Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-10 / 29. szám
1937 április 10. KOMAROMI LAPOK 9. /oldal. ASSZONYOKNAK. I Házipatika az első segélynyújtás szolgálatában Szinte alig képzelhető el olyan háztartás, ahol ne lenne valamilyen gyógyszer. Altató az éjjeliszekrény fiókjában, aszpirin az íróasztalban, a jód meg talán éppen kint van a konyhában, ahol legutoljára szükség volt rá. így aztán gyakran előfordul, hogy éppen akkor nem találjuk a szükséges szert, amikor legjobban kellene. Ezért szerezzünk be minden olyan szert, amelyet az orvos megérkezéséig a laikus is veszély nélkül használhat és helyezzük el egy kis szekrénykében, a házipatikában csak igazán jó és kipróbált szereket tartsunk, amelyekét időnként szakértő (gyógyszerész) ellenőriz, hogy nem romlottak-e meg az idő folyamán. A házipatika összeállítását orvosra vagy gyógyszerészre kell bíznunk! Fontos az is, hogy az a szekrény vagy fiók, ahol ezeket tartjuk, jól záródjék, nehogy illetéktelen kezekbe kerülve, szerencsétlenséget okozzon és hogy a kötszerek ne piszkolódjanak, A szekrény belső beosztásának áltekinthetőnek kell lennie, lehetőleg külön rekeszben tartsuk a külsőleg és külön a belsőleg használandó szereket. Tanácsos könynyebb megkülönböztetés végett a folyékony orvosságok közül azokat,a melyeket külsőleg kell használni, szögletes, a belsőleg használandókat pedig kerek üvegben tartani. Az üvegdugóval elzárt üvegek tartalma tovább eláll. Mit tartalmaz a jól felszerelt házipatika: A házipatika összeállításában irányelv: csakis ártalmatlan szereket és kellékeket tartalmazzon! „Külsőleg! " Bedörzsölésre: sósborszesz, szemborogatásra 30/0-os borvíz, zúzott, vágott sebekre jódtintura, sebmosásra alkohol, benzin, sebszáríiópor, Dermatol, daganatra Burow tabletta, fertőtlenítésre Lysoform. Szükséges még vaselin, zinkkenőcs, borvaselin égési sebekre. Kötszerek: vatta, vérzésállító valla, sleril-gaze, néhány mull-pólya, háromszögletű kendő, ragtapasz, billroth batiszt. Mindig legyen otthon megbízható, pontos hőmérő, csipesz, biztosítótű, műszerolló, szemcseppentő. „Belsőleg! “ Hashajtók, hasmenés ellen Tannalion, Rismuth-porok, Baldiran, Hoffmann és étvágyjavító cseppek, fejfájás elleni szerek. Torokgyulladás esetére Hypenol tabletták. Gyomorrontás esetére Sodabicarbona, széntabletták (carbo animalis). Teák közül: kamilla, hársfa, senna, melltea. Itt őrizzük meg azokat a gyógyszereket, amelyeket az orvos előírt (vigyázzunk azonban arra, hogy a folyékony orvosságok bizonyos idő múlva megromlanak, ezért legjobb használat ulán kidobni őket. Azért sem jó ezeket eltenni, mert újólagos orvosi előírás nélküli használatuk legtöbbször nagyobb kárt okoz, mint amekkora az esetleges haszon). Külön fiókban őrizzük meg azokat a tablettákat és porokat, amelyeket orvosi rendeletre szedtünk — azonban csak az orvos utasítására használjuk őket újra! Minden gyógyszerész szívesen segít a házipatika összeállításában és az üvegek címkéinek helyes megírásában, azonkívül felvilágosítást is fog adni, hogy betegség, vagy szerencsétlenség esetén mi az első teendő az orvos megérkezéséig. Soványitó étrend Túlzott hizékonys'ág oka lehet öröklött hajlam s lehet valamely beteges elváltozás eredménye. Közvetlen oka minden cselben helytelen anyagcserefolyamat, a felvett táplálék s az elégetés közötti aránytalanság. Hangsúlyozzuk, hogy soványítókurák használatánál nem lehetünk elég óvatosak. A kövérség természetét, s a következő eljárásokat csakis orvos állapíthatja meg. Esztelen, kontár módon leadott kilóinkat nem egyszer drága áron, egészségünkkel fizetjük meg. A testsúly csökkentésének többféle módja — égési folyamat fokozása, testmozgás, sport stb. — Most azonban csupán a diétikus módszerekkel foglalkozunk. És pedig olyan étrendekkel foglalkozunk, amelyek elhízott, de egyébként egészséges szervezetű egyéneknek valók, tehát nem kell valamely kóros elváltozásra tekintettel lennünk. Soványitó kúránál nem annyira az ételek tömegét, mint kalóriatartalmát csökkentjük. Ugyanakkor ügyelünk arra, hogy bőséges fehérje bevitellel fokozzuk a szervezet elégetési folyamatát. A diétát úgy válogatjuk össze, hogy az egész napon át fogyasztott élelmicikkek kalóriaértéke alólmaradjon a túlzott testsúly fenntartásához szükséges kalóriamennyiségnek. Olyan ételeket fogyasztunk, amelyek aránylag nagy tömegben is csekély tápérlékot tartalmaznak, tehát anélkül, hogy hizlalnának, jóllakottság érzetét idézik elő, Általában kerüljük a kövér húsokat, tejfelesen és zsíros rántással készüli leveseket és főzelékeket, gyűrött és zsírban sült tésztákat. Alkalmas fogások például: zöldség- és húsleves, főtt marhahús, szárnyas, párolt borjúsült, vadfélék mártás nélkül, zsír és vajmentesen roston sült halak. Körítésnek tálalhatunk főtt és zúzott burgonyát, mindenféle angolosan vajjal készített zöldségféléket, salátát olaj nélkül, savanyúságot stb. Tésztaféléket sovány sajt, vagy friss gyümölcs helyettesítheti. Reggelire fogyasztunk szacharinnal édesített teánk mellé 1 darab főtt vagy buggyasztott tojást, vagy 50 gr sovány sajtot, vagy 50 gr sovány hideg sültet. Ezek helyett adhatunk olykor 2 deci tejet szacharinnal. Tízórai kikapcsolandó. Uzsonna: egy csésze tea, vágyj 1 deci író. Napi kenyéradag 150 gr. barna vagy Grahamkenyér. Soványíló diétákba olykor gyümölcsnapokat iktatunk. Ilyenkor egész napon át mindössze fél kg almát vagy narancsot, vagy szőlőt fogyasztunk megfelelő időközökre beosztva. Nyári vegyes gyümölcsnap étrendje lehet pl. a következő reggelire és uzsonnára 100—100 gr cseresznye vagy meggy, tizórára 100 gr eper vagy cseresznye, ebédre 100 gr alma vagy eper, vacsorára 100 gr körte vagy cseresznye: összesen 500 gr gyümölcs. Mindezeket a diétikus módosításokat lassan, fokozatosan hajtjuk végre. Nem hirtelen fogyasztásra, hanem állandó, egyenletes súlycsökkentésre törekszünk. Csontleves. Borjú- vagy serléscsonlokból nagyon jó levest csinálhatunk, amit különösen kitűnően használhatunk husié pótlására másféle levesek, mártások és főzelékek feleresztésénél, de mint tápláló és Ízletes levest önmagában is használhatjuk. A jól megmosott csontokat isósvizben jó sokáig főzzük. Mikor forrni kezd, zöldséget, egy egész fej vöröshagymát, pár szem borsot is teszünk bele, éppen úgy, mint a húslevesbe. Mese két leányról Hallgassatok ide gyerekek! Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az Óperenciás tengeren is túl, kidőlt, bedőlt kemencének oldalán is túl, ott, ahol a kis kurtafarkú disznó túr1* s még azon is túl, volt egy aszszony. Annak az asszonynak volt két kis leánya. A nagyobbik jó volt, szorgalmas, dolgos, de a kisebbik az ég földjén semmit, de semmit nem akart dolgozni, olyan lusta, rossz teremtés volt. Egyszer a jó leány, mikor egyéb dolgát elvégezte, vette az orsóját és kiült vele a kút párkányára fonni. Font, font szorgalmasan, hát egyszer csak beleejtette szegény az orsóját a kútba. Ijedtében utána hajolt, hogy lássa; csakugyan beleesett-e? Hát, uramfia, fejjel beesett ő maga is, zsupsz-csupsz, a kútba. Esett-esett lefelé a jó leány, hát eg3rszer csak olt találta magát egy szép virágos, zöld- réten. Ösvény vezeteti, előre és ő (megindult, ment, mendegéít nagy busán, hát meglátott az ösvény mellett egy almafát. Tele volt almával, hogy még a levele sem látszott. Csak elkezd kiabálni az almafa: , — Gyere ‘ide jó leány, rázz meg engem, nem bírom már tartani a sok almát! A jó leány feltűrte a szoknyáját és istenesen megrázta az almafát. Hát potyogott is le a sok férges alma, csak a java maradt. Aztán továbbment a lány, de a fa utána kiáltott: Jó tett helyébe, jót várj! Ahogy megint tovább bandukolt, egy körtefát látott, az is egészen tele volt körtével és éppen úgy hívta, hogy gítsen rajta, mint az almafa. A jó ánv azt is megrázta és az is utánaszólt : — Jó lett helyébe, jótt várj! Továbbmentében egv nagy sütőkemencét látott a leány. A kemence már messziről kiáltotta neki: —Gyere ide, te jó leány, szedd ki belőlem a kenyereket, mert mindjárt megégnek! A leány gyorsan odament, vette a lapátot és kiszedte a kenyereket, azután továbbment, de hallotta,, hogy a sütőkemence utána kiáltott: — Jó tett helyébe, jót várj! Amint fáradtan továbbment, egy kis házat látott. A házikónak az ablakán egy csúnya öregasszony nézett ki. Ő volt a vasorrú bába. A leá 113' megijedt és el akart szaladni, de az asszony kiszólt: — Ne félj tőlem, jó leány, inkább állj be hozzám szolgálatba. Nálam egy esztendő csak három napból áll és ha jól viseled magadat, még jutalmat is kapsz! Mit csinált volna a szegéin’ leány? Vissza már úgysem mehetett, hát beállott szolgálónak a vasorrú bábához. Az bizony eleget dolgoztatta, de ő rendesen elvégzett mindent, úgy, hogy nem lehetett hibát találni benne. Kitelt a három nap — az esztendő és akkor az öregasszony ezt mondta: — Most már elmehetsz, de mivel hűségesen dolgoztál, adok neked jutalmat! És egy nagy kenyeret tett a hónaljába, hogy a leány alig bírta. Elköszönt és indult, de amint a küszöbön át akart lépni, megbotlott és a kenyérét leejtette) Abban a percben a szemöldökfáról aranyeső, ezüsteső hullott reá, belepte a ruháját, haját, kezclába, dereka csupa arany és ezüst volt. Megfutamodott a leány előre az ösvényen, de a vasorrú bába sajnálta tőle az aranyat és ezüstöt, vissza akarta venni, futott utána és folyton ezt kiabálta: »Ginget, lángot kis mozsárom, Ha elérem a leányom, Legereblyélem ezüstöm, ■ Legereblyélem aranyom...« Futott a leány után. de nem találta. Megkérdezte a sütőkemencét: — Te kemence, nem láttál erre futni egy leányt, talpig aranyban, ezüstben? — Jaj, száz éve, hogy itt állok, de még egjr leányt se láttam erre futni! Ezt felette a körtefa is, az almafa is, a vasorrú bába nem érte utói a leányt és mérgesen hazament. A leány pedig ezúttal szépen hazaért. A kakas éppen a kerítésen volt és amikor meglátta őt, elkezdett kukorékolni: — Kukoriku, kukoriku! Itt van a mi jó leányunk, talpig aranyban, ezüstben! összegyűlt erre a szomszédság, rokonság, mindenki dicsérte a jó leányt és örvendett a szerencséjének. A lusta leány csak hallgatta, amint a nénje beszélt, hogy mi történt vele és egyet gondolt. Vette az orsóját és kiült ő is a kút párkányára. De nem font, mert unta, hanem bedobta az orsóját a kútba és ő is utána ugrott. Esett, eseti lefelé, hát csak megszólítja az almafa: — Jó leány, jere ide, rázz meg engem! Nem bírom már tartani a sok almát! De a lány büszkén félrekapta a fejét. — Talán bizony, hogy a sok férges alma a fejemre hulljon? Nem megyek én! A körtefával is így telt és neki is kiáltott már messziről, a sütőkemence, hogy szedje ki a kenyeret belőle, mert meg égnek. De a lusta nem ment! — Talán bizony, hogy« megégessem kezemet és bekormozzam a ruhámat? Nagy hegyesen tovább lépegetett és meglátta a kis házat, amiről a nénje Deszélt. Bekopogtatott: — Adjon Isten jó napot! Jöttem szolgálatot keresni! — Hozott Isten! — mondta a vasorrú. — Ha kedved van, beállhatsz hozzám, az esztendő három napból áll és ha jól igyekszel, jutalmat is kapsz. A leány beállott, de nem nagyon igyekezett, bizony nem rontotta magát a munkával, csakhogy éppen leljék el a három nap valahogy. Mikor kitelt végre az esztendeje, alig várta, hogy mehessen. Az asszony neki is adott egy nagy kenyeret, de ő azt már a küszöbnél eldobta és rálépett. Állt és várta az arany-ezüst esőt. Hát uramfia! csupa szurok esett reá a szemöldökfáról, megtelt a ragadós, fekete szurokkal a ruhája, haja, keze-lába, dereka, nyaka. Sírva futott hazafelé az ösvényen. De az asszonya nagyon haragudott rá és futott utána, hogy megverje. Kérdezte a kemencét: — Te kemence, nem láttál erre futni egy leányt, talpig szurokban? — De bizony láttam, arra futott ni! — felelte a kemence. Útbaigazította a körtefa is, az almafa is, utói is érte a leányt és a seprűjével jól megverte. — Nesze neked, te lusta leány! Sírva ért haza a szurkos leány az anyja házához. A kakas akkor is éppen a kerítésen volt és kukorékolta: — Kukoriku, kukoriku! Itt van a mi lusta leányunk talpig szurokban. Összefutott a szomszédság, rokonság, mindenki nevetett a lusta leányon, hogy így megkapta a magáét és liigyjétek el gyerekek, hogy ha meg nem halt, akkor talán még most is mossa magáról a szurkot. Adakozzunk a Jókai szoborra! T
