Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-30 / 9. szám

2. oldal.

»KOMÁROMI LAPOK«

1937, január 30.

Kedden tárgyalja a kormány politikai bizottsága a kormánypárti németek memorandumát

A koalícióhoz tartozó német kisebbségi pártok képviseletében

Czech dr. egészségügyi miniszter szerdán nyújtotta át a német kisebbségek követeléseiről szóló memorandumát Hodzsa Milán dr. miniszterelnöknek.

Az emlékirat átnyujtásánál jelen voltak Spina dr. és Zajicsek német tárcánál küli miniszterek is. A miniszterelnök a kormánypárti német pártok memorandumáról jelentést tett Benes dr. köztársasági elnöknek és az emlékirat tartalmát közölte a kormány politikai minisztereinek bizottságával is.

A memorandumot február 2-án, kedden fogja a politikai bizottság tárgyalni.

A politikai bizottság elnöke Hodzsa dr. miniszterelnök, tagjai pedig Cscrny dr. belügyminiszter az agrárpárt részéről, Bechyné helyettes miniszterelnök a csehszlovák szociáldemokrata párt részéről, Franké dr. iskolaügyi miniszter a cseh nemzeti szocialista párt részéről, Srámek dr. unitikációs miniszter a cseh néppárt részéről, Najman keresk. miniszter a csehiparospárl részéről, Czech dr. igazs. miniszter a német szocdem. párt részéről, Zajicsek miniszter a német keresztényszocialista párt és Spina dr. miniszter a Bund der Landwirte részéről.

A komáromi ügyvédek mozgalma.

Komárom, január 29.

Mint már jelentettük, a komáromi ügyvédi kar egy korábbi értekezletén kimondta, hogy megalakítja az ügyvédszövetség helyi fiókját és meghívja az ügyvédszövetség vezetőit, hogy egy előkészítő értekezlet keretében előadást tartsanak a szövetség céljáról és feladatáról. Ez az előkészítő értekezlet f. hó 28-án este zajlott le a kerületi bíróság egyik tanácstermében, amelyen Szegő Károly dr. szövetségi ügyvezető elnök és Bar ács Lajos dr. szövetségi nyugdíj előadó, pozsonyi ügyvédek is megjelentek, de megjelentek úgy a helybeli, valamint az ógyallai ügyvédek is csaknem teljes számban. Az értekezletet G erényi Jónás dr. korelnök nyitotta meg, aki a vendégek üdvözlése után átadta a szót a szövetségi kiküldötteknek. Szegő Károly dr. röviden ismertette a szövetség célját és létjogosultságát, amely utóbbi mellett szól különösen azon körülmény, hogy a kormány az ügyvédi kamara autonómiáját felfüggesztette és így a kamara funkcionáriusait nem a tagok választják, mint azelőtt, hanem a kormány nevezi ki. Ezek tehát a kormánytól függő viszonyban vannak és így nem tudnak kellő erélyt kifejteni ott, ahol az ügyvédi kart érzékenyen érintő sérelmekről van szó. Bészletesen foglalkozott meggyőző előadásában ezekkel a sérelmekkel, melyek közül különösen a védői jogok legutóbbi korlátozását és a községi jegyzők magánmunkálatainak a kar érdekeit mélyen sértő voltát emelte ki. Rámutatott az adózási rendszer és különösen az adókivetési módozatok sérelmes voltára is. Félórás előadását a hallgatóság feszült érdeklődéssel kisérte és az illusztris előadót melegen ünnepelte. B a r a c s Lajos dr. az ügyvédi nyugdíjintézet hiányának eléggé nem kárhoztatható hiányát panaszolta fel, amely hiány némi pótlásául a szövetség kedvezményes életbiztosítások kötését tette lehetővé. Ez még nagyon kevés ugyan, de egyelőre evvel is sok esetben lehetett segíteni a gazdasági viszonyok által legjobban sújtott ügyvédi özvegyeken és árvákon. De mert az önálló nyugdíjintézet megalakításához igen kevés a remény, azt ajánlja a fiataloknak, akik mint jelöltek már tagjai voltak az orsz. magánalkalmazottak nyugdíjintézetének, hogy ezt a tagságukat tartsák meg akkor is, amikor már önállók lesznek, mert ezt a törvény megengedi. A rendkívül részletes és érdekfeszítő előadást az értekezlet zajos tapssal honorálta, majd kimondta, hogy a szövetség helyi fiókját megalakítja és felkérte Gerényi Jónás dr. korelnököt, hogy a tisztikar megválasztására külön gyűlésre hívja össze azokat, akik a belépési

Gerényi Jónás dr. zárószavaival ért véget. — Este 8 órakor a vendégek tiszteletére 39 terítékes banket volt a Tromler szállodában.

Hüllőknek,

Árulóknak,

Kutyáknak

nevezte Radek a szovjet hivatalos orgánumában, az »Izvesztija« című lapban Kamenevet és Zinovjevet, amikor ezek ellen folyt az eljárás s amikor még politikai főszerkesztője és meghitt bizalmasa volt Szovjetoroszország véreskezű vörös cárjának, Sztálinnak. Hamarosan fordult a kocka és most Visinszky főállamügyész dörgedelmes vádbeszédében lolvassa reá a vádlottak padján ülő Radekre és társaira ezeket az epitelon ornansokat, mondván:

— Ezek a kifejezések rátok illenek a legjobban, Radek, Pjatakov és Szokolnikov!

A legrémesebb és legvéresebb cári rezsimeket messze felülmúló szovjeturalom két évtized óta nem képes nyugvópontra jutni. Azzal a nagyhangú célkitűzéssel harsogta tele az egész világot, hogy felszabadítja az évszázadokon át elnyomott orosz népet s két évtized vértől szennyes történelme azt bizonyítja, hogy nemcsak hogy nem szabadította fel a népet, hanem a legkétségbeejtőbb helyzetbe sodorta, éhhalál áldozatává tette, vagy ha el nem pusztult a mérhetetlen szenvedések és meg nem érdemelt kegyetlenkedések véres súlya alatt, akkor mint valami élettelen gépet használták föl azokon a telepeken, ahol tízezer meg százezer más

nyilatkozatot aláírták. Az értekezlet

Évtizedek alatt__________

sok száz varrógépet vásároltak nálam- N. b. vevőim teljes megelégedéséről bizonyára már Ön is meggyőződött.

Raktáron az eredeti PFAFF, VERITAS 359 és MINERVA

varrógépek.

Kedvező részletfizetés, ingyenes szabászati- és liinzőtanfolyam. HOFFMANN SIMON KOMÁRNO, KOSSUTH-TÉR 3.

A kántor úr kalapja.

Irta: Szabó Pál.

Fiatal kántort választottak a faluban.

— Jó torka van — bólogattak a parasztok.

— Ez mán igaz — néztek össze az asszonyok. De mindezektől eltekintve, nagyon furcsa dolgok történtek az első vasárnapon. Abban még semmi furcsaság nem lett volna, hogy az új kántor templom után bejárta a falul, benézett az udvarokra, általköszönt a túloldalra, benyitott a kúrátorékboz, s más presbiterekhez, hogyne. Megérdemlik ezek az emberek. Egyhangú volt a választás. Ebben még nincsen semmi. Hanem ami ezután történt...

Történt pedig, hogy Marika, a kurátor leánya jött a faluzásból hazafelé. Pillókálva jött végig a virágos udvaron, leszakított egy zsidórózsát, a hajába tűzte és benyitott az üveges tornácra. Olyan előszobaféle volt ez. Hijába, a kurátorék már tudják a módját... Szóval, megállt Marika a tükör elölt, nézte magát, a haját, a rózsát, egy parányi kis dalt dudorászott, ekkor félrefordult, hajtűt akart letenni az asztalra, de nagyot ugrott, nagyot sikoltott. Mert egy vadonatúj kalap volt az asztalon. Szélesszalagú, fekete kalap. Ész nélkül rohant ki a tornácról, tele torokkal kiabálta:

— Édesanyám! Édesanyám!

Édesanyja, névszeriht pedig Csapó

Lajos kúrát or né, lelkendezve szaladt be a kertből és még messziről kérdezte :

— Mi mán megint a baj, na?

— Jaj, jaj, jöjjön mán...

A kurátorné nem tehetett úgyse egyebet, tehát jött. Megállt a küszöbön, rémülten meredt az asztalra, per sze azon nyomban meglátta a kalapot. Összecsapta a kezét és azt mondta:

— Teremtő Isten... Ez mán nem szép szerént van... — Hát így a kurátorné. Mert hijába, nagy sor ez nagyon. Nagy sor ez az idegen kalap az asztalon, mikor nincsen az öreg kurátornál más férfiember a háznál, tudtokkal pedig az is kiment a szőlőbe templom után. Vendég se jött, legalább a kurátorné senkit se látott, de nem is láthatott, mert itt ült a virágoskertben egész délután. Csak egyszer, egyetlen egyszer ment ki a kertbe, de olt se sokáig vöt. Másutt sehol se vöt... — Szóljál mán keresztanyádnak, na.

Marika hát szólt. Mert mikor baj van, az asszonyok, leányok, nem tehetnek egyebet, egymásnak szólnak, főként, ha lányka, Marikának a szomszédben lakik a keresztanyja. Egy perc múlva már átjött a szomszédból, megállt ő is a küszöbön, úgy jött előbbre félve, lábujj hegyen, érezte, hogy nagy dolgok vannak keletkezőben.

— Hogy a gólya hordja el komámasszony, beh szíp egy kalap — mondotta a komámasszony, de nem nyúlt volna hozzá az egyvilágért. Álltak, tanakodtak, nézték immár hárman a kalapot.

Csodálatos, hogy terjed el faluhelyen a hír. Senki se tudja, senki se gondol erre, de a hír megyen, szalad, fut, mint most is la, ezalkalommal. A tény az, hogy néhány pillanat múlva már itt volt a másik szomszédaszszony, azután a harmadik szomszéd, jöttek az uccából az asszonyok, majd a felső uccából is, beszéd, zsibongás, lárma, míg végül kimondta a vétót a bábaasszony:

— Itt nincs mit tenni, kurátorné asszony, hanem azonnal küldeni kell a csendőrökért.

— A csendőrökért? Dehát miért? — rémüldözött a kurátorné.

— Ezért a kalapért, la. Ki tudja, mi lehet emögött? Lehet emögött rontás is, intés is. Valami jel lesz ez kurátorné asszony. Én mondom ezt, Lázár Sára. — Hát így az asszonyok. A csendőrökért nem küldtek ugyan, ezt, szerencsére, leszavazták. Elhatározták, hogy megvárják, míg hazajön a gazda, vagyis a kurátor és attól majd felküldik a paphoz. Az mán csak meg tudja mondani, hogy mit jelent ez az idegen kalap.

Ezalatt pedig este lett, és ezen az estén az új kántor a papákhoz volt vacsorára hivatalos. De erről majd később. Most csak annyit, hogy ^ a kurátor a törvénybíróval összefogózkodva baktatott haza a pinemberi mivoltából kivetkőztetett társa lengeti pária-életét. Jól tudják ezt a főeniijcrek, a szovjet népbiztosai s habár megtagadtak minden kapcsolatot az erkölcsi világrenddel, mégis érzik az ciőbb-ulóbb reájuk zúduló megtorlás lehetőségét s gyáva félelmükben a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetnek nemcsak az általuk gaz módon elnyomott néppel szemben, hanem saját elvlársaikkal szemben is, akikben a főkolomposok a maguk alacsonylelkű énjüket látják. Ezért rettennek meg már a fűszál rezdülésétől is és ezért bánnak el a Icgkcgyetlenebb könyörtelenséggel azokkal, akik gyanúsak előttük.

A pár hónappal ezelőtt lezajlott Kaincnev-monstre pör után új halálos ítéleteket hoznak Moszkvában. A vörös forradalom egymás után falja fel saját gyermekeit, ami újból csak azt igazolja, hogy a történelem megismétlődik. A különbség csak annyi, hogy míg a francia forradalom vezérei a bárd alá hajlottak fejüket, addig Oroszországban Lenin régi, kiszolgált híveit agyonlövik. Egy lépés távolságból, hátulról. Ez csak »külsőség«, a lényeg az, hogy a vezérek kiirtják egymást, ezzel akarván bebizonyítani az éhező népnek, hogy még a legnagyobbaknak sem kegyelmeznek, ha árulókká válnak s minden áldozatra készek a »népuralom« megmentése érdekében. Most Radéken és társain van a sor, Sztálin azt hiszi, hogy most ezektől kell megszabadítani a szovjetet, a világ e gyönyörű földi paradicsomát. De lehel, hogy holnap már újabb vezéanssssiesanesaBcae;

céből, no, nem azért, hogy belettek volna rúgva, vagy valami, dehát, igen nagy közöttük a barátság, különösen így, pincenyitogatás után, vasárnap délután. Nem, azt nem állíthatja senki, hogy daloltak volna, csak annyit láttak a szomszédok, hogy amikor egymástól megváltak, kezetfogtak, négy-öt lépésnyiről újra megfordultak, megint kezetfogtak, és ezt így csinálták ötször, vagy hatszor, utoljára fordult vissza a törvénybíró a hetedik ház ellen. Aztán elment, a kurátor meg bement. A tornácon egyetlen lámpa égett, senki sem volt bent, a szobából hallott a zaj. A zajra figyelt, de mégis az asztalra nézett, rémüldözve, égnek szökő hajjal, mert egy teljesen ismeretlen kalap volt az asztalon. Uj, úri kalap. Félelmes lobogással lobogott rá a lámpavilág.

— Anyja! — ordított, hogy belerezdült a ház.

A kiáltásra egyszerre tódullak ki az asszonyok a szobából.

Mindenki egyszerre beszélt, jó félórába telt, míg megértette, mit kívánnak tőle. Hogy ő ezt a kalapot vigye el a paphoz. Mert a pap azért pap és ő pedig azért kurátor, hogy intézzék el mán ezt a dolgot. Hijába mondta, magyarázta, hogy ilyenkor nem illik mán a paphoz menni, nem ért az semmit. Sok asszony disznót győz, azt szokták a parasztok mondani. Ment liát. Úgy fogta az idegen kalapot, két ujjal, távol tartotta magától. Az aszszonyok utánabámultak a tornácról,