Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-06-16 / 48. szám

Otvennyolcadik évfolyam 48. szám Szerda, 1937 június 16, Alapította: néhai tuba Janos. ------- POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP------- Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 K5, félévre 40 Felelős szerkesztő KALL A Y ENDRE DR. K5. negyedévre 20 Ké. Külföldön 120 K5. - Egyesszám ára 1 Ke. Szerkesztő BÁRÁNY A Y JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR lr 1 ~ • 111 ———*•——"-nnin 11| |i. — ■ — Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szomorú kilátások Komárom, június 15. Néhány nap múlva megcsendül a kasza a határban, a kalászos rónákon megindul a munka, a legszebb, leg­értékesebb munka: a gabona learatá­­sa. Más években ilyenkor reménytel­jes várakozással vizsgálgatta a gaz­da a lengő arany kalászokat, boldo­gan siklott el szeme azon a kalász­tengeren, amelyet a nyári szél rin­gatott zizegő hullámokban s bálatelt szívvel fogta kasza alá az életet adó termést, mely egy esztendőre újra biztosította a maga és családja szá­mára a megélhetést, a boldogulást. Ma a reménykedésnek igen halvány árnya jelenik meg a gazda lelkében, a tavaszi, hónapokig tarló igen rossz időjárás, a teménytelen esőzés na­gyon lelohasztoíta a reménykedést és igen lecsökkentette a várakozást, még a legszerényebb igényű emberek is félve gondolnak arra, hogy az idei aratás szomorúnak Ígérkezik. Legalább a szlovenszkói mezőgaz­daság nem igen vár az idei aratástól valami számbajöhető eredményi. Az idei tavasz olyan csapásokat mért er­re az országrészre, hogy a terméski­látás a lehető legrosszabb. Különböző jelentések, újsághírek, laptudósítások már előre jelzik a várható csapást, a Nyílra és a Vág völgyéből maris nagy panaszok hallhatók s egyes vi­dékekről olyan jelentések kerülnek nyilvánosságra, amelyek a rossz ter­més és az ezzel járó nagy nyomorú­ság képét vetítik előre. A természeti csapások most mulatják meg ijesztő képüket, most, amikor az ősszel be­vetett területeken a vízár kimosta a sarjadó gabonát s amikor a felfakadt talajvizek még most is ott poshadnak a lapályos területeken s amikor egész faluhatárok kopárrá, ugarrá változtak át. Ahol a víz nem tett kárt, ott a jég­verés aratott, még mielőtt megért vol­na a búzatábla, az elemi csapások sok vidéket meglátogattak. Elszorul az ember szíve, ha arra gondol, hogy a szorgos emberi kéz munkája az idén szintén hiábavaló volt, hogy a becsületes ember min­den jóravaló törekvése jutalmazallan marad, kívüle álló természeti halai-Bevonullak Bilbaóba a spanyol nemzeti csapatok Elfogták a vörös milícia parancsnokát — június 15. A spanyol nemzeti csapatok elfog­lalták Mungia városát és kedd dél­után bevonultak Bilbaóba. A baszk fővárosból a vörös csapatok vad fu­tásban meneküllek, de a nemzetiek­nek így is mintegy tízezer hadifogoly került kezük közé. Vallego tábornok, a bilbaói védőcsapatok parancsnoka egész vezérkarával a nemzetiek fog­ságába került. Mikor a felkelők bevonultak Mun­gia városába, a templom és a város­háza lángokban állott. A visszavonuló vörösök mindenütt felgyújtották a középületeket, a templomokban bom­bákat helyeztek el. Amikor a nemzeti csapatok bevonultak Mungiába, a templomban gyűltek össze hálaadó istentiszteletre. Rövid idő múlva több helyen robbanás reszkettette meg a levegőt: a baszk csapátok pokolgé­pei egymás után robbantak fel a templomokban és különböző köz­épületekben. Igen sok nemzeti csapat­hoz tartozó katona életét vesztette. Megállapították, hogy a pokolgépeket villamosárammal robbantották fel a visszavonuló baszk katonák. Az Echo de Paris értesülése szerint a vörös hadsereg csapatai tömegesen adják meg magukat. A nemzetiek Bilbaotól északra egy nyolcezer főből álló polgárőr-osztagot bekerítettek, akik közül hatezren megadták ma­gukat. A vörös hadsereg elesett kato­náinál és az elfogottaknál nagyobb­részt szovjetorosz puskákat találtak. gatást is válasznak lehet tekinteni, ez azonban egy jottányit sem viszi előbb­re a Dunamedence népei között rég­óta óhajtott békés és barátságos vi­szony kifejlődését. Már pedig erre Csehszlovákiának is törekednie kel­lene. Országos párivezeiőségi ülés Zsolnán Az egyesült országos keresztényszo­cialista és magyar nemzeti párt orszá­gos végrehajtó bizottsága június 21-én, hétfőn, délelőtt 10 órakor Zsolnán, a Rémi-szállóban ülést tart a következő napirenddel: 1. Az országos pártve­zetőségi ülés tárgysorozatának előké­­készítése. 2. Az országos szakosztályok ügyrendjének jóváhagyása. 3. Esetle­ges indítványok. Komárom, június 15. A képviselőház külügyi bizottságá­ban nagyjelentőségű beszédet mon­dott Szüllő Géza dr., az egyesült pár­tok törvényhozói klubjának elnöke. A beiszéd, amelyet Szüllő Géza dr. te­kintettel a bizottság összetételére, szlo­vák nyelven mondott, méltán keltett föltűnést a bizottság tagjai sorában, ísőt a csehszlovák sajtóban is, amely ez­úttal a megszokottnál bővebben foglal­kozott a beszéddel. Maga Krofta dr. külügyminiszter is reflektált Szüllő be­szédének arra a részére, melyben a köztársaság külpolitikájának három irányból való vezetéséről szólt s a külügyminiszter sem vontla kétségbe Szüllő ezen állítását, azonban hang­súlyozta, hogy a három főtényező: a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a kül­ügyminiszter teljesen egy vélemé­nyen van s ha van közöttük elté­rés, 'az csak kifejezési árnyalatokban rejlik. Szüllő Gézának azonban volt egy igen fontos kérdése a külügyminisz­terhez, nevezetesen az, hogy a Magyarországhoz való bárátságos tárgyalások tekintetében volt-e Cseh­szlovákiának kezdeményező lépései Erre, a különösen a magyarságot kö­zelről érintő kérdésre, Krofta külügy­miniszter nem adott választ, pedig ha már érdemesnek tartotta foglalkozni Szüllő jelentős külpolitikai beszédé­vel, ezt a kérdést nem szabad lett volna felelet nélkül hagynia, tekintet­tel arra, hogy egész Európa figyelme várja Csehszlovákiának a Duname­­denoe államai között elkerülhetetlen megegyezés iránti szándékát és elhatá­rozását. Expozéjában megemlékezett a külügyminiszter arról, hogy milyen viszonyban él a köztársaság a közvet­len szomszédos államokkal s felemlí­tette beszédében, hogy Magyarország­gal is kezd kialakulni a rendezettebb viszony. Azt azonban, hogy végre-va­­lahára komoly lépést kíván tenni Csehszlovákia a Magyaroszággal való barátságos viszony megteremtése cél­jából, senki sem képes kiolvasni a külügyminiszter expozéjából. Teljesen indokolt volt ezért Szüllő Gézának hozzá intézett kérdése, azon­ban erre Krofta nem válaszolt, ami azt igazolja, hogy Csehszlovákia eddig még nem tett kezdeményezd lépést a Magyarországgal való megegyezés felé. Erről a kérdésről hallgatott a kül­ügyminiszter, pedig mindenki várta, hogy erre is válaszoljon. De ezt a hall­Az egyesült párt országos pártveze­tősége pedig ugyanezen napon, hét­főn délután 2 órakor Zsolnán, a Rémi­­szál lóban tartja ülését, melynek napi­rendje a következő: 1. Az országos elnökök beszámolói. 2. Az országos igazgatók beszámolói. 3. A községi vá­lasztások előkészítése. 4. Esetleges in­dítványok. Félmilliárddal emelik a jövő évi kiadásokat A vasárnapi lapokban olyan híre­ket olvashatni, hogy az 1938. évi költ­ségvetést félmilliárddal fogják emel­ni. A kormánynak eme terveiről a félhivatalos Venkov c. lap azt írja, hogy nincs kizárva az, hogy az első­rendű állami existenciális intézkedé­sek és egyéb beruházások esetleg meg­követelik, hogy a jövő évi költségvetés keretét fél­­milliárdnál is nagyobb összeggel bő­vítsék. A költségvetési kiadások emelésére részben azért is szükség van, hogy az idén megkezdjék az államadósságok törlesztését. Az utóbbi években ugyan­is csak a kamatokat fizették, amit a takarékossági szempontok írtak így elő. Amire nem válaszolt a külügyminiszter mak keresztül húzták számítását. A rossz termés azonban magát az álla­mot is közelről érdekli, mert nemcsak az államháztartás érzi meg a csapást, hanem a közellátás szempontjából is sürgős és radikális intézkedésekre van szükség. Igaz ugyan, hogy a Gabona­­monopotiumnak jelenlegi gabonakész­lete közel negyvenezer vagont tesz ki. Ez a tartalék azonban nem elég ah­hoz, hogy a mostani szlovenszkói rossz termés folytán a szükséges ga­bonamennyiséget a belföldön teremt­sük elő. Egész bizonyos, hogy 1937- ben nagyobb mennyiségű gabonát kell importálnunk, mert csak így le­szünk képesek a szükségletet fedez­ni. Ha az elmúlt gazdasági évben nem exportáltunk volna huszonné­gy edfél ezer vagon gabonát külföld­re, akkor ma hatvanháromezer vagon gabonakészletünk lett volna s nem kellett volna a levonásokból a kiviteli veszteségeket fedezni. A Gabonamo­­polium gazdálkodása tehát nem vált be, mert a most ránk következő ara­tási eredmény következtében import­ra fogunk szorulni, holott előrelátó, okos számítással olyan tartalék áll­hatna rendelkezésünkre, amely meg­nyugtathatná a mezőgazdasági körö­ket is. A várható terméssel kapcsolatban két irányban merül fel aggodalom és pedig egyik a csekély termés értéke­sítésére vonatkozik, a másik pedig a rossz termés folytán bekövetkezhető nyomorúság enyhítésének módjára. A termés árának biztosítása a Gabona­­monopoliuin feladata, ebben a tekin­tetben talán enyhüi is majd az aggo­dalom, mert hiszen akinek termett, annak meg tesz a módja ahhoz, hogy értékesítse gabonáját. De akinek nem termett s ennek folytán megnagyob­bodott a gondja, annak sorsáról kell gondoskodni és pedig a legfelsőbb hatóságnak: az államnak, amely a szegények és nyomorúságba került emberek, családok, sőt egész népréte­gek felkarolásának feladatát van hi­vatva megoldani. Már most felhívjuk az illetékes alsóbb hatóságok figyel­mét arra, hogy a rossz termés folytán nyomorbakeriiltek ügyét haladéktala­nul megvizsgálni és a szükséges se­gély elnyerése céljából a hivatalos felterjesztést mielőbb megtenni el ne mulasszák. A saját hibájukon kívül súlyos hely­zetbe került emberek érdekében min­dent el kell követni, hogy sorsuk elvi­selhető legyen. Az igazi szociális ér­zékkel bíró kormány nem nézheti tét­lenül a szomorú helyzetet, amelybe ezrek és ezrek kerültek a sors mos­­tohasága folytán s meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, hogy a bajok orvosolva, a nélkülözések eny­hítve legyenek. Az idei rossz termés kettőzött figyelmet követel a hatósá­goktól, amelyektől orvoslást vár máris a nyomor állal sújtott tömeg.

Next

/
Thumbnails
Contents