Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-09-22 / 76. szám
2. oldal KOMAROMI LAPOK 1937. szeptember 22. falapra helyezkedjék és ha szükséges, ^mellett nyíltan és bátran tegyen hitvallást. Az öntudatos magyarokra sokszor ráfogják, hogy politikát visznek nem politikai térre is. Ennek a ráfogási nak az a célja, hogy így akarnak értékes magyar erőket ' közömbösíteni és jélreállítani. Majd beszélt az együttműködés föltételeiről az önjelölt politikusok érvényesülési igyekezetéről, s miután világosan tiKjgféjöltfc áh utat, amelyért el az ifjúságnak a közéleti munkában való részvételi szándéka felett s azután rátért a politikusok kulturális és gazdasági munkájára s beszédében többek között a következőket mondotta: — Elvétve hallani lehet, hogy aki hivatásos politikus, az tartsa magát távol a kulturális, gazdasági stb. nem-politikai jellegű megmozdulásoktól. Akik ezt ki Vánják, csakis ellenfeleink szekerét tolják, mert ezzel visszaszorítanak a közéletből érl tékes, bátor és független magyaro: kát. Sohasem hallottam, hogy akár itteni cseh, szlovák vagy német körökben anatémát mondanának a politikusokra. De még a magyar »aktivisták« is csak a mi magyar ellenzéki politikusainkra illesztik rá ezt a tételt, a maguk politikusait azonban kivételnek tekintik ez álól a »tilalom« alól. Mi kevesen is vagyunk és ‘ örülnünk kell, ha akadnak, akik a köz\ élet több különböző ágában hajlan' dók ar munka vállalásra. — Teljesen osztom azt a nézetet, hogy a politikus ne szomjazzon irodalmi babérokat, ha nincs megfelelő írói vagy költői tehetsége, hogy ne akarjon gazdasági reformátorként tündökölni, ha nem rendelkezik kellő szakismerettel, de miért ne vehetne egyébként részt a kulturális, ivagy gazdasági szervező és építő munkában, ez előttem teljesen érthetetlen, amikor ma majdnem állandóan a politika -fegyvereivel is. síkra kell szállni kulturális, gazdasági és egyéb lótérdekéjnkórt í{ . .. A generaliter ilyen., terekeu .egyesektől néha jóhiszeműen, is kívánt politikamentesség csakis a keresztény nemzeti gondolat elhomályösííására és végül elsikkadására vezethet. Kiknek tennénk ezzel nagyszerű szolgálatot, arra a választ megadhatja mindenki maga is. —Disztingválnunk kell tehát. Van közéleti tevékenység, de ez még nem politika, mert annak csak egyik része a politika. Ennek föltétlenül harmonizálnia kell a közélet egyéb ágaiban folyó munkával. Külön-külön más-más irányban egyik sem haladhat, mert akkor káosz támad, amelynek áldozata csak nemzetünk lehet, amelyet pedig meg akarunk menteni, fönn akarunk tartani és amely részére fejlődésének lehetőségeit akarjuk biztosítani. Ha azonban a bármely közéleti téren és ágban kifejtett nemzetmentő és nemzetfejlesztő munkásságot politikának minősítjük — mert hiszen manapság a politika beleszövődik majdnem minden életmegnyilvánulásba —, akkor csak azt mondhatom, hogy a politizálás elsőrendű magyar kötelesség, a politikamentesség pedig olyan bűn, amely fölér a nemzetárulással. Nagy gyászposnpáved temették el Masarykot, a köztársaság alapító első elnökét Százszrek sorfala között vonult a gyászmenet a pályaudvarra Prága, szeptember 21. Az államalapító köztársasági első elnököt kedden délután helyezték a lanai temetőben örök nyugalomra. Nemzetének! s a köztársaság népének óriási részr véte kísérte utolsó útjára, mely a prágai Vár oszlopcsarnokából a Wilson pályaudvarig tartott. Szombaton, vasárnap és hétfőn sok százezer ember zarándokolt el Masaryk elnöknek a Plecsnik teremben felállított ravatalához, hogy tisztelegjen koporsója előtt. A ravatalhoz éjjel-nappal áramlottak a tömegek, akiknek nagy részét külön vonatok szállították Prágába. Hétfőn este lezárták a bejárást a várba s ekkor véget ért a tömegek felvonulása is. Mintegy hétszázezer ember tekintette meg a ravatalt. A temetési szertartás kedden délelőtt ro órakor kezdődött a Vár udvarán felállított ravatal előtt, amelyre az első elnök koporsóját ráhelyezték. A szertartást gyászdalok vezették be, majd Benes Ede dr. köztársasági elnök mondott gyászbeszédet, amelyben a maga és az egész köztársaság nevében elbúcsúzott nagy elődjétől, akit a csehszlovák közi társaság megalapítójának és a humanitás nagy szellemének nevezett. Az elhunyt államférfiú, — mondotta Benes köztársasági elnök, — nemcsak népéért dolgozott, hanem az egész világért. Élete művének jelszava nem . Cézár, hanem Krisztus volt. Végül ünnepélyes fogadalmat tett a köztársasági elnök, hogy Masaryk emlékét híven megőrzi és mindenkor az ő nyomdokain fog haladni-i A koporsót a gyászbeszéd után ágyutalpra helyezték^ a temetési menet megindult Prága uccáin keresztül a Wilsonpályaudvar felé. A gyászmenetet Syrovy hadseregfelügyelő vezette teljes hadi díszben, utána a hadsereg zászlóit vitték ezredek szerint, a zászlótartókat a szokolegyesiilet küldöttségé, s a Masaryk nevéről elnevezett 5-ik gyalogezred követte. A koporsó előtt vitték az elhunyt első elnökről elnevezett ezredek zászlóit, a nemzeti zászlóval leterített koporsót hat ló által vont ágyutalp vitte. Utána haladt a gyászoló család: Masaryk János londoni követ és két nővére, valamint a család és rokonság többi tagjai, akiket néhány lépésre Benes dr. köztársasági elnök követett, aki mögött a külf|jldi államfők és kormányok képviselői, valamint a Prágában akkreditált diplomáciai testület tagjai lépkedtek. Ezután külön csoportban következtek Malypetr képviselőházi, Soukup szenátusi elnök, Hodzsa Milán miniszterelnök, a kormány tagjai, a képviselők, szenátorok, tábornokok és a hivatalos személyiségek. A gyászmenctet katonai csapatok zárták be. Amikor a gyászmenet elhagyta a prágai Vár udvarát, százegy ágyulövés dördült el, a levegőben pedig repülőgépek csoportja Emlékezzünk a krumpliról Kicsit nevetségesen hangzik a cím: miért kell megemlékezni a krumpliról, amely naponta valamilyen formában mindig asztalunkra kerül s találkozunk vele útón-útfélen. Hol, mint krumplival, hol előkelőén, a burgonyával. Mégis, Franciaországban, a Somme megyében lévő Mondidierben nemcsak, hogy megemlékeztek róla, hanem ünnepségeket rendeztek liszteleiére, nagyszabásúi. Persze, ezek az ünnepek inkább egy kitűnő férfiúnak, Parmentier udvari gyógyszerésznek szólnak, viszont az is igaz, hogy ez a kitűnő patikus vette kezébe Franciaországban, úgy kétszáz esztendőknek előtte az akkor még ismeretlen krumplit. Valóságosan is kezébe vette s elment vele XIV. Lajoshoz, a Napkirályhoz, mondván, hogy ez az a gumó, amely a franciákat megmentheti az éhínségtől. Ebben az időben az ország gahonaraklárai kongtak az ürességtől, így találkozott a Napkirály, meg a krumpli. A király nemsokára krumplivirággal a gomblyukában jeleni meg egy udvari estélyen. Az érdeklődőkkeringett. A menet egy fél percre megállóit a városháza kápolnájánál álló Néívteten Katona emlékműve előtt, aztután újra megindult a kijelölt úton. Amerre a menet elvonult, százezrekre menő közönség állott kalaplevéve az útvonalon tiszteletteljesen sorfalat. A Wilson pályaudvar előtti téren a koporsót hatalmas fekete katafalkra helyezték, Syrovy hadseregfelügyelő ékkőt parancsot adott a díszmenet megkezdésére és a csapatok tisztelegve elvonultak az tM^pító elnök földi maradványai előtt. A aiszmenét alatt* szmdiafvan repülőgép körözöl t a dl vég ölen s mikor rWtrtöKÓ csapat. is elvonult ä katafalk előtt, a nemzeti himnusz hangjai közben Syrovy tábornok odalovagolt a koporsó elé és karddal tisztelgett Masaryk élső elnök holtteste előtt. Ezután magasrangú tisztek a pályaudvaron várakozó különvonat egyik kocsijában állították fel a koporisót s a vonat elindult Lanyba, ahol az ottani temetőben helyezték felesége koporsója mellé örök nyugalomra az; elhunyt alapító elnök hamvait. Ä komáromi gyászüsinepségek Komárom, szeptember 21. Komárom város nemzetiségi és valláskülönbség nélkül vette ki részét a gyászünnepségből. A város középületein és a polgárság házain megjelentek a fekete zászlók s a temetés estéjén igen sok ablakban kegyeleti gyertya égett. Vasárnap délelőtt a komáromi ortodox és neológ izraelita hitközség tartott gyászistentiszteletet, kedden délelőtt a Ve forrná tus és evangélikus templomban volt gyászistentisztelet. A katolikus egyház templomaiban pedig a temetés idején egy óra hosszat szóltak a harangok. A Vöröskereszt Egyesület,a Makabi-Sport egyesület, a Kereskedelmi Grémium s a munkás kulturszervezetek gyászünnepélyeket tartottak. GYászüimepség a Klapka téren Kedden este hét órai kezdettel a Klapka-téren felállított hatalmas katafalk előtt nagyszabású gyászünnepség folyt le. A katafalk lábánál virágkoszorúkat helyeztek el. A katonai zenekar gyászindulója után a szlovák dalárda énekelt gyászéneket, majd Mattos János dr. főügyész mondott szlovák nyelven emlékbeszédet a köztársaság nagy halottjáról, Borka Géza dr. főgimnáziumi tanár magyar nyelven méltatta Masaryk életét s munkásságát. Iskolásgyermekek szavaltak alkalmi költeményeket s helyeztek el koszorúkat. A komáromi Egyetértés Munkásdalárda énekelt ezekután I(rausz Mór karnagy vezetésével megható gyászéneket, majd az állami himnusz eljátszásával fejeződött be az impozáns kegyeleti ünnepély, melyen több ezer főnyi közönség vett részt. járnak rendezték be. Ez a jjavilkxn nagyobb figyelmei érdemelne, mint amilyenben részesítjük. Elfelejtjak ugyanis, hogy amíg gondüző nyugalommal s nagy nevetéssel kísérjük a báró csapongó fantáziáját, -v- nerti is annyira nagy önludallansággal mi is nyomába iramodunk rendrb s olykor ügy-ügy. mesteri füllentéssel ebbe vágunk. Érdemes volna utánanézni annak, hogy életünk mindenféle megnyilvánulásaiban mennyi az őszintenek elmondta a virág s a gumó jelentőségét. El is ültetlek széles Franciaországban a krumplit, sőt a derék Parmentier értekezési is adott ki róla, de sem a krumpli, sem az értekezés nem kellelt kezdetben a derék franciáknak, mert Franciaországban akkortájt több más fontos dolog is volt, többek között a Bastille ostromára is készülődtek csendesen. Úgy kelleti azlán furfanggal-mivel eljul- Latni az ország asztalaira a krumplit, amelyet nálunk Bourgogne-ról »magyarosan« burgonyának neveznek. Az érdemet mégsem lehet elvitatni Parmentier udvari gyógyszerésztől s most joggal illesztették születésének kétszázadik évfordulója alkalmából, fényes ünnepségek közepette, az emléktáblát szülőháza falára. Mert, mint nagyon jól tudjuk, a krumpli azóta jobban meghódította a világot, mini egy másik francia, Bonaparte Napo-' Icon... Münchausén báró pavilonja Némi meghatottsággal vesszük tudomásul, hogy a tódítások s Hódítások nagymesterének, Münchausén bárónak lakását a »Flazugság Pavillonégész világot bátran ki lehebre nevf^ni a »Hazugság JJa yi Ilont-jónak«^;* Földrajztudás A földrajz a legtöbb embernek igen gyenge oldala. Sokszor bámulatos, hogy magukat műveltnek nevező könyvbarátok mennyire hadilábon állanak a földrajzzal. A franciákról pedig egyenesen köztudomású, bőgj7 az átlagpolgár földrajzban valóságos antitalentum. Mégis, ha egy-egy kirívó példája a tudatlanságnak elénk kerül, fájdalmasan nézünk szél: ki az oka annak, hogy az átlagember oly semmibe sem veszi a földrajzot s csak akkor kezdi tanulni hirtelen, amikor körmire ég egy-egy világtáj, mondjuk Kelelázsia, Abesszínia vagy a spanyol harctér. Miért mondjuk ezt? Hát ezúttal ezért: A Szepességbén sajnálatosan leégett Toporc falu, a Görgeyek ősi fészke. Ez egy kolozsvári magyar lapban már ilyen nevet kapott: »A Ziepse kerületben levő Topot* városban óriási tűzvész pusztított.« Ahány név, annyi melléfogás. A cipszer-f óidét Ziepse-nek, Toporcot Topotz-nak, a falul városnak mondja s végül az egészet Északcsehországba helyezi. A földrajztudomány nagyobb dicsőségére. Az új kéményseprési díjak A kereskedelmi miniszler által megállapított kéményseprési díjak, melyek a tartományi hivatal 219-1937. számú rendelőiében telt közzé, a következők: 1. Lakóház', közönséges, cylinder, vagy négyszögletes kémény söprése földszintes házban t.10 korona, minden további emeletért 55 fillér díj többlet, ezen kémények füstvezető csöveinek kiseprése (nem kályhacsövek) 2 méterig 50 fillér, 2—5 méterig 1 korona, minden további méter 20 fillér. 2. Pék, hentes, mészáros, szappanos, vendéglő, kávéház és egyéb ipari üzemek kéményei söpréséért, ahol állandóan tüzelnek, fizetendő l.cSO korona, minden további emelet 90 fillér. Ezen kéményhez vezető füstcsövek seprése: 2 méterig 60 fillér, 2—5 méterig 2 korona, minden további méter 50 fillér. 3. A gőzfűtésű pékek kéményeinek söprése földszintes házban 9, minden lovábbi emelet 1.50 korona, a füslcsövek söpréséért fizetendő: 2 méterig 5,2—5 méterig S, minden további méter 2 korona. 4. Központi fűtésű kémények söprési díja földszintes házban 7, minden további emelel 3.50 korona. A füstcsövek söprése mint a 3. pontban. A tarifa többi részéből kiemelendő, hogy kémény kiégetéséért tekintet nélkül a kémény nagyságára, ha az anyagot a kéményseprő adja, 5 korona, ha a tulajdonos adja, 4 korona. A korom kiszedése a kéményből évenként egyszer 50 fillér. A kéményseprési díjak negyedévenként utólagosan fizetendők. A rendelet 1937 január 1-től érvényes. (A háztulajdonosok országos szövetsége a miniszteri döntés ellen panasszal élt, de azért a díjak ezévben már az új rendelet szerint fizetendők.) Használt hurmóniumot megvételre keresünk Cím a kiadóban.
