Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-05 / 36. szám
1937. május 5. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. A komáromi országúton megy egy tengerészkapitány, aki héímázsás kocsit tói maga előtt fogadásból s huszonötezer kilométert kell megtennie 20.000 svájci frankért Érdekes vendége volt a (napokban a pozsonyi, majd a komárom—bécsi országúinak, — ha ugyan a vándort »vendég«-pék lehet nevezni. De ez a vándor bátran nevezhető vendégnek, mert visszatér s mint ismerőst, lehet üdvözölni végül... Theünis belga tengerészkapitány az illető, egyébként jómódú ember, aki az utóbbi évek egyik legkalandosabb vándora s aki fogadásból 25.000 kilóméiért tesz meg gyalog Európában úgy, hogy egy 750 kiló súlyú kocsit kell maga előtt tolnia. A különös menethez egy autó is csatlakozik, amelyet a kapitány felesége vezet lassú lépésben. Theunis kapitány 20.000 svájci frankban fogadott egy dúsgazdag belga földbirtokossal, báró Weissel, bogy öt év alatt 25.000 kilométert tesz meg gyalog. Az út nagy részét már meglelte s alig 1600 kilométere, van niég hátra, hogy beérkezzen a célba, Athénbe. A belga kapitány felesége egészen jól beszél magyarul is, diáklány korában egy évet töllött Rákospalotán. A kapitány gyors iramban folytatja útját, mert júliusra meg kell érkeznie a célhoz, hogy el ne veszítse a fogadást. Ha sikerül a kitűzött határidőre Óriási sikerrel folyik az április 30-án megnyílt Budapesti Nemzetközi Vásár. Akik eddig látták, mind egyek abban a véleményben, hogy nagyságban, szépségben, újszerűségben, messze felülmúlja mind az eddigieket és megtekintése olyan páratlan élmény, amilyenhez csak nagyon ritkán juthat az ember. Pedig sokan nézték meg már eddig: százezren l Amíg máskor a vásár három első napján rekordnak számított a százezres szám, addig ez a mostani vásár máris elérte a háromszázezres látogató-számot. Vidéki és külföldi látogatót — tavaly például 70 ezret kapott a vásár összesen: most már a három első napon elérte ez a szám az 50.000-cl. És ez az óriási tömeg a legjobb hírverője a vásárnak. Viszi a vásár grandiózus és különleges látványosságának a hírét a világ minden részébe és levélben, táviratban, rádióüzenetekben rajongva ír és beszél a látottakról. Persze, hogy újabb és újabb tömegek kerekednek fel megnézni, hogy mi az a csoda, amelyről ilyen páratlan elragadtatással ír és beszél mindenki, aki csak látta. Hétfőn az osztrák szövetségi elnök látogatásának alkalmából fényes parádékat rendeztek főváros-szerlc, de ez sem csökkentett a vásár látogatottságán. Magát a vendég államfőt is szerfelett érdekli ez a kiállítás, amelynek vezetőségével hivatalosan közölték, hogy Miklas elnök kíséretével szerdán a déli Órákban látogat ki a vásárvárosba, megnézni a káprázatos szépségű kiállítást, amelyen tudvalévőén Ausztria külön pavillonnal vesz részt. Egyébkén! május 2-án, a vásár első vasárnapján, amikor százezernél jóval több ember hullámzott a vásár területén, pompás teherpróbát állott ki ez az intézmény. Bebizonyosodott, hogy helyes volt ilyen hatalmas tereket, ilyen széles uccákat és ilyen monumentális nagy csarnokokat építeni, jó volt nem takarékoskodni a hellyel sem a kül-, sem a beépített területeken. Sehol sem volt torlódás, mindenki kényelmesen mozoghatott és tolongásnak még csak nyoma sem volt. A vásár idejére eső másik két ünnepnapra: áldozócsütörtökre és a következő vasárnapra most már nyugodtabban várja a rendezőség a tömegeket, hiszen tudja már, hogy bármennyire jöjjenek is, mindenki zavartalanul élvezelérnie célját, akkor kocsiját Athén kikötőjében behajózzák s a párizsi világkiállításon fogják bemutatni azokkal a bizonyítékokkal együtt, amelyek bizonyítják, hogy a tengerészkapitány valóban megtette feleségével a 25.000 kilométeres utat. A kisérőautó week-tendkunyhóra emlékeztet, de minden kényelemmel be van rendezve. Az ötödik emlékkönyvet most nyitotta meg a kapitány: magyar területre Pozsonyból lépett át. Járt Brüsszelben, Amszterdamban, Koppenhágában, Oslóban, Hamburgiján, Berlinben, Frankfurtban, Luxemburgban, Párizsban, Bernben, Locarnoban, Milánóban, Bécsben, Rómában s Pozsonyban, Budapesten s Belgrádban. Mindenütt szives fogadtatásra talált. A kapitány úgy reméli, hogyha megerőlteti egy kicsit magát, júliusra eléri Athént, sík terepen napi 30 kilométert is meg tud tenni, minden nagyobb fáradság nélkül. 1932-ben indult el s a nehéz vándorjlás nem viselte meg a szervezetét. Jó kondícióban van, de most már anynyira siet, hogy nincsen ideje sehol sem körülnézni: az athéni országúton szeretne lenni minél hamarább... Nemcsak a pénzért fogadott, hanem inkább a sportteljesítmény miatt. heti ki a vásár minden gyönyörűségét. A vonatok állandóan zsúfolva érkeznek, nem csökken a forgalom csöppet sem, ami természetes, is, hiszen a minden utazási irodában kapható vásárigazolvány kedvezményeivel május 10-én, hétfőn délig lehet Budapestre érkezni. Komáromban vásárigazolvány kapható Hermann újságárudábán. A nyugdíj A napokban két ember is érkezeit mifelénk, a régi, nehéz fogságból. Az ngyik húsz, a másik huszonegy esztendei távoliét után. Az első valódi orosz útlevéllel érkezett, a sorrendben második érkező valahonnan Japánból került elő, olt dolgozott már hosszú éveken keresztül, aztán elfogta őt a honvágy. Erről a japán földről megtörtről lészen szó. Megvárta a felesége tisztességesen: fiatal házasok voltak, mikor a komáromi tizenkettesekhez hívta be hadiszolgálatra Ferenc Jóska s azóta huszonegy esztendő eltelt, az asszony nem ment másodszor férjhez. Ám, a Japánországból megjött férfi nem tagadta, hogy volt neki felesége időközben kettő is. Igaz, hogy balkézformán csakis... Szakaszvezető volt ez a japáni ember, józaneszű, barátságos arcú magyar. Félholdas zsellér. Ma is félhold kert, egy tehén s egy anyós a család vagyona. Szegény parasztok a Duna mentén. Amikor a családot felkeresem, az ember éppen nincsen otthon, munka után jár-kél. Mert szép a hazaérkezés, örömmel telik el az ember szíve, a pénzt azonban nem adják ingyen, még a mesélőnek sem. Az asszonnyal találkozom, éppen a városba készül, spenóttal s más zöldségekkel. Végigballagunk a falun. — No, néni, — mondom — örül-e, hogy itthon van az ura? Boldog mosolyt várok, az öröm rej„Anyák napja“ Az egész városra kiterjedő nagyszabású ünnepség — Közel 4000 iskolás gyermek felvonulása — Jelmezes és tréfás csoportok, népviseletek, allegórikus kocsik a menetben — Nagyszabású program az SK-Szokol pályán A Járási Fiatalsággondozó a helybeli iskolák szülői szövetsége közreműködésével nagyszabású népünnepély keretében rendezi meg folyó hó 9-én az »Anyák napját«. Vasárnap délelőtt 11 órakor a 12. gyalogezred zenekara hangversenyez az Angliában. A hangverseny alatt az anyai szeretetőt szimbolizáló piros sziveket fognak árulni. Az ünnepség legimpozánsabb megnyilvánulása lesz ia közel négyezer iskolás gyermeknek hatos sorbán való felvonulása. A menet a Városmajortól indul és a Masaryk ucóán, Klapka-téren keresztül vonul a Szóitól pályára. A menetet kerékpárosok nyitják meg, majd az egyes iskolák következnek a közéjük iktatott nemzeti ruhás viseletekbe öltöztetett gyermekek, tréfás csoportok és a jelvényhordozók. A menetben részt vesz az Önkéntes Tűzöl tótestület zenekara és a főgimnázium cigányzenekara. A menetet több szépen feldíszített allegórikus kocsi zárja be. A menet pontosan 2 órakor indul el a Városmajortól. Utána kezdetét veszi a program, melyben az összes komáromi iskolák részt vesznek. Az ünnepi beszédet Janik József tanító és dr. Veszdovszky János, a községi elemi iskola szülői szövetségének elnöke mondja. Az ünnepséggel kapcsolatban nagyszabású tekeverseny is lesz, mely már 6-án délután 2 órakor kezdődik és pénteken szombaton is tart. A rendezőség értékes díjakkal jutalmazza a legfőbb pontot elérőket. Gondoskodás történt természetesen ételről és italról is. A talpalávalót pedig a gimnázium cigányzenekara és a katonazenekarból alakult dzsesz zenekar fogja húzni. Remélhetőleg az időjárás is kedvezni fog és május 9-én előreláthatólag minden tekintetben jól sikerült népmulatság zajlik le Komáromban. tett jelét. Mégis csak az embere volt, szerelte egykor s várta is nehezen. Mosoly helyett azonban elkomorodik: — Hát nézze, — válaszolja kelletlenül, — olyan régen volt ez, elfelejtettem. Huszonegy év alatt sokminden történt ám ... — Talán féltékeny arra a japán asszonyra? Csodálkozva húzza félre a száját: — É-én? Mér? Az ő dolga, férfi... — Vagy maga szeret mást? — Régen vót... Elakad a társalgás, porozunk az úton. Egykedvűen halad mellettem s csak arra ügyel, hogy kosarából ki ne hulljon a spenót. Aztán magától szólal meg: — Nézze... Ketten eléldegéltünk eddig az édesanyámmal. Itt-ott akadt munka is, az ember eldolgozhatik. Az én szülém már beteg, sokszor magamnak sem volt munkám. De a nyugdíj, az biztos volt... Nyolcvan korona nyugdíjat kapok, merthogy az uramat holttányilvánították huszonkettőbe. Ez a nyugdíj megvolt, ezt biztosan küldték, erre lehetett számítani ... Megállt a beszédben. Talán sajnálta, hogy ennyit is mondott, de most már nem hagytam: — Hát ezért? — Hát ezért... Hogy ő most megjött, nincs nyugdíj. Munka is alig akad, nyugdíj sem lesz, a mi életünk most már bizonytalanra fordult. El is küldtem Komáromba, keressen kenyérrevalót, hát el is ment valami Páratlan sikerrel folyik a Budapesti Nemzetközi Vásár Meghívó A Jókai közművelődési és múzeum egyesület 1937. évi május hó 9-én délelőtt 11 órakor az egyesület kulfurházának képtártermében tartja évi közgyűlését, melyre az egyesület tagjait és az érdeklődőket tisztelettel meghívja az Elnökség. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Főtitkár jelentése az egyesület 1936. évi működéséről. 3. Az elnöki tanács kiegészítése. 4. Az 1936. évi zárószámadás tárgyalása. 5. Az 1937. évi költségvetés tárgyalása. 6. Esetleges indítványok. építkezéshez. De olt is aligha keresltet sokat... Erős ráncok húzódtak végig ennek az asszonynak arcán. Kemény vonások merevedtek meg rajta. Ez nem bánta volna, ha az embere soha haza nem jön, nem irigykedett a koreai asszonyra sem, idegen előtte a régi szerelmes, akihez hajdani emlék, pap, anyakönyvvezető fűzi, semmi más... Most már lehet igazában is holt ember, az állam nyugdíjat nem utal ki többé. Azérthát csak ballagott mellettem, közönyösen, súlyos gondokkal s nem is szólt többet semmit. Alsó ajkát behúzta, szürke szemei a kosárra meredtek. Valamit még dünnyögött magában s nagyon, nagyon mérges volt. Az Ing Gyilkosság történt valahol a Csallóközijén, kocsmai verekedés. A nagy viaskodás hevében tehát az pgyik legény leszúrta a másikat, Nem nagy ritkaság ez: sűrűvérű legények laknak errefelé. Véletlenül jelentkezett a halál, — a vizsgálat ki is derítette, hogy nem az áldozatnak szánták a végzetes szúrást. Hanem visszahívni már az életbe nem lehetett. A csendőrség kivonult, rendet csinált, elfogta a bűnöst, s a hatósági orvos, az ügyész, hivatalosan szólva »kiszálltak a boncolás megcjlése végett«. Ott boncolnak, jegyzőkönyvezgetnek. Nagyon meleg van. A család sírdogál az udvar sarkában, az ég is szomorú. Ahogy ott bánkódnak, siránkoznak, a halott legény nagynénje egyszerre megindul s a hivatalos urakhoz közelít. Sugdosni kezd valamit. Először elküldik, aztán csendes erőszakkal el is tolják a helyszínéről^ de Mári nénit eltávolítani nem lehet. Mit sugdos hát ez az asszony? Odamegy az ügyvéd s megkérdi, mit akar: — Az inget akarom. — Milyen inget? — A Józsi ingit, aki rajta vót. Egy kicsit Véres hát, de nem baj, mert mi kimossuk s befödjük a szúrás helyit. Bevarrja ezt az ember s jó lesz hordani a nyáron. Kár volna az ingér, odadjuk Andrisnak. S aggódva várta a véres inget. A díjjegyzék A vidéki újságokat is szerencséltetik a poéták. Mégpedig gyakorta. Majd minden faluban akad egy tudálékos ember, aki versírással s egyéb szellemiekkel foglalkozik. S ha már nagyon viszket benne a közlési vágy: szelleme nem maradhat zárva a falu határai között, hanem eget kér s nyilvánosság után eped. Régebben ilyenkor remegve kopogtattak s a tisztelettől meghatva, reszkető kezekkel, furcsa fogalmazással, véget nem érő gondolatcikornyákkal tarkítva mellékelték a kis verseket, vagy a hosszú époszokat, amelyeket éppen közöltetni akartak. S ha néhanéha egy-egy sikerültebb zöngeményt — nem bírván tovább a heves ostromot, — leközölt a megrémült szerkesztő; a fél falu odavolt a boldogságtól. S újabb veszély fenyegette a a szerkesztőségeket... Változtak az idők s mi is változtunk az időben. Most is érkeznek e különös és hosszú elmeművek. Paksaméták ér-
