Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-03 / 10. szám

ötvennvolcartN* évfolyam. 10. szám. Szerda, 1937 február 3. KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétkfildéssel «({ész évre 80 Ké, félévre 40 ívé, negyed­évre 20 Ké. — Külföldön 120 Ke. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Egyes szám ára 1 korona. Főmunkatársak: FtLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Negyvennyolc óra alatt több mint száz vezető szovjetpolitibust tar­tóztatott le a GPU. Litvinov külügyi népbiztos nejét is letartóztatták. Béke és megegyezés. Komárom, február 2. A német birodalmi gyűlésen el­hangzóit Hitler vezér és kancellár­nak várvavárt beszéde, amelyet most boncolgatnak és szednek részekre a világsajtó orgánumai, hogy megálla­pítsák benne azokat a konkrétumo­kat, amelyek a világbéke megszilár­dításának előmozdítására alkalmasak lennének. Azt megnyugvással állapít­ják meg Hitler beszédéről, hogy nem tartalmaz olyan kijelentést, ámely a béke megzavarását idézhetné elő, az pedig, hogy kijelentette, hogy a meg­lepetések korszaka véget ért, el nem titkolható örömöt keltett a világ köz­véleményében. Hitler beszédének lé­hát ez volt az első sikere, amely azonban nagy csalódást váltott ki Németország ellenségei körében, akik ezúttal is harcias fenyegetésekkel telt megnyilatkozást vártak. Legnagyobb figyelemmel hallgatták a beszédét Európa nagyhatalmai, amelyek mindenféle kísérleteket tet­tek arra, hogy a harmadik biroda­lommal való együttműködést meg­teremtsék s most Hiller beszédétől várlak azokra a kérdésekre felelelet, amelyeket belekkel ezelőtt elmondott beszédeikben feltettek a németek szá­mára. Ebben a tekintetben a választ nem tekintik teljesen kielégítőnek, aminek az angol sajtóban kifejezést is adnak, de viszont Franciaország megelégedéssel veszi tudomásul, hogy Hitler felfogása szerint a két ország között semmiféle ok sincsen, ami konfliktust támaszthatna. Azok az ál­lamok, amelyekről barátságosán em­lékezett meg, természetesen nagy je­lentőséget tulajdonítanak a beszéd­nek, míg azok az államok, amelyek­ről meg sem emlékezett, igyekeznek magyarázatot adni a róluk való hall­gatás okáról s ha kissé kedvetle­nül is, de végre is tudomásul kell venniük azt. Hogy az angol közvélemény nem fogadta valami melegséggel a beszé­det, annak több oka is van. Hitler, bár egyáltalában kerülte a támadó hangot, világosan tudomására hozta Eden angol külügyminiszternek, hogy nem fogadja el a német elszigetelt­ségről tett kijelentéseit, mert Német­ország nem érzi magát elszigetelt­nek, hiszen számos szerződés köti őt össze Európa több államával, sőt a japán-német megállapodás is azt iga­zolja, hogy a német kormány egyál­talában nem akar izolálódni. De Hit­ler azt is kijelentette, hogy nem oszt­ja Edcnnek a bolscvizmusról felállí­tott elméletét sem, mert a bolseviz­­must olyan pestisnek tartja, amely ellen Németországnak védekeznie kell. Végül pedig újra bejelentette, hogy Németország jogot formál régi gyar­mataira, ami meg igen érzékenyen ártuti Angliát, amely nem hajlandó Komárom, február 2. A Londonban megjelenő Daily Te­legraf c. világlapnak táviratozzák Moszkvából, hogy a GPU dctektíujei negyvennyolc óra leforgása alatt több mint száz vezető szovjet-politikust tartóztat­tak le. A letartóztatottak közölt több magas­rangú katonai személy is van, akik ellen olyan terhelő adatokra tettek szert, melyekből kitűnik, hogy a letartóztatottak valamennyien összeköttetésben állottak a külföl­dön működő troickistákkal. Varsói lapok útján elterjedt hírek szerint Litvinov külügyi népbiztost Genf-Komárom, február 2. A szlovenszkói országos elnök 1936 decemberében megjelent 68.000 számú rendeletével a magyarországi sajtótermékek behozatalát nemhogy megköny­­nyíteUc volna, hanem azt lénye­gesen megnehezítette. a háború után zsákmányul neki ju­tott volt német gyarmatokat vissza­adni. Érthető tehát, hogy Anglia bűvö­sen fogadta a beszédet, mely nélkü­lözte azokat a kijelentéseket, amelye­ket Edén attól várt. De hát ezt Anglia magának tulajdoníthatja. Anglia a nemzetközi politikában nem árul el olyan határozottságot és olyan bátor­ságot, mint aminőt tőle az egész vi­lág remélhetne. Rövidlátó politikája senkit sem elégít ki s a Szovjetorosz­­országgal szemben elfoglalt határo­zatlan álláspontja semmivel sem vi­szi előbbre az európai válság meg­oldását. Anglia a béke megszilárdí­tására törekszik, — mondják az an­gol államférfiak, — azonban nem fi­gyel arra, hogy több súlyos kérdés­ben megnyilatkozott határozatlansá­ga semmiképen sem segíti elő a hely­zet javulását. Nem tehet szemrehá­nyást Németországnak, ha Anglia fel­fogását nem osztja és arra igyek­szik, hogy figyelmét a valódi vesze­delemre ráterelje. bőt hirtelen Moszkvába rendelték. Visszahívása állítólag azzal az ese­ménnyel van összefüggésben, hogy a külügyi népbiztos feleségét szin­tén őrizetbe vették, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy az elitéit Szokolnikomxd ismeret­ségben volt. Nem tartják lehetetlennek, hogy Lit­vinov ellen is eljárást indítanak. A líz évre elitéi Radek és Szokolnikov ellen újabb eljárás indult meg, mert azzal vádolják őket, hogy a most lefoly­tatott bűnügyi főtárgyaláson nem vallották meg teljes részletesség­gel bűnüket és sok fontos részle­tet elhallgattak. Ez a rendelet fenntartotta azt a ren­delkezést, mely szerint a magyaror­szági sajtótermékek — időszaki és egyéb kiadmányok — összességükben ki vannak tiltva Szlovenszkó és Kár­pátalja területéről és csak azok a saj­tótermékek jöhetnek be, melyeknek behozatalát külön engedélyezték. Ez Egyébként pedig Hitler birodalmi kancellár beszéde ezúttal minden őszintesége mellett körültekintő és óvatos volt. Amit mondott, világo­san megfogalmazta és Németország­nak a négy év alatt elért külpolitikai sikereit azzal az önérzettel emelte ki, amelyet megelégedetten érezhet az, aki hazájának egyenjogúságát meg­szerezte s a birodalmat újra a né­pek első sorába emelte. Az egész be­széden a béke szelleme vonult végig és ezt a világ közvéleménye sem von­ja kétségbe, ami már magában véve is megnyugtató a világbéke szempont­jából. A valódi megbéküléshez Hitler szerint elsősorban is a népek belső stabilizáltsága és rendje szükséges, valamint a kölcsönös tisztelet egymás életlehetőségei iránt. Megszívlelendő szavak, mert ha a népek megbecsül­ték volna egymást, soha sem merült volna föl olyan konfliktus, amely há­borúba borítja a világot. A birodal­mi kancellár beszéde a békét szol­gálja, amelyre az egész világnak szük­sége van. az intézkedés ellenkezik az 1933. és 1934. sajtótörvényekkel, amelyek ki­mondják, hogy csak a belügyminisztériumnak van joga a külügyminisztérium­mal egyetértésben kitiltani a köz­társaság területéről külföldi poli­tikai lapokat, de azt is csak legfeljebb két évre. Ezek a törvények nem tesznek meg­különböztetést Szlovenszkó és a köz­társaság egyéb országai között és a szlovenszkói országos elnöknek nem biztosítanak semmiféle kivételes jogot s így tarthatatlan a rendelet azon ré­sze, hogy magyarországi lapokat csak külön engedéllyel hozhatnak be. Az országos elnök rendelete sze­riül a vámkezelőséget bízták meg a magyarországi sajtótermékek behoza­talának ellenőrzésével. Tarthatatlan a rendelet ama újí­tása is, amely a vámhivatalnak azt a jogot biztosítja, hogy a lc­­vélpostával érkező magyarországi sajtótermékeket kizárhatja a for­galomból, ha úgy látja, hogy azok a joggal visszaélnek. Lehetetlen intézkedés az is, hogy a magyar­országi sajtótermék csak a po­zsonyi rendű „Igazgatóság út jár s azon keresztül hozható be s hogy sajtótermékek behozatalát a rend­őrigazgatóság, tehát politikai hi­vatal engedélyezze. A magyarországi sajtótermékeket sújtó szellemi liatárzár megszünteté­sére Jaross Andor nemzetgyűlési kép­viselő, az egyesült párt országos elnöke, interpellációt intézett a kormányhoz, amelyben részletesen kifejti az orszá­gos elnök sérelmes rendeletének tart­hatatlanságát és a következő kérdé­seke! intézi az összkormányhoz: Van-e tudomása a szlovenszkói or­szágos elnök 68.000/prez.—1936. szá­mú rendeletéről? Hajlandó-e intéz­kedni, hogy a szlovenszkói országos elnök e törvényellenes rendeletét ha­ladéktalanul vonja vissza? Hajlandódé utasítani az elsőfokú hivatalokat, hogy csak oly magyarországi időszaki és egyéb sajtótermékek nem hozhatók be Szlovenszkóra és Kárpátaljára, me­lyek az 1933. évi sajtótörvény sze­rint a belügyminisztérium által ki­tiltanak az állam területéről? Hajlan­dó-e utasítást kiadni, hogy saját cél­jára mindenki akadálytalanul behoz­hat bármilyen sajtótermékből egy pél­dányt? Hajlandódé utasítást kiadni az alsófoku hivataloknak, hogy minden oly magyarországi sajtótermék, ame­lyet jogerősen nem koboztak el, sza­badon terjeszthető az állam egész te­rületén? Hajlandó-e megszüntetni a pozsonyi rendőrigazgatóság ama sze­repét, hogy csak ennek előzetes en­gedélyével hozható be magyarországi sajtótermék? Hajlandó-e a 68.000—pr. 1936. számú szlovenszkói országos el­nöki rendelet alapján törvénytelenül megindult kihágási eljárásokat hala­déktalanul megszüntetni? Jaross Andor nemzetgyül. képviselő a magyarországi sajtótermékek ellen elrendelt határzár megszüntetését követeli.

Next

/
Thumbnails
Contents