Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-08-21 / 67. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK többek között a következő nagy jelen­tőségű nyilatkozatot telte: — Magyarország külpolitikája egyet­len kérdésre összpontosul, mert ez a legsürgősebb és ez ezúttal minden probléma megoldása. Ez a kérdés a kisebbségi kérdés. A kisebbségi kérdés rendezése nélkül Magyarország és a kisantantállamok között semmiféle komoly tárgyalás nem képzelhető el. A gyakorlati megoldásra nézve Ká­nya külügyminiszter a következőket mondotta:- A kisantant államoknak elsősor­ban szigorúan be kellene tartamok és végrehajta­­niok azokat a kötelezettségeket, ame­lyeket a kisebbségi szerződésben vál­lallak és amelyeket a nagyhatalmak a háború után ellen]egyeztek. A következő lépés az, hogy a népszö­vetség. amely garanciát vállalt a szer­ződések betartásának ellenőrzésére, hatásosan teljesítse föladatát. A nép­­szövetség tanácsának nem szabadna a panaszokat politikai megvitatás tár­gyává tennie, hanem csupán a pana­szok törvényes és jogi vonatkozását vizsgálni. A magyar-olasz és magyar-német barátságról is nyilatkozott a magyar külügyminiszter a következőkben: — Szó sincs arról, mintha Magyar­­ország bármilyen pángermán politi­kát folytatna. A helyzet az, hogy Olasz­ország és Németország mutatta a leg­nagyobb érdeklődést a magyar ügy iránt. Természetes, hogy így a magyar közvélemény rokonszenvvel fordult e két ország felé és kedvező befolyást vár a két nagyhatalomtól a Duname­­dence politikai szervezése terén. Majd Magyarország egyenjogúsításá­ról és a fegyverkezésről szólt a kül­ügyminiszter: — Az Európaszerte mindenütt ta­pasztalható általános és fokozatos fegy­verkezés — mondotta Kánya — Ma­gyarországot, melyet a békeszerződés lefegyverzett, oly helyzetbe hozta, amit nem lehet a biztonság elemi követelményeivel sem összeegyeztetni. Magyarország nem nyugodhatik meg ebben a helyzetben vitális érdekeinek veszélyeztetése nélkül. Ebből követke­zik, hogy ragaszkodni fogunk egyen­jogúságunk megvalósításához, amit elv­ben 1932-ben ki is mondottak. A kisantant államokkal szemben so­hasem csináltunk titkot ezen állás­pontunkból. Az újságíró megkérdezte a magyar külügyminisztert, hogy miért nem je­lenti be Magyarország felfegyverkezé­sét. — Azért nem — folytatta Kánya külügyminiszter, — mert a magyar külpolitika vezérelve a béke ügyének szolgálata. Ilyen körülmények közölt nem akar­juk az úgyis feszült politikai helyzetet még súlyosabbá tenni olyan lépéssel, amely további komplikációkat okozna. Nyelvi kisebbségi jogaink (Folytatás) A saját szabályrendelettel biró vá­rosok (Kassa, Pozsony, Ungvár) pol­gármesteréül és ennek helyetteséül csak olyan egyén alkalmazható, aki bírja az államnyelvet. A legalább 3000 lakossal biró községek kötelesek oly hivatalos erőt alkalmazni, aki bírja az államnyelvet. 3000-nél kevesebb lakosú községek, ha legalább 20«/o államnyelvül lako­suk van, kötelesek az állam nyelvű beadványoknak ugyanezen nyelven való elintézéséről kellően gondoskod­ni. Az olyan községek, melyek nem kötelesek a fentiek szerint államnyel­vet biró alkalmazottal tartani, ha ál­lamnyelvű beadványt kell elintézniük, vagy ha államnyelven kell határoz-A Jókai Egyesület 25 éve (1911-1936) Irta: Fülöp Zsigmond. VIII. Palkovich Viktor könyvtár-hagyatéka. — Kulturcst a SZMKE megalakulás < alkalmával. — Kisfaludy Károly cen­­tennáriuma. — A Pozsonyi Toldi) Kör vendégszereplése. — Jankovics Marcell székfoglalója. — A Szinnyei Mrrse Társulat kiállítása a Kulturházban.— Lázár Béla előadása. — Kazinczy-em­­lékünnepély. — Előadások, hangver­senyek, szerzői estek. — Értékes re­likviák a múzeumban.--A Jókai Egye­sület húsz éve. — Alapig Gyula dr. főtitkár lemondása. — Uj tisztikar. — Szijj Ferenc dr. elnök. — Jókai szob­rának leleplezése Pápán. Igen értékes hagyományhoz jutott a Jókai Egyesület az 1930. évben. Pal­kovich Viktor, volt gútai esperes-plé­bános, nemzetgyűlési képviselő, a ma­gyarság ez áldozatos szivű nagylelkű vezéralakja, aki negyven évi ittmű­­ködés dacára sem nyerhette el az ál­lampolgárságot s ezért élete alkonyán Magyarországba költözött, április 24-én egyik győri kolostorban elhunyt. Vég­rendeletében akként intézkedett, hogy ezer kötetes, igen ' értékes teológiai munkákból álló könyvtára a Jókai Egyesület tulajdonába kerüljön. A má­jus 21-én tartott igazgatótanács-ülésen emlékezett meg Szijj Ferenc dr. ügy­vezető elnök kegyelettel a nemesszivű emberbarátról és becses hagyományá­ról. A könyvtárat júliusban szállították ót Magvaroszágból Komáromba s az niok, illetve okiratokat (illetőségi bi­zonyítvány, határátlépési igazolván}’ slb.) kiállítaniok, és a képviselőtes­tületben senki sincs, aki az állam­nyelvet bírná, a községi staroszta ut­ján 21 órán belül a közvetlen fölöt­­les állami közigazgatási hatósághoz fordulnak, hogy ez gondoskodjék kel­lő fordításról. Ez a fölöttes hatóság lehetőleg 2 napon belül köteles a fordításról gondoskodni és azt az ere­deti szöveggel együtt a községnek megküldeni. Ugyanez az eljárás ak­kor, ha a legalább 20o/o-ban magyar lakosú községnek nincs magyarul tu­dó tisztviselője vagy képviselőtestü­leti tagja és magyar nyelvű beadványt kell elintézniük. Ez esetben tehát a egyesület könyvtárhelyiségében helyez­ték el. ahol minden időkben hirdetni fogja hagyományozójának tiszteletre­méltó nevét. Ugyanezen az ülésen jelentette a fő­titkár, hogy a Kullurház tatarozási munkálatai teljes befejezést nyertek a tavasz folyamán. Az igazgatótanács elrendelte a végzett munka felülvizs­gálatát. Nagy kulturünnepélynek volt szin­­helye Komárom szeptember végén. Tiz évig tarló előmunkálatok és próbálko­zások után végre megalakult a Szlo­­veuszkói Magyar Kultur Egylet, mely­nek alakuló közgyűlésén Szlovenszkó nemzeti kisebbségi és magyar kultur­­életének legjelesebb tényezői képvisel­tették magukat. Ennek a nagyhord­erejű célkitűzéssel kapcsolatos kultu­rális összefogásnak előestélyén, szep­tember 27-én magas nívójú kulturest keretében mutatta be a Jókai Egyesü­let Komárom kulturális életének ke­resztmetszetét. Az estélyen közremű­ködött a Komáromi Dalegyesület férfi­karából. a Hóm. Kát. Egyházi Ének­karból, az Egyetértés Munkásdalárda és a Zsidó Egyházi Énekkar működő tagjaiból alakult 150 énekesből álló összkar, amely Molecz Tivadar dal­­egyesületi karnagy, országos alkarnagy vezényletével Beethoven: Isten dicső­sége c. klasszikus karát adta elő ha­talmas sikerrel. Weisz Emma zongora­művésznő Chopin Prelude-jét és Liszt Ferenc III. rapszódiáját adta elő fö­lényes technikával és művészi meg­értéssel. Majd Alapy Gyula dr. főtit­kár olvasta fel »A török rab szeren­cséje c., a régi török világból vett s izes magyarsággal megírt kedves el­felettes hatóság a magyarnyelvű be­adványt az ügyviteli nyelvre lefordít­ja és elintézés céljából a községnek visszaküldi. Abban az esetben, ha a község az előadottak értelmében nem köteles az államnyelvű beadványt államnyelven elintézni (mert pld. nincs a község­ben 20o/o államnyelvű lakos, vágj7 nincs a községnek jegyzője vagy ál­lamnyelvet biró képviselőtestületi tag­ja) és így az államnyelvhez tartozó egyén államnyelvű beadványa nem ezen a nyelven, hanem más ügyvi­teli nyelven nyer elintézést, az ér­dekelt fél jogosult ezt az elintézést 3 nap alatt a község közvetlen felettes hatóságához lefordítás céljából fel­­küldeni. Szóbeli érintkezésnél az általános szabályok azonosak az írásbeli be­adványokra vonatkozó most említett rendelkezésekkel. Mindazonáltal a községi hivataloknak meg kell köny­­nyiteniök a hivatalos érintkezést az olyan ügyfél részére, aki az ügyviteli nyelvet nem bírja. Ez annyit jelent, hogy az ilyen ügyféllel a községi hi­vatal úgy értetheti meg magát, ahogy tudja, tehát igénybe vehet bármily kisegítő nyelvet is. ____ 1937. augusztus 21. Hatóságokkal való érintkezés. A bíróságokkal, állami hivatalokkal és szervekkel való érintkezésnél a községek ugyanoly helyzetben van­nak, mint a magánfelek, vagyis ha a község ügyviteli nyelve magyar, úgy tekintetik, mint a magyar anya­nyelvű magánfél. Ezek szerint tehát az olyan bíróságoknál, hivataloknál és szerveknél, mely az I. részben foglalt rendelkezések szerint jogosul­tak magyar nyelvű beadványokat el­fogadni és kötelesek ugyanazon nyel­ven elintézni, a magyar ügyviteli nyel­vű község használhatja a magyar nyelvet és követelheti a magyar nyel­vű elintézést. Téves és törvényellenes tehát az az eddig már számtalanszor megnyilvánult felfogás, hogy városok és községek csak államnyelven pe­relhetnek és csak e nyelven tárgyal­hatnak. Ez csak abban az esetben áll meg, ha az illetékes bíróság vagy hivatal nem jogosult magyar nyelven tárgyalni és határozni, vagyis abban a járásban nincs 20o/0 magyar lakos. Ismételjük tehát, hogy a magyar ügyvitelt nyelvű községeket minden tekintetben ugyanazon jogok illetik, mint a magyar anyanyelvű magánsze­mélyeket. Ezért is nagyon fontos kö­telessége a magyar többségű közsé­geknek, hogy a képviselőtestület meg­alakításakor a magyar nyelvet álla­pítsák meg ügyviteli nyelvként. De kötelessége a magyar képviselőtestü­leti tagoknak az is, hogy az elöljá­róságot a magyar nyelv használatára szorítsák és működését e tekintetben állandóan ellenőrizzék s ne engedjék, hogy a gyáva vagy megalkuvó, Vagy esetleg más nyelvhez tartozó szta­­roszla kezén a község nyelvi jogai elsikkadjanak. IV. A tárgyalás és a jegyzőkönyv nyelve Úgy a községi képviselőtestületben, mint a tanácsban és a bizottságokban a tárgyalás a község ügyviteli nyel­vén folyik, de az államnyelvet min­dig lehet használni és az e nyelven benyújtott indítványok és javaslatok mindig tárgyalás alá veendők, inig a magyar nyelvet ez a kiváltság csak akkor illeti meg, ha a községben legalább 2í)o/0 magyar anyanyelvű lakos van. Az ilyen községekben te­hát a magyar nyelv akkor is használ­ható, ha az ügyviteli nyelv nem ma­gyar. Ahol azonban az ügyviteli nyelv magyar, ott a tárgyalás is magyar nyelven folyik. A községi képviselőtestület, tanács és bizottságok ülései ugyancsak az ügyviteli nyelven vezetendők. Ahol tehát magyar az ügyviteli nyelv, ott magyarul. Ha nem az ügyviteli nvcl­beszélését nagy tetszés mellett. Farkas Márta hegedűmüvésznő, a Jókai Egye­sület tiszteleti tagjának stílusos elő­adása a hallgatóságot ismét magával ragadta és úgy Bach örökszép »Air«­­jének. mint Bimsky Korsakov »Don­gó -ja és Schubert »Méh« c. bájos művének mesteri előadásával mara­dandó sikert aratott. Borka Géza dr. tanár, irodalmi szakosztályi titkár Ko­márom fiatal költőnemzedékéről tar­tott szellemes előadást, akiknek versei­ből Garai Anna, Nagy Jenő, Zoltán György és Pfeiffer László főgimn. ta­nulók szavallak. Kiemelkedő száma volt a kulturestnek Molecz Margit operanövendéknek énekszáma, aki Löwe egyik hires balladáját (A csaplá­rosné lánya) énekelte el, utána pedig Griegnek egyik leheletfinom dalát (Szeretlek) és Massenet »Elégiájá«-t adta elő. Művészi előadása szépen kul­turált hangján igen nagy sikert váltott ki, amit az egyes számok után felvi­­harzó tetszésnyilvánítás bizonyított. A közönség, melynek soraiban a magyar kisebbségi közélet számos vezetőtagja is megjelent, a legjobb benyomások­kal távozott a sikerült estről. Ebben az évben tartotta meg az egyesület Kisfaludy Károly centenná­­riumát. December 14-én a Dalegyesü­let újraszervezett férfikarának és a főgimnázium zenekarának közreműkö­dése mellett emlékünnepet rendezett, amelyen valamennyi helybeli kultur­­egyesület képviseltette magát. A hang­versenytermet zsúfolásig megtöltő kö­zönség jelenlétében lezajlott emlékün­nepet a Dalegyesület 46 tagból átló, újraszervezett férfikara vezette be, amely Schmidt Viktor karnagy veze­ven nyújtottak be indítványt, de azt az előbbi bekezdés értelmében tár­gyalni kell, mert pld. államnyelven, vagy 2()o/o-os nyelven nyújtották be, úgy azt az ügyviteli nyelvre le kell fordítani. Viszont az ügyviteli nyel­ven beadott indítványokat is le kell fordítani azon nyelvekre, melyeket a község lakóinak legalább 2()o/0-a vall anyanyelvének. Ha azonban a kép­viselőtestület, tanács vagy bizottság minden tagja beleegyezik, úgy e for­dítástól el lehet tekinteni. Az olyan községekben, melyeknek ügyviteli nyelve nem az államnyelv, az e nyelven előterjesztett indítvá­nyok tárgyalás alá veendők és ez­ért az ügyviteli nyelvre lefordítandók. Az ügyviteli nyelven beadott indítvá­nyok azonban csak akkor fordítan­dók le államnyelvre, ha a községben lésével Eötvös József Szlára József: Végrendelet c. művét adta elő nagy precizitással, utána Kővári/ Mariska szavalta el Kisfaludy Károly: Szülő­földem szép határa c. örökbecsű költe­ményét ügyesen, melyei a főgimnázi­um 32 tagú ifjúsági zenekarának elő­adása követett, mely Krizsán József zenetanár vezetésével Brahms Magyar táncok c. rendkívül megkapó zene­művéből adott elő egy kedves sorozatot egybevágó, fegyelmezett betanulással, nagy tetszés mellett. Az ünnepély kiemelkedő mozzanata Császár Elemér budapesti egyetemi ta­nárnak, a Kisfaludy Társaság rendes tagjának előadása volt, amelyben az illusztris szerző Kisfaludy irói pályá­­ját ismertette, művészi összefoglalás­ban adván a költő irói jellemzését. A művészi összefoglalást, mivel a ki­váló szerző akadályozva volt a megje­lenésben, Szombatin/ Viktor, a SZMKE titkára olvasta fel. Még a Dalegye­sület férfikara adott elő több Kisfalu­­dy-népdalt s végül a főgimnázium ze­nekara Krizsán Józsefnek »Hódoló in­duló« c. zeneművét játszotta el frene­tikus hatással. Kiemelkedő kulturdélután folyt le 1931. március 1-én, amikor a Pozsonyi Toldy Kör vendégszerepeit nálunk. Alapy Gyula dr. főtitkár bevezető és. üdvözl őszavai után Rajt er Lajos, a nagy reményekre jogosító fiatal zene­művész és jeles karvezető mutatkozott be a komáromi közönségnek. Cselló­­játéka, mellyel Bach és Beethoven műveiből tolmácsolt két klasszikus szá­mot, rendkívül nagy hatást keltett, hasonlóképen Bartók Béla néhány népdalának művészi interpretálása fe.

Next

/
Thumbnails
Contents