Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-13 / 13. szám
Lapunk mai síkma ajövőheti teljesK&dió-músort tartalmazza Ötvennyolcadik évfolyam._______________________13. szám.____________________Szombat, 1937 február 13. KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 KC, félévre 40 Ké, negyedévre 20 Ké. — Külföldön 120 Ké. Felelős főszerkesztő: Alapította: néhai TUBA JÁNOS. GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: Egyes szám ára 1 korona. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR szerdán és szombaton a Komáromszenfpéferen egy hetvenéves ember agyonverte sógornőjét a reggeli miatt. (Szövege a 3-ik oldalon.) Ftíssy Kálmán szenátor alapos bírálata Dérer miniszter pozsonyi előadásáról Komárom, február 12. A szenátus szerdai ülésén a községi Legyen vége a háborúnak. Komárom, február 12. A spanyolországi véres szinjáték egyik legdrámaibb felvonása a napokban játszódott le. Malagát elfoglalták a nemzeti csapatok, ami a felkelők hatalmas győzelmét jelenti. A világhírű spanyol bortermő vidék nagy j('lenlőséggel bíró középpontjának elfoglalása lehetővé tette, hogy a győztes csapatok helyzete a tengeren is újabb megerősödést nyerjen a felszabadított malagai kikötő birtokával és kedvező módot adjon arra, hogy a vörösöknek madridi és valenciai összeköttetéséi elvágja, ami maga után vonja a spanyol főváros belátható időn belül leendő biztos elfoglalását. Malaga eleste megpecsételte Madrid sorsát, s ma már a vörös hadsereg parancsnokai is tisztában vannak az elkerülhetetlenül bekövetkező eseménnyel, amely minden valószínűség szerint egyúttal a spanyol testvérháborúnak is végét fogja jelenteni. Állítólag már a valenciai vörös kormány is — bár Valenciában és Barcelonában mozgósít, — felvetette azt a gondolatot, hogy időszerű volna, ha a két szembenálló fél kölcsönös megegyezéssel beszüntetné a háborút. Persze ez volna a leghelyesebb nemcsak a spanyol nép szempontjából, hanem az egész világ érdekében is, mert a háború befejezése által nemcsak Spanyolországban állana helyre a rend, hanem a világ is feliszabadulna az alól a rettenetes lidércnyomás alól, amely a világháború szörnyűséges rémképéi vetíti az idegrendszerében halálra gyötört emberiség elé. Csakhogy az egymás ellen bosszúért lihegő kormányok közül egyik sem akarja meglenni a szükséges lépést, mert az egyik a nagy győzelem mámorában hatalmasnak érzi magát, a másik pedig rendületlenül bízik a minden támogatásával hála mögött álló szovjetben. Közben Franco diadalmasan halad előre s Madrid helyzete válságossá válik, amelynek következtében a főváros közeledik sorsának beteljesedéséhez, a tarthatatlanná vált város feladásához. Ezt sikeresen segíti elő az a körülmény is, hogy a nemzetiek hadseregének Malaga elfoglalásával 30000 (embere felszabadult és ezt a hadsereget is a madridi harcvonalra irányítják. Szinte érthetetlennek látszik ilyen körülmények között az, hogy a benemavalkozó bizottság állandóan ülésezik és arra törekszik, hogy az ibériai félszigeten dúló háború befejezését meggyorsítsa. Igaz, hogy lassú tempóban folyó munkája semmiféle eredménnyel sem jár, ami a politikai körökben nagy lehangoltságot idéz elő, de ezen nem lehet csodálkozni, választási rend novelláját tárgyalta, melynek vitájában felszólalt Füssy Kálmán egységes párti szenátor is, aki beszédében rátért Dérer Iván dr. igazságügyminiszternek pozsonyi előadására és a miniszternek a magyar történelemre vonatkozó s a magyar nemzeti kisebbség soraiban méltán nagy megütközést keltő kijelentései felelt bírálatot mondott. A szenálor beszédének e részéből közöljük a következőket: — Ez alkalommal néhány szóval kívánok reflektálni dr. Dérer igazságügyi miniszter úrnak a pozsonyi munkásakadémia vasárnapi ünnepén »a csehszlovákiai magyarság történelmi feladatáról« tartott előadására. Figyelmet érdemel az időpont, amikor Dérer miniszter beszéde elhangzott. Prágában a miniszterelnök a cseh-német kibékülés megteremtésén fáradozik és a kormányprogram szerint a kibékülést a szlovák-magyar kiegyezésre irányuló tárgyalások követnék. Ami a csehnémet tárgyalásokat illeti, a mi nézetünk az, hogy mert hiszen olyan magatartási követel az érdekelt államoktól, amelyet azok saját létük veszélyeztetése nélkül nem vállalhatnak. Senki sem csodálkozhatik azon, ha Portugália, lamely a vörös tűzfészek közvetlen közelében van, tiltakozó szavát emeli fel határainak tervbevett ellenőrzése ellen, hiszen ha van valamely állam, amelyet első sorban veszélyeztet a spanyol háború, az Portugália, amelyet néhány óra alatt lángra Iobbanthat a szomszédos tűzfészekből átcsapó vörös zsarátnok, tehát saját magának kell vigyáznia magára, mert semmiféle nemzetközi ellenőrzés nem képes azt a célt szolgálni eredményesen, amelyet saját hadserege a szárazföldön éppúgy, mint a tengeren szolgálhat. A bencmavatfcozási bizottság jóindulata nem elég ahhoz, hogy sikeres legyen a népszövetség akciója. Amíg a bizottság rendelkezéseihez nem kapja meg a szükséges szankciókat, ada német kormánypártokkal folytatott megbeszélések jiem hozhatják meg az annyira kívánatos belső megbékélést, még ha a külső béke valamelyes okmányban vagy közigazgatási intézkedésben létre is jönne. Egyéni nézetem szerint Dérer miniszter úr előadása szlovák-magyar vonatkozásban niég ennek a külső megbékélésnek is az útját vágta, mert aki a miniszter úr pozsonyi beszédét elolvasta, nem mondhat egyeket, mint hogy a magyar nemzeti kisebbség kérdéseivel kapcsolatban a csehszlovák kormánynál megértés nincs. — Az igazságügyminiszter úr viszszapillantást vet a magyar nemzet történelmi múltjára. A történelem az élei tanítómestere s igyekeznünk kell abból tanulni. Nagyon helyes. De a történelem az élet tükre is, az életben pedig vannak szép és kedves dolgok, események s vaknak nehéz, kellemetlen történések. Az élet tükre, — ha teljesen tiszta, — megmutatja az évszázadok alatt lejátszódott kellemes és szép esedíg kár minden szóért, mely a hoszszadalmas tárgyalásokon elhangzik. Eleitől kezdve kedvetlenül és bizalmatlanul nézte a világ a népszövetségnek munkáját, amely eredménytelen, mert nincsen olyan erő, amely akaratának végrehajtására vállalkoznék. Ezért lehetetlen a spanyol polgári háborút tanácskozásokkal elintézni. Maguknak a spanyol vezetőknek és a háború irányítóinak kell végre is belátniuk azt, hogy éppen elég már a tengervérből, a pusztításból, s itt van az ideje az embenmészárlás megszüntetésének. Minél előbb be kell fejezni a háborút és meg kell kötni a békét, amely végre biztosítani fogja a romjaiban fekvő szerencsétlen ország népeinek nyugalmát és boldogulását. A világtörténelem egyik legvéresebb teslvérhár borújának most már haladék nélkül véget kell vetni, ezt követeli az emberiesség törvénye és a világ nyugalma. ményeket és nemcsak azokat, amelyekre sem a nemzet, sem az egyes ember esetleg nem szívesen gondol vissza. — Ha én haragos szomszédommal ki akarok békülni, — úgymond a szónok, — nem közeledhetek feléje apja, nagyapja hibáinak fölhánytorgatásával, hanem azt kell keresnem, ami a két családot a régi múltban egyesítette, ami együtt tartotta. Dérer miniszter úr nagyon görbe tükörben nézte a magyar nemzet évezredes történetét, az esetleges hibákat meg megnagyítva, torzítva látta, a magyar és a szlovák s a magyar és a cseh kellemes kapcsolatokat pedig egyszerűen nem látta meg. Az ő történelmi élettükre a marxizmus világszemléletén át vetíti elénk az eseményeket és mitsem tud a vallásszabadság-harcok cseh-maggar közösségéről, elhallgatja, hogg a csehek büszkesége, Coménius, a nemzetek tanító mestere a »feudális« magyar főúri udvarban talált éveken át otthont, amikor saját hazájából menekülni volt kénytelen. — Nehéz megérteni, hogy mit akart a miniszter úr kihozni annak hangoztatásával, hogy Magyarország tulajdonképen csak ötven esztendeig létezett az utóbbi négy évszázadban? Történelmi jogokat akart kétségbevonni, vagy cáfolni ezzel? Nem gondolja, hogy ez könnyű fegyver ellene és az ő nemzete ellen is fordítható? Avagy a miniszter úr Maoourek tanárral együtt szégyelnivalónak találja, hogy a török hódítás pont a magyar állam testén állott meg és hogy ezért nem szerezhette meg a magyar nemzet azt a nyugati kultúrát, amelyet a cseh nemzet megszerzett? — A miniszter úr történelmi tanulmányaiból végül egyetlen esetre sem tudott visszaemlékezni, amikor párhuzamot vonhatott volna a magyar és a cseh nemzet függetlenségére irányuló törekvései között. — A történeti görbetükör azonban azért kellett a miniszter úrnak, hogy a csehszlovák magyarság számára bebizonyítsa, hogy a magyarságnak a csehszlovák köztársaságban paradicsomi sorsa van. Ha hozzám haragosom azzal közeledik, hogy apám, nagyapám emlékét gyalázza, úgy attól én elfordulok. Én a csehszlovákiai magyarság paradicsomi sorsának megvilágítására ez alkalommal csak egy dolgot említek. Hogy a tárgynál maradjak, a választási törvényt nézem. A legutóbbi parlamenti választásoknál a magyar többségű érsekujvári kerületben 33 ezer 325 szavazat kellett egy mandátumra, a kassai kerületben 31 ezer 262, de Turócszentmártonban elég volt 24 ezer, Prágában pedig 25 ezer. Ha a magyar kisebbségnek ugyanoly mértékkel mérnék a mandátumokat^
