Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-13 / 13. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« Volt katona? Az egyik szlovenszkói járásbí­róság hideg folyosóján, aktatáská­val a hónuk alatt topognak az ügyvédek. A cammogó idő súlyát enyhítik anekdotázással, mosolygatós tár­gyalási jelenetek visszaemlékezé­sével. A legsikerültebb ilyen his­tória a nyomdafestéket is megér­demli. Egy tárgyalási napon történt, hogy a járásbíró két óra felé már fáradtan, éhséggel és kime­rültséggel küzdve, recitálta az utolsó ügy személyi adatkérdéseit a tanúhoz. Fel sem pillantott az iratokból — azt sem. tudta férfi, nő áll előtte — amikor öreg né­niké került eléje. A kedves nénike raegfárat t, reszelős hangon mond­ja nevét, a tanyát, ahonnan be­jött, évkerát, egyszerre aztán hall­ja a kénest: — Kát ma volt? ~ rí — Hallja, volt katona? — is­métli a 1 író még mindig az akták fölé hajolva. A nénike szörnyű zavarban van, húzogatja ünneplős kendője csok­rát az rjka alatt, ijedten néz ügyészre, bíróra, egyszer aztán megszólal: — Hát kérem, ha már firtatni tetszik, \olt, volt egyszer vagy negyven övvel ezelőtt, kettő is volt, de most nár az uraim sem emle­geti. Az Iparoskor műkedvelő gárdája a népkonyháért. Vasárnap délután előadás a Kultúrpalotában. Az Iparoskor február 14-én, vasár­nap délután a Kultúrpalotában meg­ismétli farsangi mulatságának nagy­szerű programját, melyen vígjátékok, komoly drámai jelenet és táncszárr.ok szerepelnek. Az Iparoskör tanujelét adja annak, hogy szivén viseli a sze­gények sorsát, nemcsak a kultúra zász­laját emeli magasra, hanem a szociális lelkiismeret emberi szavát is hallatja. Reméljük, hogy városunk polgársága méltányolja az Iparoskör nemes, kultur és embeibaráti törekvését és zsúfolt ház nézi meg a vasárnap délutáni kul­­turprogramot. Örülünk, hogy a Komá­romi Iparoskor szinte elsőnek gondol a népkonyhára és követendő példát nyújt a többi kultur-egyesületeknek. Az Iparoskör a Jókai szoborakciót, tehát a magyar kultúrát támogatja és a népkonyha támogatásával szociális missziót vállal. Legyünk ott mindnyá jan a vasárnap délutáni műsoron a Kultúrpalotában. A kirakatverseny meg­világítási pályázatának nyertesei — február 12. Szerdai számunkban közöltük, ki nyerte a kirakatversenyt. Most a vil­lanymegvilágítási verseny pályázatá­nak nyerteseiről számolunk be. Tud­valévő, hogy a Délszlovenszkói Vilia­­mosművek a megvilágítást külön dí­jazták. A háromtagú, szakértő zsűri első helyre jelölte a Braun-cégnek Goda által tervezett kirakatát, a má­sodik a Hacker-cég (Weiner), a har­madik az Adler-cég (Wilheim). Ezek nyertesei 500, 300, 100 koronát kap­nak jutalmul a villanygyártól. A hét díj s azonkívül a hét további díszok­levél kiosztása a rendező-alkalmazot­tak számára vasárnap délelőtt lesz a Kereskedelmi Grémiumban, 11 óra­kor. Ugyanitt adják át a versenyt nyert kirakatok üzlettulajdonosainak is a díszoklevelet s ekkor húzzák ki a be­­türejtvény nyerőjének nevét is. Itt kö­zöljük, hogy a szerdai számunkban a nyertes Laky Gyula-cég neve alatt tu­lajdonképen a Laky-Testvérek cég ér­tendő. Kakuk a vádlottak padján, avagy: A beszélő kutya. Az olvasó valószínűleg csodálkozva olvassa a címet s kíváncsian pillant ki a februári égre: nem áprilist já­ratnak-e vele? A cím nem jelent áp­rilist; de jelent tavaszi derűt, mosolyt, néhány óra vigasságot. A komáromi községi polgári fiúiskola lelkes tan­testülete rendez bábszinházelőadásokat e napokban s mi, akik már a főpró­bát láttuk, bízvást mondhatjuk, hogy a mulatságos előadás megéri azt a két órát s azt a néhány fillért, amit reászán a néző vasárnap, holnap dél­után. Bakonyi István tanár rendezésé­ben folynak ezek az előadások, szín­hely a polgári fiúiskola tágas torna­terme, ahol a díszes, színes bábszín­ház van felállítva, szereplők a kis­diákok, a két mulatságos s amellett ügyesen oktató darabot Zsolnai Béla tanár írta. Az egyik darab a kakukrój szól, — pompás pedagógiai érzékkel megírt »vallatási színmű«, a másik darab az elátkozott királykisasszonyról regél, boldog happy enddel. A gyere­kek észre se veszik, hogy szórakozás közben tanultak is! Mondhatni, pazar díszletek, ügyesen mozgó bábuk, jó muzsika, jó világítás! Pompás dolog ez a bábszínház s valószínűleg hálás közönsége lesz vasárnap délután az előadásnak (3 órakor kezdődik). A pénteki főpróbát Biró Gyula igazgató nyitotta meg, aztán színre került a két színdarab, szünetekben a tanulók Ady és Zilahy-verseket szavaltak az édesanyáról, pompás készséggel mu­zsikáltak, — egyszóval olyan parázs programmot készítettek, hogy az na­gyon becsületére válik iskolának, ta­nulónak és tanárnak egyaránt! A sorok írója is itt tanulta meg, — miért kakuk a kakuk!! Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Az 1936. dec 11-én kelt Törvény és Rendeletek Gyűjteményében 1937 jan. 9-én kihirdetett 1. számú kormány­­rendelet a házjavításokra vonatkozó kedvezményekről intézkedik. Ezen kormányrendelet az 1936. évi I. számú kormányredeletet teljes egé­szében változatlanul meghosszabbítja 1937. évi dec. 31-ig. E szerint tehát mindama háztulaj­donos, aki házán 1937. évben építő, javítási munkálatokat végeztet, tekin­tet nélkül arra, hogy a ház lakóvédelmi törvény alatt áll-e vagy sem, adóked­vezményben részesülhet, ha a ház ja­vítási munkálatok összege a 3000 Ké­­át eléri vagy azt meghaladja. Aki 1937. évben házjavításokat akar végeztetni, az a munkálat nemét és a munkálat megkezdésének idejét je­lentse be írásbelileg a városnak, s ha a munkálat befejezést nyert, ezt ha­sonlóan jelentse be. A munkálat befejezése után pedig egy bélyegmentes kérvényben kell a várostól a vonatkozó munkadijról stb. számlák csatolásával kérni egy hely­­hatósági bizonyitvány kiadását, 'mely kérvényt legkésőbb 1938. évi február hó végéig kell beadni. A várostól kapott bizonyitványt az­után az összes felülbélyegzett számlák­kal együtt az 1939. évi házbéradó val­lomáshoz kell mellékelni, miből kifo­lyólag az adókivető hatóság a ház­­béradó-alapból a javítási munkálatok összegének 30—30%-át az 1939. és 1940. évi házbéradó kivetéseknél le­vonásba fogja hozni. Itt jegyezzük meg, hogy mindazok a háztulajdonosok, akik 1936. évben vé­geztettek házjavítási munkálatokat s ez iránti igényüket már az 1938. évi házbéradó vallomásaiknál érvényesí­tették, az adókivető hatóság a törvény­adta kedvezményt az 1938. és 1939. évi házbéradó kivetésnél fogja érvé­nyesíteni, s az előbbení percentuális levonást eszközölni. Komárom, 1937 február 12. Bocz Béla. Liszkay Esther: Lélekvándorlás Azt mondják: altatóval élek... — de mikor úgy elkerül az álom, mint hogyha nem is tudná, hogy va­­ezen a nyomorult világon!... [gyök S az alvás alatt — szabad a lélek; elszáll s akadályt nem ismerve nekivág a lég tengerének. Repül — mintha csak szárnya lenne.., Idő, tér — mintha nem is lenne... tekintet nélkül — hóra, fagyra — ideje olyan szűkre van szabva — rohan... vágtat... a sötét éjbe... amíg csak végre célt nem érve ráborulhat egy áldott kézre, mely mellettem volt rosszban... jóban .. s hozzáforrhat egy éter-csókban... Azután: — — visszaröppen a lélek... S hogy élek? — — csakis ezért élek... A telekről, amely a Bata-palota mellett van, több­ször is írtunk már s nem hisszük, hogy errevonatkozólag megbeszélése­inket egyelőre abbahagynánk. Itt van egy értékes telek, a Vigadó s a Bata­­liáz között, kiaknázatlanul. A tulaj­donos a Bata-cég. Köztudomás sze­rint csak úgy volt engedélye épít­kezni a sarokra, ha az üres telket zá­ros határidőn belül beépíti. Tudomá­sunk szerint van egy ilyen megálla­podás, csak elő kellene keresni és kötelezni a Bala-céget a megállapo­dásban foglaltak keresztülvitelére. Ez a telek ott mm maradhat üresen, ma­gasfalu kerítéssel ellátva, amikor az a rendeltetése, hogy oda építkezze­nek. A. dános szívében évek óta üre­sen áll a telek. Állítólag 250.000 koro­nát kért érte a tulajdonos, ami kissé túlsók, s ami arra mutat, hogy a tulajdonos nem akar megválni a te­rülettől. Jó, de akkor miért nem épít rája? Van-e hát az a megállapodás Batáékkal, vagy nem? Rá lehet-e szo­rítani, hogy építsen oda, igen, vagy nem? Az a befalazott telek nagyon bosszantó. Mi már hébe-hóba fantasz­tikus elgondolásokat is terveztünk oda, szerettük volna ott felépíteni a szín­házat, a nagy tánctermet, a földszint­jére egy Ízléses és nem elhanyagolt, Apostolok-szerű borozót-sörözöt épít­tetni, írtért a jelenlegi forma kissé ide­jét múlta s különösen a Vigadó úgyne­vezett nagyterme elszomorító: általá­ban tervek volnának s egg ügyes vál­lalkozó nyélbe is üthetné, csak éppen a telektől nem ak~ar megszabadulni a tulajdonos. De mit akar rajta? Hip­­podromot? Bridge-Clubok figyelmébe! Jó minőségű valódi PIATNIK kártyák raktáron. SPITZER könyvkereskedés Komárno — Komárom Masaryk u. 29. 1937 február 13. Az 1924-ben megalakult „Fried Jenő önsegélyző csoport“ t. tagjait 1937 február hó 21-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a „ Kereskedelmi Grémium“ hivatalos helyi­ségében megtartandó értekezletre tisztelettel meghívom. Komárom, 1937 február 12. Fried Jenő 487 csoport elnök. A nagyközönség panaszkönyve Hajnali zörejek a Temetősor körül Tisztelt szerkesztőség, — lehet, hogy túlságosan egyéni a panaszom, mégis meg kell írnom, mert biztosan tudom, hogy hasonló panasszal a város más részéből is fordulni akartak már a Komáromi Lapok nyilvánosságához. Arról van szó, hogy nem hagynak aludni. Kik nem hagynak aludni? Va­lószínűleg a szomszédok. Én munkás ember vagyok, későn fekszem le s reg­gel hétkor újra munkába kell indul­nom. Szükségem van tehát a hajnali pihenőre. De szomszédaim nem hagy­nak. Hajnali sötétben már fát vágnak, aprófát készítenek, dörömbölnek és ezek a zörrejek végigszaladnak haj­nali csöndességben a Temetősoron s az alvókat felébresztik. Tudom, hogy ettől a munkától nem lehet eltiltani senkit, én csupán azoknak jóérzésére apellálok, akik nem akarják tönkretenni pihenni akaró szomszédjaiknak ide­geit. Ne tessék hajnalban a szomszéd házfalához épített kamrában döröm­bölni, fát vágni, vagy aprófát aprí­tani a konyha küszöbén, hanem tes­sék tekintettel lenni a szomszédok nyu­galmára is. Tisztelettel: egy koránkelő. Grefna-Green tragic-end-je A híres-neves Gretna-Green, a skó­ciai kovácsinühely ezer és ezer há­zasulandó pár szerelmének happy­­endjét látta az utóbbi száz év lefor­gása alatt. Látta a riadt szerelmese­ket, akik a zord szülök elől futottak az anyakönyves kovácsműhelybe, lát­ta a romantikus párokat, amelyek a (Szépség s a regényesség kedvéért kö­töttek örök szövetséget a kovács üllője melleit, hallott botrányokat és csókokat, mindezt azért, mert a kü­lönleges angol jogszokás megengedte, hogy Skócia és Anglia halárán, éppen a gretna-greeni kovács, — bizonyos Robinson úr, — anyakönywezetői és esketési jogokat gyakoroljon. Angliában sok minden lehetséges, ami a kontinensen lehetetten. A kö­dös és hideg Albion a romantikára sokai ad, — Gretna-Greent is meg­becsülte. Most aztán vége a gretna­­greeni romantikának: a jól jövedel­mező kovácsmühcly becsukhatja a holtot — vagy elmehet a tulajdonos kovácsnak, — nem engedik az anya­könyvezést tovább a szigorú angolok a műhelyben. Gretna-Greent becsuk­ják j. A happy-endekben oly gazdag kovácsműhely maga megérte saját tragie-endjét, a paradoxon beteljese­dett. Nekünk, komáromiaknak is van bizonyos közünk a hírneves kovács­­műhely hez: Borka Géza írt egy mu­latságos színdarabot két évvel ezelőtt a híres kovácsműhelyről s így Ko­máromot is belekapcsolta a skót ro­mantikába. Ezzel áldozott Komárom a kovácsműhely romantikájának. Még — szerencsére — idejében.

Next

/
Thumbnails
Contents