Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-17 / 31. szám
1937. április 17. KOMAROMI LAPOK 9. /oldal. ASSZONYOKNAK. ———pb——— —twwo— HESmHBI tHBBHBIHBVIHHHBBHHBBBBBMIBi Mrs. Simpson a Riviérán A francia Riviérának sajtószolgálat szempontjából van egy különösen érdekes szép és jó szokása: itt mindenki védve van, amíg... ilt van! Ahogyan valamikor Párizst tartották újságírói szempontból a világ központjának, ahol minden érdekesebb személyiség megfordult legalább egyszer esztendőnként, úgy most a Riviérán lehet mindenkit megtalálni, aki az olvasóközönséget valamennyire érdekli. Mrs. Simpson, Eden angol, Beck lengyel és Titulescu volt román külügyminiszter, László Fi'ilöp londoni festőművész, az indorai maharadzsa, a svéd és dán király, az annámi császár, a tuniszi bej és a marokkói szultán, a török pénzügyminiszter, a párizsi, londoni és washingtoni pénzemberek legkiválóbbjai töltöttek és töltenek pár hetet a Riviérán, csupa olyan személyiség, akiknek élete, véleménye és bizonyos aktuális vagy közgazdasági kérdésekről alkotod felfogása minden újságolvasót érdekelne és akik másutt egyebet sem tennének, mint újságírókat fogadnának vagy előlük bujkálnának... ilt háborítatlanul tölthetik napjaikat, nem zavarja őket senki. Megérkezésük napja és a szálloda vagy villa neve, ahol megszállnak, pontosan benne van a helyi lapokban és mégsem kell tartamok attól, hogy valaki nyugalmukat megzavarja. Amikor még »kezdő« voltam a »szakmában«, képtelen voltam megállni, hogy egy-egy kiváló politikai személyiséget megérkeztének hírére ne rohantam volna az illető (szállodába. Csakhamar megtanultam, hogy ez teljesen hiábavaló dolog: aki itt van, ahhoz újságíró nem fér hozzá. A hotelpori ások, ha az ember valaki után érdeklődik, nem kertelnek, hanem őszintén és egyenesen válaszolnak, hogy igenis kérem, az illető úr megérkezett, itt lakik a szállodában és addig, amíg itt lakik, a mi kötelességünk gondoskodni arról, hogy nyugalmát senki se háborgassa. Ellenben tessék itthagyni a címet és telefonszámot, ha az illető úr elutazik, pontosan megfogjuk telefonálni önnek is, hogy hány óra hány perckor található a vasúti állomáson. Ott már nem a mi kliensünk, újságírói szempontból szabad préda. Az itt elmondott előzmények magyarázzák, hogy immár több mint féléve világérdeklődés központjában álló Mrs. Simpson hónapokat töltheted el itt Cannes-ben anélkül, hogy róla akár egyetlen cannes-ből keltezett cikk. információ, vagy riport is megjelent volna. Pedig ugyancsak voltak itt a házkörüli újságírók... akik mind szolidárisak maradtak abban: egy sort se róla, amíg itt van. Egyetlen »kezdő« fényképész szegte meg ezt a szabályt és noha jóllehet, a vállalkozás nem sikerült... Mrs. Simpson másnap reggel már útban volt és útban volt a fényképész is diszkréten, de hatósági fedezettel valamelyik határ felé. Most azonban, hogy Mrs. Simpson elutazott a titoktartási kötelezettség is megszűnt. Mr. Roger amerikai házaspár »Lou viei« kastélynak is beillő villája, akinél ősz óta Mrs. Simpson vendégségben tartózkodott, tulajdonképen már nem is Cannes-ben van. hanem aCannes-golf-juani országút mentén fekszik. Minden szerdán délután öt órakor itt fogadta Mrs. Simpson teára az angol sajtót, számszerűit hat újságírót. Az ő révükön Mrs. Simpson minden lépéséről pontosan értesültem, de a szolidaritás természetesen engem is kötött, miután Mrs. Simpson rendkívül őszinte volt a sajtóval szemben, de minden, amit elmesélt, becsületszóra fogadott titok maradt... amíg itt volt. Minden nap délután háromkor és éjfél után pontosan megszólalt a telefon és jEntzesfcld jelentkezett. így értesül L Mrs. Simpson napról-napra a Windsori herceg napjairól. Jöttek jó hírek, de jöttek bizony rossz hírek is. A volt angol uralkodó és Mrs. Simpson kifejezett formában sohasem beszéllek egymás között házasságról és a trónlemondás között házasságról és a trónlemondás körüli izgalmas órákban Simpsonné maga könyörgött legjobban, hogy csupán miatta ezt ne legye meg, azonban a válasz az volt, hogy a lemondásnak vannak egyéb okai is. Hogy voltak-e más okok valóban vagy ez csupán kifogás volt, Mrs. Simpson nem tudhatja, mert a lemondás óta még nem volt alkalma a herceggel négyszemközt beszélgetni. Entzesfeldbcn Windsor herceg melankolikus bolyongó életet él... nincsen nyugta. Éjszaka három órakor még fent van és délután kettő felé ébred. Agyban reggelizik és reggelizés közben olvassa át a postáját. Azután golfozni, vagy ha hó van, sízni indul. Kiadásait fokozatosan építi le, Walter Dellekarth. a sítanár eddig 10 osztrák shillinget kapott óránként, most már csak a felét kapja. Öt órát tölt naponta a herceg melled. Egy ízben a herceg arról is panaszkodott Simpsonuénak, hogy a Bristol Hotel erősen »vágja«. Egy beretválásért hat shillinget számítanak. A Kenti hercegnek és feleségének a Schönbrunni palotát háromszor is megmutatta. — Miért jársz oly gyakran ide?... — kérdezte a Kenti herceg. — Szívesen jövök ide, szeretem ezt a helyei. Aztán meg gondolok a jövőre is. Egy hónap óta ennek a kastélynak minden szépségét, varázsát, csábját megismertem, azután ki tudja, nem kerül-e majd egyszer sor arra, hogy angol és amerikai turistákat vezessek erre, bár sokan azt mondják, hogy a kiejtésem tuldisztingvált és nincs megfelelő iinaginátiom, sem szóbőségem ahhoz, hogy jó guid legyek... A Kenti herceg látogatása óla azonban a herceg kissé mégis vidámabb már. Állítólag sikerült havi kétezer livrest biztosítani magának azonkívül 230.000 livrest egy összegben a berendezkedés céljaira. Ennek az összegnek a fele Mrs. Simpson nevére lesz elhelyezve, aki kötelezettséget vállalt, hogy éleiéről nem vezet naplót, lapoknak nem ad sem cikket, sem intervjut, nem vállalhat filmszerepet, egyszóval semmiféle formában nem használja ki azt a kiváltságos helyzetét, amelyben a herceg szerelme révén jutott. Entziesfeldben a herceg senki előtt sem titkolja, hogy a várakozás kissé unalmas és tulhosszura nyúlik. Szobája tele van térképekkel és utazási prospektusokkal, mert állandóan nászidazási tervekkel foglalkozik. A házasság időpontját körülbelül a koronázás utáni napokban várják, amikor a nagy események sokkal jobban lekötik a világ figyelmét, semhogy a bécsi angol követséges lejátszódó kis házassági ceremónia feltűnő lenne. A bécsi angol követségről a herceg által már kibérelt münster-i kastélyba utaznának, onnan pedig később a kenii herceggel és feleségével jugoszláviai Blcdbe. Enlzesfeldben mesélik, hogy a herceg szobájának asztalán álló naptárban az április 27 piros ceruzával van bekerítve. Erről tud Simpsonné is, de szerinte a házasság időpontját mégis az találja el legpontosabban, aki azt mondja, hogy még csak sejtelme sincsen róla. Legutolsó napjait Cannesben azonban egy kellemetlen esemény zavarta meg. Rogersék fiatal és dúsgazdag amerikai barátja, Henry Clews egy, garden-partv-t rendezett Simpsonné tiszteletére villájában, ahol a különös jó hangulatban Simpsonné Nicolas Zographos, a »baccarat király« kérte táncra. Táncközben egy fényképezőgép kattanása hallatszott és az egyik asztal mellől egy fiatalember futóit a kert kijárata felé. A tánc hirtelen abbamaradt, a meghívottak nagyrósze a menekülő után vetette magát, akit a kapunál őrködő detektívek cl is fogtak. Nem tudom, igaz-e, de úgy mesélik, hogy a vakmerő fényképészt meg is verték. Este már az egész környék erről az incidensről mesélt és ezzel kapcsolatban arról a véletlenről, hogy megelőző este a kaszinóbálon is Zographos volt szomszédja Simpsonnénak és hogy két-háromizben látták már őket a városban. is. Nehéz lenne eldönteni, mennyi igaz az egészből, tény, hogy Simpsonné a riviérai angolok körében általában nem népszerű. Másnap reggel Simpsonné útban volt már a Loir menti Tours felé. < K. K. Névnapra Ragyogva süt a nap Gyönyörű nap van ma. Ma van jó anyánknak Drága nevenapja. A szivem tele van Hálás szeretettel, S egy csokor virágot Szedtem én ma reggel. Ami szép és jó van Ezen a világon, Édes, jó anyámnak Én mindazt kivánom. — Friss, jó egészségbe Sok évet számláljon, Mibennünk mindenkor örömet találjon. Mennyi áldás érhet Egy jó édesanyát, Kérem a jó Istent, Mind árassza reá. Szomorúság, bánat Messze elkerüljön. Szived kívánsága Mind beteljesüljön. Nyugodt, zavartalan, Csendes boldogságot, Sokok öröm teljes Névnapot kívánok. A nyuszi tréfája Egy napon Nyuszi hálva egyedül ballagott a tengerparton, ahol meglátta az elefántot és a cethalat, amint beszélgettek. Elbújt egy bokor mögé és a következőket hallotta: — Te vagy a legnagyobb állat a föl■dön, elefánt barátom és én vagyok a legnagyobb a vízben. Ha mi kelten összetartunk, akkor uralkodni fogunk az állatok fölött, s azt fogják tenni, amit mi parancsolunk. — Nekem ugyan nem fogtok parancsolni! — gondolta a Nyuszi a bokorban, s elszaladt. Rövidesen visszatért egy dobbal és egy hosszú kötéllel. A dobot elrejtette egy bokorban, majd a partra szaladt a oethalhoz, s így szólt neki: — Kedves barátom. Tudnál nekem szívességet tenni? Az én tehén pajtásom elakadt a sárban, benn az erdőben, s nem bír onnan kijönni. Segítenél őt kihúzni? — örömest, — szólt a cethal. — Akkor engedd meg. hogy a kötelet a derekadra kössem. Aztán én elszaladok és a másik végét a tehenemre kötöm. Ha kész leszek, dobolni fogok, s akkor te húzd, ahogy bírod, mert a tehén nagyon mélyen van a sárban. — Kihúzom, ha a szarváig van is lemerülve, — válaszolt a cet. — Elefánt barátom, tennél nekem egy szívességet? — kérdezte. Az én pajtásom beleesett a sárba és én nem bírom kihúzni. Nem húznád ki őt? — Miért ne, — Imondta az elefánt. — Akkor engedd meg, hogy a kötelet a derekadra kössem. A másik végét a tehénre kötöm. Mikor kész leszek, dobolni fogok, akkor húzd minden erődből, mért a tehén elég nagy. — Az semmi, — felelte az elefánt, — még egy tucatot is ki tudok huzni. — Akkor jól van, — mondta a nyúl. Azzal elszalad tégy kis dombra, ahonnan! megfigyelhette, hogy mi fog történni. Elkezdett dobolni. Az elefánt és a oethal elkezdték egymást húzni. — Igazán nagy tehén lehet, — mondta az elefánt, de ki kell őt huzni akárhogy is. — Nagyon mélyen lehet a tehén a sárban, — gondolta a cethal. Erősen húzta a cethal a kötelet, de még erősebben az elefánt, mert ő jobban meg tudott kapaszkodni. A cethal mindig közelebb ért a parthoz, s egyszerre csak meglátta az elefántot és rákiáltott: — Miért húzod azt a kötelet?! — Mit csinálsz azzal a kötéllel? — ordított az elefánt is, — majd én megtanítják tehenet játszani! — Majd én megmutatom neked, hogy nem fogsz löbbé bolonddá tenni, — kiáltotta a cet. Mindketten teljes erejükből húzták egymást. A kötél elszakadt, úgy, hogy a nagy rántástól bukfencet vetett az elefánt is, a oethal is. Ez úgy megszégyenítette, s oly méregbe hozta mindkettőt, hogy a tervezett barátság örökre elmaradt. A kis nyuszi pedig a domboldalon nevetve gondolta, hogy még sohase látott ilyen jól sikerült tréfát. Mulassunk Aggodalom. — Gyerekek, menjetek kezetmosni, azt hiszem, mindjárt jön a tanfelügyelő úr. Egyik gyerek megjegyzi: — Megyünk, megyünk, de mi lesz, ha nem jön? Kérdés és felelet. — Mondd, fiam. ha én az uccán látok egy embert, aki ütlegeli a szamarát, és én közbelépek, milyen erényt gyakoriok? — A felebaráti szeretetek Tűnődés. • I i — Min tűnődsz, Palkó? — Azon gondolkozom, milyen rossz lenne a sündisznónak, ha befelé nőnének a tüskéi... Az már igaz! Kerget egy gyereket a csősz. Szaladnak, szaladnak, közben nagyot kiált a csősz: — Állj meg, te, hé! A gyerek szalad tovább, úgy szól vissza: — Álljon meg bácsi, a bácsit senki se kergeti. * — Pisti, ha otthon majd szépen megiszod a csukamájolajai, kapsz húsz fillért. — És akármit csinálhatok a húszfilléressel? — Nem. Azon majd legközelebb csukamájolajat veszünk. * — Tanítónőm, kérem, a kis öcsém karácsony előtt napokig sírdogált. — Miért? — Mert ő nem kapott karácsonyi szünetet. — Ejnye, ejnye és miért nem? — Azért, mert még nem jár iskolába.
