Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-06-12 / 47. szám

1937. június 12. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. tanítással. A 'kézimunkatanítás célja sem az, hogy a tanulók kézügyes­ségre tegyenek szert, hanem a mun­kával járó nevelő folyamatokat átél­jék, gyakorolják és állandósítsák, hogy ezáltal bizonyos lelki készsége­ket nyerjenek, amelyek később a tár­sadalom építő munkájába bekapcsol­hatók lehessenek. Ezen nehéz munkának lelkes híve a községi polgári fiúiskolában Ba­konyi István rajztanár, aki fárad­ságot 'nem kímélve, szeretettel ipar­kodik a rajztanítás nemes célját nö­vendékeivel elérni. Ugyancsak vasárnap d. u. 3 órakor lesz a Szülői Szövetség közgyűlése, melyen Bakonyi István tart előadást a modern rajzoktatásról. Utána fél 5-kor kezdődik az iskola udvarán a tornaünnepély Ipovitz Sán­dor tornatanár vezetésével, ki lelkes ambícióval áll a modern tornatanítás szolgálatában. Aki a tanulóifjúságot szereti, lel­kének üdeségében, izmainak rugé­­konyságában gyönyörködni tud, az vasárnap délután okvetlenül nézze meg a közs. polg. fiúiskola tornaün­nepélyét. Belépődíj nincs. Önkéntes adományokat szívesen fogadnak. Az igazgatóság. Ki hívhat Komáromba vendéget? A fogadatlan prókátor s a Jókai szoboralapkőletétel Azt hisszük, a tervbe vett Jókai ünnepségnek a sok felelős és felelőt­len kritika korántsem ártott annyit, mint az, hogy Schultz Ignác képvise­lőházi beszédében védelmébe vette azt. Ha már nem volna meg, most bi­zonyára megszületne a fogadatlan prókátorról szóló közmondás. A legravaszabb módon, védelem formájában diszkreditálja Schultz Ig­nác a Jókai Egyesületet, amikor olybá tünteti fel a Jókai szobor alapkőletételét, mintha ez az aktivis­ták szájaíze szerint történnék s mint­ha az egész ünnepség a magyar akti­­vizmus korcsszülötte volna. Különösen merész azon kijelentése, hogy a magyar aktivisták kérelmé­re jön a miniszterelnök Komá­romba. A kormányelnököt a Jókai Egyesü­let kérte fel a megjelenésre, ez az egyesület pedig nem aktivis­tákból és nem passzivistákból áll, hanem a magyar kultúra önzetlen szolgáiból, akik e szolgálatukat nem világnézetek szerint és nem politi­kai opportunitásból vagy megalku­vásból gyakorolják, hanem a ma­gyar nemzeti kultúra iránt érzel! őszinte ragaszkodásukból. Ezek a kultúrszolgák tehát nem szo­rulnak rá, hogy az ő tisztességes ön­zetlenségüket olyanok vegyék véde­lembe, akik a magyar nemzeti kul­túra ellen elkövetett mulasztásaik folytán maguk is védelemre szorul­nának, ha ugyan lehetne valamit vé­delmükre felhozni. Mert a Schultz Náci-féle magyar aktivisták a kisebb­ségi kultúrérdekekért soha nem har­coltak, csupán elfogadják azokat a könyöradományokat, amelyeket a nemzetközi viszonyok konstellációja folytán a hatalom birtokosai kényte­lenek megadni a kisebbségeknek. Vi­szont sietnek a. nagy nyilvánosság előtt -elkönyvelni ezeket a hullatott morzsákat a maguk érdeméül. Senki és semmi, sem szavak, sem tények nem jogosítottak fel senkit arra, hogy a Jókai Egyesületet a vé­delem köntösében így kopromittálja. Az ilyen beszédek csak megerősítik azt a feltevést, hogy az aktivisták ki akarják használni a maguk javára az egész Jókai­kultuszt és a kultiirünnepböl kor­tesbadjaratot akarnak csinálni. Ez ellen pedig a Jókai Egyesület a legerélyesebben tiltakozik, aminek legutóbbi értekezletén kifejezést is adott és módjában is áll, hogy az ilyen törekvéseket csírájában elfojt­sa. Amint bizonyára tiltakozik az el­len is, hogy Schultz Ignác parlamen­ti beszéde végén külön is hangzatos szavakkal meghívta a miniszterelnö­köt Komáromba. A meghívást a Jó­kai Egyesület már elintézte, azt a miniszterelnök nyomban el is fogad­ta, bohóc szerepébe esik tehát az, aki ezt a meghívást most a saját nevében ismételgeti és így olybá akarja fel­tüntetni magát, mintha a miniszter­­elnöki látogatásban neki is része vol­na, köze lenne hozzá. Ha így folytat­ja, még arra is el lehetünk készülve, hogy eladja a Jókai szobrot, — ha ugyan akad bolond, aki tőle meg­veszi. Schultz Ignác még csak nem is tagja a Jókai Egyesületnek, semmi, a legkisebb jogcíme sincs meg tehát ahhoz, hogy az egyesület ügyeibe fo­­gadatlanul beleavatkozzék, s nem is érdemel mást, mint a fogadatlan pró­kátor közmondásos fizetését. Nyelvi kisebbségi jogaink ÍV. Nyelvi kedvezmények a nemkisebbségi járások területén Fentebb hangoztattuk, hogy a kivé­telek csak az úgynevezett »minősí­tett« járások területén igényelhetők. Mielőtt e kivételek részletes ismer­tetésére térnénk, röviden vázoljuk, mennyiben érvényesülhetnek a köz­társaság területén élő kisebbségek nyelvi jogai olyan járások területén, ahol a nyelvi kisebbség nem üti meg a lakosság 20o/o-át. Nem ritka eset, hogy magyar embert ilyen bíróság, hatóság vagy szerv hallgatja ki tanú­ként, szakértőként, félként stb. Kell tehát hogy tudjuk, mely lehetőségek­kel állunk szemben ilyenkor. Általános szabály, hogy az 'ilyen bí­róságok és hatóságok előtt csak ál­lamnyelven adhatók be beadványok, ez alól kivétel nincs. Szóbeli eljá­rás esetén azonban bizonyos kedvez­mények elérhetők. Fontos azonban mindkét esetben, hogy az eljáró ki­sebbségi nyelvű fél bírja-e az állam­nyelvet, vagy sem. Például egy komáromi magyar em­ber kénytelen valakit a turócszent­­mártoni járásbíróság előtt beperelni. Bár itt nincs a magyar nyelvnek ki­sebbségi joga, keresetét mégis ma­gyar nyelven adja be. Ez esetben a turócszentmártoni járásbíróság, ha­csak nincs tudomása arról, hogy a fél bírja az államnyelvet, visszaadja a félnek a keresetet avval a felhívás­sal, hogy rövid határidőn belül ál­lamnyelven adja be azt.' Ha a kitű­zött határidőn belül e felhívásnak eleget tesz, úgy tekintik, mintha ere­detileg államnyelven adta volna be. Ennek különösen nagy fontossága van akkor, amikor olyan beadványról van szó, mely záros határidőn belül adandó be, vagy amellyel valamely rangsort akarunk biztosítani. Például a felebbezés az ítélet meghozatalától számított 15 nap alatt adandó be. A fél beadja a 14-ik napon, de ismét csak magyar nyelven. A bíró tehát felhívja a pótlásra, vagyis hogy a felebbezést államnyelven adja be. Közben azonban a 15 napi törvényes határidő lejárt, tehát a felebbezés már elkésett volna. Ámde ha a fél a felebbezést bírói felhívásra államnyel­ven beadja a kitűzött határidő alatt, akkor ezt úgy tekintik, mintha ez is a 14-ik napon adatott volna be, vagyis törvényes határidőn belül es így fe­­lebbezése szabályszerű tárgyalás alá kerül. Más példa: Az árvaváraljai telekkönyvhöz magyar nyelvű zálog­jog bekebelezése iránti kérvényt ad be a magyar anyanyelvű ember. Ha a telekkönyvnek nincs tudomása ar­ról, hogy az illető bírja az államnyel­vet, úgy felhívja őt pótlásra, vagyis hogy kérvényét államnyelven is adja be. Ennek beadására a telekkönyvi hatóság rövid határnapot tűz, de egy­úttal a kérvény rangsorát a telek­­könyvben följegyzi. Ha a fél a fel­hívásnak eleget tesz, úgy a zálogjog az eredeti rangsorban kerül bekebe­lezésre, vagyis úgy tekinti a telek­könyvi hatóság, mintha a kérvényt már eredetileg is államnyelven adták volna be. Ha azonban az ügyfél nem tesz eleget a hatóság felhívásának, vagyis nem adja be a kitűzött időn belül a pótlást, úgy a bíróság a be­adványt végérvényesen visszautasítja és úgy tekinti, mintha egyáltalán nem adták volna be azt. Ugyanez az eset akkor is, ha a bí­róság, hatósájg vagy szerv tudja, hogy a beadvánnyal élő fél bírja az állam­nyelvet. Ez esetben is visszautasít­ják a beadványt, mint tárgyalásra al­kalmatlant, pótlásra való felhívás nél­kül. Ha a fél államnyelven és saját ki­sebbségi nyelvén, tehát két nyelven nyújtja be beadványát, két eset le­hetséges. Ha a két nyelvű beadvány egymástól el nem választható, úgy azt az illető hivatal visszaadja avval, hogy csak államnyelven nyújtsák be. Ha azonban a beadványt elkülönített példányokban adjuk be, úgy az ál­lamnyelvű példányt elfogadja a ha­tóság, a magyar nyelvűt pedig visz­­szautasítja, mint tárgyalásra alkal­matlant. Szóbeli érintkezésnél, amikor az ál­lamnyelvet nem bíró fél személyesen' kérdezősködik, felvilágosítást' kjétrf vagy: sürget, az ilyennek kisebbségi járás területén működő bármely hatóság-Bérbe­veszünk Komárom város belterületén négy-öíszobás lakást, vagy ugyanannyi szobából álló házal. — Cím e lapok kiadóhivatalában. 25 OROMÉ ^ ÉS 2-50 HASZNA ESZ BELŐLE BOROTVA. PENGÉT A veget magyar nyelven is be kell ven­ni a jegyzőkönyvbe. Ha azonban a fél bírja az állam­nyelvet, úgy a nem minősített járá­sok területén köteles az államnyelvet használni, s ha vonakodik, 1000 Kc-ig terjedhető pénzbírsággal kényszerít­hető erre. Ha a felet nem képviseli ügyvéd, úgy a bíróság, vagy hatóság tárgyal­hat vele magyarul is, ha az illetékes törvényszék területén van legalább egy magyar minősített járás. De ez ismét csak lehetőség és nem köteles­ség. Ellenben jogában áll a hatóság­nak, hogy a csak magyarul tudó felet államnyelven tudó ügyvéd választá­sára kötelezze. — A gázvilágítás feltalálása. Ezen közhasználatban levő fontos világí­tási eszköz feltalálását írta meg pár­beszédben P e t h ő Sándor községi iskolai igazgató, melyet kedden, jú­nius 15-én, 8 óra 35 perces iskolai rádióleadás keretében közvetít a po­zsonyi stúdió. — Mindenkinek tudni kell, hogy a leggyorsabban, biztosan és olcsón szabadul meg kínzó reumától, ischi­­asztól, valamint fejideg- és fogfájás­tól s ismét egészséges lesz, ha »Togal« tablettát szed. Tegyen még ma pró­bát és a »Togal« hatásától meg lesz lepve. Minden gyógyszertárban kap­ható. A cserkészek hálája nál a nyelvrendelet szerint meg kell könnyíteni a vele való érintkezést, ha ez a bíróságnak, hatóságnak mód­jában áll. Ez a megkönnyebbítés ab­ban áll, hogy vagy a tel saját nyel­vén érintkezik vele a hatóság, vagy olyan más nyelven, amelyet mindket­ten bírnak. Ez azonban nem kötele­ző, mert attól függ, hogy módjában áll-e a hatóságnak. Ha a hatósági kö­zeg nem ismer kisegítő nyelvet és magyarul sem tud, úgy a szóbeli érintkezés lehetetlen. Minthogy pedig tolmács alkalmazása ilyen esetben nem kötelező, kénytelenek leszünk magunk tolmácsról gondoskodni. Amikor azonban a tanú, szakértő, bizalmi férfi, vagy a fél kihallgatása válik szükségessé és az illető az ál­lamnyelvet nem bírja, annál a bíró­ságnál, vagy hatóságnál, amely olyan kerületi bíróság (törvényszék) terüle­tén fekszik, amelynek területén leg­alább egy magyar nyelvű minősített járás van, ezeket a személyeket tol­mács nélkül is ki lehet hallgatni ma­gyarul. De csak lehet, vagyis ha a kihallgató bíró vagy tisztviselő a ma­gyar nyelvet bírja. Ha nem bírja, úgy segítségül hívhat a magyar nyelvben jártas más bírót, vagy tisztviselőt. Amennyiben ez sem volna lehetséges, úgy tolmácsot kell alkalmazni. Pél­dául, ha a galgóci járásbíróság előtt hallgatnak ki államnyelvet nem tudó magyar embert, vele a most ismerte­tett módon kell eljárni, mert a gal­góci járásbíróság a nyitrai törvény­szék területén van, márpedig a nyit­rai törvényszék területén van olyan járás is, melyben a magyar nyelv ki­sebbségi jogokat élvez. (Érsekújvárt járás.) A jegyzőkönyvet azonban min­den esetben államnyelven veszik fel, tehát nem követelhetjük, hogy saját magyar anyanyelvűnkön vegyék fel azt, azonban köteles a jegyzőkönyvet felvevő hatóság annak tartalmát tol­mácsolni és ezt a jegyzőkönyvben igazolni. Ha azonban a szószerinti szövegen fekszik a súly, ezt a szö-Komárom, június 11. A bencés gimnáziumi Jókai cserkész­­csapat ez úton is kifejezi háláját mind­azoknak, akik a jún. 6-i majális al­kalmából munkájukkal, áldozatkész­ségükkel s adományukkal hozzájárul­­ak miud az erkölcsi, mind pedig az anyagi sikerhez. Elsősorban fejezzük ki köszönetünket a büffék és egyéb kiárusító sátrak rendezőgárdájának: a cserkészmamák szervezetének, amely­nek élén Schwartzer Károlyné a múlt­ban is és az idén is olyan elévülhetet­len érdemeket szerzett, melyet a tá­borozó cserkészek egész nyáron emlé­kezetükben akarinak tartani. Mellette különösen köszönetét mondunk még Erdős Vilmosné, Harmos Károlyné, Kocsis Károlyné, Banai Tóth Pálnié, dr. Szijj Ferencné, Abelesz Er nőné, ifj. Nagy Jánosné úrasszonyoknak, akik az anyag és pénzkezelés nehéz munkáját is nagy hozzáértéssel, türe­lemmel és a cserkészek iránti szere­tettel végezték, továbbá a dolgozó hölgybizottság lobbi tagjainak: Mate­­jovich Ágostonüé, Szitáry Béláne, Dosztál Gyuláné, Langsádl Lajosné, Pohelz Teréz, Riszdorfer Maca, To­rnas ebek Dezsőné, Szoby Károlylné, Kelemen Dezsőné úrhölgyeknek. A fő­­pénztárosok 'nehéz szerepét Vidák László, Szoby Károly és Nagy .Gyula töltötték be: ezek iránti hálánkat is úgy fogjuk kifejezni, hogy szép ké­peslapot küldünk a táborból, amely­nek felépítését íme ők is elősegiítették. Hálás köszönettel nyugtázzuk a szi­ves adományokat, felülfizetéseket. gyorsan segít fejfájásnál, hü­­lésnél és izületi fájdalmaknál. Bízzék a „Togal“-ban. Egy kisérlet meggyőzi. Sok orvos ajánlja. Gyógyszertárakban Kő 12 és Kő 27-50 árban kapható.

Next

/
Thumbnails
Contents