Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-23 / 7. szám

1937 Január 23.

»KOMAKOMI LAPOK«

3. oldal

Kisebbségi vívmányok

Néhány szó az állampolgárság elvesztéséhez

Az utóbbi időben annyi szó esett a kisebbségi kérdés rendezéséről, hogy már magunk is bízni kezdtünk benne. Igaz ugyan, hogy e reménykedésünket alaposan megnyirbálta az a körülmény, hogy a kezdeményező lépések éppen azok felé a magyarok felé történtek, akik az eddigi helyzettel is nagyon-nagyon meg voltak elégedve és akiknek a kisebbségek számára eddig sem volt követelni valójuk, de rilégis bizakodtunk, hogy még ők sem lesznek képesek a komoly lehetőséget lehetetlenné tenni.

Úgy látszik azonban, mégis ők győztek. Legalább is erre mutat a Národni Politika című napilapban megjelent tudósítás, mely a kisebbségi kérdés rendezéséről írván kijelenti, hogy »elvi jelentőségű eredményekről nem lehet szó, mert nálunk a nemzetiségi kérdés már meg van oldva«. Ez azt jelenti, hogy nálunk kisebbségi kérdés nincs. Volt, de azt már megoldották.

Nem tudjuk, honnan veszi a Národná Politika ezt a megállapítást, de mi a megoldásról — sajnos — mit sem tudunk. Sőt úgy érezzük, hogy messzebb vagyunk tőle, mint eddig voltunk. Erre enged következtetni az a másik újsághír, amely szerint benyújtottak egy törvényjavaslatot az állampolgárság rendezéséről. Hiszen szó sincs róla, az állampolgárság méltányos és igazságos rendezése elsősorban éppen a kisebbség érdekében áll. Ámde a híradások szerint ez a törvényjavaslat olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyekben a kisebbségeknek aligha lesz sok örömük.

Ugyanis az új törvény külföldi mintára (?) lehetővé teszi a belügyminiszternek az állampolgárság adminisztratív intézkedéssel vagy bírói Ítélettel való megsemmisítését is. Ez pedig annyit jelent, hogy — ha ugyan a javaslat törvényerőre emelkedik — az állampolgársági kálváriának nemcsak nem lesz vége, hanem a hontalanok szaporodásának lehetősége még fokozódik. Pedig az illetőségi törvény közismert magyarázata következtében még ma is nem csekély számban élnek közöttünk az u. n. rózsaszínű útlevelesek. vagyis azok, akiknek sem itt._ sem másutt nem ismerik el az állampolgárságát. A háború földönfutóinak nevezhetjük ezeket, akik nélkülözik mindazon jogokat, amelyek az állampolgársághoz vannak kötve. Ittartózkodásuk, kenyérkereseti lehetőségük a hatóság jóindulatától függ, polgári jogok (szavazati jog, hivatalvállalási jog) nem illetik meg őket, ellenben katonáskodni, adót fizetni kötelesek. Kötelességeik vannak tehát jogok nélkül.

Nemzetközi jogászaink évek óta törik a fejüket, hogy lehetne ezeken segíteni, de eddig minden látható eredmény nélkül. Mig azonban ezekben az esetekben csak az elődállam állat elismert állampolgárságot tagadta meg az utódállam, addig az új törvény szerint azt a honosságot is megvonhatja, amelyet mindaddig önmaga is elismert, vagy pláne maga adományozott.

A békeszerződések megkötéséig általános közjogi elv volt, hogy minden embernek valamely állam kötelékébe kell tartoznia és el sem volt képzelhető, hogy valaki ne lartozzék egy állam kötelékébe sem. Közjogászaink is az állampolgárságot, mint emberi természetes és szükséges állapotot, tehát mint alapjogot tanították, mert bár az államok a jogok gyakorlatát a legliberálisabban kezelték, mégis igen sok jognak elengedhetetlen előfeltétele volt az állampolgárság. Ezen az általános jogelven a békeszerződések sem változtattak. A trianoni szerződés a csehszlovák állampolgárságot községi illetőség szerint szabályozta, márpedig az 1871 .évi XVIII. sz. tör-VbárU^TLézAsh o*.

vény óta mindenkinek valamely község kötelékébe kellett tartoznia, tehát eo ipso mindenki, aki valamely községben illetőséggel bírt, egyszersmind állampolgár is volt. A törvény ellentétes magyarázata mellett mégis megtörténhetett, hogy sokan hontalanokká váltak. Amint'látjuk tehát, eddig legfeljebb arról lehetett vitatkozni, hogy valaki egvik állam polgára-e, vagv a másiké, de valamelyiké okvetlenül kellett hogy legyen. Nem igy azonban az ú j törvény életbelépése és alkalmazása esetén. Itt már vitán felül áll, hogy akit állampolgárságától megfosztanak, .az a szó legszorosabb értelmében hontalanná válik. Viszont törvényeink szerint azok, akik nem csehszlovák ál— Lám csak. A főhadnagy úr ...

Ekkor fogamzott meg Bányay agyában a hetyke, csiklandozó elhatározás. Egykedvűséget erőltetett a hangjába s odaszólt a szakaszvezetőhöz.

— Dohóczki, jó hogy itt vagy. Keríts nekem egy darab kötelet. Ti meg vonuljatok a helyetekre.

— Kötelet? — hebegett a szakaszvezető.

— Valami zsinórt. Erős zsineget.

— Minek? — hangzott megint a tétova kérdés.

— Keríts, ha mondom!

Az emberek elképedtek. Nem értették. Később valaki egy sátorlapburkoló zsineget adott elő. A főhadnagy szólította az altisztet:

— Gyerünk!

Oldalt egynéhány lépésnyire lépcsők mélyültek fölfelé az árokfalba. A patrullkapu volt. Ha támadás kezdődik, azon ugrál ki a legénység s ott közlekednek az előretolt járőrök.

— Kapaszkodj fel! — parancsolt a tiszt és nyomban utánamászott maga is. Előrementek a drótokig. Ott a főhadnagy háttal odaállt egy vascölöphöz.

— Köss ki! — súgta.

A legény megdöbbent s hátralépett. Esetlenül babrált a zsineggel, nem tudta mire vélni a dolgot. A tiszt tovább sürgette:

— Ne késlekedj! Hallod? így akarom I

A katona odalépett s gyengén áthurkolta a csuklóit.

— Szorosabbra! Úgy. És most eredj s számolj lassan ötszázig. Akkor gyere vissza és oldj le.

A szakaszvezető engedelmeskedett és visszavonult. Az állások előtt most már csak egy előrehajló sötét alak maradt. Két karja hátra volt kötve és fel volt húzva a vaskaróra.

Az árkok halálos, néma csendességbe dermedtek. A drótokon egy-egy szélroham sivított keresztül. Nagy időközökben egyel-egvet puffantak a távol iellenséges ütegek. Néha szabálytalanul, idegesen, minden ok nélkül elpukkant valahol egy gyalogsági fegyver. Nyomban rá szaporán röpködni kezdtek a rakéták, örök riadtak fel álmukból s ijedten húzták el a rakétapisztoly ravaszát:

Jó tíz perc elmúltával két sötét árnyék mozgott megint a drótok között. Bemásztak a rohamrésen s elhaladtak a kilövéskuckókba húzódott emberek előtt. Valamennyi ébren volt. Merev vigyázzban állottak. A századfedezék előtt elmaradt az altiszt.

— Jól van, — hallatszott az elfojtott hang. — Most eredj s aludjunk még egy keveset.

Az altiszt lépései elcsoszogtak s megint csend lett.

De attól az éjszakától kezdve, azon a frontszakaszon sokáig nem történt sebesülés.

lampolgárok, az állam területéről kiutasíthatók, itt ipart, kereskedelmet nem űzhetnek, munkát nem vállalhatnak. Amint tehát látjuk, nem babra megy a játék.

A kérdés e nagy horderejű volta miatt mindeddig nem ismerték az európai államok az állampolgárság egyoldalú megvonását, vagy megsemmisitését. A büntetőtörvény megfoszthatta ugyan a bűnöst a politikai jogok gyakorlásától, sőt az egyes polgári jogok gyakorlásától is, (pld. valamely foglalkozástól való eltiltás) de az állampolgárságtól való egyoldalú megfosztást sem a jogbölcselet, sem az emberi jogok tiszteletbentartásának érzete egy államban sem engedte meg. A magyar törvény szerint ugyan meg lehetett fosztani állampolgárságától azt, aki idegen állam szolgálatába lépett, de csak iákkor, ha a hazai hatóság felszólítására sem hagyta azt abba. Ez tehát nem egyoldalú- megfosztás. Ezen felül a már meglévő állampolgárságot csak úgy lehetett elveszteni, ha valaki az állami kötelékből való elbocsájtását maga kérte, vagy pedig 10 éven túl külföldön tartózkodott anélkül, hogy állampolgárságát kifejezetten fenntartotta voina. Mindkét esetben kézenfekvő, hogy az illető másutt szerzett magának állampolgárságot, tehát hontalansága nem következhetett be.

Az állampolgárság megszűnése tehát csak kétoldalú intézkedés által következhetett be, vagyis úgy az állampolgár, mint az állam akarata szükséges volt hozzá. Az állam nem egyesület, vagy testület, amely a neki nem tetsző, vagy ellene vétő tagját egyoldalú határozattal kiközösít-0.68 kg, pörkölve 0.56 kg és különleges eljárással Perolává változtatva éppen hogy egy fél kilót nyom. Tehát 22.000 nagy, egészséges mag teljes ereje rejlik egy fél kiló Perolában.

heti, hanem oly természetes és törvényes adottság, mely ezt az egyoldalúságot fogalmilag kizárja.

A törvény szövegét még nem ismerjük teljességében, ezért csak általánosságban szóltunk hozzá a kérdéshez és csak arra akartunk rámutatni, milyen fontos jogelvet akar feladni az új törvény, amely külföldi mintára utal. Ez a külföldre való hivatkozás figyelmeztesse törvényhozóinkat a legnagyobb óvatosságra. Ne tévesszék szem elől, hogy, demokrata államnak szeretjük magunkat nevezni, tehát semmi esetre sem vehetünk mintát a legdiktatórikusabb államtól, melynek a legelemibb emberi jogokba ütköző intézkedéseit mindig a legnagyobb mértékben elítéltük.

egyesült párt komáromi szervezetének választmányi ülése.

Jaross Andor országos pártelnök és Esterházy János országos ügyvezető elnök arcképének leleplezése.

Komárom, — január 22.

Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt komáromi pártszervezete január 22-én látogatott választmányi ülést tartott a párt Deák F.-uecai helyiségeiben. Az ülést Kállay Endre dr. szervezeti pártelnök vezette, aki lendületes beszéddel nyitotta meg az első választmányi ülést, meleg szavakkal üdvözölve a nagy számban megjelent tagokat. Beszédében rámutatott a két magyar párt egyesülésére, amelynek a magyar nemzeti kisebbség életében rendkívül nagy jelentősége van s amely lehetővé tette azt, hogy a nemzetének ügyét szivén viselő minden magyar egy táborba tömörüljön. A cél eddig is közös volt s a két párt együtt küzdött eddig is a magyarság igazaiért s ha külön káderei is voltak, ezek mindig ugyanazt az eszmét szolgálták. A testvéri egyesülés egybeforrasztotta a magyarságot és meg van arról győződve, hogy az egyesült párt nagy sikerrel fogja szolgálni a magyarság érdekeit.

Az egyesült párt megszervezesésében maradandó érdemeket szereztek a párt vezérei, akiknek sorában a párt élén álló Jaross Andor orsz. elnök és Esterházy János orsz. ügyv. elnök fejtenek ki fáradhatatlan munkát. — Szivünk sugallatát követve, tiszteletünk és szeretetünk kifejezéseképen — úgymond — a szervezet tanácsterme számára megszereztük országos elnökeink arcképét, amelyeket a választmány ez első ülésén ünnepélyesen leleplezek. Legyenek ez arcképek nemcsak dísze tanácstermünknek, hanem iemlékeztessenek bennünket vezéreinkre, akik követendő példával járnak elől a magyarságért folytatott munkában.

A lelkes tapssal fogadott elnöki megnyitó után a választmány áttért a különböző szakosztályok megalakítására. Az elnök ismertette a szakosztályokra vonatkozó ebiökségi javaslatot és felkérte a választmány tagjait, hogy a szakosztályokon minél intenzívebb munkát fejtsenek ki. Az osztályok megalakulására nézve Kristóf Sándor országos pártigazgató adott szakszerű, részletes útmutatásokat, mely után a választmány kimondotta, hogy megalakítja az ipari- és kereskedelmi, mezőgazdasági, városgazdasági, kisebbségvédelmi és nemzetiségi, társadalmi és szociálpolitikai, kulturális, propaganda, ifjúsági, női, köz- és magánalkalmazottak, politikai és közgazdasági szakosztályokat. Az egyes szakosztályok megszervezésére három-három tagú bizottságot küldött ki a választmány. Majd Kristóf Sándor pártigazgató a szervezkedés fontos munkájára hívta fel a választmányt, amely indítványára kimondotta, hogy a taggyüjtést újult erővel megindítja.

Az indítványok során Kollániji Miklós liszt, elnök, tett indítványt az ülések határozatképességének meghatározására, amelyet a választmány egyhangúén elfogadott, hasonlóképen határozattá emelte a választmány azt a javaslatát is, hogy az üléseken csakis azok az indítványok tárgyalhatok, amelyek a tárgysorozatba felvétettek. Doszlál Nándor a munkásszakoszlály tagjai számára rendszeres előadások tartását tartja szükségesnek, amit a választmány szintén helyeselt. Balogh Miklós örömét fejezte ki afelett, hogy a két magyar párt egyesült, meleg szavakkal üdvözölte az elnököt s lelkes szavakkal buzdította a tagokat, hogy a magyarság érdekeiért folytatandó munkában egyesült erővel vegyen részt mindenki.

Fülőp Zsigmond tiszt, elnök örömmel állapítja meg a két párt sikeres egyesülését, aminek fényes bizonysága, hogy a választmányi ülésen oly impozáns számban jelentek meg a tagok. Azt kívánja, hogy az első ülés

,av r»an hat a véwlanok Izületi fájdalmainál, főfájásnál és megtilt éseknél. Legyen bizalommal a „Togal" iránt. Egyetlen kisértet meggyőz. - Sok orvos tanácsolja. Minden patikában KC 12'—