Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-23 / 50. szám
Öivennyolcadík évfolyam 50. szám Szerda. 1937 június 23. Előfizetés: egész évre 80 Ké, félévre 40 K5. negyedévre 20 Kö. Külföldön 120 KC\ - Egyesszám ára 1 Ki. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő RARANYAY JÓZSEF DR. Főmunbalársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szüllő Géza a szlovákokkal való iestvéri együttélésről beszéli nagy hatással Nyitrán Komárom, június 22. Őslakosság Komárom, június 22. Magyarok, szlovákok és szászok, akik ezer éven át éltek a köztársaság mai szlovenszkói területén állandó megértésben és testvéri szeretőiben, tehát az őslakosság — soha sem törekedtek arra, hogy ezt a hosszú századok által megerősített viszonyt megzavarják, vagy pedig felbontsák. A történelmi muH közös életsorsról beszél, melyet a magyarok és a szlovákok a szepességi szászokkal együtt éltek át, mindig egységes fronton, ha küzdeni kellett a létért, vagy ha harcolni kellett a közös hazáért és dolgozni az anyaföldért, amely egyaránt ápolta és takarta be fiait nemzetiségre való különbség nélkül. De a munka és a küzdelmek fáradalmai mellett együtt örültek az élet örömeinek s együtt lelkesedtek a szabadság, testvériség és egyenlőség magasabb ideáljaiért. Változhattak az idők, de az itteni őslakosságot a szorosan egymásra való utaltságon felül az évszázadok által megerősített testvéri kapcsolat továbbra is egymáshoz csatolta és bármit beszéljenek is a nacionalisták, az egymás mellett élő különböző nemzetiségek telkéből senki sem fogja kiirthatni az együvétartozás ama érzését, amely apáról fiúra szállva, egy évezred közös szenvedéseinek tiizében megerősödve, eleven erővel él ma is magyarok, szlovákok és szászok lelkében. A nacionalista politika válaszfalakat akar felállítani ugyan közöttük, de ez az igyekezet nem sok eredménnyel jár, mert azok a tömegek, amelyek az egy területen lakó különböző nemzetiségekből állanak, továbbra is fentartják egymás között azokat a kapcsolatokat, amelyeket apáik számos generáción keresztül nemcsak hogy ápoltak, hanem meg is erősítettek az egyazon életsors valamennyi fázisában. Ennek az együvétartozásnak fényes manifesztáeiója volt a vasárnapi nyitrai ülés, amelyet az egységes párt tartott az országos keresztényszocialista és a magyar nemzeti párt egyesülésének ünnepi évfordulóján. Ezt az ülést és ennek az ülésnek közel tízezerre rúgó lelkes közönségét kellett volna azoknak látniok, akik a nemzetek közötti visszavonást szítják s akik különbséget akarnak tenni a köztársaság polgárai közölt, a szerint, amint azok a kormányt támogatják, vagy pedig ellenzékben harcolnak törvényes jogaikért. Ezen az impozáns nagygyűlésen meggyőződést szerezhettek volna afelől, hogy végzetes hiba az őslakosságot nemzetiségekre bontani, mert ez az őslakosság töretlen kitartással áll egymás mellett s amint a múltban, úgy a jelenben is együtt dolgozik közös jobb jövőjének elérésére, együtt harcol közös helyzetének megjavításán, közös érdekei-Njóira város és tizenhét Zobor vidéki község magyarsága és őslakossága tartott vasárnap testvéri egy befogással impozáns és hatalmas arányú nagygyűlést, amelyen az egyesült országos keresztényszocialista és magyamemzeti párt nyitrai körzetét alakították meg nagy lelkesedéssel. Nyolcezer főnyi tömeg tüntetett ez alkalommal Nyitrán az egyesült párt mellett, melynek országos vezérkarából Szüllő Géza dr., a párt törvényhozóinak klubelnöke, Járass Andor országos elnök, Esterházy János országos ügyv. elnök, Füssy Kálmán, Turchányi Imre dr. szenátorok, IJolota János dr. és Petrasek Ágoston nemzetgy. képviselők vettek részt a nagyjelentőségű ülésen. Az új pártkörzet tisztikarának megválasztása után Szüllő Géza dr. nemzetgy. képviselő emelkedett szólásra és nagyhatású beszédében többek között a következőket mondotta: — Nem vagyunk olyan nép, amely kegyelemkenyérre vágyik, de tudatában vagyunk annak, hogyha a verejtékünkre, munkánkra szükség van, akkor joggal követeljük jogainkat. Nem morzsákat akarunk, hanem mindazokat a jogokat, amelyeket a békeszerződések biztosítanak számunkra. Majd a népszövetséget bírálta a szónok, #aki így folytatta: — A képmuíatás még soha nem ült úgy orgiákat, mint a népszövetségben. A népek nem ellenségeik egymásrak, mert békében akarnak élni és csak élni akarnak. Az ellenségeskedést mindig a diplomaták szítják. A népeknek össze kell fogniok a diplomaták rosszakarata ellen. A népszövetség csődben van. A népek egyenjogúságának követelése kapcsán azt mondotta, hogy jogunk van az éleihez s ragaszkodunk mindazokhoz a jogokhoz, amelyeket a békeszerződések biztosítottak szánek megoltalmazásán és megVédelmezésén. Itt a Kárpátok és a Duna közötti területen nincsen olyan kérdés, mély közösen ne érdekelné ezt a három nemzetiséget, Délszlovenszkó lakói éppen úgy, mint az északi területek népei közös sorstestvérei egymásnak és ez a testvériség egyenesen megköveteli azt, hogy egymástól soha el ne távolodjanak. A szlovákok nem csinálnak abból titkot, hogy csalódás érte őket az új politikai alakulattal, a másik két kisebbségi nemzetiség súlyos helyzete pedig eléggé ismeretes mindenki előtt. Az autonómia életbevágó kérdése ma is megoldatlan még, pedig hiteles okmány szól arról, hogy a szlovákok ezt megkapják. Az autonómia kérdése az egész őslakosság szívügye, ebben a kérdésben nem lehet más véleményen egyik nemzetiség sem, hívják azt szlováknak, magyarnak vagy németnek, mert csakis az önkormányzat megadása biztosíthatja ezeknek munkára. Üres Ígéretek és a külföldön terjesztett mesék nem elégíthetik ki a kisebbségeket. Az üres ígéretekkel és propagandamesékkel a nagygyűlésre hozott föliratos táblákat állítja szembe, amelyek a magyar panaszokat sorolják föl. — Békében, de jogaink birtokában akarunk élni. Több mint három évtizedes parlamenti múltam bizonyítja — mondotta emelt hangon Szüllő dr. —, hogy a testvéri együttélés híve voltam és a kormány mai elnöke is tudomással bírt arróh hogy a szlovákság védelmezője voltam. Joggal viszem tehát a harcot — június 22. A nyitrai egyesült párti nagygyűlésen Jaross Andor országos pártelnök emelkedett szellemű beszédben mutatott reá a párt jelentőségére. A kiváló szónok többek között a következőket mondotta: — Éppen egy esztendeje annak, hogy Érsekújvárt kibontottuk az egyesült párt lobogóját és most elmondhatjuk, hogy a tiszta lobogót győztesen hordoztuk végig Szlovenszkó és Kárpátalja földjén Pozsonytól Kőrösmezőig. A mi magyarságunkat nem lehet elpusztítani. Elvünk az, hogy az igazság csak egyféle lehet és ami igazság egynek, hasonló mértékben kell alkalmazni azt másra is. Becsüljük minden ember nemzeti hitvallását, de ugyanakkor joggal követeljük, hogy a magyar nemzeti hitvallást is tiszteletben tartsák. A magyarság sorsa ebben az államban, kisebbségi sors. A magyar kia nemzetiségeknek a fejlődését és nemzeti kultúrájuknak kiélését. Csak a centralisták ragaszkodnak makacsul ahhoz, hogy a köztársaságban élő népek és nemzetek felett a történelmi népek gyakorolják a hegemóniát, minden elfogulatlanul ítélkező politikus belátja, hogy az önkormányzat megadása csak erősíti azt a bizalmat, amely az állam fenntartásához és fennmaradásához feltétlenül szükséges. A szlovenszkói őslakosság összetartása, egymásrautaltsága meg nem bontható egyöntetűséggel nyilatkozik meg napról-napra, a közös érdekek sorozata egybe kovácsolja ezeket a nemzetiségeket és az államkormányzatnak kötelességévé teszi, hogy a természeti adottságok és a közös történelmi mull figyelembevételével mielőbb gondoskodjék törvényesen biztosított jogaik megadásáról. De nem a szokásos Ígéretekkel, hanem kézzelfogható cselekedetekkel! az ezer éven át testvéri barátságban élt magyarok és szlovákok körében. Gerinces, öntudatos kisebbség vagyunk és mindaddig rendületlenül küzdeni fogunk, míg eszméink diadalt nem aratnak. A nagygyűlésen még felszólaltak Jaross Andor orsz. pártelnök, továbbá Esterházy János orsz. ügyv. elnök, aki Szlovenszkó autonómiáját sürgette, Petrasek Ágoston képviselő, aló a köztársaság területén lakó különféle nemzetiség megbecsüléséről beszélt, Turchányi Imre dr. szenátor, aki az ellenzék közjogi harcát ismertette és Füssy Kálmán szenátor, aki lelkeshangú beszédében a nemzeti nevelés szükségességére hívta föl a magyar és szlovák anyákat. Végül Mihalik János főtitkár gyújtó beszéde fejezte be a nagysikerei gyűlést. — Az egyesült párt megalakítása a magyar erők konzerválását jelenti. Ezért történelmi nevezetességű pillanat volt a két testvérpárt egyesítése. Az ellenzéki politika sziklaszilárd talaján állunk és hiába vannak a soraink megbontására irányuló kísérletek, nem vagyunk hajlandók könyörögni, mert amit követelünk, azt annak tudatában tesszük, hogy jogosan követeljük. ; Erkölcsi fegyvereink erejével vívott harcunkat végig vívjuk. Szlovenszkó őslakossága, a magyar kisebbség, sőt a szlovákság is harcolni kénytelen jogaiért. Urak akarunk lenni a magunk portáján, — ebben a mondatban fejezhetném ki programunkat. Tomboló lelkesedés fogadta Jaross Andor orsz. pártelnök öntudatos, szép beszédét. A kisantant miniszterelnökei kiierveziék a Magyarországgal és Ausztriával való paktumot A kisantant miniszterelnökei /lodzsa Milán miniszterelnök romániai látogatása alkalmából tartott aldunai konferenciáján a Transconti jelentése szerint a következő megállapodásra jutott: Elfogadták az öt dunai állam paktumának tervét, amely a kisantantra, Magyarországra és Ausztriára terjedne ki és amely a legnagyobb kedvezni,ény záradéka alapján épülne fel. Németország csatlakozhatik az egyezményhez. A három miniszterelnök úgy látja, hogy Magyaroszág nem mondja föl egyoldalúlag a trianoni békeszerződés katonai megkötését. Jugoszlávia és Románia Oroszország iránti viszonya változatlan marad. A kisantant szerződés megmarad eredeti formájában, mint a magyar revíziós törekvések elleni védszövétség. Hír szerint a három miniszterelnök elhatározta, hogy a jövőben rendszeresen találkozni fognak. Ezenkívül elhatározták, hogy a kisantant államok külpolitikájukban minden esetben a másik két állam előzetes hozzájárulásával fognak eljárni. A kisantant kormányfőinek legközelebbi találkozása szeptemberben lesz. Jaross Ändor az egyesiül pari jelentőségéről és történelmi fontosságáról beszélt sebbség élni akar és élni fog.
