Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-29 / 43. szám
1937. májtjs 29, KOMÁROMI LAPOK 9. »oldal. ASSZONYOKNAK. A tönkrement harisnyák második élete A kiszolgált, régi harisnyák, trikó fehérneműk ügyes ember kezében új értéket nyernek. Szedjük ismét elő a rongyos zsákok évről évre gyarapodó kincseit: a különböző színű harisnyákat, kötött és szövött ruhaneműek maradványait. Osztályozzuk őket színeik szerint. Vigyázzunk arra, hogy csak olyan szülékét használjunk fel, amelyek kellemes összbenyomást keljenek. A harisnyákon és különböző rongyokon kívül szükség van még a pokróc nagyságának megfelelő darab ritkaszövésű alapanyagra (stramin), bélésnek zsákvászonra, továbbá néhány olyan hosszú 10 cm széles papírcsíkra, mini amilyen a pokróc lioszsza. A készítés módja: 1. Két és fél cm széles csíkokba Vágjuk a harisnyákat stb-t, ha csigaalakban haladunk, meglehetősen hosz'szú darabokat kapunk. Ezeket színek Szerint felgombolyítjuk. 2. A papírcsíkokat négyrétűre hajtjuk. 3. Erre csavargassuk rá lehetőleg sűrűn a trikócsíkokat. A körülcsavart papírszeleteket sorban elhelyezzük az alapanyagon függőlegesen. 4. A papír szélet, amely az alapra került, a hátsó oldalon géppel levarrjuk, majd a felső élnél, ahol a papír két oldala befelé van hajtva, a csavarásokat egyenes vonalban átvágjuk és a papírt kitépjük. Ha az eljárásnak ezzel a részével elkészültünk, az egészet nedves ruhába csavarjuk, amíg átnedvesedik, rajzszögekkel kifeszítjük és ha teljesen száraz, zsákvászonnal kibéleljük. A gyermek Ítélkezik O a legigazságosabb, de egyszersmind a legkegyetlenebb bíró és nagyon kell vigyáznunk, ha megfigyel, mindent észrevesz és irgalmatlanul ránkolvassa a hibáinkat. Ez már nem is az a régi, agyonrendszabályozott gyermek, aki gyáván meglapul a szülői tekintély előtt, hanem valóságos kis vizsgálóbíró és meg vannak a maga ősi törvényei. Hányszor történik meg, hogy a gyermek végighallgatja a felnőttek beszélgetését, észre sem veszik, hogy ott van, oly csöndben figyel és egyszer csak megszólal: •— Anya, te most nem mondtál igazat! Az anya elpirul, szigorúan rcndreutasítja a gyereket: — Nem szabad beleszólni a felnőttek beszélgetésébe! — De mikor én tudom, hogy ez nem így volt, tudod anya, a múltkor, te egészen másképen mondtad. Az anya szégyenkezik, szabadkozik, hogy a gyermek milyen haszontalan és végül a kis igazságost kizavarják a szobából. A gyermek ilyenkor halálosan megsértődik. Tudja, hogy hazudni nem szabad, hiszen mindig erre oktatják szülei, ianílói, most megzavarodik és nem érti az egészet: — Csak a gyermekeknek nem szabad hazudni? A felnőtteknek igen? A szülők nem is sejtik, hogy milyen romboló hatással van az ilyesmi a tiszta gyermeki lélekre. Megtanulja, hogy kétféle igazság van: az egyik a felnőtteké, a másik a gyermekeké. Megtanulja, hogy nem szabad kimondani azt, amit gondol, alakoskodni, sunyítani kell, mert ha megmondja az igazságot, akkor kikap. A legközelebbi alkalommal már maga is megpróbál hazudni, hiszen, ha anyának szabad, miért ne lehelne neki is? A lelke legmélyén azonban elítéli az egészet és megállapítja, hogy anyuka sajnos, nem tökéletes, mert hazudik és elhiszi a hazugságot. A gyermeket csak pcldaadással lehet nevelni. Az összes prédikációk leperegnek a leikéről, ha a példa mást bizonyít, mint a beszéd, nem használ a büntetés, a szigor, mert a gyermeknek meg van a maga kialakult igazságérzete és ha ok nélkül büntetik, elszenvedi, de mélyen megveti az igazságtalant, legyen az szülő vagy tanító. A felnőttek talán el sem tudják képzelni, mennyit szenved egy kisgyerek. 0 tiszta, kitárt lélekkel megy az emberek elé, őszinteségét, szerctetét fölkínálja, de csakhamar rájön, hogy hazudni kell. Ha kimondja amit gondol, rendreutasítják. Az iskolában a tanító egy szigorú bálvány ott fönt a katedrán, aki megkívánja a gyermektől, hogy mereven, karbatett kézzel üljön a padban, amikor ő mozogni és beszélni szeretne. Ha megmoccan, lesújt rá a büntetés, sarokbaállítják, vagy rossz osztályzatot kap magaviseletből, csupa szégyen és rettentő csapás. A büntetéssel és a szégyennel korán megismerkedik a gyerek már az iskola első osztályában és ennek kétféle következménye van: vagy eldurvul tőle és megszokja, semmibe veszi, vagy örökké boldogtalan lesz miatta és soha életében nem fogja kiheverni az iskolában szerzett ütődéseit. Ugyanaz a gyermek, akire rásütötték a bélyeget, hogy javíthatatlan, gonosz és soha jó nem lesz belőle^ mikor szerető és megértő lelkek közé került, a legcsodálatosabb módon átalakult. Ahhoz, hogy valaki gyermeket tudjon nevelni, előbb meg kell nevelnie önmagát, Liszlának, jónak, megértőnek és igaznak kell lennie, hogy megállhasson a gyermek magas erkölcsi ítélőszéke előtt. Ha gyermekünk úgynevezett rossz gyerek, igyekezzünk tehát megjavítani önmagunkat, mert a fertőzés mindig a felnőttekből árad. Tatarozás a weekend házon A természet végre megkönyörült rajtunk és az utóbbi napok verő fényével kárpótol bennünket az esős, szeszélyes áprilisi napokért. Ideális week-end idő köszöntött be. Aki csak teheti, a heti robot után, kimegy a szabadba, hogy testét-lelkét felfrissítse. Ma már nagyon sokan büszkélkedhetnek kis családi vagy week-end házukkal, ahol szabadidejüket eltöltik. De ez nemcsak előnyt, hanem kötelességet is jelent. A ház körül, sőt a; a házban is mindig akad javítani vagycsinosítani való. Ilyenkor, a weekend idő kezdetén először is alaposan meg kell vizsgálnunk a ház tetejét, hogy az időjárás viszontagságai nem tettek-e kárt 'benne. A week-end házak tetőzete legtöbbször egyszerű kátrány- vagy bőrlemez. Ne resteljük a fáradságot, másszunk fel szépen a létrán a ház tetejére és vizsgáljuk; meg. Hacsak a legcsekélyebb hiányosság mutatkozik, azonnal hozassuk rendbe, mert a halasztás megbosszulja magát. A házat alaposan szellőztessük ki, szabályos nagytakarítást rendezzünk, mint a városi lakásunkban. A matracokat, párnákat, sőt magukat az ágyakat is vigyük ki a napfényre és hagyjuk egész napon át napfürdőzni, mert a hosszú hónapok zárt levegője nehéz szagot terjeszt. Ha azt akarjuk, hogy lakásunk kellemes, hűvös legyen, futtassuk he a ház falát örökzölddel, repkénnyel, borostyánnal. Nagyon kedves a hajnalka és a vadszőlő. Az évelő virágokat már kiültethetjük. A verandák legszebb dísze a muskátli, de ültethetünk közéjük petoniát is, színes virágaival üde változatosságot nyújt a szemnek. Sok fáradozásunk nem vész kárba, mert szép környezetben töltjük el a vasárnapi pihenőket, a természet ritkán marad adósunk, munkánkért busásan megfizet és a szabadban végzett munka a szellemi és testi munkát végzők számára egyformán frissítő és egészséges. Keresztes Pók Panni lakodalma Keresztes Pók Péterék a padláson laktak egy ócska barna vaságyban. Nagyon szép lehetett valaha ez a vaságy, erről tanúskodnak a rozsda kö-'zül itt-ott előcsillanó arany cirádák és piros virágok. Büszke is volt pókmama a lakására. Nem volt több ilyen elegáns lakás az egész padláson, legfeljebb a függőlámpa, amely ott lógott egy kampós szögre akasztva, az egyik gerendán. Ebben szintén egy előkelő pókcsalád lakott, mégpedig névszerinti Kaszás Pók Pálék. Keresztespók mama teleszőüe a Vaságyat, illetve a lakást szebbnélszebb fátylakkal, csipkékkel és szövetekkel. Nagyon szorgalmas nő volt. — Ez a Pannika lányom kelengyéje lesz, mondogatta, ha meglátogatta valamelyik szomszédasszony. Különösen akkor hangoztatta ezt, ha Kaszás Pók Pálné ment hozzá vendégségbe legnagyobb fiával. — Igen, Keresztes Pók mama régen Kaszás Pók Palinak szánta a leányát, mert hiába, ő utánuk Kaszásék voltak a legelőkelőbbek, meri a gerendák között és rossz fazekakban lakó népség igazán nem jöhetett számításba. — Isten ments, hogy azokkal kerüljünk rokonságba — szokta mondani pókmama pókpapának, mikor este a lányok már elaludtak: mert kél lánya volt pókmamának. Panni és Piri. Piri még iskolába járt. Az iskola ott volt az egyik szögletben lévő ládában, mely telestele volt régi, elsárgult könyvekkel, írásokkal. Itt tanította Könyvmoly tanító bácsi a kis pókgyerekeket a betűvetésre, olvasásra és még egyéb töméntelen sok komoly tudományra. No, Keresztes Pók mama vágya hamar beteljesedett, mert Kaszás Pók Palinak nagyon megtetszett a kis Pannika, különösen mikor szakértő lábakkal végigfutott a szép kelengyén. Egy szép napon annak rendje és módja szerint megkérte a Pannika kezét és mivel Pannikának is tetszeti Pali, semmi akadálya nem volt a házasságnak. Csak Keresztes Pók mama azt kötötte ki, hogy audig várjanak a lakodalommal, míg megszövi Pannikának a menyasszonyi fátyolé Hét padlásra szóló lakodalma volt Keresztes Pók Pannikának. Olt voltak a szomszédos padlásokon lakó összes pókcsaládok. Nagyon bájos volt Pannika a menyasszonyi díszben, tizenkét muslica vitte a csodaszép menyasszonyi fátyolé A muslicák is a padláson laktak e(gy boros üvegben. Denevér Dániel volt a pap, ő adta össze az ifjú párt éá felírta nevüket a legvastagabb gerendára, neki ez volt az anyakönyve. Pók mama finom lakodalmi vacsorát csapott. Vacsora után táncra perdült a vendégsereg, Pók mamáélc is eljárták az örömanya-táncot. Egy egérbanda húzta, kivilágos kivirradtig: Cini, cini, cin, cin, cin. Cini, cini, cin, cin, cin. Tán még ma is húznák, ha egyszer csak egy szürke árnyék meg nem jelent volna a padlásablakban. Egy fülesbagoly volt. aki olt aludt a kertben egy tujafán, azaz aludl volna, ha meg nem zavarja a padlásról lehallatszó zenebona. — Micsoda lárma van itt? — kérdezte dühösen. De senki sem felelt neki, mert rémülten futott szét az egész társaság, ki merre látott. A bagoly is visszament a tujafára aludnii. Most már csend volt a padláson, csak a szú percegett a régi gerendákban, na meg Keresztes Pók mama szőtt nagy könnyhullatva a vaságyban. Hozzáfogott a Piri kelengyéjéhez. Hírmondó Gramofon tanár úr. A négerlakta afrikai városokban sokkal kevesebb tanító és tanár akad, mint amennyi a gyermekek oktatásához szükséges lenne. Ezért újabban a különböző előadásokról gramofónlemezt készítenek és azok lepergetésével hallgathatják a nebulók a tanár bácsik géphangját. Nos, okos dolog ez a találmány, de annyira még szükséges lenne tökéletesíteni, hogy a gép bőt egy kar is kiugorhásson időnként és meghúzhassa a leckéjét nem tudó kis szerecsen fülét. A hű kutya. Egy kanadai földmívesnek tizenegy évvel ezelőtt elveszett a kutyája. Már régen el is felejtették az ebei, míg most az eltűnt jószág a minap, mintha mi sem történt volna, szépen befutott a gazda portájára és két lábra állva enni kért. Úgy, mint tizenegy évvel ezelőtt. Vájjon hol és merre járt az eltűnt kutya és mimódon tudott visszatérni gazdájához? Aulóii járó posta. Az angol posla érdekes kísérletképpen postahivatalnak szereli fel egy autót. Ez a postaautó a vidéki tanyákat látogatja sorba és kürtszóval jelzi érkezését, hogy aki levelet, pénzt, vagy táviratot akar feladni, készülődjék. Az autón bélyegaulomata is van. Fényképezőgép — hat koronáért. Ugyancsak jó dolguk van a japán gyerekeknek, mert újabban a japán gyárak tömegesen készítenek olyan apró, de jól használható fényképezőgépeket, amelyek ára hat koronának! felel meg. A gyárosok célja az, hogy: megkedveltesse a gyerekekkel a fényképezést, akik később aztán a drágább gépekből is vásárolnak. Nevessünk Milyen a fiú? — Mondja, kérem, ügyes tanuló a Pista? — No, olyan középtehetség. — Hogy-hogy? — Hát sem nem nagyon okos, sem. nem nagyon szamár... Rövid út. Cserkészek járják a hegyeket, Egy nagy diák vezeti a kisebbeket és közben elmagyarázza, hogy miként kell térkép után eligazodni. Mindjárt próbára teszi a fiúkat. — Mondd csak — kérdi az egyiktől — mekkora a távolság X. községig attól a helytől, ahol most vagyunk? A megszólított a térképébe mélyed: — Légvonalban pontosan kilenc kilométer. A vezető szórakozottan mondja erre: — Nono, nézz csak utána, kell annál egy rövidebb útnak is lenni valahol ...
