Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-06 / 11. szám
1937. február 6. »KOMAKOMI LAPOK« 9 oldal. i ASSZONYOKNAK. i Ha a háziasszony megbetegszik. A háziasszony számára a megbetegedés olyan fényűzés, amelyet csak ;ünnepnap dé u ánokra engedhetne meg magának. A családtagok nyugodtan lefekszenek, ha náthásak vagy influenzások — de ha a háziasszony megbetegszik, a ház fejvesztetté válik és erősen megsínyli a kormányos hiá• nyát. Itt természetesen szerény anyagi körülmények között lévő családra gondolok, amely, ha tart is háztartási alkalmazottat, az rendszerint főzni sem tudó kis mindenes, aki megszokta, hogy asszonyának mindenben csak se. gédkezet nyújtson. Mit tudja a férj és gyermekek, mennyi apró gond a legkisebb háztartási adminisztráció is — nem, a háziasszonynak tulajdonképpen nem szabad megbetegednie! Főzethet-e otthon a háziasszony, ha beteg? Az ebédhozatáshoz is sokszor menekül a család, ha a háziasszony megbetegedett. Eltekintve azonban attól, hogy a hozatott ebéd nagyobbszámú embernek nem gazdaságos, éppen elég otthoni dolgot is ád. A vége rendszerint visszatérés a házikoszthoz, az otthonfőzetéshez. Egyhangúan elhatározza a háznép, hogy igen, főzni fogunk! Igen ám — de mit? * A levesek közül azok az egyszerűek, amikhez tisztogató vagy áttörő munka nem kell. Ilyenek a rántottleves, amelybe ha átszűrtük, tojást üthetünk Ilyen a paradicsomleves, kész püréből, a konzervlevesek; a spárga- és zöldborsó-, s a gombaleves sem komplikált. Húsok közül a hirtelensült vagy kirántott húsok nagyobb hozzáértés nélkül is elkészíthetők. Még egyszerűbb • a füstölthús vagy kolbász, virsliféle, libamáj és kocsonya vacsorára. Körítésül kevés munkát ad a makaróni, rizs, dara, tarhonya, sőt a reszteltkrumpli sem szövevényes. A konzervfőzelékek elkészítése sem nehéz és ágyban is meg lehet magyarázni, hogy a ko.nzerveknél a rántás hogyan készül és mit kell fűszerül felhasználni. Tészta helyett vehetünk gyümölcsöt, fügét, befőttet, amerikai mogyorót, főzhetünk gesztenyét. A tejben-dara vagy tejben-rizs is könnyen készíthető, szórjunk rá csokoládét, vagy cukros törött fahéjat, vagy ahol szeretik, valami dzsemet tegyünk rá. Alantiakban egypár reoeptet közlök, amelyet a főzni alig tudó is nyugodtan megkísérelhet. Mindenesetre változatosságot jelentenek és mivel olcsók, a kockázat is igen csekély. Hamis húsleves. Reszeljünk meg egy sárgarépát és pirítsuk zsíron keverés mellett. Ha szép piros, öntsünk annyi vizet rá, amennyi levesre szükségünk van, keveset a forrásra számítva, sózzuk óvatosan és tegyünk a levesbe tisztított petrezselyem gyökeret, kis darabka kelt, egy kis egész hagymát, zellert megtisztítva, pár szem fekete borsot és késhegynyi paprikát. Két órát főzzük takaréklángon letakarva a levest, szűrjük át, kóstoljuk meg és tegyünk bele húsleveskockákat, vagy pedig üssünk tojássárgáját a levesestálba és arra öntsük rá folytonos keverés mellett ezt a levest. Betegünknek is kitűnő. Rakott burgonya. Héjában megfőzzük a burgonyát és eg>’ kilogramm burgonyához (négy személyre) főzzünk négy tojást is keményre. Tűzálló tálat kivajazunk, füstölt és főtt magyar sonkát ledarálunk, vagy a hentesnél ledaráltatunk és most sorba rakjuk a karikára vágott, lehámozott burgonyát ráhintve a füstölt húst (30 dekát) és a tojásokat közben tejfellel öntözve s vajdarabkákkal beszórva. A sózást se felejtsük el. Tálalás előtt félórával tegyük sütőbe. Rakott kel. Kelfejet négyfelé vágunk és miután jól megmostuk, sós vízben megfőzzük és szitára rakjuk. A tűzálló tálat kivajazzuk. Rizst sós vízben puhára főzünk, vigyázva arra, hogy mindig elegendő víz legyen rajta és le ne égjen s ha puha, szitára tesszük leszikkadni. Vásárolunk egy jó paprikás konzervet és azt apróra vagdossuk. Most a rizst összekeverjük ezzel a paprikás konzervvel és sorban lerakjuk a rizses húst és a kelt, tejfelt öntünk rá és negyedórára a sütőbe tesszük. Darapudding (hideg). Félliter tejet és félliter vizet a liabüslben tűzre teszünk. Adunk bele 18 deka cukrot, darabka vaníliát és ha forr, folytonos keverés mellett belefőzünk egy teáscsésze darát. Tíz percnyi főzés után levesszük a tűzről, kevergetjük és teszünk hozzá egyenként három tojássárgáját és háromnak felvert habját. Vizezett puddingformába öntjük. Tálalásnál málnaszörpöt vagy csokoládéöntetet adunk melléje. A legújabb tavaszi divat: a kabátruha-Mindnyájunknak feltűnik, a három szép, egyszerű, finom modell, melyet a hölgyek, mint öreges viseletét sokáig bojkottáltak. Ez a megállapítás teljesen alaptalan. A képünkön látható 3 sikkes, fiatalos kabátruha éppen az ellenkezőjét bizonyítja az elavult régi elveknek. Mindenekelőtt és legnagyobb előnye, hogy vékonyít és magasít. Továbbá minden elképzelhető anyagból készítjük. Pl.: puha, gyapjú anyagból, széles antilop övvel, behúzott vagy fagombokkal a legszebb és legpraktikusabb délelőtti ruha. Különösen jól hat kombinált csíkos anyagból. A sötét anyagból készült kabátruha díszítésénél — mely prém vagy csipke lehet !—r vegyük tekintetbe, hogy nemsokára tavaszi ruhákról kell gondoskodni, tehát a díszítés könnyen kicserélhető legyen egy könnyű tavasziam esetleg pikee anyagra. Estére, színházba vagy társaságba ajánljuk a harmadik csipke estélyi kabátruhát, melynek hátrésze szokatlanul újszerű és amellett nagyon jól öltöztet. Bebizonyítottuk tehát, hogy kabátruhát úgy a délelőtti órákban, mint délutáni teára, vagy estélyre viselhetünk. Japánország a gyermekek paradicsoma. »Amit nem lehet elmondani, azt legjobb meg sem tenni«, — mondja egy japán közmondás. — Csakugyan, a japán ember nem is tehet semmi olyat, amit titokban kellene tartania, hiszen "minden szavát s minden lépését látják a szomszédok. Lécekből épített házának eltolható papirfalai és ajtói vannak, amelyeken minden zaj ájthallatszik, de nyáron még ezeket a papiraj lókat és ablakokat is eltávolítják. így a járókelő nemcsak belát a japán ember lakásába, de keresztül is lát rajta, mint egy kalitkán. A japán ember nagyon szereti a virágokat. A cseresznyefákat például csak azért ültetik hosszú sorokban, mert dús, fehér virágaiban gyönyörködnek s a pompás, számtalan színben virágzó krizánténum nemcsak a mikádó — japán uralkodó, — kertjének főbüszkesége, hanem az egész nemzeté is. A japánok nagy virágszeretete az évnek csaknem minden hónapjában nagy ünnepségeket rendez. A cseresznyevirágnak, a májusnak, 'éppen úgy megvan az ünnepe, mint a krizanténuntoak s ezeken az ünnepségeken a japán családok apraja, nagyja kitódul a szabadba. Az egyik hatalmas templom parkjában szelíd őzek, áprótermetű szarvasok futnak elébük. -A felnőtt japán ember gyermekmódra örül a virágbaborult fáknak, lepénnyel eteti az őzeket s versenyt eregeti a sárkányt, hajtja a búgócsigát a gyermekeivel. Az sem ritka eset, hogy nagyapó tolja a kisbaba kocsiját, mellette pedig nagyanyó sétál a unokájával együtt, akinek a ruhája egészen olyan, mint az öregasszonyé. A japán gyermekek a nevüket is a természettől kapják: Cseresznye virág, Holdsugár, Hegyipatak, Pillangó, Tengerszem a lányok neve, a fiúké Medve, Tigris, Bivaly, Kő. Az előkelő japáni azonban »Gazdag«-nak, »Dicső«-nek, »Tisztádnak nevezi gyermekét. A tisztaságnak különben is nagy a szerepe Japánban. Japán ember nem lép be a szobájába cipővel, az idegennel is lehúzatja a cipőt, mielőtt az belép, vagy legalább posztópapucsot húz rá, olyan ragyogóan tiszták. Bútor nincs ezekben a házakban. Szép gyékényszőnyegek hevernek a földön, meg sok párna, ezeken ülnek. Egy eltolható fal az ágyneműt rejti. Étkezéskor lakk ládikát helyeznek a vendég elébe s apró lakktálcán szolgálják fel a rizst, amelyet az idegen is kénytelen két pálcikával enni, mint ők, mert azt adják hozzá villa, vagy kanál helyett. A rizsen kívül a legfontosabb táplálékuk a tea, amelyet cukor és citrom nélkül isznak, de nagyon sokszor naponta. Vasúton az utasok hófehér, csinos papírdobozból szedik elő az állomáson vásárolt ebédjüket: főtt rizst, szárított gyümölcsöket, persze selyempapír-asztalkendő s az elmaradhatatlan pálcikák kíséretében; a vasúti kocsiból azonban természetesen nem hiányozhat a teának való forró víz sem, mert enélkül nem volna teljes az utasok ebédje. A japán gyermekeknek két fontos örömnapjuk van évente: a leányok és fiúk ünnepe. A fiúk napján karóra erősített babafejet hordanak végig a városon és szerencsét kívánnak a fiúknak hivatásukhoz, s minden ház elé annyi papirponlyot akasztanak ki, ahány fiú van a házban. A nagyobb fiút nagyobb ponty, a kisebbet kisebb papirhal jelzi. A lányok ünnepén a kislánynak valamennyi babáját kiteszik a ház elé, díszbe öltöztetve mindet. Ez nem csekélység, mert Japánban a lányok, mikor férjhezmennek, magukkal viszik az összes babáikat, amelyeket aztán a saját kislányaik kapnak meg. Most már talán tudjátok, miért hívják Japánt a gyermekek paradicsomának. Dédelgetik, szeretik a japán gyermekeket s mert a japán embernek egyik főerénye, hogy sohasem haragos, hogy sohasem tűnik el ajkáról a mosoly, még bánat, vagy gyász idején sem, tehát a csintalan japán legénykét még megszidni is mosolyogva szokta az édesanyja. tf' f IT ■ ■ . '.'BffaBWBBIWWI—BWMÜWBWWj A TÖBBI ELKÉPZELHETŐ. — Vájjon milyen meleg lehet a pokolban? — kérdi egyik gyerek a másiktól. Azt kérdi a pajtása: — Láttál-e már olvasztott vasat, amint vörös színben fő és fortyog? — Igen. — Nahát, ilyen a pokolban a fagylalt. TALÁLMÁNY. Sok baj van az iskolában azzal, hogy a gyerekek reggel elkésnek. Egy fiú így szól társaihoz a lízpercben: — Én tudnék egy módot, hogy csengetéskor minden gyerek pontosan az iskolában legyen. — Hogyan? — kérdezik. — Hát úgy — feleli a kópé, — hogy aki utoljára jön, az húzza meg a csengőt. A SAS ÉS A LÉGY. A sas és a légy ugyanabban a pillanatban szálltak egy hatalmas galyra, de a légy nem vette észre a sast. A galy a sas terhétől alaposan meghajlott. — Ejnye, ejnye, — mondta a légy, — nem is tudtam, hogy ekkora erő van bennem ... A KÉT-BALLÁBAS. Katonásdit játszanak a fiúk a téren. Egy nagyobb fiúcska vezényel nekik: — Egy! Kettő! Bal! Jobb. Az egyik kisfiú sehogyan sem tud lépést tartani a többivel, vagy lemarad, vagy pedig az ellenkező lábával lép a számolásra. A vezérlő türelme végre is elfogy s rákiált a kisfiúra: — A másik ballábaddal lépj, te csacsi!
