Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-10 / 12. szám

1937. február 10. >KOMAROMI LAPOKc 3 old a] Szerdai jegyzetek »Mindenki lépik egyet«: ezt a da­rabot játszotta a nyugatszlovenszkói Színtársulat két héttel ezelőtt a Jó­kai szobor javára. A színigazgató pontosan és hűségesen átadta a brut­tó jövedelem felét, 331 koronát a szo­­iboralapra, mivel az összes bevétel 662 korona volt. A szlovenszkói lapok sok iróniával s csipkedéssel jegyzik fel a krónikába: Komáromban,ami­kor a Jókai szoborra kellett volna áldozni olyanformán, hogy közben színdarabot néz meg, a közönség nem jelent meg. Azt mondják a lapok: »Komáromban csak meltvcregetés van a magyarságért, mell ver égetés a szo­borért, de az áldozatkészség hiány­zik.« Szomorúan kell megállapítani, hogy ebben van bizonyos igazság. Hacsak egy tizedét hozta volna ösz­­sze a közönség annak az összegnek, amelyet a farsangra költött, már ál­lana a szobor talapzata. Ez a szini­­előadás-ügy a szobor krónikájában nem a legfényesebb lap lesz. Kicsit nagyon is szégyeltük magunkat, ami­kor a »Mindenki lépik«-nek egyéb­ként megfelelő előadásán kongott a terem az ürességtől. Eddig tart hűsé­günk Jókai iránt? Most aztán nyel­hetjük a keserű lapdacsokat Szlo­­venszkó közvéleményétől: ki bizo­nyíthatja, hogy a fejünkhöz vágott igazságok között végül igazságtalan­ságokat is nem vágnak-e majd hoz­zánk ... Aminthogy sokun s szívesen megteszik. * Egy ötödik gimnazista — írjuk fel a nevét — Bartalos István csalló­közi fiú — megjelent a Jókai szo­borbizottság elnökénél s gyűjtőivel kért. Egyhetes vakációja lesz az is­kolának — mondta — ezalatt egy pár koronát össze fog gyűjteni a szobor­ra. A fiatalok lelkesedése és ügybuz­galma úgylátszik, kitartó. Eltette a kért gyűjtőívet s nekivágott a Csalló­köznek. Azt gondolta az ember, hoz vagy nyolcvan koronát: ebben a tél­­időben falun nem is lehet többet kí­vánni. Hétfőn behozta a pénzt. Négyszáz­koronát. Szerényen s kedvesen letette az asztalra, az aláírásokkal együtt. Járt Ncmcsócsán és Ekelen, Ekecsen és Nagymegyeren, Aranyoson s a töb­bi falvakban. Erre szánta a vakációját. Boldog vakáció volt. Barátunk a farsangon veszedelme­sen táncolt egy fekete hölggyel. Úgy hozta a sors, hogy három mulatsá­gon is Összevetődtek s amint megta­lálták egymást a vészes forgatagban, rögtön elmosolyodott a szemük, tánc­ra állott a lábuk. Vidáman lejleltek a böjt felé, barátunk még kurjogatott is jókedvében hajnalonta. — Sose halunk meg, — jelentette ki ő is ezt a biológiailag egyébként teljesen helytelen mondatot, — most vigadjunk; magamfajta szomorkás embernek is szabad vigadnia. öröm volt nézni, hogyan vigadtak. Nagyon összctanultak a táncban. Húshagyó kedden táncos barátun­kat sem hagyták élni. A baráti kör csipkedni kezdte: — Ejnye, ejnye, de hatalmasan megtáncoltattad a hölgyet... Barátunk szemérmesen mosolygott maga elé. — Egyszer nekem is szabad kirúg­nom a hámból. ! — Hát persze. És tudod, ki volt a hölgy? — Azt nem. Három este táncoltam vele s mondhatom, kitünően, de a nevét elfelejtettem megkérdezni. Ti tudjátok? — Hát persze. S azzal megmondták neki a tán­cosnője nevét. Egy helyes, fekete ko­máromi hölgy nevét. — február 9. Ritkán kisért Komáromban vállal­kozást oly egyöntetű és erős érdeklő­dés, mint a múlt héten lezajlott ki­rakatverseny. Bátran elmondhatjuk, hogy a kirakatverseny mindenütt be­szédtéma volt a városban, a jobb, vagy kevésbbé sikerült kirakatokról sok szó esett, dicsérő vagy bíráló megjegyzések kíséretében. Bizonyos kirakatoknak erős pártjai voltak s az; eldugott betűk keresése olyan mérve­ket öltött, hogy némely kirakat előtt tolongást okozott. A külvárosokból csapatostul zarán­dokoltak be a kirakatnézők s vasár­nap a Benedülő, Paríosujtelep, az erődítések lakóinak nagyrésze is be­sétált. Való, hogy volt néhány igen sikerült kirakat. örömmel állapítjuk meg, hogy a Komáromi Lapok által régen sür­getett és sokszor kívánt kirakat­versenyt a Grémium odaadással s nagy lelkesedéssel rendezte meg: az élen Hoffmann Simon elnökkel s Janicsek János titkár­ral, számos kereskedő sietett en­nek a városszépítési és forgalom­­növelési ügynek szolgálatába ál­lam, — sokszor nagy áldozatok árán is. A zsűri pedig a szavazócédulákon szorgalmasan pontozott... A ZSŰRI DÖNTÉSE Hétfőn este ült össze a zsűri a Grémium tanácstermében s a sza­vazatok összeszámlálása után az ered­mény a következő: Első lett az Adler-cég vászonki­­rakata, a tengerészekkel, rendez­te: Wilheim Dezső. Ez 372 pontot kapott. Második lett a Braun cég­nek Go da L. által tervezett kiraka­ta 335 ponltal. Harmadik Laky Gyulának Hegedűs Ilona által tervezel! kirakata 326 ponttal. Majd így következnek tovább: Hae­­ker-cég (Weiner tervezés) 320, Laky Gyula (Nagy Antal) 302, Schwarez S. divatáru (Baksits) 290, Tomsehilz 287, Schwartz (Arnstein) 283, Popper (Zuck) 253, Weisz Testvérek (Gclesz­­ka) 253, Braun (Fischer) 248, Lerba 241, Schwarez (Sch. Viktor) 237, Pop­per (Gold) 229, Szalczer E. 227, Kell­ner 226, Weisz Testv. 225, Schwarez (Grosz) 213, Laky Nándor 194, Lö­­winger 494, Taus (Papp) 193, Taus (Mészáros) 191, Herschkovits Tip-Top 191, Schwarez Béla 191, Ilackcr (Sil­ber) 187, Berger F. Vilmos 182, özv. Kertészné 160, Schlesinger Dezsőné 154, Somorjai 149, Leona 140. MIK A DIJAK? A hét első nyertes alkalmazott a következő díjakat kapja: 300, 250, 200, 100, 50, 50, 50 koronát s a főnököt oklevéllel tüntetik ki szintén. A to­vábbi öt alkalmazott pedig díszokle­velet kap. A díjak kiosztását vasárnap, feb­ruár 14-én délelőtt 11 órára ter­vezi a Grémium. Mindenki tudta, hogy hívják a höl­gyet, inár finom, sokatmondó meg­jegyzések is röpködtek a levegőben, csak éppen a táncos nem tudta, mi is a táncosnője neve, akivel három estén át találkozott. A nagy hévben s a vidám muzsi­kában éppen ezt felejtette cl meg­kérdezni. El is határozta, hogy leg­közelebb kölcsönösen bemutatkoznak egymásnak. Ugyanekkor lesz a »betűk nyertesei­nek« sorsolása is. A világítási verseny zsűrije kedden ült össze, ennek ered­ményét szombati számunkban kö­zöljük. MÉG EGY KIS HOZZÁSZÓLÁS. Mindenesetre ajánlatos volna, hogy­ha a nyertes kirakatokat még né­hány napig láthatná a közönség, igy, felülbírált állapotban. Félős azon­ban, hogy a cipőkereskedések lázas kirakatversengésének sok lesz a két­hetes változatlanság, lévén ők a leg­szorgalmasabbak e tekintetben. Sze­retnénk azt is, hogyha a kirakatok megtartanák a versenyszinvonalat ezután is és a komáromi kereskedő mindig Úgy rendezné kirakatát, mintha versenyre készülne. A színvonal ne süllyedjen. A város külső képéhez hozzátartozik a szép kirakat. VAROSSZÉPITŐ EGYESÜLETET. S ez a verseny egyúttal hozzásegít majd bennünket a Városszépítő Egyesület megszer­vezéséhez, mert be kell vallanunk, a Komáro­mi Lapok legközelebbi akciója egy városszépítő egyesület összetoborzá­­sa lesz és tudva azt, hogy a városi vezetőségében meg van erre a jó­akarat, azonkívül pedig a város kö­zönségének bizonyos hányadában is: bízvást nézhetünk a Városszépí­tő Egyesület megalakulása elé. Más városokban már kitünően műkö­dik. BARÁTSÁGOS SZÓ EZ IS: S S még egyet: amikor szeretettel üd­vözöljük a díjat nyert kirakatok ter­vezőit s tulajdonosait, egyben meg­jegyezni kívánjuk azt, hogy a kira­kat reklámja mellett legeredményesebb a hírlapi rek­lám. A kirakat mindig egyhely­ben áll, az nem mozdul az üzlet mellől, oda el kell csábítani a közönséget, hogy a reklámnak ezt a fajtáját megte­kintse. A fürge újság azonban mindenki­hez elmegy személyesen, felkeresi a vásárlót, megbeszéli vele az áru kérdését, ajánlja a kereskedőt, címet mond s vásárlásra ösztönöz: a szakértők megállapítása szerint a legeredményesebb reklám az ügye­sen megszövegezett hírlapi hirdetés. Ebben is rendelkezésére állanak a Komáromi Lapok a kereskedővilág­nak, szívesen... Tagja ön már a Szlovensskói Magyar Kultur Egyletnek? Tagdíja: rendes tagnak évi 12, pár­toló tagnak évi 3 korona. Rendes tagok tagilletménye a MAGYAR VA­SÁRNAP. Ha szívén viseli magyar kultúránk ügyét Szlovenszkón, álljon tagjaink közé. Húshagyókedd éjszakáján ugyancsak nagy volt a búcsúzkodás Karneváltól, a farsang fenségétől. Még olyan is kétségbe­esett fanyarsággal búcsúzott a far­sangtól, akinek böjt volt a farsang­ja is és sajnos, ilyenek nagyon sokan vannak, akiknél nincs különbség a farsang és a bojt között. Talán, ha a naptúrcsinúlók nyárra tennék a farsangot, akkor jobb volna a sze­gény ember farsangja is, de így na­gyon is beleharap a tél nyomorának az éhes farkasa, amelynek éles fo­gai a fűtő anyag, téli ruha, téli cipő alakjában sok-sok farsangot rontot­tak el... De hát azért az emberek búcsúzkodtak a farsangtól, különö­sen azok, akiknek farsangjában sok volt a heje-huja, dinom-dánom, mu­latság és vigasság. A fényes bálter­mektől le a külváros füstös csap­székéig mindenütt nagy volt a vi­dámság. Egyik helyen Ámor nyilait lövöldözte a melanchóliára, roman­tikára hajlamos szívekbe, amott pe­dig előkerül a bicska és a vetélgtárS oldalb as zárta ellenlábasát. És ki tud­ja, hol folyott több vér, és hol hul­lattak több titkos könnyeket? Mert hiszen a jókedv sokszor mutatott és csak álarc, amely mögött fájdalom vonaglik, vagy beteg szív sínylődik. Mindegy! Húshagyókedd éjszakáján mulatott mindenkilegalább úgy mu­tatta, hogy mulat. Az anyagi gon­dok ugyancsak nagyok és a mutatás­sal akarták ezt kiverni a fejekből és a szívekből. Nemcsak a báltermek­ben és a kocsmákban volt hangos 'az élet, de a családok puha fészkei­ben is kivették a farsang utolsó éj­szakájából a részüket, rádió mellett vagy családi hangverseny közepette. A méltóságos asszonyoktól lefelé a kis konyhalányig, mindenkinek van mit felejtetni és a jókedvvel kisep­­rűzni a lélek mélyéből. Jól tették, akik húshagyókedd éjszakáján mu­lattak és pár órára elfelejtették, hogy a földön élnek, ebben a búval bélelt siralomvölgyben, ahol olyan sok-sok a felejteni való ... — »A cigány« című népszínmű elő­adása — cigányokkal. Ilyesmi talán mpg nem is fordult elő a világtörté­nelemben. Az érsekujvári cigányok elhatározták, hogy a »Cigány« című népszínművet csupa cigány szerep­lőkkel elő fogják adni. Bár a sze­replők mind az érsekujvári Péróból valók, nem a Péróban lesz a szinielő­­adás, hanem az Arany Oroszlán szín­háztermét bérelték ki, mert arra szá­mítanak, hogy nemcsak Érsekújvár városa, hanem messze vidék is ér­deklődni fog a cigányelőadás iránt. A legszebb bogárszemű cigánylányok mind szerepet kaptak már a darab­ban és erősen tanulnak, mert az elő­adást február 14-én tartják meg és pedig jótékony célra, saját temetke­zési egyletük javára. Annyi tény, hogy az előadás iránt igen nagy az ér­deklődés az érsekujvári aranyifjúság között és a telt ház már biztosítva) van. — Betöréses lopás. Betörők jártak Helembán Tóth József éléskamrájá­ban és onnét nagyobb mennyiségű élelmiszert, zsírt, húst loptak. A gya­nú egy házaspárra terelődött. Ezek azonban erősen tagadnak, de az el­lenük szóló bizonyítékok alapján meg­indították ellenük az eljárást. — Túladtak a kelies lovon. Nem mindennapi vád alapján tartóztatták le Balogh János csatai lakost, akit azzal vádolnak, hogy egy földmíves összejátszásával két kehes lovat, mint egészségeset adtak el a jóhiszemű ve­vőnek. A párkányi járásbíró ki­hallgatta a vádlottat, azután szabadon bocsátotta, de az eljárást megindí­totta ellene. Az Adler-cég „tengerész“* kirakata nyerte a kirakat­verseny első diját Nagy sikerrel zárult a komáromi kirakatverseny: hét dij s azonkívül öt díszoklevél. — Vasárnap lesz a „belüverseny“ sorsolása, valamint a díjkiosztás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents