Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-05 / 36. szám
Öivennyolcadik évfolyam 36. szám Szerda, 1937 május 5 KOMAROMI LAPOK Alapította: néhai TUBA JÁNOS. ------- POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP ------- Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 Ke, félévre 40 Ké. negyedévre 20 K6. Külföldön 120 Ke. - Egyesszám ára 1 Kö. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÜP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Kiürítik a szorongatott Bilbaói A nemzeti csapatok gyorsan nyomulnak előre Bilbao felé Újabb jelszó Komárom, május 4. Aki csak hébe-hóba szemléli is a belpolitikai eseményeket, észrevette már, hogy a csehszlovák kommunista párt egy idő óta taktikát változtatott, amennyiben felhagyott azzal az agresszivitással, amellyel még évekkel előbb viseltetett a csehszlovákiai államkormányzat iránt. A csehszlovák kormányok iránti legszélsőségesebb bizalmatlanság jelentékenyen enyhült s ha nyíltan még nem is követi a koalíciós kormányt, egyes kérdésekben már szavazatával demonstrált a kormány mellett. A letagadhatatlan Pálfordulás akkor következett be, amikor Csehszlovákia Franciaország tanácsára szövetségre lépett Szovjetoroszországgal, ami a kommunisták szemében olyan korszakos jelentőségű politikai cselekedet volt, amely egy csapásra megváltoztatta eddigi magatartásukat és revízióra indította a pártot eddigi ellenzéki álláspontja tekintetében. A szovjettel való szövetség egészen új orientációt nyitott a kommunista párt számára és a kapott moszkvai parancs értelmében mérsékeltebb politikát folytat a kormány ténykedése ellen. Megváltozott magatartása anyinyira feltűnő, hogy a cseh politikusok között is többen akadtak olyanok, akik a kommunisták kormányképességéről beszéltek, amit eléggé Igazol a cseh néppárt vezetőinek nyilatkozata, akik készségesen ajánlották föl az együttműködést a megszelídült párttal. Egyelőre még nincsenek benn a csehszlovák kormányban s távol tartják magukat attól, hogy tárcái vállaljanak, azonban taktikájuk megváltoztatásával bizonyos lehiggadás, mérséklet és önmegtartóztatás nyilvánul meg politikájukban, ami alkalmas lehet arra, hogy félrevezesse a könynyenhívőket. Lám a május elsejei munka ünnepén is már a megváltoztatott taktika jutott kifejezésre azokon a népgyűléseken, felvonulásokon, amelyeket az országban rendeztek, a jelszavak megváltoztak, új jelszavak zúgtak a tömegek ajkán, amelyek ugyan még a harmadik interaacionáléra esküsznek, de már a végenélküli osztályharera való izgatás helyébe a legújabb jelszó: a népfront került. Ez az új jelszó elnyomta harsogásával az évek óta elkeseredett erővel feltörő: munkát és kenyeret! követető jelszót és minden gondolatuk arra a törekvésre irányul, hogy a népfront minél előbb megalakuljon, jón. Ennek a jelszónak kétségkívül a francia népfront adott propagaíív erőt. Btumnak és társainak ezzel a jelszóval sikerült többséget szereznie, sőt kormányt alakítania és kormányoznia is, ami új reményt támaszt a kommunistákban a végső cél elérésére: a világ meghódítására. Az általános forradalmasítás álma, úgy lát— május 4. A baszkok fővárosának sorsa meg van pecsételve. Bilbao felé nagy gyorsasággal nyomulnak előre a nemzeti csapatok és ez a körülmény arra indítottá a baszk kormányt, hogy a fővárost a legrövidebb idő alatt kiürítse, úgy, hogy az asszonyok és gyermekek még idejében elmenekülhessenek a városból. Csakis a férfiaknak szabad a városban maradniok, akik részt kell, hogy vegyenek Bilbao védelmezésében. Mintegy százezer ember akarja elhagyni a várost és a kiürítésben résztvesz Anglia és Franciaország is, melyek hajóikat küldik a kiürítés céljára. A francia és angol kormány két-két hajót küld Bilbaóba, Bordeuxban több kereskedelmi hajó áll uírakészen, hogy szintén részivegyen a kiürítés munkájúban. A két hatalomnak a kiürítés munkájában való közreműködése ellen Franco tábornok erélyesen tiltakozott, fazonban a francia és angol kormány A szenátus most foglalkozott a vasúti törvényjavaslattal. A vitában felszólalt Füssy Kálmán szenátor is, aki az egyesült párt álláspontját fejtette ki alaposan megindokolt beszédében. Felszólalása végén megemlékezett a magyar vasutas nyugdíjasok ügyéről és többek között a következőket mondotta: — Nem hagyhatom szó nélkül azoknak a becsületes, munkában elaggott nyugdíjas vasutasoknak az ügyét, akik egész életüket Szlovenszkón vagy Kárpátalján töltötték s akik 1938 őszéig abban a boldog hitben éltek, hogy csekély nyugdíjukkal eltengethetik még hátralevő napjaikat. De jött a vasutügyi minisztérium kegyetlen intézkedése: egy éven belül beszerzendő az állampolgársági tanúsítvány. A költségszik, nehezen valósul meg, más formát, más módot kell találni, hogy sikert érhessenek el. Erre szolgál a népfront, amely azoknak a tömegeknek tömörüléséből keletkezik, amelyek eddig a legszélsőségesebb eszközökkel iparkodtak elveik megvalósítására. A népfront kialakulásánál természetesen elsősorban a munkásokra számítanak, akik legközelebb állanak a proletariátushoz s akik, sajnos, hiszékenységükkel még mindig könnyen kaphatók a jelszavas politikára, különösen akkor, ha az hangzatos ígéretekkel festi rózsásra előttük a kétes jövőt. Csakhogy a népfront kialakulása nem megy olyan egyszerűen. A másik munkáspárt, a szociáldemokrata párt bem igen siet a népfrontba, sőt nyila tiltakozás dacára is úgy döntött, hogy folytatják az asszonyok és gyermekek, valamint az aggok elszállítását Bilbaoból. A két kormány álláspontja ugyanis az, hogy a menekülők elszállítása semmi körülmények között sem tekinthető a spanyol ügyekbe való beavatkozásnak s Anglia és Franciaország csak nz emberiség szavát követik' amikor lehetővé teszik a polgári lakosság számára, hogy elhagyja a hadszíntérré vált várost. Az első menekültszállítmány hétfőn este érkezett az Aisrn francia őrhajó fedélzetén St. Jean de Luz kikötőjébe. Kedden 5000 embert szállítottak el Bilhaoból, közben elszállították az angol és francia konzulátus szomélyzstét is. A nemzeti csapatok főhadiszállásának közlése szerint az egyik felkelő hadoszlop elérte a Bilbaotól 11 kilométerre északkeletre fekvő Munguia helységet. Egy másik hadoszlop elfoglalta Echdno községet, mely 19 kilométerre van Bilbaotól keletre. Bilbao helyzete mind kritikusabb lesz. vetés tárgyalásakor a vasutügyi miniszter úr kezét mosta, hogy hát »minden rendezett államban így van a dolog, de lessék csak kérelmezni az állampolgárságot és akkor nem lesz baj a nyugdíjkiutalással.« És mentek az állampolgársági kérelmek és szokatlanul gyorsan nyertek elintézést is, pedig közben megjárták a belügyminisztériumból a vasutügyi minisztériumot is és itt természetesen elutasító véleményezést kaptak. A belügyminiszter úr a költségveti bizottságban a vállát vonogatta, hogy hát »az állampolgárságot kérelmező személy megbízhatóságát alaposan kell vizsgálni...« Vagyis minden oldalon csak csűrös-csavarás és csak egyenes, tán is állást foglal az ellen, hogy a kommunistákkal egy pártot alkossanak. A szociáldemokraták már elérték céljukat, kormányképesek lettek, képviselőik ott sütkéreznek a hatalom árnyékában, nincs szükségük arra, hogy a népfrontot támogassák. Azután még igen élénken emlékeznek azokra az időkre, amikor a legelkeseredettebb harcot indították a kommunisták ellenük. Egyelőre tehál csak jelszó marad a népfront, megvalósulása sok mindentől függ, többek között a nemzetközi világpolitikától is, amely pedig nem nagyon kedvez az új tömörülésnek. A népfront tetszetős hangzású jelszó lesz egy jó ideig még, (amíg el nem kopik s amíg ki nem talál valami szellemes francia egy újabb jelszavat. őszinte szó nincs, hogy az igazi cél az, hogy ezeknek a magyarajkú hetven, nyolcvanéves aggoknak utolsó napjait el kell keseríteni az éhbérszámba menő úgynevezett magyar nyugdíj megvonásával, vagy pedig siettetni kell a halálukat — kiéheztetéssel, az élet tengetéséhez alig elég nyugdíj beszüntetésével. És ezt nevezik nálunk szociális politikának. És ez történik abban az államban, melynek kormánysajtója nem győz elég becsmérlő szót találni más, szomszédállamok szociális viszonyainak gyalázására. Kérdem a belügyi és vasutügyi minisztert, hová menjenek azok ázérsekujvári nyugdíjas vasutasok, akik 18—20 éves koruk óta a mai Szlovenszkó és a mai Kárpátalja területén laktak, dolgoztak, működtek, itt őszültek meg a vasút szolgálatábdn, csak éppen az a szerencsétlenségük, hogy hetven-nyolcvan éves korukig senki sem kérte tőlük sem az illetőségi bizonylat, sem az álállampolgársági levél felmutatását. Hát nevezhető szociális politikának az ilyen eljárás? Provokálóknak, radikálisoknak s az alkotmánynyal össze nem egyeztetheleknek tarifa a cseh safié a német kisebbségi favasiatokat A szudétanémet párt tudvalévőén hat kisebbségügyi törvényjavaslatot terjesztett a kormány elé, amely cselekedetével ugyancsak éles visszhangot támasztott a csehszlovák sajtóban. A cseh lapok pártállásuk szerint Ítélik meg a javaslatokat, de végeredményben valamennyi nagy ellenszenvvel fogadja azokat. így a cseh nemzeti sajtó egyszerűen provokációt lát bennük. A cseh nacionalista jobboldal kijelenti, hogy szót sem veszteget rájuk, mert az alkotmánylevél keretein kívül mozognak. A nacionalista Národni Listy ezt mondja: A csehszlovák államnemzet annyi akaratot mutatott a nemzeti kisebbségekkel való barátságos polgári együttélésre, hogy nincs szüksége kitanításra Henlein részéről a »nemzeti egyenjogúság megvalósításának módszereiről«. A Poledni List szerint Henlein kívánságai egyáltalában nem mondhatók szerényeknek. A Lidové Listy szerint a kisebbségi javaslatok erősen radikálisak, melyek azt ajánlják, hogy a kisebbségekből államot létesítsenek az államban. Hodzsa világosan megmondotta, hogy autonómiáról semmiféle kormány nem jog tárgyalni a kisebbségekkel. Amit a németek kivannak, az még ennél is több, egy frakció diktatúrája az egész német kisebbség fölött és e frakció diktátumát az egész csehszlovák többség fölött. Ezért a válasz csak elutasító lehet. A légionista Národni Osvobozeni szerint a javaslatok agitációs, sőt provokatív jellegűek. Az agrárpárt! Venkov azt írja, hogy a javaslatnak inkább akadémikus, mint gyakorlati értékük van. Olyan meszszire nem mehetünk el, hogy a kisebbségeinktől kerüljünk függő viszonyba. Nem lehet azonban tagadni, hogy a megértésre való jóakarat megvan és ezért ez a kísérlet méltó u diszkuszszióra. Füssy Kálmán szenátor szociális igazságot követelt az öreg magyar vasutasoknak
