Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-29 / 43. szám

1937. májtjs 29, KOMÁROMI LAPOK 9. »oldal. ASSZONYOKNAK. A tönkrement harisnyák második élete A kiszolgált, régi harisnyák, trikó fehérneműk ügyes ember kezében új értéket nyernek. Szedjük ismét elő a rongyos zsákok évről évre gyarapodó kincseit: a különböző színű harisnyá­kat, kötött és szövött ruhaneműek maradványait. Osztályozzuk őket szí­neik szerint. Vigyázzunk arra, hogy csak olyan szülékét használjunk fel, amelyek kellemes összbenyomást kel­jenek. A harisnyákon és különböző ron­gyokon kívül szükség van még a pok­róc nagyságának megfelelő darab rit­­kaszövésű alapanyagra (stramin), bé­lésnek zsákvászonra, továbbá néhány olyan hosszú 10 cm széles papír­csíkra, mini amilyen a pokróc liosz­­sza. A készítés módja: 1. Két és fél cm széles csíkokba Vágjuk a harisnyákat stb-t, ha csiga­alakban haladunk, meglehetősen hosz­­'szú darabokat kapunk. Ezeket színek Szerint felgombolyítjuk. 2. A papírcsíkokat négyrétűre hajt­juk. 3. Erre csavargassuk rá lehetőleg sűrűn a trikócsíkokat. A körülcsa­vart papírszeleteket sorban elhelyez­zük az alapanyagon függőlegesen. 4. A papír szélet, amely az alapra került, a hátsó oldalon géppel levarr­­juk, majd a felső élnél, ahol a papír két oldala befelé van hajtva, a csa­varásokat egyenes vonalban átvágjuk és a papírt kitépjük. Ha az eljárásnak ezzel a részével elkészültünk, az egészet nedves ru­hába csavarjuk, amíg átnedvesedik, rajzszögekkel kifeszítjük és ha telje­sen száraz, zsákvászonnal kibéleljük. A gyermek Ítélkezik O a legigazságosabb, de egyszer­smind a legkegyetlenebb bíró és na­gyon kell vigyáznunk, ha megfigyel, mindent észrevesz és irgalmatlanul ránkolvassa a hibáinkat. Ez már nem is az a régi, agyonrendszabályozott gyermek, aki gyáván meglapul a szü­lői tekintély előtt, hanem valóságos kis vizsgálóbíró és meg vannak a ma­ga ősi törvényei. Hányszor történik meg, hogy a gyermek végighallgatja a felnőttek beszélgetését, észre sem veszik, hogy ott van, oly csöndben figyel és egy­szer csak megszólal: •— Anya, te most nem mondtál iga­zat! Az anya elpirul, szigorúan rcndre­­utasítja a gyereket: — Nem szabad beleszólni a felnőt­tek beszélgetésébe! — De mikor én tudom, hogy ez nem így volt, tudod anya, a múlt­kor, te egészen másképen mondtad. Az anya szégyenkezik, szabadko­zik, hogy a gyermek milyen haszon­talan és végül a kis igazságost kiza­varják a szobából. A gyermek ilyenkor halálosan meg­sértődik. Tudja, hogy hazudni nem szabad, hiszen mindig erre oktatják szülei, ianílói, most megzavarodik és nem érti az egészet: — Csak a gyermekeknek nem sza­bad hazudni? A felnőtteknek igen? A szülők nem is sejtik, hogy mi­lyen romboló hatással van az ilyes­mi a tiszta gyermeki lélekre. Megta­nulja, hogy kétféle igazság van: az egyik a felnőtteké, a másik a gyer­mekeké. Megtanulja, hogy nem sza­bad kimondani azt, amit gondol, ala­­koskodni, sunyítani kell, mert ha megmondja az igazságot, akkor ki­kap. A legközelebbi alkalommal már maga is megpróbál hazudni, hiszen, ha anyának szabad, miért ne lehelne neki is? A lelke legmélyén azonban elítéli az egészet és megállapítja, hogy anyu­ka sajnos, nem tökéletes, mert ha­zudik és elhiszi a hazugságot. A gyermeket csak pcldaadással le­het nevelni. Az összes prédikációk le­peregnek a leikéről, ha a példa mást bizonyít, mint a beszéd, nem használ a büntetés, a szigor, mert a gyermek­nek meg van a maga kialakult igaz­ságérzete és ha ok nélkül büntetik, elszenvedi, de mélyen megveti az igazságtalant, legyen az szülő vagy tanító. A felnőttek talán el sem tudják képzelni, mennyit szenved egy kis­gyerek. 0 tiszta, kitárt lélekkel megy az emberek elé, őszinteségét, szerc­­tetét fölkínálja, de csakhamar rájön, hogy hazudni kell. Ha kimondja amit gondol, rendreutasítják. Az iskolában a tanító egy szigorú bálvány ott fönt a katedrán, aki megkívánja a gyer­mektől, hogy mereven, karbatett kéz­zel üljön a padban, amikor ő mozog­ni és beszélni szeretne. Ha megmoc­can, lesújt rá a büntetés, sarokba­­állítják, vagy rossz osztályzatot kap magaviseletből, csupa szégyen és ret­tentő csapás. A büntetéssel és a szégyennel ko­rán megismerkedik a gyerek már az iskola első osztályában és ennek két­féle következménye van: vagy eldur­vul tőle és megszokja, semmibe veszi, vagy örökké boldogtalan lesz miatta és soha életében nem fogja kiheverni az iskolában szerzett ütődéseit. Ugyanaz a gyermek, akire rásütöt­ték a bélyeget, hogy javíthatatlan, go­nosz és soha jó nem lesz belőle^ mikor szerető és megértő lelkek közé került, a legcsodálatosabb módon át­alakult. Ahhoz, hogy valaki gyermeket tud­jon nevelni, előbb meg kell nevelnie önmagát, Liszlának, jónak, megértő­nek és igaznak kell lennie, hogy meg­állhasson a gyermek magas erkölcsi ítélőszéke előtt. Ha gyermekünk úgynevezett rossz gyerek, igyekezzünk tehát megjavíta­ni önmagunkat, mert a fertőzés min­dig a felnőttekből árad. Tatarozás a weekend házon A természet végre megkönyörült rajtunk és az utóbbi napok verő fé­nyével kárpótol bennünket az esős, szeszélyes áprilisi napokért. Ideális week-end idő köszöntött be. Aki csak teheti, a heti robot után, kimegy a szabadba, hogy testét-lelkét felfris­sítse. Ma már nagyon sokan büszkélked­hetnek kis családi vagy week-end há­zukkal, ahol szabadidejüket eltöltik. De ez nemcsak előnyt, hanem köte­lességet is jelent. A ház körül, sőt a; a házban is mindig akad javítani vagy­­csinosítani való. Ilyenkor, a week­end idő kezdetén először is alaposan meg kell vizsgálnunk a ház tetejét, hogy az időjárás viszontagságai nem tettek-e kárt 'benne. A week-end há­zak tetőzete legtöbbször egyszerű kátrány- vagy bőrlemez. Ne restel­­jük a fáradságot, másszunk fel szépen a létrán a ház tetejére és vizsgáljuk; meg. Hacsak a legcsekélyebb hiá­nyosság mutatkozik, azonnal hozas­suk rendbe, mert a halasztás meg­bosszulja magát. A házat alaposan szellőztessük ki, szabályos nagytaka­rítást rendezzünk, mint a városi la­kásunkban. A matracokat, párnákat, sőt magukat az ágyakat is vigyük ki a napfényre és hagyjuk egész na­pon át napfürdőzni, mert a hosszú hónapok zárt levegője nehéz szagot terjeszt. Ha azt akarjuk, hogy lakásunk kel­lemes, hűvös legyen, futtassuk he a ház falát örökzölddel, repkénnyel, bo­rostyánnal. Nagyon kedves a hajnal­ka és a vadszőlő. Az évelő virágokat már kiültethet­jük. A verandák legszebb dísze a mus­kátli, de ültethetünk közéjük peto­­niát is, színes virágaival üde változa­tosságot nyújt a szemnek. Sok fáradozásunk nem vész kárba, mert szép környezetben töltjük el a vasárnapi pihenőket, a természet rit­kán marad adósunk, munkánkért bu­sásan megfizet és a szabadban vég­zett munka a szellemi és testi munkát végzők számára egyformán frissítő és egészséges. Keresztes Pók Panni lakodalma Keresztes Pók Péterék a padláson laktak egy ócska barna vaságyban. Nagyon szép lehetett valaha ez a vas­ágy, erről tanúskodnak a rozsda kö­­-'zül itt-ott előcsillanó arany cirádák és piros virágok. Büszke is volt pók­mama a lakására. Nem volt több ilyen elegáns lakás az egész padlá­son, legfeljebb a függőlámpa, amely ott lógott egy kampós szögre akaszt­va, az egyik gerendán. Ebben szintén egy előkelő pókcsalád lakott, mégpe­dig névszerinti Kaszás Pók Pálék. Keresztespók mama teleszőüe a Vaságyat, illetve a lakást szebbnél­­szebb fátylakkal, csipkékkel és szö­vetekkel. Nagyon szorgalmas nő volt. — Ez a Pannika lányom kelengyé­je lesz, mondogatta, ha meglátogatta valamelyik szomszédasszony. Különö­sen akkor hangoztatta ezt, ha Kaszás Pók Pálné ment hozzá vendégségbe legnagyobb fiával. — Igen, Keresztes Pók mama régen Kaszás Pók Palinak szánta a leá­nyát, mert hiába, ő utánuk Kaszásék voltak a legelőkelőbbek, meri a ge­rendák között és rossz fazekakban lakó népség igazán nem jöhetett szá­mításba. — Isten ments, hogy azokkal kerül­jünk rokonságba — szokta mondani pókmama pókpapának, mikor este a lányok már elaludtak: mert kél lá­nya volt pókmamának. Panni és Piri. Piri még iskolába járt. Az iskola ott volt az egyik szögletben lévő ládá­ban, mely telestele volt régi, elsárgult könyvekkel, írásokkal. Itt tanította Könyvmoly tanító bácsi a kis pókgye­rekeket a betűvetésre, olvasásra és még egyéb töméntelen sok komoly tu­dományra. No, Keresztes Pók mama vágya ha­mar beteljesedett, mert Kaszás Pók Palinak nagyon megtetszett a kis Pan­nika, különösen mikor szakértő lá­bakkal végigfutott a szép kelengyén. Egy szép napon annak rendje és módja szerint megkérte a Pannika kezét és mivel Pannikának is tetszeti Pali, semmi akadálya nem volt a há­zasságnak. Csak Keresztes Pók mama azt kötötte ki, hogy audig várjanak a lakodalommal, míg megszövi Pan­nikának a menyasszonyi fátyolé Hét padlásra szóló lakodalma volt Keresztes Pók Pannikának. Olt vol­tak a szomszédos padlásokon lakó összes pókcsaládok. Nagyon bájos volt Pannika a meny­asszonyi díszben, tizenkét muslica vit­te a csodaszép menyasszonyi fátyolé A muslicák is a padláson laktak e(gy boros üvegben. Denevér Dániel volt a pap, ő adta össze az ifjú párt éá felírta nevüket a legvastagabb geren­dára, neki ez volt az anyakönyve. Pók mama finom lakodalmi vacso­rát csapott. Vacsora után táncra per­dült a vendégsereg, Pók mamáélc is eljárták az örömanya-táncot. Egy egérbanda húzta, kivilágos kivirrad­­tig: Cini, cini, cin, cin, cin. Cini, cini, cin, cin, cin. Tán még ma is húznák, ha egyszer csak egy szürke árnyék meg nem je­lent volna a padlásablakban. Egy fü­lesbagoly volt. aki olt aludt a kertben egy tujafán, azaz aludl volna, ha meg nem zavarja a padlásról lehallatszó zenebona. — Micsoda lárma van itt? — kér­dezte dühösen. De senki sem felelt neki, mert ré­mülten futott szét az egész társaság, ki merre látott. A bagoly is vissza­ment a tujafára aludnii. Most már csend volt a padláson, csak a szú percegett a régi geren­dákban, na meg Keresztes Pók mama szőtt nagy könnyhullatva a vaságy­ban. Hozzáfogott a Piri kelengyéjé­hez. Hírmondó Gramofon tanár úr. A négerlakta afrikai városokban sokkal kevesebb tanító és tanár akad, mint amennyi a gyermekek oktatásá­hoz szükséges lenne. Ezért újabban a különböző előadásokról gramofón­­lemezt készítenek és azok lepergetésé­­vel hallgathatják a nebulók a tanár bácsik géphangját. Nos, okos dolog ez a találmány, de annyira még szüksé­ges lenne tökéletesíteni, hogy a gép bőt egy kar is kiugorhásson időnként és meghúzhassa a leckéjét nem tudó kis szerecsen fülét. A hű kutya. Egy kanadai földmívesnek tizenegy évvel ezelőtt elveszett a kutyája. Már régen el is felejtették az ebei, míg most az eltűnt jószág a minap, mint­ha mi sem történt volna, szépen be­futott a gazda portájára és két lábra állva enni kért. Úgy, mint tizenegy évvel ezelőtt. Vájjon hol és merre járt az eltűnt kutya és mimódon tu­dott visszatérni gazdájához? Aulóii járó posta. Az angol posla érdekes kísérlet­képpen postahivatalnak szereli fel egy autót. Ez a postaautó a vidéki tanyákat látogatja sorba és kürtszó­val jelzi érkezését, hogy aki levelet, pénzt, vagy táviratot akar feladni, ké­szülődjék. Az autón bélyegaulomata is van. Fényképezőgép — hat koronáért. Ugyancsak jó dolguk van a japán gyerekeknek, mert újabban a japán gyárak tömegesen készítenek olyan apró, de jól használható fényképező­gépeket, amelyek ára hat koronának! felel meg. A gyárosok célja az, hogy: megkedveltesse a gyerekekkel a fény­képezést, akik később aztán a drá­gább gépekből is vásárolnak. Nevessünk Milyen a fiú? — Mondja, kérem, ügyes tanuló a Pista? — No, olyan középtehetség. — Hogy-hogy? — Hát sem nem nagyon okos, sem. nem nagyon szamár... Rövid út. Cserkészek járják a hegyeket, Egy nagy diák vezeti a kisebbe­ket és közben elmagyarázza, hogy miként kell térkép után eligazodni. Mindjárt próbára teszi a fiúkat. — Mondd csak — kérdi az egyik­től — mekkora a távolság X. községig attól a helytől, ahol most vagyunk? A megszólított a térképébe mélyed: — Légvonalban pontosan kilenc kilométer. A vezető szórakozottan mondja erre: — Nono, nézz csak utána, kell an­nál egy rövidebb útnak is lenni va­lahol ...

Next

/
Thumbnails
Contents