikor a szülők Tátrában vol­tak, beállított hozzájuk és szállást kért. A szállást minden gondolkodás nélkül megadta a fiú, hiszen a fiatal­ember bejáratos volt hozzájuk. A parancsnokék kezdetben lehetet­lennek tartották, hogy a rendkívüli jó családból származó, az Aranyos­marót melletti gesztődi, köztiszlelet­­ben álló erdész családból származó fiú ilyen dolgoL elkövethetett volna, de azért a kárvallott parancsnok ti­tokban nyomozni kezdett és nagy meglepetésre furcsa dolgokat hallott az úri fiúról. Érsekujvári társasága nagyon rossz véleménnyel volt a fiúról, aki több kisebb-nagyobb lopási is elkövetett az utóbbi időkben. Erre azután a rendőrparancsnok ki­nyomozta, hogy hol lappang közeli rokona. Hamarosan kitűnt, hogy a fiú Komáromban, a külvárosban lap­pang. A rendőrparancsnok kél csend­őrrel és Prohászka Mihály városi tisztviselővel autón Komáromba jött és az ilLeni államrendőrség közbe­jöttével hamarosan megtalálták a ke­resett fiút, aki eleinte konokul taga­dott. Erre a parancsnok négyszemközt beszélt a fiúval, ami után jegyző­könyvbe mondta be bűnösségét. A rossz útra tért fiút megbilincsel­ve vitték Komáromból Érsekújvárra, ahol megmutatta azt a két ékszerészt, kiknek a lopott dolgokat eladta. Ér­sekújvárról átszállították Nyitrára. — A Dana titka. A gutori Duna­­szakaszon hatvan év körüli férfi holttestét fogták ki a halászok. A hulla már régóta a vízben lehetett, mert erősen oszlásnak indult. A hatóság megadta a temetési enge­délyt. Megérkeztek a legújabb divatú angol és belföldi férfi, női szöveteink Nagy választék, szabott árak ! Kérjük kirakataink szives megtekintését. Adler Adolf és Fia Buzavirágszinü reverenda úgy írta meg Tóth Jancsi, hogy7 ott várjanak rájuk, ott, azon a régi pádon, amelyen még komáromi gimnazista korukban szoktak találkozni. Irta: Nehéz Ferenc. Még Péter-Pál napjára virradó reg­gelen történt... Patakyék kertjében még mozdulat­lan aludtak a jázminbokrok s har­mat-csókja nyomában mosolyogva ál­modlak szerteszét a virágok is. Tóth Annuska belépett a kertbe. Ahogy belépeti, egy pillanatra meg­állt az ajtóban, tekintete ijedt aggó­dással röppeni szét a virágok felett, de mikor meggyőződött róla, hogy mégsem ébredt föl a kiskert a verőcke csikorgására: megnyugodott szívvel indult neki a keskeny útnak, amely egyenest a rózsaszín-függönyös ablak felé vezetett... Mikor odaért az ablakhoz, beku­kucskált. Tudta, hogy a rózsaszínű függöny rózsaszínű álmot takar itt is! Tehát bekopogott halkan ... Erre azonban megintcsak önmaga ijedt fel leghamarább. A rózsabim­bók, amelyek pirosat-nydló szándék­kal himbálództak át az arcán, fehér­tejbe fulladtak hirtelen, még mielőtt kinyiihattak volna: sápadtan fordult meg... Pirinyóka szive tudniillik halálos vé­teknek érezte, ha netalán édes álmuk­ból riasztja fel azokat a kedves virá­gokat. S csakugyan: a hajnalka most ijedt rebbenéssel nyitotta ki szelíd tekintetű kék szemeit. Viszont ugyanekkor amon­­nét a süttői hegyek tetejéről idehunyo­rított feléje huncutul a reggeli nap, mire a kishaj nalka megértő mosoly­gással csukta be újra harmat-könnyes szirom-pilláoskáit. Tóth Annuska nem is vett észre az összeesküvésből semmit. Libbent azonban a rózsaszínű füg­göny s Pataky Erzsiké szőke feje je­lent meg az ablakban: — Te vagy, Annuska? — Én vagyok — súgta. Kinyílott az ablak: — Te már ilyen korán felkeltél? — Persze, hogy fel. öltözz te is gyorsan, mert elkésünk. — Honnan? — Hát már elfelejtetted? Komá­romba megyünk, a fiúk elé. Kiütött a vakáció!... — A vakáció!... — röppeni ki az ablakból öröm-szárnyakon, ujjongva, kegyetlen-hangosan a kiáltás és meg­gyilkolta legotL a virágok álmát. Pataky Erzsiké becsapta az ablakot, Tóth Annuska pedig szivére szorított kézzel, remegve várta a kiskert szem­rehányását. De a kiskert nem hányt a szemére semmit és a virágok se vádolták sem­­vel, meri az összes virágok nagyon, de nagyon megbocsátó természetűek voltak. S ahogy ottan állott köztük, azok közt a büszke, pompás, ezer-színű dáliák közt, meg azok közt a szelíd, alázatos, fehér liliomok közt s ahogy betakarta szivét azoknak az óriási, sze­relmes-piros, gyönyörű rózsáknak az illata és ahogy a tekintete találkozott azoknak a pöttöm hajnalkáknak új­ra felmosolygó tekintetével: valami na­­gyon-nagyon igaz, mindent legyőző há­lát érzett ez iránt a napsugár-ragyogta, tündériszép, ezer boldogságot Ígérő nyári reggel iránt!... * Autóbusszal mentek Komáromba, de már az Angliánál leszálltak, mert Egy évvel ezelőtt találkoztak itt utol­jára. A két fiú érettségizett s ők itt vár­ták szivszorongva az eredményt. Tóth Annuska olyan izgatott volt, hogy minduntalan felugrott a pádról. Azt mondta, hogy7 a bátyjáért izgul, mert az algebrából nagyon gyönge, mégis, mikor a két fiú feltűnt végre a Nádor-ucca sarkán, Pataky Pistá­hoz szaladt először éfe őt kérdezte re­megő hangon: — Hogy sikerült, Pista? Pista- ránézett és mosolygott: — Hála Isten, jól-érett a... Jancsi! Emlékszik, akkor nagyon-nagyon el­pirult és szégyenkezve hajtotta le a fejét. r De ugyanekkor Erzsiké meg az ő bátyját vette elő: — Jancsika, mi újság? És Jancsi összekacsintott Pistával: — Büszke lehetsz, Erzsiké. Jelesen érett a Pista bátyád!... Erre mind a négyen elnevették ma­gukat. És csak nevettek, felszabadulva, boldogan, a napsugár is nevetett a fe­jük felett, meg a lombok is neveltek az Angliában, meg a madarak is. Aztán leültek a padra és a jövőre gondoltak. Mikor ia jövőre gondoltak, akkor már nem nevettek. És senki és semmi sem nevetett körülöttük, mert a jövőre való gondolás már egy évvel ezelőtt is nagy-nagy komolyságot s mérhetet­len csöndet kívánt. Olyan csönd volt, hogy szinte ki­hallatszott a szivük dobogása. Hátuk mögött tisztán lehetett hallani, ahogy egy rózsa mélyet sóhajtott. — Hová mégysz te, Jancsi? — Ha lehet, Prágába. Orvos leszek. Sokáig hallgattak. — És te, Pista? Te hová igyekszel? Pista nem felelt mindjárt. Elnézett messze... Végre megszólalt Pista, de anélkül, hogy a tekintetét visszavette volna a messzeségből: — Nagyszombatba megyek. A szemi­náriumba ... Tóth Annuska szivére olyan hideg szállt hirtelen, mint mikor a nyíló rózsára dér ereszkedik alá. Jancsi is sápadtan ugrott fel: — Pisla! Te pap akarsz lenni?!... Most rájuk nézett... És mosolygott. Mind a hármukra mosolygott, de legtovább őrá, Annuskára. És mialatt az Angliában szerteszéjjel szirom­­könnyeket sírtak a jázminbokrok s valami mérhetetlen fájdalommal in­tegettek errefelé az öreg szomorúfűz­fák: Pataky Pista megfogta a kislány kezét és ennyit mondott: — Bocsáss meg, Annuska. •* Azóta egy év lelt el. Egy év alatt nem tudott megbocsá­tani Pataky Pistának. Érezte, hogy bűnnel ment el papnak, óriási bűn­nel: mert becsapta őt, az orránál ve­zette ... Együtt diákoskodtak, együtt küzköd­­tek. Egymásért aggódtak, egymásért szenvedtek. Az ő (szive olyan volt Pista előtt, mint egy nyitott könyv: Petőfi összes költeményei. Pista megérthetett belőle mindent. De Pista, ha ki is nyi­totta néha a szivét, ne|in sokat értett, mert két osztállyal lejjebb járt. Ezért haragudott még mindig Pa­taky Pistára: ezért a turpisságáért. <• Ő neki adta a szivét és Pista el is fogadta, / — mert hiába is szabódik, ez így van, elfogadta! — viszont a sa­ját-magáét féltette tőle. Egyszer sem említette, hogy pap akar lenni. Csak mikor már késő volt! Nagyon­­n agyon késő. És ezt tudta maga Pista is. Azért kért bocsánatot. De a bocsánat is késő lett volna már!... ...S most ime: újra itt vannak az az Angliában, újra itt várják a fiú­kat. Ö kit vár? Jancsit várja, a báty­ját? Nem. Érzi, hogy nem őt várja, mint ahogy egy év előtt sem őt várta, az érettségi napján. Szegény Jancsi! — Hogy megcsalja a kedves, jó édesbátyját!... De itt van Erzsiké... Tudja, hogy szeretik egymást... Milyen boldogok is, teremtő szent Isten! Hát ő miért jött? Igen, Pista elé, pedig haragszik rá!... Haragszik. Egy év után se tudott neki megbocsátani... Pedig nem olyan lélek ő. Olyan lé­lek ő, mint odahaza a Patakyék kert­jében a virágok, amelyek ma reggel is megbocsátottak neki. Hát akkor miért? Miért?!... Mert a megbocsátáshoz hit kell. Ű pedig még mindig nem hitt! S azért jött ide, hogy előbb látván: higyjen. És utána talán majd köny­­nyebb lesz a megbocsátás... * És így történt. Ahogy a Nádor-ucca végén feltűn­tek a fiúk, Erzsiké hangos kiáltássál eléjük szaladt. Repült, mint egy nagy fehér pillangó... Tóth Annuska ott maradt a pádon. Nem nézett fel, lehunyta a szemét... Csend volt az Angliában. Feje fö­lött az akácfa lombjában egy elkésett virágfürt kérkedett az illatával, de nem valami sokra ment vele, mert körös­körül nyíltak a hónapos rózsák... A pad mellett egy kis méhecske it­tasan kotorászott egy rózsaszínben res­telkedő százszorszép aranyhajában ... Az úton mintha kavics csikordult volna hirtelen... De az is úgy tűnt, mintha virágot törtek volna le... S egy hang: — Annuska!... Megrebbent a lelke... Keze önkénytelen a szivéhez kapott s kinyitotta a szemét... Pataky Pisla állt előtte. Ott állt mosolyogva, ragyogó arccal, dús szőke haját lobogtatta a szél és tormás, nvúlánk termetére, minthará­­öntötték volna, úgy simult a hosszú, buzavirágszín-kék kispap-reverenda... És csak mosolygott-mosolygott Tóth Annuska nézte ezt a mosoly­gást, nézte azokat a boldogságot sugár­zó kék szemeket, amelyek talán alig egy árnyalattal voltak világosabbak a reverenda színénél... nézte azt a mel­lette álló, tőle mégis olyan igén-igen messze szakadt kék alakot... és úgy érezte, hogy az ő szivét is valami sze­líd kék hullámok közelítik meg las­­san-lassan... és simogatják és hűsí­tik ... és csillapítják a fájdalmát... — Isten hozott, Pista... — mondta halkan és feléje nyújtotta a kezét. És ekkor már ő is mosolygott és ebben a mosolygásban már benne volt a hit. És a hittel együtt: a bocsánat!... A mélyen tisztelt vásárló közönség saját érdekében keresse iel csemege üzletemet: „DELICÄTES" S0M0BJAI. Klapkáiéi 9. (Telefon 215.) Naponta frissen főzött prágai „Chmel* sonka, füstölt húsok, felvágottak, sajt, vaj, hús- és halkonzerv, cukorka, csoko­ládé, déligyümölcs különle­gességek. Bel- és külföldi borok és likőrök nagy válasz­tékban. Asztali bor Ké 6-tól Szolid árak, pontos kiszolgálás! Friss vadat veszek és eladok!

Next

/
Thumbnails
Contents