Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-08 / 37. szám
6. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937. május 8, Három gépmadár A három gépmadár olyan alacsonyan szállt a házak fölött, hogy pontosan le lehetett olvasni a számukat. Erre azonban mégsem volt idő, mert a gépmadarak másodpercenként szórták a városra pusztító bombáikat, Égett a nyolcszázesztendős templom, lángok csaptak fel a gót tanácsház tornyából. Az uecákon, mintha földrengés lett volna. Egymás felé borullak a házak, összehajoltak s halálos jajban omlottak össze. Asszonyok, gyermekek, rendőrök s véletlenül a városba tévedt katonák szaladgállak az égő házak között, mentették a csupasz életet. Szaladtak ki a mezőre is a gépek oda is utánuk szaladtak. Egy-cgy menekülő csoportot körülhajszolt a gép, aztán ledobolt egy bombát s tovább zúgott a másik menekülő csoporthoz. Egész város halt meg így s a haldoklók, akik még éltek, a testük még ép volt, a vér még szaladt az ereikben s a szív még kalapált a mellük üregében, bemenekült egy régi kis templomba. Ez volt már az egyetlen templom, a többi már égett. Ezt az egyet nem találták még el a boin(bák s ebben az egyben a haldoklók imájával egyesültek, akik még éltek ebben a városban. Együtt volt minden párt, előbujtak a jobboldaliak s a baloldaliak, akik titkolóztak s akik nyíltan hangoztatták. A városnak egész haldokló népe betért egyetlen kis templomba, a klerikálisok, a nemzetiek, az anarchisták s az Istentagadók, meg az Istenfélők. A pap feloldozta, megáldotta a halálba indulókat. A kommunistákat, az anarkistákat, a szindikalistákal, a nemzetieket, a fasisztákat, akik megváltották s akik titkolták... Nem voltak már emberek s nem volt már pártjuk. Már csak haldoklók voltak s az Isten irgalmassága után epedtek. Aztán jött a gép és ledobta a bomlbát ide is. Az utolsó templom falai is összeomlottak, a romok közül lángnyelvek csaplak ki és vége lett mindennek. A gép tovább zúgott s az emberek egymás mellé feküdtek, szép, békés, örök csendben. Németországtól Párkányig a gyorsvonat tengelyén Egy német fiú kalandos utazása Nem mindennapi kalandos utazásra szánta el magát Marcsinak Ede 18 éves legényke, aki a németországi Reklinhausenben született. Az ifjú, most a párkányi rendőrség őrizetében van, elmondotta, hogy munka és kereset nélkül ténfergetl otthon, ami mód felett elkeserítette és elhatározta, hogy elhagyja szülőföldjét. Pénze nem volt és ez a pénztelenség egy kétségbeesett terv megvalósítására ösztökélte. Az éppen induló gyorsvonat tengelyére kapaszkodott föl és így, a kocsi alatt utazta be fél Németországot, Svájcot, Ausztriát, Csehszlovákiát, míg végül Szobon rajtacsípték a potyautazáson. A fiatal ember egyelőre őrizetben marad. Megindították a nyomozást és annak befejezése után döntenek sorsa felett. Véget ért a párkányi gyári sztrájk A »Komáromi Lapok« is megírla, hogy hat héttel ezelőtt a párkányi Franki-féle csiriz, keményítő és vegyi gyárban a munkások követelésekkel léptek elő, amely követeléseket a gyár túlzottaknak tartott és nem teljesítette. Erre a munkások beszüntették a munkát. A gyár vezetősége idegenből hozatott munkásokkal igyekezett a bajon segíteni és az üzemet föntartani. A hatóságok közben jártak a két fél közölt és mindent elkövettek, hogy a sztrájkol megszüntessék. Eleinte semmit sem eredményezett a közbenjárás. A sztrájkra uszitók befolyása nagyobb volt a munkásságra. Végre mégis a hatósági közbenjárás győzött és a munkások tömegesen állnak a munkába és a gyár üzeme teljes mértékben megindult. Tavasz/ divat Május derekán járunk, s így valóban aktuális volna egy kis divatcsevegés. Sajnos azonban, — s ezt sietve előre kell bocsájtanom, — nem érzem magam arra hivatottnak. Keveset tudnék róla mondani, mert a divatprobléma soha sem izgatott túlságosan. Elvégzik azt helyettem a divattudósítók. A komáromi üzletek kirakatai tele vannak szebbnél-szebb tavaszi holmikkal, s az előzékeny kereskedők mindig készséggel adnak jölvilágosítást a szakmájukhoz tartozó divatkérdésben. Ha tehát mégis ezt a címet adtam kis írásomnak, úgy érzem, az úgy házzáillik mondanivalómhoz, mint a hátracsapott kis tamszi kalap az üde, fiatal leányarchoz. Anyósjelöltek ne viseljék. Túl sokat árul el abból, amit titkolni szeretnénk. Nagy kár, hogy az a divat, amiről én beszélni akarok, még csak szórványos jelenség, s így szinte korai is divatról beszélni. De hiszen az elmúlt télen kalapjainkon keresztebe tűzött toliszigonyok sem lepték el egyszerre a korzót. Eleinte csak a bátrabbak viselték. Csak mikor látták, hogy bár soknak »szemet szúrt«, nagyobb közlekedési baleset még sem lett belőle, akkor kezdett általános lenni. Mert ugye kérem, ha a Kissnének ilyen van, a Nagy né sem maradhat mögötte? Sőt, ha lehet, az ö tolla még egy-két centivel hosszabb legyen. Most, hogy már a multté, megállapíthatjuk, hogy egy cseppet sem volt szép. Mégis elterjedt. Miért ne utánozhatnánk azt is, ami szép? Tehát, hogy a tárgyra térjeek, szerény véleményem szerint, — nagy áldás volna ebben a neki keseredett világban, ha az a bizonyos szórványos jelenség divattá válnék. Meg vagyok róla győződve, hogy nem csak szép bakfisoknak, de totyogó öreg apókáknak is jól állna. Minden ember igyekszik a társaságban kedves és előzékeny lenni, s ez rendjén is van így! De nagyon sokszor ezek a »csupa derű« emberek, amint átlépik otthonuk küszöbét, egyszerre, mintha jéggé dermedtek volna! Így tavasszal, mikor a természetben minden újra éled, s tagadhatatlanul az emberi szív is jobban reagál minden külső behatásra, mi lenne^ ha a szívünkből erősebben felbuzogó szeretet forrásból több jutna a családnak? A hódító mosolyból kapna a feleség, a szerető símogatásból a gyermekek. Ha a feleségben nem csak szabadságuk kerékkötőjét látnák, hanem minden örömük, minden bajuk hűséges osztályosát? Mi lenne, ha a feleség munkából hazatérő férjét nyájas mosollyal fogadná, s vidám kedélyével, szerető gondoskodásával napsugarassá tenné a családi otthont? Ha a férjben nem csak a kenyérkeresőt látná, hanem lelkének felét, az egyetlent, akit szerelemmel szeretni kell és szabad? Mi lenne, ha a szívünkben lobogó szeretet lángjával elsősorban a családi otthont melegítenénk. Vörösmarty Mihály »Merengőhöz« című költeményében gyönyörűen énekli meg e gondolatot.-. y>Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába, Egész világ nem a mi birtokunk, Amennyit a szív f elfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk.« A barátság kristály patakjából oly sokan felüdülhetnek, de szigorúan őrködni kell, hogy a tiszta forrást föl ne zavarjuk, — az iszapban undorító férgek tanyáznak. Mi lenne, ha egyszer divatba jönne a jó szándék, ha embertársainknak nemcsak a hibáit kutatnánk, de meglátnánk erényeit is. Ha kezet nyújtanánk ellenségeinknek, s megvigasztalnánk a szenvedőt? Mi lenne? Legeslegelöször mi magunk lennénk boldogabbak. Igg tauaszszal, a természet megújhodásakor mennyire időszerű lenne, ha a szívünk kis kertjéből is irgalmatlanul kitépnénk a tavalyi giz-gazt, s tele ültetnénk a szeretet tűzpiros virágaival! Jedlicska Istvánná. Meghívó A Jókai közművelődési és múzeum egyesület 1937. évi május hó 9-én délelőtt 11 órakor az egyesület kulturházának képtártermében tartja évi közgyűléséi, melyre az egyesület tagjait és az érdeklődőket liszíelettel meghívja az Elnökség. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Főtitkár jelentése az egyesület 1936. évi működéséről. 3. Az elnöki tanács kiegészítése. 4. Az 1936. évi zárószámadás tárgyalása. 5. Az 1937. évi költségvetés tárgyalása. 6. Esetleges indítványok. — Szépítik a Széna-teret. Komárom város közönségét bizonnyal megelégedéssel tölti el, hogy a város néhány uccáját, terét szépíteni látja. Komáromra ráfér a szépítés, ráfér a gondozás: lévén a legelhanyagoltabb városok egyike. A Széna-tér évek óta panaszaink középpontja volt. A téren kőhalmazok állottak, sár volt s az egész vidéknek sivár volt a képe.! Újabban örvendetes változás esett rajta. Fával ültették be a jobb sorsra érdemes teret, majd legújabban virágoskertet készítenek a terepen. Fürge munkáskezek ássák, gereblyézik a teret, szépítik s ízlésessé teszik. Ennek a változásnak tiszta szívből örvendeni lehet. Remélhetőleg az egyes komáromi lakások gazdái is megértik a jelszót: Virágos Komárom — virágot az ablakba! Hadd legyen virágos, szép ez az elhanyagolt város. Azt szeretnénk még leérni, hogy a Klapka-lér hepehupáit is igazíttassa meg a város külső formájára, csínjára ügyelő vezetőség. Valahányszor a Karácsonyfát felállítják a Klapkatéren, felszedik a köveket s később ott marad a gödör. Az a gödör még ma is ott van, rosszul födve. Nagyon örülnénk, ha ezt is rendbehozná egy kövezőmester. Kicsiny szépségek adják a szép összképet... Közgazdaság „HITEL" címmel Prágában jelenik meg Ternyei László gazdaságpolitikai hetilapja A kassai rendőrség, mint ismeretes, nem vette tudomásul Ternyei László gazdaságpolitikai lapjának, a Magyar Hitelnek bejelentését. A rendőrség a bejelentés tudomásulvételének megtagadását azzal okolta meg, hogy a lap az egyesült magyar pártok hat hóra betiltott Nép című lapjának pótlapja lehetne. A feltételezés alapja abban van, hogy a Kassán bejelentett lapot ugyanaz a nyomda állította volna elő, amely a Népet nyomta. Ternyei László a nehézségekre való tekintettel most Hitel címmel Prágában kért lapindítási engedélyt, amelyet a prágai rendőrség akadálytalanul meg is adott. A Hitel, Csehszlovákia első gazdaságpolitikai hetilapja, május 12-étől kezdve minden hét szerdáján Prága egyik legjobb nyomdájában, a Prager Tagblatlot előállító Mercy-cégnél jelenik majd meg. Mutatványszámot a kiadóhivatal szívesen küld az érdeklődőknek. A Hitel címe: Prága VII., Tusarova 25. Telefon 704—44. Kiváncsi a komáromi múzeumra? Minden vasárnap délelőtt i/210— y21 között csekély belépődíjért megtekintheti a Jókai Egyesület múzeumának gyűjteményeit A fagyos szentek még nincsenek itt és csak egy hét múlva köszöntenek ránk, mégis áldozó csütörtökön didergett mindenki. Hiszen már a vasárnapi jó idő, a meleg napsugár a májushoz, a tavaszhoz kezdett bennünket hozzászoktatni. Már kezdtük számlálgatni, ha ilyen meleg idő lesz, két hét alatt már fürödhetünk künn a szabadban. Elővettük a lüszter kabátot és mellényt, hiszen már igazán — nemcsak a naptár szerint — itt van a tavasz, a gyöngyvirágos, orgonaillalos, fejes salátás és hónapos retkes tavasz. Elő a szalmakalapokkal; vagy egészen el a kalapokkal!... Ki hord meleg időben kalapot? Kirándulási terveket kezdtünk szőni,nemcsak az evezős és molorcsónakosok, hanem azok is, akiknek nem adotl a jó Isten ilyen járművet. A téli kabátokat, sőt a felöltőket is kezdték már benaftalinozni, beglobolozni és jól becsomagolni. A gondos háziaszszonyok a savanyított uborkás üveget kitették a konyhába, hogy uborkafőzeléket, vagy mártást csináljanak. Már lehel tömegesen pusztítani az ellett uborkát, hiszen maholnap itt az új, a friss. Az üzletekben úszó- és fürdődresszeket kereslek, hiszen nemsokára fürdeni lehet. A vendéglők és kávéházak elé kirakták az asztalokat és a leánderokat, mert hiszen itt a tavasz és hamarosan a nyár is. A cukrászdák erősen készítik a fagylaltot és a parfékat. A fűszeresek és a cukorkaárusok előszedték a jeges pasztillákat és a jégbonbonokat. A szódagyárak nagyobb mennyiségben gyártották a szódát, a krachedlit és a szörpöket. A jéggyár is fokozottabb mértékben gyártotta a műjeget. Néhol már kidobták a kályhát és a fa- és széntartókat. ...És mi történt áldozócsütörtökön? A házmester reggel azzal fogad, hogy garabonciás idő van 111a! A szél sivított, mint az orkán. A fölkavart porfelhő a Szahara sivatagot juttatta eszembe. Az emberek fáztak és én is visszasompolyogtam a lakásomba és a lüszter kabátomat, mellényemet kicseréltem jó téli ruhával. Uram Isten, mikor lesz már állandó meleg, mikor jön meg már igazán a tavasz, a meleg, erőt adó napsugárral? —ayjó— — Áthelyezett kápolna és lurulemlék. Az érsekujvári új járási palota építésével új parkot is létesítenek. A park létesítésénél szükségessé vált, hogy a kis Szent Anna kápolnát is elhelyezzék és pedig arra a területre,1, amelyet a város adományozott a rém. kát. egyháznak új templom építésre. Az 1848—49. magyar szabadságharc hőseinek emlékére emelt Turul emléket is álhelyezték onnan egy újonnan létesített városi parkba. Az emléket közben restaurálták és kijavították. Mesto K0MÁRN0 város ad 4765/1937. szám. Pályázati hirdetmény. Komárno város a 4765/1937 számú kormánybiztosi határozat alapján nyilvános pályázatot ír ki a városi közkórház főépületében végzendő szobafestő és mázoló munkára. Ajánlati ívek a városi műszaki ügyosztályban szerezhetők be a hivatalos órák alatt. Az eredeti ajánlati íven megtett ajánlatok zárt és lepecsételt borítékban, »Ajánlat a városi közkórház főépületében végzendő szobafestő és mázoló munkára« felirattal ellátva legkésőbb 1937. évi május hó 13-án 10 óráig adandók be a kormánybiztosi hivatalban. A pálj’ázaton csak az ezen munkákra jogosított váltakozók vehetnek részt. Elkésve érkezett vagy hiányos ajánlatok figyelembe nem vehetők. Komárno, 1937 május 5. Kudelka Nagy vezető jegyző 595 kormánybiztos
