Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-27 / 8. szám

ötvennvnlCHdlfr évfolyam. 8. szám Szerda, 1937 január 27 KOMÁROMI LAPOK Előfizetési ár csehszlovák érlékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel *egész évre 80 Ké, félévre 40 Ke, negyed­évre 20 Ke. — Külföldön 129 Kö. Egyes szára ára 1 korona. POLITIKAI LAP. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: FCLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton B©toa is rádiónyilatkozata a kormány kisebbségi politikájáról Komárom, január 2G. A nacionalizmus ésakisebbségek Komárom, január 26. Vasárnap délben elhangzott Hodzsa Milán dr. miniszterelnök nagy érdek­lődéssel várt rádióbeszéde, amelyben feltárta mindama fontos kérdéseket, amelyek a belpolitikában és a külpo­litikában elintézést nyertek és ame­lyek még megoldásra várnak. Leg­utóbb 1933. év decemberében inté­zett a miniszterelnök rádiószózatot Csehszlovákia népéhez, amikor prog­ramot adott a kormány belpolitikájá­ról és ígéreteket tett a közigazgatási reform megvalósítására. Hogy az el­múlt idő alatt ezeknek az ígéreteknek megvalósításából nem sok történt meg, azt a miniszterelnök maga is elismerte, mert szükségesnek tartot­ta előadása során mintegy Igazolás­képen rámutatni arra, hogy időköz­ben az államvédelemmel kapcsolat­ban annyi előre nem látott teendőt kellett végrehajtani, hogy a nagy re­formnak elintézése késedelmet szen­vedett. Minthogy pedig az ígéretek komp- Ickszuináhaii nagyon is száinolíevő kérdést képez a nemzeti kisebbségek sorsa, a miniszterelnök rádióbeszédé­nek elsősorban az a része ragadja meg figyelmünket, amelyben a kor­mány kisebbségi politikáját rögzíti meg, amelyet a miniszterelnök a na­cionalizmussal kapcsolásban világít meg, hangsúlyozottan kifejezve azt, hogy a cseh nacionalizmusnak nem lehet egyebet tenni, mint hogy elis­merje a más nemzetek nacionaliz­musát. Ebből pedig logikus következ­tetéssel állapítja meg a kormánynak a kisebbségekkel szemben való állás­pontját, amely szerint nem kívánja a kisebbségek elesebesíiését vagy el­­szlovákosítását, viszont az államban megakadályozza a szlovákok germa­­nizálúsát és magyarosítását. Maga a miniszterelnök jelenti ki tehát, hogy magának a cseh nacionalizmusnak érdeke, hogy a kisebbségi kérdések helyes megoldást nyerjenek. Nem először halljuk a miniszter­elnök ilyen értelmű megnyilatkozá­sát a kisebbségi kérdésben, de ez­úttal fel kell figyelnie minden ki­sebbségi magyarnak a miniszterel­nöknek az elnemzetiellenítés ellen való állásfoglalására, amely ilyen nyíl­tan még nem jutott nyilatkozataiban kifejezésre. Ez a nyilatkozat a de­mokrácia elvének aláhúzása volt, mert abban az államban, amelyet a demokrácia szellemében akarnak irá­nyítani és vezetni, csakis ilyen érte­lemben lehet kormányozni. Minden­képen helyes az az elv, hogy a cseh­szlovák államban a cseh nacionaliz­mus elismeri a más nemzetek nacio­nalizmusát, mert csak így lehet a más nemzetek fejlődési lehetőségét biztosítani s így lehet a különböző nemzetek megbecsülését egymás kü-Hodzsa Milán dr. miniszterelnök vasárnap délben előadást tartott a prágai rádióban az aktuális bel- és külpolitikai kérdésekről. A miniszterelnök előadásában meg­emlékezett a kereskedelmi szerződé­sekről s ezek közölt a Magyarország­gal megkötött szerződésről, amelyről azt mondotta, hogy a szerződés ki­egészítése után a Magyarországhoz való kereske­delmi viszonyunk szilárd és tar­tós alapon fog állani. Minden politikai jellegű zavaró mo­mentum ellenére — úgymond — ta­gadhatatlan, hogy a ki s antant á 11 amok kereskedelempolitikai közeledése a ró­mai jegyzőkönyv államaihoz kedvező­en alakul. Majd áttért a kormány kisebbségi politikájának ismertetésére, melyről többek között a következőket mon­dotta: — 1935 decemberében, tehát tizen­négy hónap előtt a köztársaság kor­mánya nevében kijelentettem, hogy közigazgatásunkat tökéletesítjük álta­lános vonatkozásaiban, de különösen regionális és kisebbségi vonatkozá­sokban. Nem akarok senkit kétségben hagyni afelől, hogy ha kisebbségi po­litikánkat tökéletesítjük, az nem azért történik, hogy kisebbségi politikánkat a külföldön bárhol és bárki is kriti­zálja. Kisebbségi politikánk alapel­veit oly időben állapítottuk meg, ami­kor külpolitikánkkal szemben a kül­földnek csak dicsérő szava volt. Nem engedtük magunkat 'elkábítani a di­cséretektől, nem téveszttetjük meg magunkat a kritikától. A kisebbségi politika államfensé­günk ügye és senki másé. — De nemcsak ebből az alaki okból utasítunk el minden belügyeinkbe zott gyakorlatilag is megvalósítani. Az állam belső konszolidálódásának ez egyik legfőbb erőssége, amelynek ha­tása az állam életében hasznosan je­lentkezik. Más kérdés azonban, hogy ennek az elvnek gyakorlati megvalósítása mi­lyen mértékben nyilvánul meg a cseh­szlovák köztársaságban? A miniszter­elnök által tett nyilatkozat a kor­mány nevében történt, s így el lehet­ne várni azt, hogy a kormány ennek értelmében intézkedik. Azonban azt kell látnunk, hogy a kormány nacio­nalizmusa sokkal nagyobb, semhogy annak súlyosan reánchezedő terhétől szabadulni tudna. A kormány nacio­nalizmusa nemcsak a kimondottan cseh nemzeti pártokban uralkodik, hanem valamennyi, még a magukat internacionalistáknak vallott pártok­ban is erős a nacionalizmus és ez az oka annak, hogy más nemzetiség csak másodrendű helyre kerül a köz­társaságban. A miniszterelnök jóhi­szeműségében senki sem kételkedik, való beavatkozási kísérletet, arneny­­nyiben az a nemzetközi egyezmények határát túllépné. Európában nincs olyan állam, amely Csehszlovákia szabadelvű demokratikus kisebbségi politikájában példaképen állhatna. Svájcban és Belgiumban nincs szó kisebbségekről. S ha ma közigazgatási gyakorlatunkat kisebbségi vonatkozá­sokban is rendezzük, tesszük ezt az Összes, tehát ter­mészetesen a német koalíciós pártokkal is egyértelműben, me­lyek velünk együtt viselik az al­kotmányos felelősségiét, amely minden alkotmányos kormányt s alkotmányos többséget terhel. — Meg vagyok győződve, hogy ez a rendezés kívánatos a demokratikus rend szempontjából a közigazgatás­ban és egyenesen elkerülhetetlen a ha­gyományos cseh nacionalizmus szempontjából. Mert a cseh na­cionalizmus nem tehet egyebet, minthogy elismerje és kövelke­­zésképen ideológiailag is elismeri más nemzetek nacionalizmusát. A cseh nacionalizmusnak érdeke a kisebbségi problémák helyes megol­dása. — A kormány álláspontja a kisebb­ségi kérdésben nagyon egyszerű és világos, mint a múltban, úgy a je­lenben és a jövőben is. Nem kívánjuk a kisebbségek el­­csehesítését és eiszlovákosítását s azt egyenesen visszautasítjuk ép­pen úgy, amint államunkban meg­akadályozzuk a szlovákok germa­­nizálását és magyarosítását. — Kisebbségi politikánk külföldi kritikusainak nem válaszolunk sza­vakkal. Válaszolunk ama terv fölve­tésével, hogy az illetékes nemzetközi de kihívja a csodálkozást, ha látja, hogy a nacionalista sajtó képes el­hallgatni a miniszterelnök beszédé­nek azt a részét, amelyben a cseh nacionalizmusnak a többi nemzetek­kel szemben való lojális magatartá­sát hangsúlyozza ki. A nemzeti érzés ápolása, a faji hű­ség és ragaszkodás a legszebb eré­nye minden nemzetnek s csak akkor nyerhet valamely nemzet a világ előtt megbecsülést, ha nemzeti sa­játosságait megőrzi, történelmi tra­dícióit híven ápolja, de éppen ez igaz­ságnál fogva minden népnek tisztelni kell a más népek nemzeti érzését és faji öntudatát. Ennek azonban nem­csak tiszteletreméltó elvként kell él­ni a népek közölt, hanem az élet­ben is kifejezésre kell jutnia. És kü­lönösen érvényesülni kell ennek azok­ban az államokban, amelyekben több millió kisebbség van, hogy az egy­más mellett élni akaró népek nyugal­ma és boldogulása biztosítható le­gyen. tényezők tanulmányozzák ezt a kér­dést, hogy lehetséges volna-e közös és általános kritériumokat találni, amelyek alapján az egyes kormányok­nak a kisebbségekkel szemben tanú­sított eljárását párhuzamosan szabá­lyozni lehetne. Elvárom tehát, hogy e reciprocitáshoz (viszonosság­hoz) hozzájárulnak mindazok, akiknek államuk területén nem­zeti kisebbségek vannak és a cseh­szlovák kisebbségi politika ellen már számos kifogást emeltek. á választói névjegyzékek kitétele. A múlt év novemberében végrehaj­tott összeírás alapján elkészített vá­lasztói névjegyzékek december 15-től nyolc napra közszemlére voltak a községek elöljáróságainak helyiségé­ben kitéve. Minden választónak joga volt a vá­lasztói névjegyzék ellen panasszal él­ni. A panaszok felelt a felszólamlást bizottságok már döntöttek, határoza­tukat kikézbesítették és a törvény ér­telmében a módosított választói név­jegyzékei január 24-től január 31-ig ismét közszemlére tették ki. A választói névjegyzék ellen újabb panaszt már nem lehet beadni, de akinek panaszát a felszólamlási bi­zottság elutasította, vagy aki arról van meggyőződve, hogy valakit utó­lag törvényellenesen vettek fel a vá­lasztói névjegyzékbe, a felszólamlási bizottság határozata ellen február hó lí-ig a választási bírósághoz panasz­­szal élhet. A választási bíróság elölt az ügyvéd­­képviselet kötelező, aki ilyen panasz­­szal élni akar, forduljon az Egyesült Orsz. Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt körzeti titkáraihoz, Ko­máromban a párt Deák uccai helyi­ségében a vezetőséghez, ahol meg­felelő útbaigazítást nyerhet. Meghosszabbitolíák az adójóváirási kedvezményeket A kormány az 1936. évi 28. számú kormányrendelettel azoknak az adó­fizetőknek, akik 1935. év végéig egye­nesadóikat a pótlékokkal együtt és a forgalmi adót az 1934. év végéig ren­desen kiegyenlítették, az 1935—36. adóévre 3, 4 vagy 5 százalékos adójóváírást enge­délyezett. Illetékesek szerint ez az intézkedés bevált s ezért a kormány január 22-én a kor­mányrendeletet a pénzügyminisz­térium indítványára 1937. évre is meghosszabbította bizonyos változta­tásokkal. A rendelet 1937. január első napjáig visszamenő hatállyal lép ér­vénybe.

Next

/
Thumbnails
Contents