Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-06-05 / 45. szám

1937. június 5.

KOMAROMI LAPOK

9. oldal.

ASSZONYOKNAK

A szabad természet lehelete a városban: a virágos ablak

Tavasszal a szobakertészkedőnek egyik legnagyobb öröme az, ha lakásának ablakait virágos növénnyel, futókkal diszíti. Érthető ez az öröm,, mert kevés olyan diszítő eszköz van, mint a virágos ablak, a természetet közelebb hozza otthonunkhoz. Ha ilyen ablakon kitekintünk, úgy érezzük, hogy itt folytatódik a virágos kert, hogy itt tovább is a természet) szép növényei és virágai gyönyörködtetnek berniünket.

A legmostohább körülmények között levő lakások ablakai is diszíthetok. Több olyan növényt ismerünk/ amelyek ablakok, erkélyek benépesítésére alkalmasak. A mai építészek és tervezők a modern épületeknek terveit nagyrészt már úgy készítették^ hogy az ablakok és erkélyek részére külön növényládát vagy edényeket tartó alkalmatosság legyen. A régebbi épületek tervezői nem gondoltak annyira erre a nagyfontosságú tényre s így az ablakát díszíteni kívánónak magának kell gondoskodnia a ládák, edények elhelyezéséről. Az ablakokban a ládák elhelyezése kétféleképen történhetik. Az egyik eset, mikor az ablakráma az ablakmélyedésben oly mélyen van bent, hogy az ablakpárkány szélessége legalább 15— 20 cm, mely esetben minden különösebb tartó berendezés készítése nélkül, a párkányra ládák állíthatók s csupán egy vaspánttal az esetleges leesés ellen a falhoz erősíthetők. A másik esetben, mikor az ablakpárkány egészen keskeny, vagy egyáltalában nincsen, a ládák az ablak alá szerelt tartó vasakra kerülnek. A vastartóknak simáknak, egyszerűeknek kell

lenniök. Csak egyetlen céljuk vanj hogy a ládákat tartsák, nem pedig hogy díszítsenek. A díszt a ládákban levő virágok képviselik. A ládák anyagának megfelel bármilyen puhafa. Bádogból, vagy cementből készített ládák rosszak és a gyakorlatban nem válnak be. Ha ládáink megvannak,) következik azoknak még festés előtt a korhadás elleni megóvása, miért is vagy benzinlámpával, vagy pedig vasaláshoz használt tüzes faszénnel a ládák belsejét kipörköljük. Kiégetés után a ládák fenekén 20—25 cm távolságra egymástól ujjnyi vastagságú lyukakat fúrunk a felesleges víz levezetésére, vagy a láda égjük kifelé álló sarkába szintén lyukat fúrunk,! majd ebbe a lyukba 1—2 cm-re kiálló bádogcsövet helyezünk, a végére kis horgot teszünk, melyre 2—3 deci űrtartalmu kis vedrecskét akasztunk, hova a kiszivárgó felesleges víz becsorog.

A ládák elkészítése után következik azok befestése. Általánosan a befestéshez kétféle szint szoktunk alkalmazni: vagy lombszinüre fessük őket, vag\T pedig fehérre. Az esetleg másszínű ládák zavarólag hatnak a virág színére, vagy azok lombozatára.

Május közepén, a fagyos szentek elmúltával történik azután a ládák kihelyezése. Általában az ablak fekvésétől függően különböző növénj’eket ültetünk. A legszebb és legbeváltabb a muskátlival való betelepítés. Ez azonban árnyékos, zárt helyen nem fejlődik. Ilyen ablakokba inkább gúmós Begóniát kell alkalmazni. Jófekvésű napos, esetleg egynéhány órát árnyékban levő ablak,j

vagy erkély ládáit a következőképpen ültessük ki. A Pelargóniumokat egymástól 20—25 cm-rc osszuk el, majd minden egyes muskátli tő közé egyegy Petúniát ültessünk. Sűrűbben^ vagy ritkábban ültetett ládák túlzsúfolt, vagy hézagos képet nyújtanak. Van eset azonban, amikor a két ablak közében más szobanövények vannak, azoktól a levegőt és világosságot elzárni nem akarjuk, ilyenkor ládáinkba a lecsüngő növésű Pelargonium peltatumot ültessük. Ezekből lehet 16 cm-es távolságra ültetett peltatumos ládákat készíteni, de lehet esetleg vegyesen egy peltatumot és Petúniát is alkalmazni. Kisebb és nem túl magas ablakoknál, ha külön e célra az ablak 2 sarkába spárgát feszítünk ki, felfutó Hajnalkát is ültethetünk, ami igen szép és kedves keretet ad az egész ablaknak. A félárnyékos vagy egész árnyékos ablakok betelepítésére is két igen kedves növény áll rendelkezésünkre. Az egyik a nagyvirágú, színekben igen gazdag Begónia bulbosa és az u. n. vizi Fuchsia (Impatiens Sultani). Lehet a kettőt vegyesen alkalmazni.;

Az eddig ismertetett erkély- vagy ablaknövények ültetéséhez egy jóminőségű közép kötött földet kell használni. Ezt a földet a legegyszerűbben a következő földelemekből állíthatjuk össze: Két rész komposzföld,! 1 rész lombföld, 1 rész korhadt trágyái öld, 1 rész gj'epszinföld és 1 rész homok.

A kiültetett növények kezelése végtelen egjrszerfí. Naponta bőséges öntözésből, júniustól kezdve pedig tápsó oldattal való öntözésből áll. Továbbá gondot kell fordítanunk az elvirágzott szárak eltávolítására. Állati vagy gombai kártevők a kiültetett növényeket ritkán támadják meg. Ha mégis tetvek tűnnének fel, úgjf azok

ellen óvatos módon az ismert védekező anyagokkal kell eljárni. Az árnyékos ablakokban levő növénjrek öntözésénél nagyobb gondot kell fordítani,' mert az esetleges túlöntözés a növények kirothadását okozhatja.

Mindennapra

A fenyőmag gyógyhatasa. Kereskedésben kapható fenyőmagot tanácsos hüléses időben rágcsálni. Nagyon sok hüléses, illetve fertőzéses bántalomtól óvjuk meg ezzel egészségünket.

Szőnyeg felgörhülése. A felgörbült

szőnyegszélekre a visszáján nagy öltésekkel nehéz, ruhákhoz is használt lapos ólomnehezéket varrunk, vagy a szőnyeg baloldalát a széleken bekenjük enyvvel, amitől merev lesz és nem tud felkunkorodni.

Linóleum penészszaga. Télen a linoleum könnyen penészszagot kap. A penész szagát eltüntethetjük, ha a linóleumot bekenjük mustárliszttel, vagy terpentines vízzel mossuk fel.

Kínai lakk-tárgyakról a vízfoltot úgy távolíthatjuk el, hogy a foltos helyet liszttel befödjük, aztán éterolajba mártott ujjal addig dörzsöljük a lisztet rajta, míg a folt cl nem tűnik. Utána tiszta selyempapirral fényesre dörzsöljük.

A fenyőgally nagyon kellemes szagot áraszt a szobában, ha rátesszük a kályhára. Ha a kályha nem elég tüzes, akkor gyújtsuk meg a fenyőgallyat. Tanácsos óvatosan bánni a gyantával átitatott fenyővel. Az így illatossá tett szobában nagyon felfrissül az ember, különösen erős szellemi munka közben.

Ezeregy álom

A leányszobában szörnyű riadalom támadt. Megindult a tűpárna. Valami boszorkányos erő indította meg és egészen rejtélyes volt a kis Piroskának. Ott táncolt a feje körül és egymás után ejtette ki az élesebbnéléíesebb és hegyesebbnél-hegyesebb tűket. Utána clindulL a stoppolófa is. Úgy libegett a levegőben, mintha valamelyik harcos katona egy repülőgépről dobta volna le. Állandóan a tűpárna nyomában volt. Csöpp híja, hogy barackot nem nyomott Piroska fejére. Megindult egy gombolyag fonál is. Mind a hárman ott táncoltak, ott keringtek a levegőben. De micsoda tánc volt ez. Kedvet kapott tőlük a varrógép, a hímzőkeret, az olló. Sőt a gyüszük is, mint apró gombák, eszeveszetten keringtek, táncoltak, mintha haragosak lettek volna. Mi űzhette őket?

Piroska fehér volt, mint a fal, rémült, mint egy kis erdei őzike, akire a gonosz vadászok rálőttek. Hogy valami veszély ne érje, az asztal alá bujt. Mivel itt sem volt egész biztonságban, az ágy alatt keresett menedéket. Ebben a szörnyű varrószer kavarodásban most következett csak a főmutatvány. Kinyílt a szekrény es egymásután bújtak ki a rekeszekből és a dobozokból Piroska lyukas, stoppolatlan harisnyái. Mint a falevelek, úgy hullottak oda Piroska elé. Ott volt a vasárnapi harisnya, az az egészen finom vajszínű is, amit a nyári félcipőjéhez kapott, sőt a magasszárú cipőhöz hordott szürke harisnya és mind valamennyi, de csak lyukasak.

Ugylátszik, valami ördöngős varázsló forgatta fel a szobának megszokott rendjét és csendjét. A harisnyák hirtelen mind csúnya kígyókká és viperákká változtak át. Hosszú nyelvüket Piroska felé öltögették és szörnjní méregfogas szájukkal állandóan Piroska felé kapkodtak. Sikamlós tekergéssel, ott hemzseglek az ágy alatt s az ágyon. Pokoli sziszegés között kiűzték a kis pajtásnőnket biztos menedékéből. Az ajtó bezáródott. Az ablak becsukódott. Csak egy heljr volt biztos és üres, ahova Piroska menekülhetett, a varrógépnél lévő szék. Ide kényszerítették őt. Le is ült. Erre megszűnt a varrógép táncolni. Kezébe esett egy tű, másik kezébe a fonál. Nem volt mást tenni, be kellett fűzni a fonalat a tűbe. A legrémesebb vipera is felugrott a varrógépre. Piroska riasztóan feléje kapott, ekkor azonban újból harisnj’ává vált. Odarepült a stoppolófa is és bebújt a harisnyába. Piroska gyorsan kifeszítette a harisnyát s nagy sebességgel kezdte eltüntetni azt a lyukat, amit a néhány hét előtti kiránduláson ejtett rajta fáradt lába. A megfoltozott harisnya visszaszáguldott a dobozba és jött a másik kígyó. És jött a harmadik, a negyedik, amit Piroskának mind-mind meg kellett foltoznia. Mikor már az utolsóval is elkészült, akkor a tűpárna is visszarepült a helyére.

De nem, még nem ébredt fel Piroska ebből a szörnjm álomból. Folytatódott tovább. Újból förgeteg támadt a szobában, újabb táncos párok jelentek meg a levegőben és újabb veszély fenyegette Piroskát. A szanaszét hagyott könyvek, az ezerfelé szétszórt tolltartó, a rendetlen összeviszszaságban hagyott iskolaholmi, kalap, táska, kesztyű egy másik varázslatra ott keringett, ott viháncolt a levegőben. Kirepült Piroska feje alól a párna. Elrepült róla a paplan, alóla a matrácok is. Szörnyű hidegben, fázva feküdt az acélvasrugón.

Nagy dongók és legyek repültek be a nyitott ablakon és addig csípték Piroskát, amíg az fel nem ugrott és gyorsan rendbe nem rakta iskolatáskáját, össze nem szedte a repülő tollakat, ceruzákat és tolltartóba nem tette. A legyek szemtelenek voltak. Nem hagyták nyugodni. A ruhákat is szépen rendbe a székre kellett tenni. A cipőt is kitisztítva oda kellett készíteni, csak amikor már a nagy rendetlenség megszűnt, csak akkor kígyózott vissza ágyába a matrac, a lepedő, a paplan, a párna. Végre viszszabujhatott Piroska pajtásnőnk az ágyába, de már nem aludhatott el.

Anyukája forró csókkal ébresztgette. Iskolába kell mennie. A kis Piroska bánatosan nézett körül. Mert hiszen ő rendes kislány volt, tündérekkel kellett volna álmodnia. Ő mindig javítgatta lyukas harisnyáit és szépen rendbetette a holmiját, mielőtt pihenni tért.

Miért sós a tenger vize

Egjr nagyon szegény ember elhatározta, hogy világgá megy és gazdagság után néz. Amint megjr, mendegél, egy nagy tenger partjára ért. Itt hajóra ült és áthajózott a tenger túlsó oldalára. Itt egy nagy erdőben találta magát, ahol óriások laknak.

Találkozott égj’ óriással, aki megkérdezte tőle:

— Hát te merre jársz itt, ahol még a madár sem jár?

— Jaj, nagy az én bajom, — felelte a szegénj- ember. — Nagyon szegény vagyok, hál gazdagság után járok.

— Na, éppen jó helyen jársz, — felelte az óriás. — Nézz ide. Adok neked egy darálót, aminek nagy hasznát veheted. Csak azt kell mondanod, hogy: csiri-bu, csiri-bá, kedves darálóm, daráld meg nekem azt, amire szükségem van.

A szegény ember megköszönte a darálót az óriásnak és mindjárt hazafelé hajózott. A hajón egyszer csak megéhezett, elővette még meglévő kenyerét, paprikáját, meg szalonnáját és csak akkor vette észre, hogy kevés a sója. Mindjárt elővette darálóját és elmondotta a varázsszavakat. Erre a daráló szünet nélkül darálta a sót a szegény embernek. De úgy jött abból a só, hogy a szegény ember meg se tudta állítani. Most jutott eszébe, hogy elfelejtette megkérdezni az óriástól a megállítás módját. Már annyi volt a só a hajón, hogy a matrózok nem győzték lapátokkal a tengerbe hánjuii a fedélzetről. így aztán a hajó elsüllyedt a nehéz tehertől.

A daráló pedig még ma is folytatja a tengerben a darálást szünet nélkül. Már olyan sok sót darált, hogy a tenger vize egészen sós lett. Sőt már olyan sok a só, hogjr az emberek szűrik a tengerből és azt használják.

A só pedig nem fogy el soha, mert a daráló még mindig darálja az emberek számára a sót.