Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-09-25 / 77. szám

1937. szeptember 25. KOMAROMI LAPOK 5. oldal. Egyelőre nem jöli létre megegyezés Magyarország és a kisantani között (GENF.) Kánya Kálmán magyar külügyminiszter csütörtökön is foly­tatta megbeszéléseit a kisantantállam­­férfiakkal. Este Krofta csehszlovák külügyminiszterrel tárgyalt, aki a prá­gai temetés után visszatért Genfbe. A magyar külügyminiszter gr. Csáky kabinetfőnök, valamint Takács-Besse­­nyey és Szenlistvány külügyi sajtófő­nök kíséretében pénteken délelőtt el­utazott Géniből. A magyar külügy­miniszter genfi megbeszéléseiről fél­hivatalosan a következő közleménvt adták ki: — Kánya Kálmán magyar külügy­miniszternek genfi tartózkodása alatt alkalma volt több vezető hatalom ál­­lamférfiával és diplomatáival eszme­cserét folytatni. Alkalma nyílt arra Négy és fél milliárdot pordított az állam a gazdasági válság tíz éve alatt a munkanélküliek támogatás sara. Ezt nem mi mondjuk, hanem dz állami zárszámadásban mutatták ki, hogy az 1937-töl 1936-ig terjedő tízévi idő­szak alatt a munkanélküliek segélyezése 4300 millió koronába került. A számadásokból azt is meglehet tudni, hogy amíg 1931-ben a munkanélküliek száma az előző év adataihoz viszonyítva 300 százalékkal emelkedett, a munka­nélküliek segélyezésére fordított összeg a hétszeresét tette az 1930. évben erre a célra folyósított összegnek. Hogy mennyire helytelen a munkanélküliek­nek az eddigi rendszer szerint való se­gélyezése, eléggé igazolja a szédítő nagy­ságú szám, amelyet az állam inproduk­­tív célra költött el, s valóban nagyon, igazuk van azoknak, akik a mai segép lyezési rendszert elliibázottnak tartják s azt állítják, hogy célszerűbb lenne a munkanélkülieket szükségmunkákkal fog­lalkoztatni, amelyekből valami megfog­ható haszna lenne a köztársaságnak. Az egyik ismert cseh mezőgazdász: Men­­cák Ágoston a Venkov c. agrár félhi­vatalos lapban annak a nézetének ad kifejezést, hogy abból, az összegből, amelyet az államkincstár tíz év alatt ki* fizetett a műnk anélkülleknek, 4000 kilo­méter hosszúságú elsőrendű ország­utat lehetett volna építeni. Pikáns házasságkötés történt a napokban a helyi kialíciós politikai életben. A komáromi kormány­pártok manifesztációs népgyüJés meg­tartására fogtak össze s a kibocsátott falragaszon négy párt aláírása ékeske­dik, amely a következő sorrendben ölel­kezik egymással: a csehszlovák szociál­demokrata párt, a cseh nemzeti szocia­lista párt, a cseh néppárt és a kommu­nista párt. Ez a szövetkezés a szélsősé­gek két képviselőjét, a Srámek prelát­­tus és örökös miniszter úr vezetése mel­lett álló cseh katolikus néppárt jám­bor tagjait és a moszkvai vörös rém­uralomra esküdő kommunistákat kap­csolja össze boldog házasságban. A nagy reményekre jogosító frigy részesei kö­zött bizonyára a legbensöbb szeretet és egyetértés fog uralkodni, amit különö­is, hogy továbbfüzessenek a kisantant három államával Szinajában megin­dult megbeszélések, amelyeknek cél­ja, hogy Magyarország és egyes szom­szédai között a viszony normálisabbá váljék. A jobb légkör megteremtéséhez el­sősorban szükséges, hogy a kisebb­ségi kérdés nyugvópontra jusson. A felek elgondolásaikat kicserélték e tekintetben. Megegyezés egyelőre nem jött léi­re, tekintettel a kérdés nagy fon­tosságára. Az előfeltételek megte­remtéséhez további türelemre van szükség. A genfi megbeszéléseknél jelen volt Bárdossy magyar követ is. lásra hódítsa az egész világot, a papo­kat, szerzeteseket, apácákat feltűnő mó­don szaporítsa, ezer és ezer templomot, kolostort emeltessen az Isten dicsősé­gére, az egyházaknak és papjaiknak óri­ási birtokokat adományozzon és azt az erkölcsi világrendet, mely a keresztény vallás tanításain alapszik, a legszélesebb alapokon megerősítse és minden intéz­ményével és reformjával erre az alapra helyezkedjék ... Ilyen fényes múlt után nem is választhatott volna megfelelőből házastársat Srámek fötisztelendö úr ka­tolikus néppártja, amely a végletek leg-Könyvtárrendezés alkalmával egy ügyes kis könyvecske került kezünkbe, néhai való idősebb Szinnyei József hagyatéka. Szekrényessy nevű úr írta, Democütusi cseppek a címt s Länderer uram könyv­­nyomtatómühelyében készült, 1833-ban, Pesten. Száz kis tréfát tartalmaz: becsü­letes, »komoly« tréfák ezek, alig-alig vil­lan föl bennük egy kis selymaság ... Hol Van még ebből a divatos Arisztid-viccek groteszksége, a skót viccek célzatossá­ga, a szekszepil viccek erotikája! A tréfás könyv elé előszót is írt Szekrényessy úr, mintegy előkészítőnek! a következendőkre: »A’ nevetés éltünk’ valódi fűszere, tes­tünk’ egészséges rázkódtatója ’s lelkünk szellőzője; szóval reánk nézve az, a’ mi a’ jóltévő mennydörgés a’ természetre nézve. Mig ezért más az életet legrutabh oldaláról tekinti ’s pókként minden vi­rágból mérget szív: nézzük mi azalatt azt a furcsább oldaláról ’s ott is, hol más tűnődik ’s bosszankodik, mi democri,­­tusként — inkább nevessünk.« Eddig a bevezetés. A’ tréfák pedig ilyenek: szélsőbb vonaláról egy vakmerő fordu­lattal a másik véglet szélsőséges hatá­rára ugrott át. Csodálkozunk a szeren­csés politikai szaltómortálén, egyelőre azonban még tartózkodunk a szerencse­­kivánatok nyilvánításától. A hóhérra is rákerül a sor, miként a szovjetoroszországi pél­­• da is mutatja. A szovjet központi végv rehajtó bizottsága ugyanis elmozdította magas állásából Krilenko igazságügyi népbiztost és helyébe bizonyos Ant. Ovszenkot nevezett ki. Hogy ki volt ez a Krilenko? A szovjet egykori rettegett főügyésze, aki a politikai perekben kér­lelhetetlen szigorral és megdöbbentő egyoldalúsággal követelt halálbüntetést az üldözöttekre és a kegyvesztettekre. A véreskezü Sztálinnak nagy bizalmát él­vezte egy ideig, amíg ő is odakerült arra a padra, amelyen százezrek és százezrek várták őrjítő sejtéssel a halá­los ítéletet, amelyet az ő ellentmondást' nem tűrő javaslatára mondtak ki a szov­­jetbírák. Ö dolgozta ki a szovjet büntető törvénykönyvét s neki lehet köszönni, hogy a véres diktatúra terrorja óriási súllyal nehezedik a szovjet népére. A legutóbbi időkig az ő indítványára vé­­vezték ki a trockistákat, akiknek mind­egyikére halált követelt, s most nála is kopogtatott a hírhedt GPU őrsége, hogy letartóztassa és a dohos levegőjű börtönbe vesse. Sztálin most Krilenkot küldi el a halálba, mert trockijgyanússá vált s így sorsát Krilenko sem kerül­heti el. Vagyis a hóhérra is rákerül a so*-. , MAGYAR NYELV. Az egyik városi biztos minap egy nyaláb írást hoza ki hóna alatt a városbirótól s komoly, so­kat jelentő arccal lépeget© a város háza fjeié'. Egy ismerősével találkozván, szó­ba ered. Már mi nálunk (bei uns oben) úgymond, ezután minden magyar nyel­ven menend, ami eddig németül ment, nézze csak az ur, ezen acták is, mellyeket itt viszek, már magyar nyelven vannak: s ismerőse, nolle, veile, elnevette ma­gát a balgatag elárult tudatlanságán, mert ez a magasztalt magyar irományo­kat felfordítva tartotta neki elolvasásra. CSALÁDI SZAPORODÁS. Szaporo­dott-e az idén a kend famíliája? kérdeze a szolga-bíró a szokott évi öszveiráskor egy parasztot. Igenis, tekintetes uram! — felelt ez elhízott mosolygással, — az idén egy tehenemmel több van. PIKANTÉRIA. Mit csináltatok az­alatt, míg én oda voltam ? — igy vévé kérdőre egy anya hazaérkeztekor két serdülő leányát. »Én, — felel a nagyob­bik, engesztelő őszinteséggel, -— az alatt az ablakon néztem le«. Hát te, kérdi az anya a túlsó szegletbe vonult kisebbi­ket, ki nénje feleletét nem jól hallotta. »Én, édesanyám, — mond habozva, — én nénémnek abban segítettem«. ISMÉRVE A MAGYARSÁGNAK. »Tud-e az úr magyarul?« így szólítameg egy paraszt a pesti rózsapiacon; s mir dőn e kérdés különösségén álmélkodtam a kérdezőt ebbéli kétkedéseiért dorgál­ni kezdtem, »ne haragudjék, — úgy­mond, — az úr, mert már két urat hiába szólíték meg, azoknak bajuszok is volt!) (Ó te dicső nemzetisedés!) NEMZETI NYELV S A NŐI NYELV. Egyik vármegye közgyűlésében a nem­zeti nyelv terjesztésének eszközléséről lévén szó, az egyik érdemes tag, min­den jelenlevőnek megnevettetésével leg­fontosabbnak ezt javasolta: »hozassák örvény, hogy addig egy nemes kisasz­­szony se mehessen férjhez, amig magya­rul nem tud!« (Hajh! Mint elkelnének ekkor a magyar munkák!’) BÜROKRÁCIA MINDIG VOLT. Va­laki egy közpénztárban pénzt fizetvén le, arról nyugtatványt kére. »Az nem megy, uram, — feleié a tárnok, szemt u/t’ íVt-ooc- ruuu ua i ct­írs, a kommunista párt érezhet leg­­szintébben, mert hiszen születésétől ogva, éveken keresztül mindig csak rra törekedett, hogy a keresztény val-ÜGYVÉD. Valaki két egymás ellen dolgozó ügyvédeket az ollónak két élivei ; hasonlítaná össze. Egymásnak, úgymond, semmit sem ártanak, s csak azt met­szik meg, aki közikbe jő. Primwooltex 8 ti y 9 m o u 8 m 136 férfi-szövet különlegesség Komáromban kizárólag Kellner Gyula dívatárukereskedésében kapható Heti figyelő Democritusi cseppek, azaz min neveltek az emberek százesztendőknek előtte •* -asügril 'WB1I1IIMMMWH8 Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. 2ilina, Stefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové-Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél! Minden tárgynál Írásbeli minőségi garancia 4 öldjeit komoly tiszti redőkbe szedvén, jöjjön az úr délután, a nyugtatványt előbb még meg kell fogalmaznunk! A TÜDŐS FELESÉGE. A tudósok, barátnőm — panaszlá egy tudós fele­sége őt látogató barátnéjának, — ollya­­nok, mint a spárga': mindkettőnek 'csak a feje jó! FALUSI MULATSÁG. Egy ur uta­zása közben falun egy vendégfogadó­ba térvén be midőn hintája bejárna, éppen akkor vert a fogadós irgalmat­lanul egy gyerkőezét, ki is a verés miatt' szivrehatóan visita. Ki gyereke ez ? kerde az ur, midőn a kifáradt fogadós a veréstől megszűnt. »Testvérem fija a városbul, nagyságos uram! — feleié a fibgadós, — csak úgy jött hozzám egy­­pár napra magát múlatni. (Ő gyönyörű falusi mulatság!) SAJTÓSZABADSÁG. Mattis deli tán­­ezos-pár játékán egyik estve a pesti játékszín tömve volt s a nagy szoron­gásban egy fia Israelnek mindenkép fészkel ődék, de ez által csak a körötte­­állókat bosszantván, ezek őt még jobban, nyomkodták. »Lám! minálunk is van nyomtatás-szabadság! (Perssfreiheit) —­­mondá utóbb szegény, ötlettermesztő kínjában, — mert hiszen itt egyik a másikat szabadon nyomhatja.« « lm, ezen nevettek jókat dédapáink! Mennyit kapunk a valutákért? Kő 100 pengőért . . . . . . 546 50 100 schillingért . . . . . . 526 50 100 leng\rel zlotyért . . . . 517-— 100 román lejért . . . . . 1685 100 német márkáért . . . . 668 — 100 ezüstmárkáért . . . . . 740 — 100 dinárért .... . . . 6105 100 olasz liráért . . . . . 12440 100 svájci frankért . . . . 655 50 100 francia frankért . . . . 97-20 100 Belgáért .... . . . 480 — 100 holland forintért . . . . 1575-— 1 angol fontért . . . . . 141*— 1 amer. dollárért . . . . 28-50 Mennyit fizetünk a valutákért? Kő 100 pengőért . . . . . . 549-50 100 schillingért . . . . . . 529 50 100 lengyel zlotyért . . . . 520 — 100 román lejért . . . . . 17-15 100 német márkáért . . . . 672 — 100 ezüstmárkáért . . . . . 750 — 100 dinárért .... . . . 61-45 100 olasz liráért . . . . . 125 60 100 svájci frankért . . . . 658.50 100 francia frankért . . . . 97 80 100 Belgáért .... . . . 482 — 100 holland forintért . . . . 1581"— 1 angol fontért . . . . . 142 — 1 amer. dollárért . . . . 28 70 llllBiJ 1

Next

/
Thumbnails
Contents