Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-08-14 / 65. szám

1937. augusztus^ 14. KOMAROMI LAPOK 9. oldal I ASSZONYOKNAK. A bolero 'Azt állítják, hogy a divat jóslások ritkán valósulnak meg s az a divat, amit szándékosan készítenek elő és népszerűsítenek, sokszor a vízbe fül; lehet, hogy így van, de mindenesetre akadnak kivételek, amelyek ezt a sza­bályt megerősítik. • Ilyen kivétel a bolero is, amelynek visszatéréséről annyit beszéltek a nagy divatszalonokban, hogy a fenti elv alapján azt kellett gondolnunk, hogy sosem fogjuk viszontlátni az uccán. fis ime, másként történt, a jóslat ezút­tal kivételesen bevált. Mintha a föld­ből varázsolták volna elő, egyszerre csak itt volt az első bolbro, azután a második, harmadik és így tovább, s most már ott tartunk, hogy a bolero csaknem uralja a divatot. Ha külön­böző formákban és változatokban is, egyszer rövidebb, másszor hosszabb szabással, mindenütt felbukkan, ahol jólöltözött nők vannak. A boleró rendszerint csak része az ^öltözéknek, vagyis a ruha anyagából -szabják, amelyet szerencsésen egészít ki; gyakran készítik azonban önálló ruhadarabként is, a ruha anyagától elütő sziliben s- ezzel a kontraszt ha­tásával még díszesebbé válik. Ismét máskor a holero-vonalat összekap­csoljuk a modell alapszabásával s így igen-érdekes divathatást érünk el. Bizonyos, hogy a bolero fiatalos jel­legű, ami rövid kabátkánál nem is lehet máskép; ebben rejlik a nagy népszerűsége, mert hiszen egyetlen liő sem haragszik azért, ha az öltö­zéke minél fiatalosabb és előnyösebb külsőben tünteti fel. Hogy miért éppen napjainkban lett népszerű a bolero, azt nem nehéz kitalálni, ma úgyszólván az egész vi­lág Spanyolországról beszél, a szo­morú sorsú országról, amelyben a bolero a [népviselet. Erre már a múlt­ban is több példát találunk, hogy a politikai események befolyásolják a divatot, amely pedig mentes minden politikától. A XIV. vagy XVI. Lajos idejében egészen más volt a divat, nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában, mint a francia for­radalom, vagy később Napoleon ural­mának idejében. És hogy ne menjünk vissza olyan messzire: a közelmúlt­ban lezajlóit ölasz-abesszin háború erősen éreztette hatását a női divat­ban (abesszin sapkák) és felkeltette az érdeklődést a keleti selymek és szőnyegek iránt. így érthető a bole­­ro-divat is, amelyet az idő, a spanyol polgárháború szinte szükségszerűen hozott magával. A divattervezők szerencsére mindig értettek ahhoz, hogy a népviseleti mintákat ne vegyék át szolgalelkűen, hanem csak a főbb motívumait tart­sák meg, amelyekét azután a maguk Ízlése szerint formálnak át. Takarékos öltözködés Egy hölgyolvasónk kérésére leír­juk, milyen legyen a fiatal, csekély­­fizetésű, dolgozó nő ruhatára. Tekintettel arra, hogy nálunk a tél illetve a hűvös időjárás meglehetősen hosszú, a melegebb ruhadarabokra1 nagyobb súlyt kell helyezni, mint az álmenetire, vagy a nyárira. Az egy­szerű angol télikabát, vagy olcsóbb­­fajta bunda késő ősztől kora tavaszig viselhető. Ha a kabát szőrméjét kü­lön készíttetjük cl, akkor adott eset­ben azt levehetjük és a kabát az át­meneti hűvösebb időben is megfelel. A dolgozó nőnek szükséges, hogy egy csinos nappali ruhával rendelkezzen, amelyben munkahelyén megjelenik. Emellett szükséges még egy erős szoknya, amelyhez felváltva más blúzt vagy pullover! visel. A ruha is célsze­rűbb, ha külön szoknyából és külön derékból áll, mert akkor az egyes darabok összeállításával nagyobb vál­tozatosságot érhet el. Ebből a cél­ból helyes, ha több övvel és gallér­ral rendelkezünk, nemcsak környeze­tűnknek, nekünk magunknak is szük­ségünk van arra a felfrissülésre, ame­lyet öltözékünk változatossága nyújt. Egy sötét alkalmi ruha, hosszú, vagy félhosszú ujjakkal, szükséges a szóra­kozásra. Délutáni teára, vacsorázni, moziba, sőt színházba is alkalmas, tekintettel arra, hogy a dolgozó nő nem szokott az első sorokban ülni, sem premierre, se gálaelőadásra nem igen jár. A délutáni ruha azért is célszerű, meri nem szükséges hozzá alkalmi táska, cipő és kesztyű. Mind­össze egy kalapra és egy sapkára kell még szert tenni, hogy téli ruhatárunk teljes legyen. Természetesen ahhoz, hogy ilyen kevés ruhadarabbal is ele­gánsak lehessünk, egyetlen színre kell herendezkednünk. Fekete-szürkére, sötétkékre, vagy barnára és drapp­ra. Ezeket hozzáillő színnel variál­hatjuk ugyan, de a kalap, cipő és kesztyű ebben az évadban már nem változhat. Mivel az időjárás nálunk többnyire úgy alakul, hogy az átmeneti idő el­marad, legcélszerűbb tavasszal és ősz­szel uccára az angol kosztüm. Amint az idő hűvösebb, kötött blúzzal vi­seljük, később két-három különböző derékkal, egy díszesebbel és két an­golszabásúval elegánciánk minden al­kalomra biztosítva van. A színházi évad végeidé, tavasszal, még színház­ba is elmehetünk benne. A kosztüm mellett legyen egy esőköpenyünk, vagy viharkabátunk, kirándulásra, csúnya időre, evvel kíméljük a jobb ruhát. Később, ha a kosztüm lekerül rólunk, legkedvesebb toalettünk lesz bizonyára a mintás selyemruha, mos­ható műselyemből, sötét alapon, vilá­gos rajzokkal, esetleg pettyel, vagy csíkkal, a divatnak mcgfclelőleg. Ki­egészíthetjük egy 'kis kabáttal, vagy képpel, ha a színt ügy választjuk, ak­kor ezt a kabátot á kosztümszoknyá­val is hordhatjuk. A nyári hónapok­ban rendelkeznünk kell még két-há­rom mosóruhával. Egy elegánsabb vászonruha vagy kosztüm, egy kar­tonruha és egv liroli elegendő a me­leg napokra. Ugyanez a három ruha megfelel a nyaralásra is. * * A címeres ruha a legújabb divatötlét, amelynél a ru­ha egyetlen díszéül a monogram szol­gál. Á halás megosztott ruhánál még nagyobb, mint egyszínűnél s ezért —• a világos színű ruha felsőrésze és öve légyen sóiét. * Az új hálóiugék már a nagyobb nőiesség jegyében ké­szülnek, mert a napidivatnak ez a jel­lege átterjedt már a fehérneműre is. Az egészen'sima hálóingek már nem divatosak, helyettük a Princesse-háló­­ingek kedveltek most, blúzszerű felső­résszel, úgyhogy adott esetben, mele­gebb időben, reggeli ruhaként is nyu­godtan viselhetők. aNBMMVMNHai A hercegkisasszony koronája Egy kicsi falu kicsike házában él­degélt egy kislány. Mondhatom, kü­lönös kisleány volt. Okos szemű és finom vonású, de sápadl. soványka, hallgatag... Óraszám ült csöndben s figyelt, figyelt... Isten tudná, mire. Sok mindent látott, amit mi nem lá­tunk és sok mindent hallott, amit mi nem hallunk. Neki nem "kellett föl­emelnie a fedőt a konyhában, hogy megtudja, mii főz ma ebédre anyus­­kája. Most azt látta, hogy jön Szabó né­ni a szomszédból... Rengő a csípője, piros az orcája. Azért jön, hogy meg­kérdezze Iluska anyját, kora reggel indulnak-e a vásárba? De anyuska nincs itthon, elment a boltba, szét­néz, senkii sem lát, de aztán felkiált: — Jaj, te bolondos lány, de meg­ijesztettél! Azl hittem, hogy rabló. Mit kuksolsz ott az ágy alatt, Iluska? Igen, így is történt. De azért Ilus­ka nem hagyta magát zavartatni. Szabó néni közelebb jött és meg­állt előtte: — Ugyan mi van ott a padló alatt, hogy úgy el tudod nézni? A többi gyerek a réten labdázik, menj te is közéjük, ráférne az arcocskádra egy kis víg pirosság. Ilonka felnézel! és úgy mondta: — Én is el voltam, de épp ebben a percben hazaszöktem... Ha nincs itt­hon senki és csönd van, akkor job­ban látom... — Nem tudom, mit látsz ott, ahol én semmit se látok... — Nézze Zuzsa riéném, ott a pad­ló alatt van a hercegkisasszony ko­ronája. Maga olyan kövér, néni, hogy amikor az imént átlépett rajta, már megijedtem, hogy eltapossa. — Ugyan... hát merre volna? — Ott van, arra jobbkézt, a szoba közepe táján... — A deszka alatt? — Még lejebb. A föld alatt. Nagyon szép, csak az egyik ágáról tört le egy szál gyémántos rózsa. — Hát ez csak annyi, mintha ál­modnál, - felelt Zsuzsa néni. — Éln is leltem már álmomban kincset, de hát ebből az embernek nincs hasz­na... Éli nem álmodom, néni, ez itt van a föld alatt, — mondta l!onka( szelíden, de határozottan. — Már kér­tem apuskát, hogy bontsák fel a desz­kát s ássák fel a földet. De csak ki­nevettek. Hát ez drága mulatság is volna. Amit a Töld alatt lelnek odakint, szán­táskor, az is mind lim-lom. — Ez szép ám, Zsuzsa néni, ha ma­ga. is látná... De Zsuzsi néni nem hagyta sokáig képzelődni, kézenfogta és kivitte ma­gával a domboldalra, a többi gye­rek közé játszani, napozni, levegőz­ni. S mi lett a vége? A többi gyerek is abbahagyta a hancúrozást. — Iluska, mit látsz? — tolongtak körülötte. Mert ők olyan keveset láttak. Lát­ták a gilisztát, a vakondot, de csak ha szerencséjük volt s épp akkor pillanthatták meg, amikor kidugta a fejét a föld alól... Ők csak akkor lelték meg a madárfészket, ha-össze­vissza kutatták érte a bokrot. Iluska messziről is fölfedezte. Persze, hoz­zátette: De nem arra való, hogy bánt­sátok. He feldúljátok, sohase mula­tom meg nektek többet. Iluska elő­re megmutatta, hol fog kibújni a rö­gök közül a hóvirág és az ibolya. S amelyik gyerek vele ment eprészni, annak tele lett a csuporja... De ő ma­ga alig, hogy megkóstolta. Olyan ke­véssel beérte ez az Iluska. Egyszer a doktor bácsi meg is lá­togatta: — Mutasd csak a nyelvedet, ba­buska... S mikor eltávozott, azt mondta oda­kint a kislány anyjának: —r Sok pénzt kereshetne a gyereke, jő asszony. Nagyon különös 1sten te­remtése. El tudja olvasni a lezárt bo­rítékban levő levelet, meg tudja lel­ni az elrejtett tárgyakat. Még azt is ki tudja találni, hogy más mire gondol... Nem cirkuszba való az én kis­lányom —- mondta sértődötten az egyszerű asszony, mert azt hitte, az orvos úr ilyesmit javasol. Ám este a sötétben elgondol La, hogy talán mégis meg kellene bolygatni a szoba padlóját. De csak telt az idő, egyre halogatták. Addig halaszlgatták, mig egy szép napon ki kelleti költöz­ni a ’kincses házból Vasutat építettek arrafelé, a házat megvették s lerom­bolták... Iluskáék más házat kaptak és abba költözködtek. A réginek még a földjét is feltúrták. Jó magas pá­lyái építettek a vonatnak s ebhez sok föld kelleti. így került aztán napvilágra a her­cegkisasszony koronája. A munkások csákánya, egy napon beleakadt valamibe. Kiemelték: egy vasdoboz voll. S a vasdobozban sok egyéb drágaság között, égkék bárso­nyon piheni egy aranylemezből vert szép kis korona. Köröskörül gyé­mánttal kirakva. Csak egv ága hiány­zott, egyetlen ágacskája... Olyan bá­jos, volt, hogy mindenki hozzákép­zelte a szép kis hercegnőt, aki va­laha a fején hordta... Iluska csak azl kérte, hogy a koronát megcsó­kolhassa. Persze, most még nagyobb híre kelt a kislánynak. Mindenki ismerni akar­ta, mindenki látni akarta. Tudós or­vos bácsik vizsgálgatták. Ezeket az Iluska anyja így kérlel­te: Drága doktor urak. gyógyítsák meg az én kislányomat. Hogy csak annyit lásson, mint a többi gyerek, hogy csak annyit tudjon, mint ezek, de jókedvű legyen, kacagós. piros, jóétvágyú... — Hát te mit akarsz, Iluska? — kérdezték a nagyszakállú bácsik. — Én csak azt szeretném, hogy édesanyám örülne, — felelte csönde­sen Iluska. Boldog volt. hogy megtalálta a hercegkisasszony koronáját, hogy a kezébe fogta, hogy megcsókolhatta, — többé nem akart már semmit sem lelni, semmi láthatatlant felfedezni. A becsapott róka Róka koma nagyon éhes volt és kénytelen volt ételem után nézni. Fo­gott is egy szalonkát és vígan igye­kezett hazafelé zsákmányával. Már előre örült annak, hogy felesége mi­lyen pompás lakomát készít, meny­nyire izlik majd mindkettőjüknek a finom pecsenye. Mert már napok óta csak maradékot ettek és az is kevés volt. No meg nem is éppen kedvük­re való. Ment hál róka koma nagy sietve, mikor egyszerre csak megszólal a szá­jában a szalonka: j g{ Meg kell köszönnöm a jó Isten­nek, hogy nemsokára elhagyom a föl­det, hol gonosz ellenségeim annyit ül­döztek. Meg is köszönöm neki, hogy nemsokára a Paradicsomba jutok. De le róka, meg se köszönöd, hogy zsák­mányhoz segített? Hallgass rám és mondj te is pár hálás szót. — Én ugyan nem szoktam imádkoz­ni, felelte a róka, — de talán iga­zad van, illene az ilyen szerencsés vadászatot megköszönni. De. mirie a róka ezt kimondta, a szalonka már egy fáról hallgatta sza­vait, mert amint a róka kinyitottá a szájál, a rab szépen elrepült. A KOMÁROMI LAPOK hirdetései mindig eredménnyel járnak!

Next

/
Thumbnails
Contents