Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-07-10 / 54-55. szám

2. oldal.

KOMAROMI LAPOK

1937. július 10,

Hodzsa miniszterelnök megigérte a gazdaadósságok rendezését

— július 9.

A csehszlovák agrárpártnak Uherská Hradistéban tartott kongresszusán megjelent Hodzsa Milán dr. miniszterelnök is, aki beszédet mondott s beszédében az időszerű gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Ennek keretében többek között a következőket mondotta:

— A kormány még a nyári szünet előtt

olyan gabonaárakat kíván megszabni, amelyek megfelelnek az általános árviszonyoknak, mert kötelességének tekinti megakadályozni, hogy a mezőgazdasági termelés és az ipari árak között ismét aránytalanság legyen.

Eltökélt szándékunk kiküszöbölni azt a veszedelmet, amely a mezőgazdasági termelést fenyegeti. Nem tűrünk semmi olyant, ami a gazdát gazdaságilag, tehát erkölcsileg is megkárosíthatná.

Rátért ezután a miniszterelnök a gazdaadósságok ügyére és beszédét így folytatta:

— A gazdaadósságok végleges rendezésével az őszig várunk. Ezzel az Üggyel a kormány a nyári szünet után fog foglalkozni. Az adósságrendezés, — akár mezőgazdasági, akár iparos vagy köztisztviselői adósságról van

A legnagyobb igényeket kielégítő, modern villanygépekkel felszerelt

■

| kozmetikai intézet

■

azonnal eladó.

A cím megtudható a kiadóhivatalban.

szó, — olyan kérdés, amelynek igazságos megoldása a csehszlovák demokráciának a csehszlovák demokratákkal szembeni becsületbeli adósságát jelenti. Nem tűrjük, hogy a gazdákat, iparosokat és köztisztviselőket ettől a méltányos megodástól megfosszák.

— A kormány és a törvényhozás — folytatta Hodzsa, — az utóbbi időben több olyan kérdéssel foglalkozott, melyek nem szerepeltek mindenkor a

parlament napirendjén. Természetes, hogy

a kormánynak gondoskodnia kell a történelmi országok és Szlovenszkó közötti gazdasági diszparitás kiküszöböléséről

és a közigazgatástechnikai kapcsolatok kiszélesítéséről. E cél szolgálatában áll az a számos törvényjavaslat, amely a törvények unifikálása révén megszünteti azt az állapotot, hogy más törvények legyenek érvényben Szlovenszkón és megint mások a történelmi országokban.

akár zálogjog bekebelezés, avagy törlés, cégjegyzékbe való bejegyzés, módosítás vagy törlés iránti kérvényt és annak elintézéséről értesítik, ne elégedjék meg avval, ha az az értesítés magyarnyelvű, hanem győződjék meg haladéktalanul a nyjlvánkönyvből, hogy a bejegyzést magyar nyelven is foganatosították-e és ha ez nem történt meg, követelje annak pótlását, vagy éljen panasszal. Telekkönyveinkben és betéteinkben 18 év óta nem találunk magyar nyelvű bejegyzést, nem kell tehát már sok ahhoz, hogy nyelvi jogainkat e téren elévültnek nyilváníthassák.

Ha a nyilvánkönyvi bejegyzés iránti indítványt nem közvetlenül a nyilvánkönyvet vezető hatósághoz adjuk be, hanem valamely más hatósághoz és ez a hatóság keresi meg a bejegyzés foganatosítására a telekkönyvet, kataszteri hivatalt stb., ez esetben is az a szabály, hogy ha az eredeti kérelem magyar nyelvű volt, úgy a bejegyzésnek két nyelven kell megtörténnie. Például a végrehajtási bíróságnál kérem valamely ingatlanra a végrehajtási zálogjog elrendelését. Ez esetben a végrehajtási bíróság keresi ugyan meg a telekkönyvi hatóságot a zálogjog bekebelezése iránt és mégis, ha a végrehajtási kérvény magyar nyelvű volt, a bejegyzést két nyelven kell eszközölni.

Előfordul azonban az is, hogy a nyilvánkönyvi bejegyzést a fél indítványa nélkül, hivatalból rendelik el. Például a hagyatéki bíróság hagyatékátadó végzésben rendeli el, hogy az ingatlan tulajdonjoga az örökös nevére irassék át. Ilyenkor ha az ügyiratokból kitűnik, vagy a bíróságnak egyébként tudománsa van arról, hogy az érdekeltek, vagy azok közül legalább e,gv a magyar nyelvi kisebbséghez tartozik, úgy a bejegyzés magyar nyelven is foganatosítandó. Ellenkező esetben csak államnyelven történik ugyan a bejegyzés, de a magyar nyelvi kisebbséghez tartozó érdekelt félnek jogában áll 3 napon belül kérni, hogy a bejegyzést magyar anyanyelvén is eszközöljék.

Kereskedelmi társaságoknál, szövetkezeteknél a céglajstromba való bejegyzésekre nézve az illető cég székhelye az irányadó. Ha ez a székhely olyan bírósági járás területén van, ahol a magyar nyelvnek nincs ki-Nyelvi kisebbségi jogaink

VII.

Nyilvánkönyvek.

Nyilvánkönyvek alatt a telekkönyveket, a kataszteri birtokíveket, a kereskedelmi és szövetkezeti cégjegyzékeket, vagy céglajstromokat, bányakönyveket stb. értjük. A legnagyobb, legállandóbb és legsúlyosabb nyelvi sérelmekkel kétségtelenül a nyilvánkönyvi bejegyzéseknél találkozunk, a törvény és rendelet határozott és parancsoló rendelkezéseit a nyilvánkönyvek vezetésénél, különösen a telekkönyveknél úgyszólván kivétel nélkül megsértik, teljesen figyelmen kívül hagyják. Ebben pedig mi vagyunk a hibásak, mert ezekre a sérelmekre soha nem kérünk orvoslást, panaszjogunkkal soha nem élünk. Pedig már az elnevezés is arra mutat, hogy ezek a könyvek a nyilvánosság számára készültek, vagyis azokba bárki betekinthet, itt tehát különös fontossággal bír, hogy azokat bárki meg is értse. E törvényt és rendeletet sértő gyakorlat okául mindig a munkaerő hiányát hozzák fel. Beszéltünk erről magyar anyanyelvű és nemzetiségű bíróval, aki maga is arra kért, hogy ne ragaszkodjunk nyelvi kisebbségi jogainkhoz, mert ez neki dupla munkát jelent, aminek nagy elfoglaltsága mellett nem tud megfelelni. Az ilyesmi ne tartson vissza bennünket attól, hogy jogainkhoz ragaszkodjunk, mert ha a törvényhozás hozott törvényt, úgy gondoskodjék arról is, hogy legyen, aki azt végrehajtja. Nyelvi kisebbségi jogaink a békeszerződéseken alapulnak s ha e szerződéseket betartják ott, ahol ez előnyt jelent, be kell tartani ott is, ahol esetleg fokozottabb anyagi áldozattal jár. Úgy is elég a munkanélküli magyar értelmiség, tessék ezeket is munkához juttatni.

A magyar kisebbségi joggal biró járások területén vezetett nyilvánkönyvek nyelvére első sorban a beadvány nyelve az irányadó. Ha a bejegyzésre irányuló indítványt államnyelven adják be, még ha magyar anyanyelvű is az indítványozó, vagyis a ‘bejegyzést kérő fél, a bejegyzés csak államnyelven történik. De ha magyar anyanyelvű fél magyar nyelven nyújtja be azt, úgy a bejegyzést két nyelven, vagyis államnyelven és magyar nyelven kell foganatosítani. Tehát kell! Nem is kell a félnek kérnie, hogy magyarul is foganatosítsák a bejegyzést, a bíróságnak hivatalból •kötelessége a bejegyzést két nyelven foganatosítani. Ugyanez áll arra a határozatra, amellyel az érdekelt feleket a bejegyzés megtörténtéről tudósítják, sőt az okiratra is, amelynek alapján a bejegyzés történt, két nyelven kell rávezetni az elintézést, vagyis a bejegyzés megtörtéről szóló záradékot. Tehát ha magyar ember magyar nyelven ad be akár tulajdonjog,

A Jókai Egyesület 25 éve

(1911-1936)

Irta: Fülöp Zsigmond.

V.

Háború után. — A forradalmi idők. — Komárom az »őszirózsás forradalom« idejében. — 1919. őszén megindult a munka. — Szabadoktatási és irodalmi előadások, kiállítások, hangversenyek, centennáriumi ünnepélyek. — A kulturélet fellendülése. — Bódiss Jusztin, Tuba János, Beöthy Zsolt halála. — A magyar közönség támogatása. — Színészek a kultúrpalotában.

A Jókai Egyesület kulturmunkáját azonban egyelőre megakadályozta a vesztett háború után kitört forradalom, amely a történelemben példátlanul álló csúfos bukással végződött s amely semmit sem vívott ki, de rettenetes csapást hozott a magyarságra. Hogy ennek az úgynevezett »őszirózsás forradalomnak« hullámai Komáromba is eljutottak, az akkori viszonyok következtében történt. A Komáromban akkor uralkodó viszonyokról Alapy Gyula dr. a következőket írja:

»...A háború ügye reménytelennek látszott és már mindenki csak a tisztességes békét áhította. Ehelyett azonban elöntötte az egész országot a háború nyomában járó forradalom áradata. Aki visszagondol Komárom életére a háború végén, annak lehetetlen még ma is szomorúságot nem éreznie a közállapotok hihetetlen elfajulása felett. Mikor a frontokról elkezdődött a katonák visszaözönlése, itthon már a nemzeti tanácsok vették a kezükbe a végrehajtó hatalmat, azonban gyengéknek bizonyultak a rend fentartására. így alakultak meg mindenütt a nemzetőrségek és Komáromban

is polgárőrség működött a közbiztonság fentartása céljából, amire igen komoly szükség volt abban az időben. A forradalom Komáromban is lezajlott. Egy igen szomorú külsejű katonai század vonult fel a nemzeti tanácsnak a hűségi fogadalom letételére, a menet élén katonai zenekar maradványai haladtak és orosz hadifoglyok egy ágyút is cipeltek. Nem volt ez a forradalom, csak annak a karrikaturája. A komolyabb következményei azonban a hivatali és rendkötelékek teljes meglazulásában jelentkeztek. A városháza erkélyéről mindennap más-más szónok agitált a legkorlátlanabb felelőtlenséggel. A vörös gárda pedig a forradalom jogán megszállotta a kultúrpalotát, ahová a katonai raktárak anyagát cipelték, mely könyhyű hadizsákmányul kínálkozott. így lett a kultúrpalota a hadikórház után kaszárnya, ahol a vörös gárda őrködött. A kultúrpalota tornyára egy nyomdász kitűzte a forradalmi vörös zászlót. Egész kis arzenál költözött be a múzsák hajlékába, ahonnan a forradalom likvidálása idején nagy társzekerekkel szállították el a Manlichereket. A magántulajdon igen gyönge lábon állván, minden megkérdezés nélkül gyűléseztek itt a forradalmasított hivatalnokok és más megalakuló szocialista szervezetek az egész ősz és a tél folyamán, Talán nem is kell mondanunk, hogy ezek a rohamok a kulturház ellen vajmi keveset használtak az imént megújított épületnek, amely igy a hadikórház csöbréből a forradalom vödrébe esett. Egy betörési esetet leszámítva, az ingókban esett károkkal szenvedte el ezt a megszállást a Jókai Egyesület. — A forradalom kilengéseinek véget vetett az 1919. január 9-én bekövetkezett katonai megszállás, amikor két század cseh légionárius érkezett Komáromba a néptanács előzetes tárgyalásai után. A forradalom alatt felzaklatott kedélyek azonban ekkor sem voltak képesek lecsillapodni, mert Komárom mozgalmas napjai csak ezután következtek el a város megtámadásával és későbbi ostromával.« ...

A katonai megszállást követő idők eseményei majdnem az egész évben hátráltatták a kulturmunka megindítását. Közvetlen a megszállás után a mozgási szabadság és a gyülekezési jog korlátozása következtében az egész társadalmi élet megbénidt, majd a május 1-i kommunista támadás és az ezzel kapcsolatos éjszakai események (ágyúzás, a harcsási lőporraktár felrobbantása) nemcsak rémületben tartották a lakosságot, hanem igen érzékeny károkat is okoztak. Majd a város ellen június hóban indított, több hétig tartó ostrom, mely alatt Komárom minden oldalról el volt zárva, teljesen lehetetlenné tette az egyesületi élet megkezdését és csak ősszel foghatott hozzá az egyesület munkájához.

A kullurpalotát az év tavaszán a szakszervezetek kiürítették s így végre az egyesület megszabadult a hívatlan vendégektől. Június hóban Harmos Károly festőművész rendezett műveiből kiállítást a kulturház emeleti termeiben, azonban a közbejött ostrom miatt a kiállítást hamarosan be kellett zárni. Később az ostromzár feloldásával levegőhöz jutott Jókai Egyesület végre megállapíthatta kulturmunkájának programját, amelyet azután október elején meg is kezdett. Minthogy pedig a város néhány szociális intézményének a városi épületekben nem talált megfelelő helyet, a Jókai Egyesület készséggel ajánlotta fel helyiségeit azok számára. így a város kérelmére helyet adott az egyesület a közélelmezési hivatalnak, majd a faelosztó hivatalnak, a lakáshivatalnak s végül az anyakönyvi hivatalnak, mely 1919-től 1923-ig talált otthonra a kulturházban. 1922-ben a város levéltárát költöztette át az egyesület házába, ahol végre sok hányattatás után állandó elhelyezést nyert.

Az 1919. év őszén kezdhette meg újra rendszeres működését a Jókai Egyesület. A legkiválóbb előadók, művészek, irók és költők tartottak irodai-, mi, tudományos és ismeretterjesztő előadásokat, rendeztek estélyeket és hangversenyeket, amelyeket a magyar társadalom nagy szeretettel karolt fel, tömeges megjelenésével téve bizonyságot arról, hogy a Jókai Egyesület működésére, kulturális munkájára nagy szükség van. Az egyesület rendezésein adott találkozót egymásnak a város és messze vidékének magyar közönsége, amely a megváltozott viszonyok között a testvéries egyesülésnek kedves alkalmait találta fel a kulturház termeiben.

A háború után az első előadást október hó elején tartotta az egyesület, amelyen fellépett Berzsenyi Janosits József, aki zenei előadással (Schubert Ferenc élete és művei) gyönyörködtette a hallgatóságot. Majd egymás után következtek Bódiss Jusztin dr., Komáromi Kacz Endre (Égi kalauz), Bognár Cecil dr.. Berta Orbán dr. előadásai, amelyeket az 1920. év telén úgyszólván megszakítás nélkül folytattak Szunyoghy Ferenc tanár, Mezey János dr., Gosztonyi Nándor tanár, Selye Hugó dr. ny. főtörzsorvos, Harmos Károly, Gidró Bonifác és Berzsenyi Janosits József. A közönség nagy érdeklődéssel kisérte az előadásokat, amelyeken minden alkalommal teljesen megtöltötte a hatalmas előadótermet.

1920. év őszén újra nagy lendülettel indult meg a munka, a szabadelőadá-