Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-03 / 10. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1937. február 3. KOMÁROMI SZÍNHÁZ A szezon utolsó előadásai a siker jegyében. — Mérleg a szezonról. Mire e sorok napvilágot látnak, a nyugatszlovenszkói színház már Dunaszerdahelyre költözött át, hogy új város közönségével ismerkedjék. Kialszanak a Legényegylet rivaldalámpái, az öreg zongora pihenőre tér, a kulisszákat elviszik s a szinházkedvelő közönség visszatér a rádiójához, a kávéházba, vagy az otthon mély csöndjébe. A szezon utolsó előadásait siker kisérte, különösen az URILÄNY vasárnapi előadása vonzott, amint azt a múlt héten meg is jósoltuk. Oly egyszerű, mint a kétszer-kettő: jó előadást, jó darabot szívesen néz meg a közönség. Még a prózát is... A sok üres operett helyett inkább több jó prózai előadást kellett volna produkálni. ❖ Pénteken és szombaton félház mellett a CSODAHAJÓ ment. Nagyszerű muzsikája van ennek a darabnak s változatosságot jelent, hogy nem a megszokott operett-miliőt adta, hanem elvitt egy kicsit a déli tengerek világába ... A cselekmény érdekesen, élénken kezdődik, később ellaposodik s lesz belőle a sablon-operett ismét. Ezt az operettet csak kiállítással lehet játszani: színnel s fénnyel. Állapítsuk meg, hogy ami az exotikus díszleteket illeti, azok feltűnő bőkezűséggel, szépen voltak elrendezve, — mindig is ezt akarjuk. Az afrikai díszletek szépek voltak. A szegényesség ott kezdődött, ahol »gazdag interieur«-t kellett megmutatni. A személyzet hiánya ismét észrevehető volt s bizonyos kosztümök hiánya szintén. Bogdány Vera most kapta nagy szerepét s különösen énekhangjával, megjelenésével voltunk megelégedve. Ha egy rendező kézbeveszi, játszani is fog. Egyelőre a rutinja hiányzik, de képességei meg vannak hozzá. Sok tapsot kapott. Putnik Bálint mint mindig kellemesen, nyugodtan játszott; igen élénk s helyes volt Kondor Ili. Ross József, Takács Oszkár, Mányay Lajos, Faragó Márta, Kuthi József, Farkas József, Lehotai Antal, Erdős József állottak a siker szolgálatába. A siker átlagos, megszokott »siker« volt s egy-két szebb produkciónak, néhány szép zeneszámnak s egypár hangulatos díszletnek szólott. Ki kell jelentenünk, hogy az idén csekély kivétellel Pesten sem volt az operetteknek nagy sikerük. Aliért kell nekünk, vidéken ennyi operettet nézni? A mai operettet a kiállítás, a fény, a pompa viszi sikerre s néhány ragyogó szereplő. Egyébként az operett sivár s azonkívül erősen megszokott sémák szerint mozog. Miért kell e sok ürességet végignézni a vidéki közönségnek? * A CSÚNYA LÁNY című operettel zárult a szezon, amelyben Mihályi Licinek volt igen szép sikere Putnik Bálinttal együtt. Különösen nagy hatást értek el a God bey kezdetű dallamos, fülbemászó dalukkal, amelyet többször meg kellett ismételniük. Ezt a szép dalt a társulat kitűnő karnagya, Hemerka Gyula Iván a harmadik felvonás előtt szintén elénekelte az ő hatalmas és kitűnő hangján. Éneke olyan nagy tetszést váltott ki, hogy a közönség zúgó tapsára többször meg kellett ismételnie. Az operettben Kondor Ilinek, Faragó Mártának, Rossnak, Mányaynak, Farkasnak, Takácsnak volt még jelentős sikere. * A színház mérlege Ha a színtársulat idei, kéthónapos szezonján végigtekintünk, nem nyilatkozhatunk az elragadtatás hangján. Mi nem ezt vártuk. Tudjuk, hogy a vidéki színtársulat helyzete nehéz, erőkifejtését sok minden akadályozza: elsősorban a színházlátogató közönség fogyása, elszegényedése, azután a szinészkontingens megszorítása, a belföldi színészek hiánya, a kis vidéki színpad, amelyen egy diszletet sem lehet elhelyezni, — mégis azt kell mondanunk, hogy e sok akadály ellenére is lehetett volna jobb színházat csinálni. Sajnos, az igazgató betegsége akadályozta azt, hogy a társulatban nagyobbszabású fegyelem kifejlődjék, a társulat sokszor magára hagyva, bizonyos lehetőségek s eszközök hiányában nem produkálta azt, amit tőle várni lehetett. Ez a szezon gyenge volt. E sorok íróját sokszor megvádolták azzal, hogy túlságosan szigorú a színészekhez, »nyomja a társulatot«, viszont más oldalról keveselték azt a szigort, amelyet a színtársulattal szemben kifejtettünk. Ez azt mutatja, hogy igyekeztünk igazságosan elbírálni a színtársulat munkáját s több-kevesebb sikerrel bár, de mindig a középuton akarlunk haladni e tekintetben. Nem a kritikus az oka, ha a kritikust is elfogja néha a hév s alaposan kiboszszankodja magát, mondván: »ez hát a híres kisebbségi színészet?« Leszámítva azokat a bajokat, amelyek nem a társulatot terhelik, — (a színház szűk volta, a lehetőségek korlátozása, a megszorított szinészkontingens, a közönség farsangi elfoglaltsága s a kevés pénze, stb.), — hibául kell felrónunk azt, hogy legalább nyolc em-/ berrel kevesebb volt a színész, mint kellett volna. Nem volt például tökéletes primadonnájuk. Nem volt tánooskomikus; az ope re 11 -egy ü 11 es be n s a prózai együttesben is hiányzott legalább egy-egy férfi s egy-egy női főszereplő. Élszínész kevés volt, viszont sokan voltak a hívatlanok ,a mellékszereplők, akik minden illúziót elrontottak. Gondoljunk csak a görlök díszes csapatára: a közönség maga is élénken mosolygott rajtuk, szegényeken. Gondoljunk a férfimellékszerep-Olvasóinlc bizonyára még emlékeznek, hogy egy időben igen nagy forrongást idézett elő Perbetén a katolikus hívek közölt a kántortanító választás. Ez 1928-ban történt, amikor a kántortanító személyénél megoszlott a hívők véleménye és különösen zokon vették, hogy a nagyszombati püspöki hivatal nem a többség által óhajtott kántort erősítette meg hivatalában, hosszú megfontolás után. A megerősített kántortanító komoly igyekezettel látta el hivatalát, de akkor a szenvedélyek hullámai oly magasra csaptak föl, hogy Í929 év elejéii több, mint ezer lélek jelentette be az egyházból való kilépését. Azóta 8—9 év telt el és a perbetei katolikus hívők lassankint megnyugodtak a viharok után és az egészre a feledés jótékony fátyla kezdett borulni. Az utóbbi hetekben azonban Használt ruhákat a szegény gyermekeknek! A járási fiatalsággondozó kérelme a jószivü közönséghez. A Járási Fiatalsággondozó a. közeljövőben 70 szegénysorsú gyermeket küld ki az állami üdültetési akció keretében a körmöcbányai üdülőtelepre. Csupa szegénysorsú gyermekről van szó, akiknek szülei nem tudják őket a jelenlegi téli időben szükséges megfelelő téli ruházattal, alsó- és felsőneművel, cipővel ellátni. A Fiatalsággondozó vezetősége ezúton fordul a közönséghez azzal a kérelemmel, hogy lökre, akik jóformán magyarul is alig tudnak beszélni. A táncok igen egyszínűek voltak s jóformán két ember táncolt csupán: Kondor Ili és Farkas József. A kiállítás nagyon szürke volt. Részint, mint mondottuk, a társulaton kívül eső okokból, viszont mégis lehetett volna ilt-ott alkalom, egy kis áldozatkészséggel produkálni valami szépet. Ezt azonban olyankor tették, amikor Mihályi Lici játszott: ha ekkor színészt, diszletezőt, zenészt meg lehetett mozgatni, miért nem lehetett egyébként is? Miért ez a különleges protekció? Ruhák dolgában csak néhány női szereplő ruhatárát említhetjük meg. A tavalyi Gatetta legalább megjelenésben olyan volt, mintha skatulyából... Kár, hogy ebben a skatulyában a mellékszereplők ruhája annyira össze volt gyűrve az idén: nézzük csak meg a CSŐD AH AJ ö tengerészeit! A két főszereplőn kívül szedett-vedett kosztümökben s civilkabátokban »pompáztak« a lisztek. Hát való ez? A darabok rendezése is sok kifogás alá esett. Nem volt egy erős irányító kéz s hiányzott bizonyos áldozatkészség is. Pedig, bizisten, a közönség a fáradságot megtérítette volna kamatostul. Az élszinészek jól játszottak s kiteltek magukért. Voltak összesen hatan-beten. Mit használ azonban a fáradságuk, ha a többiek mindent elrontottak? Sajnos, a társulaton belül dúló csendes, de mégis észrevehető viszályok sem használtak a játékiesték sikerének. A társulati szellemről ne is beszéljünk! összefoglalva: nem volt jó. Mi nem ilyennek gondoljuk a színjátszást, nem ilyennek egy kisebbségi színház szelletnél s tiltakozunk az ellen, hogy a színtársulat jövőre is ilyen legyen. Határozottan s erélyesen tiltakozunk. Kérünk jó színházat, jó erőkkel, jó műsorral s kevesebb belső viszállyal. (szv.) újra kezd a már csendes helyzet viharossá válni. Ugyanis az áttértek valamiről megfeledkeztek. Arról, hogy a kitért egyháztagoknak azért pár évig meg kell fizetni elhagyott egyházuknak egyházi és iskolai adóját. Mivel fizetni senki se akart, az egyházi és iskolai hatóság kénytelen volt közigazgatási úton behajtatni az adókat. Meg is jelent Perbetén a végrehajtó és hetek óta mást se csinál, mint a hátralékos adókat próbálja behajtani. Persze az évek óta fölhalmozódott adó elég nagy összegre rúg és kisebb existenciáknál komoly bajokat okozhat. Ilyen esetekben részletfizetésre adnak engedélyt, de ott, ahol az adófizetést kereken megtagadták, sor került az árverésre. Természetesen ezek az árverések és egyáltalában az ez ügyben történt eljárások nagyon paprikássá tették Perbetén a hangulatot. Nagyon kívánatos volna, ha kölcsönös megértéssel a község hangulata lecsillapodnék. használt, felesleges gyermekruhadarabok ajándékozásával tegye lehetővé ezen gyermekeknek az üdülésben való részvételt. A szives adományokat kérjük e hó 8-ig, hétfőig a Járási Fiatalsággondozó helyiségébe (Széchenyi u. 23.) eljuttatni, melyekért előre is hálás köszönetét fejezi ki a Fiatalsággondozó vezetősége. Apró hirdetések Férjhez menne róm. kath. tanítónő 1600 Ke havi fizetéssel 45—55 éves nyugdíjas tisztviselő, tanító vagy jegyzőhöz. — Választ »Késői boldogság« jeligére a kiadóhivatal továbbít. (463) HÍREK — Lestár István dr. üdvözlése. Az egyesült országos keresztény szocialista és magyar nemzeti párt helyi szervezete nevében F ü s s y Kálmán szenátor, dr. K á 11 a y Endre szervezeti elnök, Kristóff Sándor pártigazgató és Derfinyák Gusztáv titkár küldőttségileg tisztelegtek január hó 30- án Lest á r István dr.-nál, mint a helyi szervezet alelnökénél abból az alkalomból, hogy komáromi plébánossá nevezték ki őt. A párt jókívánságait Kállay Endre dr. tolmácsolta szeretetteljes szavakkal, amit az ifjú plébános meghatottan köszönt meg és kihangsúlyozta a keresztény magyar politikai törekvésekhez való ragaszkodását. — Árasárnap, január hó 31- én a komáromi kát. Akció tanácsülése ünnepélyes keretek közt adta tanujelét Lestár István dr. plébánossá történt kinevezése fölötti örömének. A népes ülésen Vaskó Imre világi elnök elnökölt, aki lendületes szavakkal üdvözölte az ünnepeltet plébánossá történt kinevezése alkalmából, mi által a kát. Akciónak hivatalból egyházi elnöke is lett és így kettős az öröme a kát. Akciónak. Kérte, hogy mindkét minőségében őrizze meg továbbra is prohászkai lelkületét, ne a hívek fölé helyezkedjék, hanem melléjük álljon, mint a jó pásztor. L estár István dr. hosszabb beszédben köszönte meg az üdvözlést, valamint azt is, hogy a plébánosi állás betöltésénél az Akció egyhangúan állott mögötte. Nem is vállalkozott volna erre a nehéz feladatokkal terhelt állásra, ha nem érezte volna magamögött a kát. Akciót és nem tudná, hogy a jövőben is feltétlenül számíthat ennek támogatására. Plébánosi hatalmát és tekintélyét nem félti a kát. Akciótól, sőt szívesen megosztja azt vele, mert meg van győződve, hogy nehéz hivatásának a kát. Akció segítsége nélkül nem tudna eleget tenni. Kéri tehát hívei összeségét, hogy továbbra is tartsanak ki a kitűzött cél mellett és tartsák meg őt továbbra is szeretetükben, amiért ő is szeretettel és hálával fizet. — A remekbe szabott beszédet a tanács tapsa több ízben megszakította és befejeztével hosszantartó tetszésnyilvánítással ünnepelte új vezérét. — Presbiterek esküje a ref. templomban. A komáromi református egyház főgondnoka és presbiterei Vasárnap, január hó 31-én délelőtt, az istentisztelet végén tették le hivatalos esküjüket a Jókai uccai templomban. Az alkalmi szentbeszédet Galambos Zoltán ref. lelkész mondotta, majd a szószéki szolgálat befejezése után az Űrasztala előtt helyezkedtek el az elöljárók és pedig Fülöp Zsigmond főgondnok, Bartha János, Füssy Kálmán, Kelemen Ferenc, Mézes Sándor, Mórocz László, Németh Dezső dr., Sörös István, Tóth Lőrinc, Vásárhelyi Károly, Vörös Béla, ifj. Mohácsy János dr., Banai Tóth Pál, Pály Dezső, Csereklyey János és Csepy Károly presbiterek, akik az esküt a lelkész kezébe letették. Eskü után a lelkész szárnyaló fohászban kérte az új elöljárók munkájára a Mindenható áldását. — Belmissziós kurzus a Kollégiumban. A Komáromi Ref. Egyházmegye belmissziós bizottsága megismétli a múlt év őszén nagy sikerrel rendezett belmissziós kurzusát. A kurzus, amelyet lelkészek, tanítók és nők részére rendeznek, február 1-től 6-ig, szombat délutánig tart és mindennap délelőtt 9 órakor kezdődik a református egyház Kollégiumának tanácstermében. A kurzuson a belmissziós munkáról, a lelkészek, tanítók lelki életéről, az igehirdetésről s több fontos egyházi kérdésről tartanak előadást. A belmissziós kurzuson a három egyházkerületből ötvenen vesznek részt, akiknek elszállásolásáról a református egyház gondoskodik. — Uj járási palota. Párkány községben új járási palotát építenek, amelyhez Párkány község már megszerezte a szükséges telket és a járás a palota megépítésére négyszázezer koronát szavazott meg úgy, hogy az építkezést hamarosan elkezdhetik. Perbetén megint kiújult a kultúrharc. Az egyházból kilépettek is kötelesek egyideíg fizetni az egyházi és iskolai adókat.