Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-10-16 / 83. szám
6. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. október 16. Halálos autógázolás a csallóközaranyosi országúton A Komárom—Duaszerdahelny között vezető úton haladt Fellner Pál magyarországi földbirtokos AB. 440 szánni autója, amelyet Pákozdi Ferenc soffőr vezetett. Az autóbau a soffőrön s gazdáján kívül Hervé de Gruben bárónő, Ullmann György és Talcácsy Szilárd ült. Csallóközaranyos mellett az utón munkások dolgoztak, közöttük a 71 esztendős Szarka Sándor is. Az autó dudaszavára a munkások í'élrehuzódtak az útból, csak a nehezen halló Szarka Sándor állott félre lassan. Vállán egy vas villa volt s amint a y vasvillával megfordult, az autó ref' léje tora elkapta a villát s vele együtt az öregembert is. A soffőr az utolsó pillanatban félrerántottaa kormány|kereket s az autó az árokban állt meg. A bennülőknek semmi baja sem történt, Szarka Sándor azojiban az utón maradt az autó alatt. Azonnal bevitték a komáromi kórházba, ahol megállapították, hogy többszörös csonttörése volt, azonkívül erős belső vérzése. A kórházban meghalt. A vigyázatlan soffőrt letartóztatták s a vizsgálat befejeztéig az autót is lefoglalták. Komáromban fogták el az elzüiiött urifiut Az érsekujvári rendőrparancsnok felesége, Gráffinger Viknosné a napokban megdöbbenve vette észre, hogy a szekrényében tartott ékszerdobozból nagyobb értékű ékszereket loptak el. Hiányzott két értékes aranyóra, két drága nyakék, egy ezüst cigarettatárca és több apró értéktárgy. A vizsgálat gyorsan megállapította, hogy a tolvaj csakis olyan egyén lehet, aki a házban ismerős. A gyanú elsősorban a szolgálóleányra terelődött, aki már féléve szolgált náluk, de a csendőri kihallgatás nem járt eredménnyel, a leány állhatatosan tagadott és a szüleinél megtartott házkutatás se mutatott föl semmi eredményt. Ekkor a kárvallott rendőrparancsnok 15 éves fia agyában különös gondolat támadt. Eszébe jutott, hogy7 édesanyjának egyik rokona, Pleszniczky Géza, 25 éves szabósegéd, amikor a szülők Tátrában voltak, beállított hozzájuk és szállást kért. A szállást minden gondolkodás nélkül megadta a fiú, hiszen a fiatalember bejáratos volt hozzájuk. A parancsnokék kezdetben lehetetlennek tartották, hogy a rendkívüli jó családból származó, az Aranyosmarót melletti gesztődi, köztiszleletben álló erdész családból származó fiú ilyen dolgoL elkövethetett volna, de azért a kárvallott parancsnok titokban nyomozni kezdett és nagy meglepetésre furcsa dolgokat hallott az úri fiúról. Érsekujvári társasága nagyon rossz véleménnyel volt a fiúról, aki több kisebb-nagyobb lopási is elkövetett az utóbbi időkben. Erre azután a rendőrparancsnok kinyomozta, hogy hol lappang közeli rokona. Hamarosan kitűnt, hogy a fiú Komáromban, a külvárosban lappang. A rendőrparancsnok kél csendőrrel és Prohászka Mihály városi tisztviselővel autón Komáromba jött és az ilLeni államrendőrség közbejöttével hamarosan megtalálták a keresett fiút, aki eleinte konokul tagadott. Erre a parancsnok négyszemközt beszélt a fiúval, ami után jegyzőkönyvbe mondta be bűnösségét. A rossz útra tért fiút megbilincselve vitték Komáromból Érsekújvárra, ahol megmutatta azt a két ékszerészt, kiknek a lopott dolgokat eladta. Érsekújvárról átszállították Nyitrára. — A Dana titka. A gutori Dunaszakaszon hatvan év körüli férfi holttestét fogták ki a halászok. A hulla már régóta a vízben lehetett, mert erősen oszlásnak indult. A hatóság megadta a temetési engedélyt. Megérkeztek a legújabb divatú angol és belföldi férfi, női szöveteink Nagy választék, szabott árak ! Kérjük kirakataink szives megtekintését. Adler Adolf és Fia Buzavirágszinü reverenda úgy írta meg Tóth Jancsi, hogy7 ott várjanak rájuk, ott, azon a régi pádon, amelyen még komáromi gimnazista korukban szoktak találkozni. Irta: Nehéz Ferenc. Még Péter-Pál napjára virradó reggelen történt... Patakyék kertjében még mozdulatlan aludtak a jázminbokrok s harmat-csókja nyomában mosolyogva álmodlak szerteszét a virágok is. Tóth Annuska belépett a kertbe. Ahogy belépeti, egy pillanatra megállt az ajtóban, tekintete ijedt aggódással röppeni szét a virágok felett, de mikor meggyőződött róla, hogy mégsem ébredt föl a kiskert a verőcke csikorgására: megnyugodott szívvel indult neki a keskeny útnak, amely egyenest a rózsaszín-függönyös ablak felé vezetett... Mikor odaért az ablakhoz, bekukucskált. Tudta, hogy a rózsaszínű függöny rózsaszínű álmot takar itt is! Tehát bekopogott halkan ... Erre azonban megintcsak önmaga ijedt fel leghamarább. A rózsabimbók, amelyek pirosat-nydló szándékkal himbálództak át az arcán, fehértejbe fulladtak hirtelen, még mielőtt kinyiihattak volna: sápadtan fordult meg... Pirinyóka szive tudniillik halálos véteknek érezte, ha netalán édes álmukból riasztja fel azokat a kedves virágokat. S csakugyan: a hajnalka most ijedt rebbenéssel nyitotta ki szelíd tekintetű kék szemeit. Viszont ugyanekkor amonnét a süttői hegyek tetejéről idehunyorított feléje huncutul a reggeli nap, mire a kishaj nalka megértő mosolygással csukta be újra harmat-könnyes szirom-pilláoskáit. Tóth Annuska nem is vett észre az összeesküvésből semmit. Libbent azonban a rózsaszínű függöny s Pataky Erzsiké szőke feje jelent meg az ablakban: — Te vagy, Annuska? — Én vagyok — súgta. Kinyílott az ablak: — Te már ilyen korán felkeltél? — Persze, hogy fel. öltözz te is gyorsan, mert elkésünk. — Honnan? — Hát már elfelejtetted? Komáromba megyünk, a fiúk elé. Kiütött a vakáció!... — A vakáció!... — röppeni ki az ablakból öröm-szárnyakon, ujjongva, kegyetlen-hangosan a kiáltás és meggyilkolta legotL a virágok álmát. Pataky Erzsiké becsapta az ablakot, Tóth Annuska pedig szivére szorított kézzel, remegve várta a kiskert szemrehányását. De a kiskert nem hányt a szemére semmit és a virágok se vádolták semvel, meri az összes virágok nagyon, de nagyon megbocsátó természetűek voltak. S ahogy ottan állott köztük, azok közt a büszke, pompás, ezer-színű dáliák közt, meg azok közt a szelíd, alázatos, fehér liliomok közt s ahogy betakarta szivét azoknak az óriási, szerelmes-piros, gyönyörű rózsáknak az illata és ahogy a tekintete találkozott azoknak a pöttöm hajnalkáknak újra felmosolygó tekintetével: valami nagyon-nagyon igaz, mindent legyőző hálát érzett ez iránt a napsugár-ragyogta, tündériszép, ezer boldogságot Ígérő nyári reggel iránt!... * Autóbusszal mentek Komáromba, de már az Angliánál leszálltak, mert Egy évvel ezelőtt találkoztak itt utoljára. A két fiú érettségizett s ők itt várták szivszorongva az eredményt. Tóth Annuska olyan izgatott volt, hogy minduntalan felugrott a pádról. Azt mondta, hogy7 a bátyjáért izgul, mert az algebrából nagyon gyönge, mégis, mikor a két fiú feltűnt végre a Nádor-ucca sarkán, Pataky Pistához szaladt először éfe őt kérdezte remegő hangon: — Hogy sikerült, Pista? Pista- ránézett és mosolygott: — Hála Isten, jól-érett a... Jancsi! Emlékszik, akkor nagyon-nagyon elpirult és szégyenkezve hajtotta le a fejét. r De ugyanekkor Erzsiké meg az ő bátyját vette elő: — Jancsika, mi újság? És Jancsi összekacsintott Pistával: — Büszke lehetsz, Erzsiké. Jelesen érett a Pista bátyád!... Erre mind a négyen elnevették magukat. És csak nevettek, felszabadulva, boldogan, a napsugár is nevetett a fejük felett, meg a lombok is neveltek az Angliában, meg a madarak is. Aztán leültek a padra és a jövőre gondoltak. Mikor ia jövőre gondoltak, akkor már nem nevettek. És senki és semmi sem nevetett körülöttük, mert a jövőre való gondolás már egy évvel ezelőtt is nagy-nagy komolyságot s mérhetetlen csöndet kívánt. Olyan csönd volt, hogy szinte kihallatszott a szivük dobogása. Hátuk mögött tisztán lehetett hallani, ahogy egy rózsa mélyet sóhajtott. — Hová mégysz te, Jancsi? — Ha lehet, Prágába. Orvos leszek. Sokáig hallgattak. — És te, Pista? Te hová igyekszel? Pista nem felelt mindjárt. Elnézett messze... Végre megszólalt Pista, de anélkül, hogy a tekintetét visszavette volna a messzeségből: — Nagyszombatba megyek. A szemináriumba ... Tóth Annuska szivére olyan hideg szállt hirtelen, mint mikor a nyíló rózsára dér ereszkedik alá. Jancsi is sápadtan ugrott fel: — Pisla! Te pap akarsz lenni?!... Most rájuk nézett... És mosolygott. Mind a hármukra mosolygott, de legtovább őrá, Annuskára. És mialatt az Angliában szerteszéjjel sziromkönnyeket sírtak a jázminbokrok s valami mérhetetlen fájdalommal integettek errefelé az öreg szomorúfűzfák: Pataky Pista megfogta a kislány kezét és ennyit mondott: — Bocsáss meg, Annuska. •* Azóta egy év lelt el. Egy év alatt nem tudott megbocsátani Pataky Pistának. Érezte, hogy bűnnel ment el papnak, óriási bűnnel: mert becsapta őt, az orránál vezette ... Együtt diákoskodtak, együtt küzködtek. Egymásért aggódtak, egymásért szenvedtek. Az ő (szive olyan volt Pista előtt, mint egy nyitott könyv: Petőfi összes költeményei. Pista megérthetett belőle mindent. De Pista, ha ki is nyitotta néha a szivét, ne|in sokat értett, mert két osztállyal lejjebb járt. Ezért haragudott még mindig Pataky Pistára: ezért a turpisságáért. <• Ő neki adta a szivét és Pista el is fogadta, / — mert hiába is szabódik, ez így van, elfogadta! — viszont a saját-magáét féltette tőle. Egyszer sem említette, hogy pap akar lenni. Csak mikor már késő volt! Nagyonn agyon késő. És ezt tudta maga Pista is. Azért kért bocsánatot. De a bocsánat is késő lett volna már!... ...S most ime: újra itt vannak az az Angliában, újra itt várják a fiúkat. Ö kit vár? Jancsit várja, a bátyját? Nem. Érzi, hogy nem őt várja, mint ahogy egy év előtt sem őt várta, az érettségi napján. Szegény Jancsi! — Hogy megcsalja a kedves, jó édesbátyját!... De itt van Erzsiké... Tudja, hogy szeretik egymást... Milyen boldogok is, teremtő szent Isten! Hát ő miért jött? Igen, Pista elé, pedig haragszik rá!... Haragszik. Egy év után se tudott neki megbocsátani... Pedig nem olyan lélek ő. Olyan lélek ő, mint odahaza a Patakyék kertjében a virágok, amelyek ma reggel is megbocsátottak neki. Hát akkor miért? Miért?!... Mert a megbocsátáshoz hit kell. Ű pedig még mindig nem hitt! S azért jött ide, hogy előbb látván: higyjen. És utána talán majd könynyebb lesz a megbocsátás... * És így történt. Ahogy a Nádor-ucca végén feltűntek a fiúk, Erzsiké hangos kiáltássál eléjük szaladt. Repült, mint egy nagy fehér pillangó... Tóth Annuska ott maradt a pádon. Nem nézett fel, lehunyta a szemét... Csend volt az Angliában. Feje fölött az akácfa lombjában egy elkésett virágfürt kérkedett az illatával, de nem valami sokra ment vele, mert köröskörül nyíltak a hónapos rózsák... A pad mellett egy kis méhecske ittasan kotorászott egy rózsaszínben restelkedő százszorszép aranyhajában ... Az úton mintha kavics csikordult volna hirtelen... De az is úgy tűnt, mintha virágot törtek volna le... S egy hang: — Annuska!... Megrebbent a lelke... Keze önkénytelen a szivéhez kapott s kinyitotta a szemét... Pataky Pisla állt előtte. Ott állt mosolyogva, ragyogó arccal, dús szőke haját lobogtatta a szél és tormás, nvúlánk termetére, mintharáöntötték volna, úgy simult a hosszú, buzavirágszín-kék kispap-reverenda... És csak mosolygott-mosolygott Tóth Annuska nézte ezt a mosolygást, nézte azokat a boldogságot sugárzó kék szemeket, amelyek talán alig egy árnyalattal voltak világosabbak a reverenda színénél... nézte azt a mellette álló, tőle mégis olyan igén-igen messze szakadt kék alakot... és úgy érezte, hogy az ő szivét is valami szelíd kék hullámok közelítik meg lassan-lassan... és simogatják és hűsítik ... és csillapítják a fájdalmát... — Isten hozott, Pista... — mondta halkan és feléje nyújtotta a kezét. És ekkor már ő is mosolygott és ebben a mosolygásban már benne volt a hit. És a hittel együtt: a bocsánat!... A mélyen tisztelt vásárló közönség saját érdekében keresse iel csemege üzletemet: „DELICÄTES" S0M0BJAI. Klapkáiéi 9. (Telefon 215.) Naponta frissen főzött prágai „Chmel* sonka, füstölt húsok, felvágottak, sajt, vaj, hús- és halkonzerv, cukorka, csokoládé, déligyümölcs különlegességek. Bel- és külföldi borok és likőrök nagy választékban. Asztali bor Ké 6-tól Szolid árak, pontos kiszolgálás! Friss vadat veszek és eladok!
