Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-07-03 / 53. szám
1937. július 3. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. A katolikus egyházközség közgyűlése Komárom, július 2. A komáromi r. kát. aut. egyházközség június 27-én tartotta évi rendes közgyűlését a Majláth-iskola nagytermében, Lesíár István dr. plébános, szentszéki ülnök elnöklete mellett. A népes közgyűlést d. e. 11 órakor nyitotta meg az elnök. Megnyitó beszédében az evangéliumi képből indult ki, ahol a szegény nép ezrei veszi körül Krisztust és tőle várják a segítséget. Ugyanígy veszik körül a szegények ma is az egyházközség vezetőségét. De mjg az evangéliumi ezrek csak lelki szegények voltak, addig a ma szegényei lelki és testi szegények egyaránt. Az egyházközség vezetőségének éreznie kell, hogy felelős azért a népért, mely ezrével állja körül, keresni kell tehát a módot és az eszközöket, hogy kötelességének eleget tehessen. Erre szolgál a hitoktatás intézményes megoldása és tökéletesítése, a Karitász működésének biztosítása és az egyházközség életében a békés együttműködés lehetővé tétele. Kéri a hitközség támogatását, hogy e kérdések sikeresen megoldhatók legyenek és az evangélium példájára ha tökéletesen nem is, de tehetségünkhöz mérten kielégíthessük a lelki és testi szegények igényét. Ebben a reményben nyitotta meg a közgyűlést. Káilay Endre dr. világi elnök terjesztette elő ezután mindenre kiterjedő jelentését. Isten szeretető az elmúlt évben a súlyos megpróbáltatásokban nyilvánult meg. Úgy az egyházközséget, mint a kát. Akciót súlyos veszteségek érték vezéreik elmúlása folytán. Helyüket azonban a közóhajnak megfelelően sikerült akként betölteni, hogy a változásokkal járó megrázkódtatások hatásukat az egyházközség életében remélhetőleg nem éreztetik. — Ezután részletesen jelentette az egyházközség életének múlt évi eseményeit. Megemlékezett Majlátli Gusztáv Károly erdélyi püspök 40 éves püspöki jubileumáról, valamint Lestár István dr. plébánosnak szentszéki ülnökké történt kinevezéséről. Majd elismeréssel szólott a lclkészi kar eredményes működéséről, a kát. Akció által kifejtett hatalmas operaénekesnő, Konkoly Thege Miklós, Berzsenyi-Janosits József és a 83. gyalogezred zenekara működtek közre, valóban felejthetetlen élményt szerezve az érdeklődő igen nagyszámú mivelt közönségnek. 1913. szeptemberében rendezte a Jókai Egyesület az Eötvös József emlékmatinét, a nagy iró születésének centennáriuma alkalmából, melyen Császár Elemér egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja emlékezett meg a nagy államférfiuról és kiváló íróról, kívüle Bartha Magda, Harsányi Lajos költő, Thiel Janka és Weisz Ibolyka szerepeltek a matinén. A lelkesen megindult kulturmunkát azonban megzavarta 1914. nyarán a világháború kitörése. Az egyesület házát rövid időn belül, még abban az évben hadikórházzá alakítják át, 42 ággyal szerelik föl, hogy a háború hőseinek sebesüléseire a kultúrpalota falai között nyújtson az emberszeretet gyógyító írt. A Jókai Egyesület azonban a háború alatt sem pihent. A Vöröskereszttel karöltve résztvett a háborús jótékonyság nemes munkájában is. A beteg katonáknak könyvekkel és hírlapokkal szolgált s a harctérre is többször küldött szeretet-adományt jó olvasnivalókból. Számos háborús előadást tartott és hangversenyeket rendezett a beteg katonák javára. E rendezések a vármegyeháza nagytermében folytak le 1918. év közepéig a tagoknak és a nagyközönségnek mindenkori hatalmas részvétele mellett. Sajnos azonban, hogy a könyvtár és muzeum működése ezekben az években szünetelt, amit a háború kényszeritett reá e két intézményre. Az egyesületnek a háború alatt kifejtett működésében resztvettek a pozsonyi Erzsébet egyetem tanárai is, és értékes munkáról, a kát. iskolák működéséről, a Mariánum hiánypótló tevékenységéről, valamint az egyház kebelébe tartozó egyesületek felbecsülhetetlen értékéről. Az egyházközség anyagi viszonyairól szólván a híveket lelkiismeretes adófizetésre buzdította, majd indítványozta, hogy a közgyűlés küldjön köszönő iratot Jantausch Pál püspöknek jelentős anyagi támogatásáért. Végül arra kérte a hitközség tagjait, hogy a jövő évben Budapesten, tehát a komáromiak által is könnyen megközelíthető helyen tartandó Eucharisztikus kongresszuson minél nagyobb számban vegyenek részt. A kimerítő jelentést a közgyűlés tudomásul vette és az abban foglalt indítványokat egyhangúan elfogadta. Makky Lajos pénztáros előbb a múlt évi zárszámadást, majd a jövő évi költségvetést terjesztette elő. A közgyűlés ezeket elfogadta és a lelkiismeretes pénztárosnak a szokásos felmentvényt megadta, a hitoktatás költségeire pedig 5000 Kc-t szavazott meg. Minthogy az adófelszólamlási bizottság tagjai elhalálozás folytán megritkultak, e bizottságot a közgyűlés kiegészítette. Végül a temetőbizottság évi jelentése került tárgyalás alá. A jelentés rámutat a halaszthatatlanhl szükséges beruházásokra s mert a temető minden jövedelmét megemészti a ravatalozó kölcsönének törlesztése, az egyházközségtől kér a szükségletekre fedezetet. Többek felszólalása után a közgyűlés arra a megállapításra jutott, hogy a temetőszabályrendelet elavult volta miatt a változott viszonyokkal nem számol és ez az oka annak, hogy a temető jövedelme nem fedezi a kiadásokat. Ezért az ügy alapos megvizsgálására és előkészítésére a közgyűlés bizottságot küldött ki avval, hogy jelentését, mely fölött rendkívüli közgyűlés fog határozni, mielőbb terjessze be. A közgyűlés fél 1 órakor ért véget az elnöklő plébános éltetésével. Kegyetlen harcok, véres uccai ütközetek, a megalázó vereségek és a végső, diadalmámoros győzelem történelmi városa Belgrád, ma már a megállapodott hétköznapok szürke napjait éli. Belgrád egy tizenötmillió lelket számláló ország fővárosa lett s a viharos telekspekulációk kavargásában 300.000 embert befogadó nagyvárossá nőtt. Jellegzetessége, nemzeti sajátossága nincs. A belgrádi uccák és házak vadon felburjánoztak, terv, gondoskodás, ízlés nélkül. Kultúrális cél, elpuhító kényelmi és szépészeti szempontok nem zavarták az építőket s a 90-es évek elrontott bécsi és budapesti házstílusa a világháborúig mint a modern építkezés végső tökélye érvényesült. Egy-egy szép épület, finom öreg ház kisír a jelentéktelenségből, de nem változtat az összbenyomáson. Az új építkezést megnyomorította Amerika. Kis családi házak tőszomszédságában törnek az ég felé a 6—7 emeletes amerikai ház-skatulyák, külső büszkeséggel és gyatra belső kidolgozással. Minden szolid, méltóságteljes épület az államié s csak az új minisztériumok, állami hivatalok, kórházak és iskolák ütik meg az elfogadható nagyvárosi építkezés mértékét. Dicsérendő kivételek csak a banképületekben kövesültek meg, bizonyítani, hogy a nagytőke tudja, hogy mi a jó — ha a saját kényelmét kell biztosítani ... Sok bank van Belgrádban. Büszke hirdetői a fiatal, gazdag és szűzi ország feltárt erejének. Angol, francia, cseh, német, amerikai bankfiókok s a legfantasztikusabb részvénytársasági banktársulások cirillbetűs táblái hirdetik minden valamirevaló magán-FLY-TOX KIIRT LEGYET ÉS MÍNDENEGYÉB rovart épületen, hogy a nemzetközi tőke hasznothajtó területnek könyvelte el az új Jugoszláviát. * A belgrádi üzletek csak az utolsó években tértek át az európai kirakatrendszerre s a gombamódra szaporodó új portálékkal átalakították a város képét. Sok a gyöngeminőségű áru, de angol szövetekben meglepő a gazdag választék. A szerb textilipar még gyönge, aránylag kis vámtételekkel érkezik az áru az országba s Nissum Áron, a texlilbáró bőségesen gondoskodik a kiadós exportról. Ádám uridivatáru üzlete méregdrága és középfülöm áruval kedveskedik a külföldieknek és a diplomatáknak. A bennszülött belgrádiak egyszerűen öltözködnek, a cicoma, a legutolsó divat a gazdagok között sem hódít. A Tata áruház az egyetlen európai bazár Belgrádban. A kereskedők és az iparosok elkeseredetten harcolnak az új eladási módszer ellen s a háziipar védelmében követelik a Tata-cég működésének rendőri betiltását. A belvárosban élénk az élet. A Mihály herceg utján állandóan hullámzik a tömeg. A szerb szívesen korzózik s boldogan telepszik meg a kávéházakban. A korzó minden időkben kispolgári hely. A divatbemutató olyan keskeny, vékony réteg alkalmi ügye, hogy a társasági hölgyek és urak egyszerűen elvesznek a divatnélküliek sokaságában. Hiányzik az alsóbbak és felsőbbek önkéntelen szétválása. Bőnadrágos, bocskoros vidékiek, katonák, hivatalnokok, iparos lányok és dámák között láthatatlanul, de érezhetően ott él még a parasztdemokrácia ereje. Az orosz Cár, a ti-Ilus, Oláh Rózsi, Vásárhelyi Ilus, Telez Rózsi, Wachenhusen Olga és Weisz Ibolyka szerepeltek. A kisérő énekszámot Bartl Anna adta elő. Majd Jókai műveiből mutattak be három képet hölgyek és urak. A »Senki szigeten« c.! képben Velez Mici (Noémi), Takács Manci (Timea) és Igó Elek (Timár), a »Czinka Panna a kuruc táborban« c. képben (Szeretve mind a vérpadig) Braun Elza (Czinka Panna), Karcsay Miklós (kurucok hadnagya), Kálmán Ferenc, ifj. Zsindely Ferenc, Záuody Albin dr. (kuruc vitézek) mutattak be megkapó alakítást. A »Domonkos leányok« (Tengerszemü hölgy) triászában Gál Lászlóné, Bézier Kornélné dr.-né és Wachenhusen Olga remekeltek. A »Lőcsei fehérasszony« megragadó hatású élőképben pedig Alapy Gyuláné dr.-né ért el nagy hatást. Végül az összes szereplők egy hatalmas csoportképpel fejezték be a gyönyörű előadást, amelyben Jókai iránti hódolatukat fejezték ki a közreműködők. Ebben a csoportképben a magyar Géniuszt Janosits Józsefné és Velez Rózsi személyesítették meg igen sikerültlen. Az élőképek előtt Komáromi Kacz Endre művészíöldink adott elő több klasszikus hegedüszámot Janosits mester zongorakisérete mellett. Az élőképes előadást Kürthy Istvánné hölgy választmányi elnökkel az élén Alapy Gyula dr., Harmos Károly tanár és Janosits József rendezték igen nagy erkölcsi és anyagi sikerrel. Az estély tekintélyes összeggel gyarapította a szobor-alapot. A szoborakció rövidesen igen szép eredményt ért el, nagy összegek érkeztek erre a célra a Jókai Egyesülethez, úgy, hogy mintegy 16.000 aranykoronára rúgott az az összeg, amelyet az egyesület gyümölcsözőleg kezelt. A háború alatt ezen összeget épakikkel ezidőtől fogva meleg kapcsolat keletkezett. Az 1915. évi szabadelőadások sorozatát maga az egyesület illusztris elnöke: Beöthy Zsolt dr. nyitotta meg Háborús költészet c. előadásával. őt követték az előadói asztalnál a lelkes Bognár Cecil dr. főgimn. tanár, Polner Ödön, a pozsonyi egyetem rektora, Pázmány Zoltán pozsonyi egyetemi tanár, Kenessey Kálmán dr., mig Berzsenyi-Janosits József folytatta nagy érdeklődéssel kisért zenetörténelmi és művészeti előadásait. 1916-ban Vaszkó Endre törvényszéki elnök, Bódiss Jusztin dr. és Bognár Cecil dr. főgimn. tanárok, Sslyc Hugó dr. törzsorvos és Alapy Gyula dr. tartottak előadásokat. 1917-ben a már említetteken kívül közreműködtek az egyesület előadásain Császár Elemér dr., Kérészy Zoltán dr., pozsonyi egyetemi tanár, Kenessey Béla műszaki tanácsos és Mezey János dr. vármegyei tiszti főorvos. Az 1918. évnek csak az első felében tartanak a vármegyeházán előadásokat s azokon a Berzsenyi- Janosits József által tartott népszerű zenetörténelmi (Liszt, Grieg) előadásokon kívül Bódiss Jusztin dr., Églen Dózsa főgimn. tanárok, Szijj Ferenc dr. városi tanácsos és Pázmány Zoltán pozsonyi egyetemi tanár tartottak nagyérdekű előadásokat. A közmivelődést előmozdító szabadoktatási előadásokon kiviil nagy látogatottságnak örvendettek a hangversenyek is, amelyek művészi programját alkották a Jókai Egyesület kulturmunkájának. 1915-ben Bosty Annie hangversenyénekesnő, Sebestyén Sándor gordonkaművész, Busso Cézár jellemszinész, Zilahy Lajos iró és Braun Elza. léptek fel egy hangverseny keretében. Ugyanazon év második hangversenyén Obermayer József, a drezdai operaház hegedűművész-hangversenymestere és Pfeiffer Aladár, a bécsi Volksoper tagja működtek közre jótékony célra. 1916-ban Komáromi Kacz Endre, Weichardt Aurora hangversenyénekesnő, Szabó Imre és Pap Kovách Elvira tartanak hangversenyt, november hóban pedig Zádor Dezső operaénekes, Sebestény Sándor gordonkaművész és a 26. gyalogezred zenekarának hangversenye folyt le. 1917- ben Thun-Hohenstein grófnő, volt operaénekesnő hangversenyét rendezte meg az egyesület, 1918. év első napjaiban Komáromi Kacz Endre, Haris Ervin és //arisné-Ysaye Carry triója, s Pel hő Imréné, a milánói Scala színház volt művésznője szerepeltek egy hangverseny keretében. A Jókai Egyesület alapszabályai magukba foglalják az egyesület működésének céljai között a Jókai szobor felállítását is. Az egyesület ezen nemes céljának megvalósítására úgyszólván a megalakulástól kezdve nagy lelkesedéssel törekedett. Már működésének kezdetén országos gyűjtést indított a szoborra, amelynek igen szép eredménye lett. A mozgalmat az egyesületnek Kürthy Istvánné elnöklete alatt működő hölgyválaszmánya mindjárt kezdetben felkarolta és az ügy iránti lelkesedésének egy rendkívül nagy hatást kiváltó élőképes előadás rendezésében adott kifejezést. 1913. január havában a főgimnázium dísztermében rendezte a hangversennyel egyT bekötött élőképeket a város hölgytársadalmának részvételével, amelyekben Jókai regényalakjait mutatta be a dísztermet zsúfolásig megtöltő előkelő közönségnek. Az élőképeket az »Eleven hang« jegyek« c. élőkép vezette be, amelyben Komárom legbájosabb ifjú hölgyei: Bartha Magda, Gergelyi Bella, Joó Ilonka és Mariska, Konkoly Thege Séta Jugoszlávia fővárosában
