Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-29 / 43. szám

1937. május 29. ~ KOMÁROMI LAPOK A komáromi bencés gimnáziumi cserkészcsapat diáknyaraltatási akciója Minden szülő óhaja, hogy diákgyer­meke a nagyvakációban testileg és lelkileg tökéletesen felüdüljön. Ezt legeredményesebben a szabad termé­szetben, az egészséges éghajlatú fa­lun vagy a klimatikus fürdőhelyeken való hosszabb tartózkodással lehet elérni. Nem minden diáknak adatik meg, hogy cserkész lehessen és a sátrak alatt való táborozás áldásaiban ré­szesülhessen. Sok diákot ugyanis ré­szint az anyagi körülmények, részint a nagyobb iskolai munka von el attól, hogy az iskolai évben cserkészked­­hessék és ennek jutalmaképen részt­­vehessen a cserkészélet koronáján, a táborozáson. A mi helybeli gimná­ziumunknak is évenkint átlag csak 50 növendéke tud résztvenni a tábo­rozáson. A mai gazdasági viszonyok mel­lett az is csak kivételes eset, hogy a, diák magaslati üdülő- vagy fürdő­helyen tartózkodjék. A legtöbb ifjú — a fejlődés kritikus éveiben is —• csak a poros városban és falun tölti el a nyarat, pedig leg­többjének különösen a tüdeje igen megkívánná, hogy legalább a vakáció egy részét töltse pormentes, fenyőil­latos, magaslaLi helyen. A gimnáziumi cserkészek 1924 óta minden évben fenyőerdőben töltötték a táborozási három hetet és hogy en­nek milyen áldásos következményeit élvezhették, erről igen sok szülő bol­dogan beszélhetne. A nagyvakációnak ezt a hasznos felhasználását akarja a cserkészcsa­pat most a nemcserkész diákok szá­mára is biztosítani és ebből a cél­ból az 1937. évi nyári nagylabortól kezdődően a cserkészek sátortábora közvetlen közelében faházakat épít és ezekben helyezi el a nyaralásra ide jelentkező diákokat. Az 1937. évi cserkésznagy tábor Szklenó-fürdő közelében, Selmecbá­nya városának tulajdonát alkotó er­dőben lesz, ugyanott, ahol ugyanez a cserkészcsapat 1931. és 1932. évben már táborozott. Ez a hely a két tábor ideje alatt szerzett tapasztalatok alap­ján a legalkalmasabbnak bizonyult ilyen diáknyaraltatási célokra is. A táborhely fenyőrengeteg belsejében van, tökéletesen elzárva az alatta el­haladó autóút porától, erdei patak partján, kitűnő forrásvizekben dús helyen, 450 m magasan a tengerszine felett, a fényőerdők klimatikus gyógy­helyeinek minden tulajdonságával. Tervünk nem akar azzal dicseked­ni, hogy eredeti és ötletes. A csehek és a németek a fenyőerdőkben oly dús országukban mindenfelé építik az ilyen »rezervációs faházakat«, szo­morú, hogy csak mi magyarok — akik pedig alföldi poros világunk mi­att legjobban szorulnánk rá — nem gondoskodunk eléggé az ifjú gene­ráció testi igényeiről. (Tisztelet a ki­vételeknek és a cserkészeknek!) A cserkészek számára az ilyen he­lyeken való táborozás költségei min­dig minimális árba kerültek, mert a sátor alatt való lakás és a közös nagy konyha ezeket a napokat igazán ol­csóvá szokta tenni még akkor is, ha a vonalköltség pl. az alacsonylátrai és a( magastátrai(táborok 'alkalmával; minL: dig elég tekintélyes összeget tett ki. Az idén még ezt a vonatkiadást is a legkisebbre lehet redukálnunk, hiszen Selmecbánya hegyeibe való utazási költség igazán nem nagy. (Oda-visz­­sza kb. 40 Ke.) A cserkészek táboro­zási költsége a vonat-kiadáson kívül ötszöri bő táplálkozás mellett napi 10 koronát szokott kitenni. Ezért az ősz­­szegért tudjuk a nem cserkészek nya­­raltatását is vállalni, mert a faház fel­építési költségeit egyrészt ünnepélye­ink bevételéből (tehát a közös kasz­­szából) fedezzük, másrészt nem akar­juk mindjárt egy táborozás alatt ki­fizetni. Abból tehát, hogy ilyen na­gyon olcsón tudja a cserkészcsapat ezt a nyaraltatást megoldani, nem szabad arra következtetni, hogy ez az ellátás rovására megy. Ellenkező­leg: elvünk, hogy a hegyekben fel­fokozott étvágyát a fiuknak kielégít­sük, hiszen ha koplaltatni akarnók, akkor bele se fognánk ebbe az akció­ba. S így a fiúk egyéb ellátását is teljesen meg akarjuk oldani (higi­énia, napirend, lelki gazdagodás, ki­rándulás, stb.). Amikor mindezek közlésével e lap hasábjain is van szerencsém városunk szülői és pedagógus karának figyel­mét erre az akciónkra felhívni, kérem e tervünkhöz való szives hozzászólá­sukat, hogy a különféle szempontok szerint való elbírálás után kiadhassuk erre vonatkozó végleges prospektu­sunkat. Tájékoztatóul közlöm még azt is, hogy egyszerre 24 fiút tudunk a tervezett két faházban elhelyezni és az ide való jelentkezést már most elfogadjuk, sőt kérjük az érdeklődő­ket, hogy igényeiket jelentsék be, mert az akció sikerét éppen az fogja előmozdítani, ha már az építkezés megkezdésekor tudjuk, hogy nem dol­gozunk Inába. Jelentkezőket elsősor­ban a gimnazista tanulók soraiból fo­gadunk el (kivételt csak ezek testvé­— május 28. A napokban feltűnően sok kóbor­cigány karaván vonult Dunamocs köz­ség felé. Ha kérdezték tőlük, hogy hova mennek, nagy hangon, büszkén mondották, hogy: — Lakzsibá, lakodalombá megyünk, vendigsigbe vágyunk hívá! A Dunamocs melletti mezőség és a faluvég hamarosan füstös cigány­sátorokkal lett tele. A fáráó utódait nagy szívességgel fogadták a duna­­mocsii faluvégen sátorozó és duna­­mocsi illetőségre kényszerített cigá­nyok, mert ők voltak a vendéglátó gazdák. Lakodalomra készültek. A 16 éves Kolompár Ferkó veszi el a 19 éves Lakatos Máriát. Erre készültek nagy gonddal és er­re hívták meg a vendégeket. De nem­csak a saját fajtájukat hívták meg a lakzira, hanem Dunamocs molnár­­mestereit és módos gazdáit is. Igazi lakodalmi vendégsére szólt a meg­hívás. A vendéglátó cigányok tudták, hogy az ő főzőedényeik és főzési módjuk nem alkalmas arra, hogy valami nagy gusztussal egyék a vendégségben a reivel és rokonaival teszünk, hogy együtt lehessenek). Az első 24-es cso­port július 16-tól július 30-ig nyaral­hatna, a második 24-es csoport július 31-től augusztus 15-ig, a harmadik 24-es csoport aug. 16-tól augusztus 31-ig. Minden egyes csoportnak lesz felügyelő tanár vezetője, s két-három kísérő felnőtt vezetője (szülő vagy pe­dagógus). A június 10-én megjelenő prospektusban már azt is fel tudjuk tüntetni, hogy melyik csoportot me­lyik tanár vezeti. (A főzés ügyénél az esetleges aggá­­lyoskodók minden »dehátkéremhogy­­isleszaz« problémáját a gimnáziumi cserkészcsapat hosszú évtizedeinek bő tapasztalata egyszerűen tudja vissza­verni, mert nagyon sok tábori kony­ha megoldásra tud rámutatni, ahol a legkényesebb igényeket is ki tudta elégíteni.) A cserkészek maguk július 5-én in­dulnak a táborba, velük ú. n. civil­nyaraló diák rendszerint nem mehet, de július 15-től kezdve az elkészült pompás »svájci házakba« szeretettel várjuk »a rézbőrű cserkészeknek min­den sápadtarcú testvérét«! Az érdeklődők az alulírottnál d. e. a gimnáziumban, d. u. a lakásán (5— 6-ig) nyerhetnek minden további fel­világosítást. Bíró Lucián. nem cigány vendég. Ezért egy ma­gyar gazdaasszonyt fogadtak föl, áld a saját edényeiben főzött a lakzira. A tálalás is az ő tányérjaiban történt* Zöldséges húslevessel kezdődött az ebéd, aztán jött a főtt marhahús már­tással, utána disznó pörkölt. A föl­használt hús is a mészáros és hen­tesüzletből került ki szépen lefizetett pénzért. Másfél hektó bort is vettek és tiszta poharakból kínálták a ven­dégeket. A dunamocsi gazdák és mol­nárok ettek is, ittak is szépen. Igaz, hogy most utána vakarják kissé a fü­lük tövét, hogy most már ha jönnek koldulni a cigányok, nem lehet olyan könnyen elkergetni őket, mert visz­­szavágják, hogy bezzeg jó volt, ami­kor a gazduram evett a lakodalmunk­ban. A dunamocsi cigányok öreg vajdája a 101 éves Ádám bácsi, büszkén hir­deti, hogy ő még nem volt beteg ma­gas kora dacára és hogy még nem volt büntetve, ami egy 101 éves ván­dorcigány életében igen nehezen szo­kott előfordulni, de hát el kell hinni, mert Ádám bácsi mondja. Az apja 110 éves korában halt meg, ő is addig Faszénnel vesződség ■ LIC ALIT-ial élvezet vasalni. f űn I I Licalitlal I ^ I ^jlekiy elvégzi L1CAL1T az ideális faszén munkáját vasaló-brikett! Nincs többé fejfájás vagy széngázmérgezés! Nem kell várni — nem kell a vasalót fújtatni vagy lóbálni! A LICALIT használata tiszta! A LICALlT-vasalás kényelmes! A LICALIT gyors és takarékos munkát biztosít! Egyszeri próba és örök barátságot köt a Licalittal! Minden fűszer- és vegyeskereskedésben kapható! Ahol bottal verik a menyasszonyt a vőlegényhez! Nagy vándorcigánylakodalom, amelyre messze vidék cigánysága volt hivatalos 5. oldal. Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. Zilina, Stefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové-Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél 1 Minden tárgynál írásbeli minőségi garancia akar élni. Már a harmadik feleségét) szaggatja, aki nem kevesebb, mint 78 esztendős és igen sok unokájuk van, Van a csapatban nem egy olyan asz­­szony, aki már 12 éves korában férj­hez ment és egy évre rá gyereket szült. Gyerek rengeteg van a karaván­ban. Itt nem ismerik az egykét, tíz gyerek se ritkaság. Itt nem kell félni, hogy ki vész a faj. Muzsikus cigányt is fogadtak és amikor megérkeztek a zenészek, a vő­legény és egyik legény társa fölsza­lagozott és virágozott literes boros üveggel a kezükben a cigányokból egy négyszöget alkotott, aztán a vő­legény a felé a sátor felé fordult, amelyikben a menyasszonyt rejteget­ték. Hívta a menyasszonyát, de az nem jött ki. Erre behatoltak a sá­torba és erővel vonszolták ki a sá­torból, mert cigányszokás szerint ez így dukál. Amíg a vonszolás tartott, a többi cigány botokkal ösztökélte a menyasszonyt, szintén cigány szokás szerint, hogy siessen a vőlegény sát­ra elé. Az odabotozott menyasszonyt aztán a vőlegény mellé állították, mindkettő elé kalapot tettek és abba pénzt. Előbb a menyasszony, aztán a vőlegény hajolt a kalap fölé és ak­kor mindegyik fejére vörös bort ön­töttek. Majd az egyik öreg cigány összeadta őket, magyar és cigány nyelven kijelentette, hogy: most már egymásé vagytok. Ezzel aztán meg­kezdődött a lakodalmi vígság. A cigányasszonyok között nem egy­nek van arany foga. A nők erköl­cseire nagyon vigyáznak és a kikapós nőket azzal büntetik, hogy levágják a haját, de nem ollóval, hanem bi­­csakkal, ami rém fájdalmas és ret­tenetes sivítások között történik. A dunamocsi vándorcigány lakoda­lom vígságát legjobban bizonyítja az, hogy a 101 éves Ádám bácsi reggelig rakta a csárdást. A nagyközönség panaszkönyve Ami hiányzik a sétatérről Kaptuk az alábbi sorokat: Komá­rom nem nagyon dicsekedhetik az­zal, hogy valami nagyon sok nyilvá­nos illemhellyel rendelkezik és ahe­lyett, hogy ezt a kevés számot sza­porítanák, ellenkezőleg, csökkentik. Valamikor volt egy illemhely a Szent- András uccában, az adóhivatal épü­lete mellett. Ezt lebontották, de újat nem építettek. Legújabban az Anglia sétatéren történt ugyanez és a mozi­val szemben levő illemhely is eltűnt a föld színéről anélkül, hogy kissé odébb felállították volna. Pedig azon a helyen, ahol a mozi és a sétatér! révén mindig nagy a forgalom, ok­vetlen kellene lenni ilyennek. Kérjük úgy a katonai parancsnokságot, mint a város vezetőségét, hogy c hiányo­kat minél előbb pótolja, mert a nagy közönség állandóan érzi annak hiá­nyát. Teljes tisztelettel: aláírás.

Next

/
Thumbnails
Contents