Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-09-25 / 77. szám
KOMÁROMI LAPOK 8. oldal. Í937. szeptember 25, ASSZONYOKNAK. Mit köszönhetünk a világ hires dívalhölgyeinek Vannak naiv lelkek, akik azt képzelik: a divat nem egyéb, mint néhány nagy szabó szeszélye, néhány nagy nő hóbortja. Játék az egész. A párizsi gavallér csak azért vág szemébe monoklit manapság, hogy anyjának, ki lorgnonon- át figyelte a világot', megmutassa: így is lehet az élettel szembenézni, a hosszú szoknya csak véletlenül követi a rövideti s a cilinder-kalap; a főkötőt. De akik így képzelik a dolgot, tévednek ? A divat és annak sok-sok fázisa: — a pők történelme. Épp olyan fontos, épp oiyan jellemző ránk, nőkre nézve, mini amilyen tökéletes tükre a világtörténelem a férfiaknak. Civilizálódásunk, haladásunk, fejlődő függetlenségünk históriája, mind kiolvasható szoknyánk ráncaiból; vereségeinket, sikereinket tökéletesen elsuhogják; a selymek s a cipősarok magasságából pontosan megtudhatjuk, miként éltek a nők valaha, mikor törölték ki az illemf szabályokból ama sokszázéves klauzulát, melynek értelmében uridáma egyetlen lé-' pést sem tehetett gyalog. A férfiak históriájának hátterében többnyire nő van, a divat története mögött mindig férfi. Az ő kedvükért lanszírozták az új stílusokat, a világ híres divathölgyei férjiak kedvéért igyekeztek tökéletességeiket vai lamely remek divatötlet segítségével maszkírozni, s miattuk törték a fejüket olyan ruhán, amely nekik és csak nekik áll jól. így történt, hogy a szívek és szoknyák elválaszthatatlanul voltak összeforrva minden időben, s hogy' alig van divatötlet, mely ne a szerelem jegyében született volna. Hogy is szól a fiatal Estei Beatrice; története, akinek élete és boldogsága éppen annyi idő alatt dőlt romba, amennyi szükséges ahhoz, hogy divatba jöjjön egy érdekes fejdísz. Ez a Beatrice volt a renaissancekorbeli Olaszország legszebbik virága. Szőke volt és karcsú, művelt és kedves. Legszebb volt rajta a homloka, amely a kor Ízlése szerint magas volt, fehér és dpim ború. Beatrice büszke volt e homlokra s hogy még magasabbnak látsszon, szemöldökét, ő borotváltatta le elsőnek. Szerelemből ment a milánói Ludovico Sforzához. Legelszántabbhoz minden Sforzák közül, kinek szilajsága azonban úgy olvadt semmivé, mint jég a napban, ha a fehér homlok fölé hajolt. Ahány nő volt Olaszországban, mind ilyen homlokot viselt. Beatrice boldogsága azonban nem tartott soká. Udvar hölgye, Lucrézia Cuvelli, elhódította férjét s a milánói udvarban hamarosan ő parancsolt. Pedig Lucrézia nem volt szép. Szemei köré' gonoszság két mély ráncot szántott. Hogy ezt eltakarja, vékony aranyláncot kötött homloka köré, mely lánc középé-1 ről nagy gyöngycsepp lógott, elmaszkírozva a ráncokat. Ahány nő volt Olaszországban, — mind gyöngycseppet viselt homlokán. De Beatrice ezt már nem érte meg. Meghalt, mikor első gyermeke született. A tollnapernyő divatja a XVI-ik század egyik legérdekesebb asszonyához fűződik; a spanyol Dona Izabel Mondához, az első és utolsó női admirálishoz. Dona Izabel idejében semmi sem volt divatosabb dolog Spanyolországban, mint felfedező útra indulni ä la Columí bus, ä la Vasco de Gama. Ahogy mb Hollyvoodba indulnak az emberek szerencsét csinálni, úgy vágtak neki akkoriban az ismeretlen Óceánnak. Dona Izabel volt az első nő, aki férjét elkísérte s a Men dana-házaspár volt az első, aki ama óceáni szigetekre lépett, melyeket Salamon szigeteknek neveztek el, gondolván, hogy ezek ama Bibliában emj, tett mesés szigetek, melyekről Salamon király zsákmányolt kincseket. Felfedezték még a Santa Cruz-szigetet, a Hebri^ákjajt s a spanyol király dón Mendonát és örököseit kinevezte admirálissá s a szigetek kormányzójává. A felfedezés lázában (szószerint veendő) dón Mendana úgy megbetegedett, hogy hamarosan meghalt. Más örököse nem volt, mint felesége. Ő lett tehát az admirális. Példátlan szigorral kormányozta a flottát, melynek legénysége háromszor lázadt fel ellene. Férjét és legénységének háromnagyedrészét elvesztve, hajóroncsokon tért viszsza Spanyolországban Dona Mendana. Mint admirális nem állta meg a helyét. Mint divathölgy annál jobban. A Salamon-szigetekről ő hozta magával az első strucctoll-napemyőt, amely még a XVIII. század legvégén is uralta Európa divatját. Beszéljek-e még Erzsébet, angol királynőről, akin minden csúnya volt, csak a lába volt szép. Ezért óriási cipőkúltuszt űzött s megrövidítette az addig' földigérő szoknyákat. Miért is mondjam, hogy a maga korában csodaszámba menő cipőjén ma nevetnek, akik a British Museumban látják. Kis torzalakulat. A nagy kalap a gyönyörű Lady Hamilton nevéhez fűződik, ő tudta, hogy még a legszebb arcnak is csak használ a lény és árny játéka. A_festékes tégelyeket, amelyeket a francia forradalom vihara elfújt, Josephine császárné, Napóleon neje hívta viszisza s általa vonultak a modern világba. Mértéktelen púder- és ruzshasználattal próbált javítani korán hervadó kreol arcbőrén. Karcsú derekából Erzsébet magyar királyné csinált először darázsderekat s roppant büszke volt arra, hogy két kezével át tudta fogni e derék-csodát. Erzsébet ideje óta a királynők számja igen ritka lett, a divatkirálynők száma hihetetlenül megszaporodott. Mindenki divathölgy s így nem lehet biztosan megállapítani, vájjon tényleg az amerikai szépség, Irene Castle, viselt-e elsőnek bubifrizurát, vájjon tényleg az ő lelkéji' szárad-e, hogy legszebb lány manapság a fiú! Őszi kalapok Ilyenkor szept-ember végén már mindenki túl van a nyári toalettgondokon, ez az idő a nők számára tulajdonképpen holtszezon. Illetőleg csak bevásárlási szempontból az, mert ami az érdeklődést illeti, az most teljes hévvíel) fordul a közeledő őszi divat felé. A nők tudják, hogy célszerű idejében tájékozódni az elkövetkező divatról, hogy aztán, amikor elérkezik az új divatdolgok beszerzésének ideje, tisztában le-' gyének azzal, mit lehet és kell válaszaniok. A divatműhelyekben különbenmár hetek óta lázas munka folyik: készüí-i mek az őszi divatkollékciók. A ruhamodellek bemutatói csak most fognak smegkezdődni, de az új kalapok mát megjelentek a kirakatokban. A kalap régi szokás szerint mindig először tűnik fel az új divat horizontján s mj^j, az őszi toalettekről most még mit sem tudunk, az új; kalapok közt már kedvünk szerint válogathatunk. Augusztus végén a változatos öltözködést kedveld hölgyek közül már sokan hordanak so« tétszínű őszi kalapot. A kalapszalónok az új formáknak: nagy skáláját mutatják be, bizonyítva, hogy a legkülönbözőbb és legegyénibb kívánságoknak igyekeznek eleget tenni, Ugylátszik, a kis, karimanélküli, magastelejű kalapok meglehetősen fontos szerepet fognak vinni az új szezonban, A karimás kalapoknál azonban továbbra is megmaradnak a lapos tetők. Délutáni és esti alkalmakra a nagykarimájú kalapok lesznek divatosak. A formákra nézve igen nagy a változatosság, Az angolosan lehajtott, felhajtott kalapok mellett látunk aszimetrikus karimákat, amelyeknél az egyik oldal lehajlik, a másik kiszélesedik és merészeqt fiel van csapva. Vannak kalapok, amelyeknél a karima megnyúlik, más modellek viszont a parasztmenyecskék főkötőjéhez hasonlatosak. Divatosak az egyszerű, csinos kloskalapok, a köröskörül felhajtott fiatalos formák és sokan fogják viselni, a bársonysapkákat, amelyek az idén új és sikkes fazonokban jelentek meg. A kalapok főanyaga most, a koraőszi időben a bársony és a puha filc. A legtöbb kalap fekete és sötétkék színben készül. Az estélyi kalapok díszítésére főképen virágot vagy strucctollat használnak. Esti alkalmakra divatos még a- tetőnélküli, pártaszerű aranzsman fekete bársonyból, amelyen vállig érő fátyol lengedez. Amint látjuk tehát az idei őszi kalapdivat kerüli a megunt sablont és súlyt helyez a nagy változatosságra^, így aztán minden hölgy megtalálja azt a formát, amely arcához, ruhájához a legjobban illik. Az ördöngős kis korsó Hol volt, hol nem volt: Piripócson' is túl, volt egyszer egy szorgalmas cserepes. Mikor már annyi korsót, bögrét csuprot, meg ibriket csinált, hogy a padlást/ verte a tömérdek holmi, egy szép napon valamennyit szekérre pakolta s elkocogott vélük a pünkösdi vásárra. Mire az arany nap felgurult az égre, már ott kellette magát a gyékényen a sok ciframázas, takaros portéka. Egy kis zsámolyszéken meg ott ült a gölöncsér) és várta a vevőket. Hármat se szippantott a cseréppipájából, máris megállt előtte a bíró. Néztte, pillogta a sok drágalátos holmit, de egy virágos kis korsó különösen megfogta a szemét. Meg is kérdezte az árát menten a gazdától. — Annak bizony tíz arany az ára, ■— felelt vissza kényesen az ember. — Kevesebbért fityinggel se adom. — Híj, de cudar drága. Talán valami fortélya van a jeles portékának? — Olyanformán, nagy jó uram,,— kacsintott a mester, — kigyógyítja az aszr szonynépet a kíváncsiságból. — Tyü, akkor add ide szaporán! — vidult fel a bíró s tüstént előkotorászta a pénzt. A kis korsót meg hirtelen a tarisznyába dugta s indult hazafelé véle. Alighogy benyitott a zöldleveles kapun, máris pergette a nyelvét a menyecske: Merre járt kend? — Hun járt kend? Hozott vásárfiát kend? — firtatta erősen. — Hoztam bizony, aranyos gilicém. Hogyne hoztam volna, — enyeleg a bíró, csakhogy addig nem adom ám oda, amig három hajnalt el nem kukorít a sárgalábú kakas. —- Azzal esett! — elzárta a takaros kis korsót a láda fenekére. Hej, mérgelődött szörnyen a menyecske, meg fúrta is a kíváncsiság pettyes otthonkáját, hogy mi szépet is hozhatott az ura a pünkösdi vásárról. Még hogy három napig- törje fejét rajta ? Abból ugyan nem eszik a bíró! — Sebaj! majd megnézem, ha elnyomja az álom — s alig várta, hogy az égen mécsest gyújtson a vacsoracsillag. Vegre az is eljött. Egy-kettőre lenyelte a vacsorát a bíró s úgy elaludt a faragott nyoszolyán, mintha bizony elrengették volna. Csak a menyecske szép szemét kerülte az álom. Nem tudott az egy hunyást se aludni. Forgolódott, hánykolódott a patyolat párnákon s azt ügyelte-fjjgyelte szüntelen, hogy elég mélyen alszik-e az ura ? Mikor aztán úgy hortyogott, mint egy réztrombita, fölkapta a pillangós papucsot s odaosont lábujjhegyen a féltett ládikához. Hej, hogy dobogott a szíve. Csak úgy tikk-takkolt a mellénykéje alatt. — No, most meglátom a híres vásárfiát, — nyitotta fel lassan a fedelet. — Jaj, de ta-i karos kis korsó! kapta fel örömmel a láda fenekéről, de abban a percben akkorát visított, hogy talpra szökött álmából a bíró. — Hát neked mi bajod, gilice madaram ? — kérdezte ijedten. Nosza, mikor meglátta a jajgató menyecskét, elkezdett kacagni torkaszakadtából. De volt is min. Ott csüngött a híres vásárfia a menyecske fitosán, mert, hogy, hogy nem, a huncut odaragadt a bíróné orrához. — Látod, szép violám, miért voltál oly rettentő kiváncsi ? — Jaj, édes uram, nem. leszek soha többet, csak most az egyszer szabadíts meg tőle, — sírt, jajgatott az asszony s tépte, cibálta az orráról az átkozott kis korsót. De biz’ az nem akart sehogy se leválni. Végre az ura is nekiveselkedett, meg még a kisbírót is bekiabálta az udvar hátuljáról s ketten ráncigálták. S hát bizony hiába. ‘ — Nincs más hátra, le kell vágni az orrodat, galambom —: s már keccentette is a szegedi bicskáját. — Nem engedem! —• Mit gondol, kigyeimet ? — futkosott rémülten az aszszony. — Jaj, miért is voltam olyan ostoba kiváncsi? A nagy sivításra bebotlott a gölöncsér az ajtón. — Úgy látom gyógyulóban van az ifiasszony ? — lépett oda a síró menyecs-» kéhez s megérintette ujjával a korsót. Az meg potty! — azon pillanatban leesett a menyecske orráról. — Ugy-e, megérte a pénzt, nagy jói uram, az ördöngős portéka ? — kérdezte az ember. — Meg ez komám, a dupláját is, — kacagott a bírói s [markába nyomott még egy százast az ügyes gölöncsérnek. Állatok a világtörténetben Az állatoknak jeletékeny szerep jutott az emberiség történetében. Az első példákat a Bibliában találjuk meg erre. A legfeltűnőbb ezek közül: a kígyó, mely bűnre csábította Évát, az okos galamb-, mely Noénak az olaj ágat hozta, a kutyák, melyek nem vakkantottak, hogy Izráel fiai észrevétlenül távozhassanak el Egyiptomból. A nőstényfarkas, mely1 tejével táplálta Romulust és Remust, ecselekedetével az ősi rege szerint Római megalapítását tette lehetővé s örökéletüek a történelemben a római Kapitólip um ludjai, melyek nagy veszedelemtől mentették meg gágogásukkal Rómát. Később is sokféle változatban játszottak szerepet a világtörténelemben egyes állatok. Például a pók, amely Mohamednek életét mentette meg azzal, hogy beszőtte hálójával a nyílását annak a barlangnak, melyben a próféta meghúzta magát, mikor Mekkából Medinába menekült. Mohamed üldözői látva ezt, lemondottak a barlang átkutatásáról. Azt mondták, hogy a menekülő bizonyára el-i tépte'volna a hálót, ha bement volna a barlangba. A fösvény skótok A skót bemegy a boltba s egy üveg tiszta borszeszt kér. — Tizenkét shilling, hat pence —* mondja a kereskedő. A skpt kaparász a zsebében s végre összekapar tizenkét shillinget és két pencet. Az ajtóhoz megy s azt mondja barátjának, aki vár az uccán: — Adj csak ide négy pencet. — Mire kell? — Egy üveg borszeszre. — Nesze nyolc pence. Végy mindjárt kettőt!
