Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-09-25 / 77. szám

1937. szeptember 25. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal Nincs már Komáromnál dunai malom Az utolsó is eltűnt — Búcsú a régi, hires komáromi malmoktól Csak nemrégiben írtunk a Pusztuló komáromi nevezetességek, ritkaságok cí­men azokról a régi komáromi nevezetes­ségekről, amelyek pusztuló félben van­nak, vagy már egészen el is pusztultak. Ezek között fölsoroltuk a komáromi vizi malmokat is és azt írtuk, hogy még tegy-kettő van belőlük. Most aztán azt írhatjuk, hogy az utolsó komáromi dunai malomnak is meghúzták a halálharangját: eladták, szapi molnárok vették meg és most voi#/ tátják föl Szapra, ahol tovább kelepel­­get még egyideig, amíg aztán végleg1 Sdmulik, mert a dunai molnáripar halálra Ítélt foglalkozás. Uj malom építésére nem adnak engedélyt, csak a régieknek hagyták meg az őrlési jogot, amíg vég-' téré a malom is elkopik és beszünteti működését. Félszázaddal ezelőtt Komáromnál 20—30 malom zakatolt a Dunán rézsútos sorban fölállítva. Pozsonytól Komáromig száz és száz ilyen malom tarkította a vizet. Kezdetben őrlőszerkezetük nagyon régi rendszerű volt és csak »parasztra,« tudtak őrölni, vagyis a főző lisztbe sok! korpa került, de hát ez> volt az igazi egészséges őrlés, hiszen ma is így őrlik a Graham-kenyér lisztjét. Régente min­denki Graham-kenyeret evett, most csak az Ínyencek, vagy a gyomorbajosok jut­nak hozzá elég drága pénzen. Később nagy haladás állott be a dunai malmokban. A budapesti világhírű Ganz gyár forgalomba hozta új őrlőszerke­zetét, a Ganz-féle hengerszékeket, ame­lyekből még Délamerikába is rendeltek, olyan kitűnő anyag és szerkezet volt. A komáromi dunai malmok tulajdonosai hamarosan igénybe vették ezt az újítást és a régi őrlőszerkezeteket kicserélték a Ganz-féle henger székekkel. A többi dunai malmok is így cselekedtek és ha­marosan megszűntek a »parasztra« való Őrlések, a dunai malmok olyan szép, nullás lisztet őröltek, mint a legmoder­nebb gőzmalmok. így aztán még egyr ideig bírták a versenyt a gőzmalmokkal, amelyek ugyancsak erősen elszaporod­tak. A gőzmalmok azonban így is nagy előnyben voltak a dunai malmokkal szemben, amelyek a vízállás szerint sza­bályozták őrlési idejüket, alacsony víz­nél nem tudtak őrölni, de legnagyobbi hiba a vizi malmoknál, hogy télen szü­netel *t munka, a malmot ki kell kötni a partra, hogy a jégzajlás el ne vigye. A gőzmalom ellenben minden időben őröl­het. Ez adta aztán meg a halálos csapást a dunai malmokra. Egyre fogytak, szün­tették be a működésüket és adták át a teret a gőzmalmoknak. A dunai malmoknak a kikötése és be­kötése nagy esemény volt mindig a du­nai molnárok éleiében. A dunai malom­nak házhajóját, amelyen a malomszer­kezet áll és a vele párhuzamos völgyV hajóját régente malomkaróhoz kötötték. Nagy és fáradságos munka volt az ilyen malomkaró leverése az akkori kezdet­leges eszközökkel. A malomkaróknak nem volt szabad a vízből kiállaniok, csak a Duna fenekéből egy kicsit, hogy a malomláncok bele akadjanak, de fe­lette a hajók és csónakok vígan jár­hattak. Később vasmacskákkal kötötték ki a malmokat. j<íéha megesett az a szerencsétlenség, hogy a malom két hajóját tartó lánc kicsúszott a malomkaróból és a malom­­hajóstól, kerekestől hatalmas erővel sod­ródott le a víz árjával. Ilyen elszabadult' malom legtöbbször végzetes pusztulást jelentett a Duna mentén az útjába eső malmoknak, hídaknak, hajóknak, csó­nakoknak, kompoknak, tutajoknak, de­reglyéknek. Rendesen nekivágódott az ilyen rohanó malom a hidak lábának és azt elsodorta, vagy alaposan megron­gálta. Nem egyszer másik malomnak ment neki és elszakította láncától és azt is mozgó veszedelemmé váltóztatta. Ha ilyen elszabadult malom híre érkezett a Duna mentén, a hajósok, molnárok és’ a hidak érdekeltségei mindent elkövet­tek, hogy a közeledő veszedelmet a partra tereljék és megfékezzék. A dunai molnárok tekintélyes iparos­osztályt alkottak és céhekbe tömörültek. De nemcsak a molnárok, hanem a mal­mok is nagy tekintélynek örvendettek a középkorban, amint Takáts Sándor nagy­nevű történészföldink írja, a dunai mali mok asylumok, menedékhelyek voltak és a politikai, vagy felekezeti okokból üldözöttek, ha bemenekülhettek a dunai malmokba, ott biztonságban voltak ül­dözőik elől. Komáromnál a nagydunai hídfő mel­lett lebontás előtt áll a malomrévház. Itt volt a dunai malmok kikötője, innét hajózták be az őrlendő gabonát a kö­zelben kikötött dunai malmokba. Husz­­harminc évvel ezelőtt a nagydunai híd­hoz közel voltak kikötve a dunai mal­mok, majd mindig feljebb tolták a mű­ködési helyet, legújabban már csaknem az őrsi határban őrlőitek a komáromi vizi malmok. Volt idő, amikor a Nádor ucca végén, ott, ahol a Dunarakpartba beletorkollik, volt a malomkikötő és ott volt a malomrév kocsma is. Ilyen ma­lomrév kocsma nagyon sok víg napol látott. A molnárok a nagy konkuren­ciában igyekeztek az őröltető közönség barátságát megnyerni, hogy a gaboná­ját az ő malmába vigye. Nem egyszer nagy dáridót csaptak és a világhíres komáromi halászlén és molnárcsuszán kívül kacsa-, libapecsenye is járta. Kérjük ízlelje meg ma fiókunkban Komárno, Masaryk u. 2 a kitűnő Meinl-kávét Meinl Gyula kávébehozatal 144 Később is nagyon kedvelt dolog volt egy-egy duna imalomra kirándulni a nem őröltető közönség részéről is. Csó­nakon bementek a malomba, ahol a ko­máromi halászok messzeföldön híres vendégszeretettel fogadták a vendégeket. Hal mindig volt kéznél és a komáromi molnár egyben kitűnő szakácsa is volt komáromi halászlének és a molnárcsu­szának. Sok-sok víg délután és éjszakái lezajlott a komáromi dunai malmokban. Dunamocson még hét malom kelepel a Dunán, de az idén abból is beszünteti kettő a működését. Gőzmalmot építenek a tulajdonosai és akkor a dunai malomf* jogosultságuk átmegy a gőzmalomra. Komáromban meghalt a dunai mol­nárélet. Az utolsó itteni vízimalom tulaji donosa, Nagy Sándor, eladta malmát négy szapi molnárnak. A duna imalom! helyett a Vágdunán túl, Becsal! kör­inyéken Nagy Sándor és három társa a közel jövőben gőzmalmot építtet és ezzel a komáromi dunai molnárság kq­­zel ezeréves romantikus története végleg lezárult... (bj) A „Singelfői Robinson“ életútjának újabb szakasza: Kiadták Magyarországnak Ackermann-Tirpákot, akiről kide­rült, hogy gyilkos kommunista volt Bizonyára sokan emlékeznek még a komáromi újságolvasók közül a »singel­­lői Robinsonéra, aki néhány évvel ez­előtt a Singellőben húzta meg magát egy kis kunyhóban s akit remete élete s bo­zontos külseje miatt a singellői gyer­mekek Robinsonnak hívtak. Erre a singellői Robinsonra egy­szerű kis tolvajlási eset hívta fel a rendőrség figyelmét, de kiderült, hogy a komáromi rendőrség, ügye­sen, igen jó fogást csinált. Abban az időben igen sok baromfit, gabonaneműt lopkodtak Komárom kül­városaiban. Egyizben az ismeretlen tet­tes kukoricát lopott s az elhullajtojtt kukoricaszemek nyomán a rendőrség megtalálta a singellői Robinsont, aki a Singellőben akkor Ackermann néven tar­tózkodott s vadházasságban élt egy nővel. Ackermann elmenekült ugyan, de rövidesen sikerült elfogni s a rend-Függönykelmék, kézimunka fonalak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús választékban cégnél KOMÁRNO, Városház utca 9. őrség megismerkedett Ackermann hosszú bűnlislájával. A különös embert akkor már több csend­őri körzet kereste s kiderült, hogy nem[ egyszerű tolvajlásról van szó. Komá­romban csendesen viselkedett: rengeteg baromfit lopott, azokat sorra megsütötte s ellátta vele a singellői szegény gyer­mekeket is, így aztán bizonyos roman­tikus légkör is körülvette a robin son j férfiút, aki többszörösen körözött betörő volt s végül azt is sikerült ráolvas­ni, hogy gyilkos. Eredeti neve Tirpák s egy csongrád­­megyei iskolapedellus fia volt. A ma­gyarországi kommün alatt fölcsapott vö­röskatonának, aztán a kommün elmm lása után agyonlőtt egy szentesi detek­tívet s egyéb garázdálkodást művelt, Majd átszökött a csehszlovák hatá­ron s lluszttól Becsig veszélyeztette a közrendet s a vagyonbiztonságot. Veszedelmes csavargó volt, aki út­jaiban néhány hónapra Komárom­ban pihent meg, megismerkedett egy asszonnyal, tanyát vert a Sijv­­gellőben. Az ellopott kukorica ve­zette nyomra a detektíveket. Mikor kiderült, hogy neve Tirpák Imre: a magyarországi hatóságok is fel­figyeltek nevére s kiadatását kérték;. Egyelőre azonban néhány évet a cseh­szlovákiai börtönökben ült, ahol viselt dolgaiért vezekelt. Tirpák Imre 1918-ban betört a szen­tesi gimnáziumba. Csala Imre detektív kinyomozta benrue a betörőt s így jutott Tirpák 'a szegedi Csillagbörtönbe. A Jkommün kitörésekor a kommunistáknak első dolguk volt kiszabadítani a börtöW fabjait, mint a »társadalom üldözött­rjteitks a rabló Tirpák beállott Szamuelly terror-csapatába, résztvett a tiszamentf harcokban, majd Szentesen várospa­rancsnok lett. Mint ilyen, találkozott az uceán Csala détéktívvel. Bosszút akart állni s két revolverlövéssel egysze­rűen leterítette Csatát. Ez a gyilkosság volt főbűne, ezért szökött meg. Büntetését Csehszlovákiában kitöltötte s most a csehszlovák hatóságok kiadták Magyarországnak. A komáromi cigányzenészek legjobb­jai igen érdekes s nagyszabású kezde­ményezést indítottak meg: monstre-hangversenyt rendeznek ma, szombaton este félkilenc órai kezdettel, a Katii. Legényegyletben. Ismeretes az a küzdelem, amelyet a komáromi, jobbsorsra érdemes cigány­zenészek folytatnak megélhetésükért s a közönség jóindulatáért. Az utóbbi évek modern zenéje,' a szalonzenekarok s a különféle jazz-zenekarok divata lassan­­(kint kihúzta a talajt a cigányzenészek; lába alól. S szomorú, hogy amíg Európában ' mindenütt nagy keletje van a máj* gyár cigányoknak, addig éppen Dél­­szlovenszkón hervadt el a cigányzene iránti érdeklődés. Ebben a hervasztásban meglehetős előj jár Komárom: a jobb kávéházakból néha kihalt a cigánymuzsika s nem magyar léleknek, nem magyar szívnek való ze­nével szórakoztatják a közönséget. így aztán a cigányzenekarokban is megje­lent néhol a nagydob, meg a cintányér* igy tartott a cigány »lépést a korral«* -— de persze sokszor sántított ez a lé­pés. Elfogytak a mulató uraságok, a ko­máromi cigány is a külvárosok vendéjg-ELPUSZTULT A VILÁG LEG­ÖREGEBB FÁJA. A kaliforniai South Eureka mellett el­vonuló nemzetközi országúton ágyudör­­gésszerű robajjal kidőlt a világ legöre­gebb fája, egy 3800 éves, 75 méter magas, óriási sequoia-fa. A törzs egy éppen arra haladó gépkocsira zuhant, amelyet négy utasával együtt pozdorjá­­vá zúzott. Az összeroncsolt holttestek közt csak Irving Baxter losangelesi bíró személyazonosságát sikerült okmányai ré­vén megállapítani. cigányzenészek lőibe szorult. Utóbb megélhetése egé­szen kérdésessé lett: 1 a vendéglőkben esti 2 koronát kap­tak személyenkint és sem ez a csekély fizetés, sem a gyéren hulló tányérpénz ' nem segítette elő a cigányok meg­élhetését. Szlovenszkó-szerte híressé lett a komá­romi cigányzenészek sztrájkja: bérhar­cot kezdtek s nem játszanak addig, amíg rendes megélhetést nem kapnak, leg­alább esti 5—6 koronát. Csekély pénz ez is, mégis mennyit kell érte harcol­­niok! Egyet gondoltak cigányaink s ma, szombaton este nagyszabású hanjgver­­senyt rendeznek a Legényegylet szín­háztermében. Illő meghívóval felszerelve járják a várost s hívják szeretettel a cigányzene barátait. Felcsendülnek az édes-bús nóták, a vidám s a szomorú dalok, az esztam-nóták s az indulók. Legyen is ott a hangversenyen mlftr denki, aki szereti ezt az el nem múló: muzsikát s győződjön meg a komáromi zeneked­velő közönség arról: érdemes-e támo­gatni ezeket a zenészeket, avagy nem\ Bizonnyal érdemes lesz! Monstre hangversenyt rendeznek ma, szombaton este a komáromi

Next

/
Thumbnails
Contents