Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-09 / 3. szám
1937. január 9. »KOMÁROMILAPOKc 9 oldal ASSZONYOKNAK. ■■■■■MBBHMBBHMHBnBBBBBBanBflBiBW *)IIII'J ■—1»a——————— A változó szépségideál. Petrarca — mondotta nemrégen ! egyik elmés francia író — földhöz vágná azt a modern könyvet, amely ben elolvasná, hogy milyennek képzeli a ma írója a szép férfit és nőt. A férfi borotvállképű, a nő rövid ha. jat hord, légiesen karcsú. De nemcsak Petrarca nyilvánítaná őrültnek a derék írót, hanem nyilván Tizian, Rubens és a renaissance többi halhatatlan festőművésze is! Mi viszont megbocsájló mosollyal olvassuk a régi férfi-ideál leírását, a mellig érő szakállas, torzonhorz óriásokat, a nyers erőt és brutalitást. A szép férfit még a múlt század derekán sem tudták másképpen elképzelni, mint szakállasán, bajuszosan, akinek fő szuggesztív erejét méltóságteljes megjelenése adja. Tehát kétméteres termet, széles vállak, díjbirkózó-izmok. Már ebből is látható, hogy a szépnek egyáltalában nincsen abszolút, minden időre érvényes mértéke, mert az emberi ízlés időnként gyökeresen megváltozik és ezzel kapcsolatban másmás embertípust nyilvánítanak szépnek. A renaissance a teltidomú nőkért rajongott, a biedermeier és a korai empire a regényes, omlatag, sóhajtozó lányokért lelkesedett, míg ma a táncoslábú sportladyk a divatosak. A német hőskorban a Brunhildák voltak az eszmények, hatalmas, szinte férfiasait nők. Ma viszont a film legünnepeltebb filmcsillagai kistermetű, egészen gyengéd, szinte gyermekded külsejű nők. Rendkívül nagy szerepet játszik a megszokás is. Ez magyarázza meg, hogy egyes primadonnák évtizedekig is megőrzik rajongóikat és szépségként ünnepük őket. Rákosi Viktor írt egyszer ragyogó novellát a kis vidéki város clhervadt, érdektelen szépasszonyáról, akit a helyi pubükum még mindig gyönyörűnek tartott. Bizonyos szépségtipusokat divatba is lehet hozni. Különösen a nagy festők képei vannak erős szuggesztív hatással. Leonardo da Vinci Mona Lisájához hasonlítani, még ma is számos nőnek a vágya. A Moha Lisa-száj és mosoly évszázadok után sem ment ki a divatból. Hogy ki szép? Ezt ma még sokkal nehezebb meghatározni, mint valaha. A szépség érzését ugyanis az összhatás váltja ki. Ámde ebben annyi része van a nő eleganciájának, kozmetikai ügyességének, kellemes mozgásának, hogy joggal mondhatjuk: nem tudhatjuk, hol kezdődik a nő és hol kezdődnek a kisegítő dekoratív elemek. Richelieu szerint a nő szépségéi a mozgás adja meg, ez árulja el lényének természetes előkelőségét. Wilde a szellemességet mondja a nő legveszedelmesebb fegyverének. Szerinte a legnagyobb szépséget is meglehet unni, viszont az elmés nő mellől nem lehet távozni. Mikszáth a szépségről való elmélkedése során azt a tételt állítja fel, hogy az a legvonzóbb nő és az tudja legjobban lebiüncselni a férfiakat, aki nem szabályszerű szépség, hanem valami rendellenesség van benne. Mindegy, hogy az micsoda. Akár a szemének különös metszése, akár ajkának szabálytalansága, vagy furcsa nevetése. Okvetlenül akad férfi, akinek éppen ez a rendellenesség tetszik és az ilyen férfi végleg el van veszve, mert a szabályos szépséget sok példányban találhatja meg, de azt a bizonyos különösséget csak éppen annál az egy nőnél, kénytelen tehát mellette kitartani. Teljesen elhibázott és céltalan dolog tehát az a bizonyos szépségmérő, amely megmondja, hány centiméternek kell lennie a derék átfogójának, milyen magasnak a termetnek, milyen metszésűnek az orrnak. Az ilyen mi tiszta játék és elmélet, melynek a gyakorlathoz semmi köze sincsen. A női és férfi szépségideáinak bizonyos korban való kialakulása szoros összefüggésben áll a nő társadalmi elhelyezkedésével, szociális helyzetével. Abban a korban, amely a nőt csak a férfi játékszerének tekintette, a férfiideál dölyfös izomember volt, a nő viszont törékeny bábu. Ez volt a szakállas emberek aranykora. Ma, a nők nagy felszabadulásának idején, a nők kissé elférfiasodtak, viszont a férfiban több lelt a feminin vonás. Erre vall a férfi borotvált, sima arca, viszont a nő rövidre nyírt haja. A férfi szépségnél tehát ész és testiség már szinte egyenlő megosztásban szerepel. A férfi is más szemmel nézi a nőt, mint azelőtt. Azelőtt az volt a vélemény, hogy: a tanulás rútít! Ez már szinte közmondásszerű volt és nem tréfa, hogy sok nő nem mert tanulni, mert félt, hogy megcsunyul. Ma szerencsére túl vagyunk ezen és jól tudjuk, hogy e balhitnek éppen az ellenkezője az igaz, mert az okosság és szellem a legcsunyább arcot is megszépíti, harmonikussá és vonzóvá varázsolja. A helyes arcápolás. Sok borhibának oka a helytelenül alkalmazott tisztálkodás. Kevesen Ítélik meg helyesen saját bőrüket s észszerűden ápolással ugyancsak sokat árthatnak. Az arcbőr ápolására nem lehet egy, minden esetben érvényes szabályt felállítani, mert minden arcbőr más természetű és másféle kezelést igények Nagyjából két főtipust különböztetünk meg: a zsíros és a száraz arcbőrt. Az, hogy a bőr zsíros vagy száraz, az úgynevezett faggyumirigyek működésétől függ. A faggyumirigyek a bőrben helyezkednek el, váladékuk apró nyílásokon (pórus) át a bőr félszínére jut és a bőrt puhává, simává teszi. E»mirigyek a bőrben nem egyenletesen oszlanak meg. Legbővebben az orr, áll és a homlok táján vannak, s ha itt a mirigyek váladéktermelése túlteng, a bőr valósággal zsírossá és kellemetlenül fénylővé lesz. Ennek ellentéte az az állapot, amikor a faggyumirigyek elégtelen működése következtében annyi zsír sem termelődik, amennyi az arc puhává, simává tételéhez okvetlenül szükséges volna. Ilyenkor a bőr zsírszegénységénél fogva kiszárad, hámlik és idő előtt ráncosodik. Az ápolásban alapvető szabály az, hogy az arcbőrt mindig a mindenkori állapota szerint kell kezelni. Míg a zsíros arcbőrt igyekszünk kiszárítani, fölös zsírjától megszabadítani, a száraz arcbőr zsírhiányát pótolnunk kell, kerülve minden olyan szer alkalmazását és minden olyan beavatkozást, mely a faggyumirigyek működését még jobban lecsökkenthetné. A normális, nem száraz és 'nem túlzsiros arcot egyszer naponta kell vízzel és szappannal mosni, míg a zsíros arcbőr napi ké-háromszori mosakodást is eltűr, sőt meghivánja azt. Viszont száraz, hámlásra hajlamos nő vagy egyáltalában ne mossa az arcát, vagy csak igen ritkán. A mosakodásra használt víz hőmérséklete arcok szerint különböző legyen. A szárazságra hajló arcot csak langyos vízzel mossuk és utána hideg vízzel leöblítjük. A zsíros arcbőrű ember olyan forró vízben mosakodjék, amilyent csak elbír a bőre. Igen fontos a mosakodásra használt víz minősége; a mészsókat tartalmazó »kemény« víz nem alkalmas mosakodásra s azt »puhítani« kell. E célból legegyszerűbb a vizet felforralni, miáltal a mészsók kicsapódnak. Ugyanezt a célt szolgálja, ha a vízbe kevés szódát vagy boraxot teszünk. Nagyon fontos a szappan helyes megválasztása. Szárazbőrű ember közömbös vagy túlzsírosított úgynevezett baby-szappant használjon arcbőrének mosására. A zsíros arcbőr mosására a gyógyszappanok egész sora áll rendelkezésre. Használatosak és jó hatásúak a kén-, szalicil-, rezorcintartalmu szappanok, melyeknek habját 5—10 percig a bőrön hagyjuk száradni, hogy a szappanban levő gyógyszer kellő hatást fejthessen ki. De éppen olyan jó hatású a közönséges háziszappan is, melynek lugtartalma a zsíros arcbőrt kellemesen szárítja. Zsíros arcot naponta többször kell alkoholos, benzines vagy más zsíróidé folyadékkal, illetve ilyeneket tartalmazó toalettvízzel átmosni. Száraz arcbőrt inkább zsírral tisztítsunk. Tiszta táblaolaj, vazelin, lanolin s az ezen alapanyagokoból készült puha zsíros krémek tökéletesen tisztítják a bőrt s amellett, részben a bőrbe szívódva, annak kellő zsírosságot kölcsönöznek. A száraz arcbőr rendkívül érzékeny az idő viszontagságaival szemben s ezért mosakodás, vagy a rendes reggeli arctisztítás után az arcbőrbe kevés jól beszivódó nappali arckrémet kell bedörzsölni s azután bepuderezni. A természettől zsíros arc rendszerint nem kívánja meg a púder alá való krém használatát s az csak akkor válik szükségessé, ha a fentiek szerinti helyes ápolással a bőr zsírosságát sikerült a normálisra lefokozni. Erzsiké tortája. Erzsiké nagyon szeretett kuktáskodni édesanyja mellett. Minden szabad idejét a konyhában tölötlte és szívesen segített az apróbb munkában. Ügyesen forgatta már ő is a főzőkanalat, ha valamit meg kellett kevernie. Mert természetesen Erzsiké segítsége csak a keverésig terjedhetett és hiába könyörgött, hogy egyedül szeretne sütnifőzni, édesanyja hajthatatlan maradt. — Még ráérsz, Erzsiké! Először tökéletesen kell ismerned a főzés csinyját-binyját! — De, anyukám, egész bizonyos, hogy mindent megcsinálnék, hiszen eleget láttam már! — Az nem elég, kislányom! Kicsi vagy még ahhoz! Azonban Erzsiké nem nyugodott bele egykönnyen anyuka szavaiba, mert titokban valami tervet forgatott a fejében. Édesapja születésnepjára szeretett volna tortát. Végre megvallotta édesanyjának is titkos kívánságát és addig könyörgött, míg végre a torta -sütéséhez megkapta a beleegyezést. A nevezetes születésnap elérkezett és minthogy aznap véletlenül iskolába sem kellett mennie. Erzsiké kétszeres örömet érzett, bogy elég ideje lesz a torta elkészítéshez. Már reggel, amikor köszöntötte édesapját, titokzatosan bejelentette a déli meglepetést. — Valami különlegeset készítek, apuka. Én magam sütöm! Reggeli után bevonult a konyhába és ahol eddig csak a kukta szerepét töltötte be, most az egyeduralmat vette át. A kapott recept szerint lemérte a hozzávalókat, majd elővette a habüstöt, felverte a tojásokat. Szép sorjában végezte az előírt tennivalókat, öröm volt nézni, amint édesanyja fehér kötényét maga elé kötötte és olyan komoly arccal tett-vett, mintha legalább is egy lakodalmas ebédet keltett volna elkészítenie. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor a tészta a bemelegített sütőbe került. Pár perc múlva nagyszerű szag tódult ki a sütőből és amikor a kész torta is előkerült, Erzsiké ugrált örömében. Most már csak a díszítés volt hátra, de kitűnt, hogy még ezt a fontos műveletet is maga akarja elvégezni. Cukorszirupból szép, formás betűkkel ráírta a torta tetejére: »Apuka születésnapjára, Erzsikétől«. Persze nagy volt az édesapa öröme, amikor Erzsiké tortája az asztalra került. Megcsókolta a kislányt és kijelentette, hogy ilyen szép tortát még életében nem látott. — De olyan jó is legalább? — kérdezte végül. — Hogyne, apuka, mindent beletettem, ami elő volt írva! Anyuka már hozzá is látott a felszeleteléshez. Az első darabot természetesen az apa kapta, aki sietve a szájába vett egy falatot, de a következő pillanatban csodálkozva tekintett kislányára. — Mi az, apukám? — kérdezte Erzsiké aggódva, amikor azt látta, hogy édesapja leteszi a villát. — Nem izük? — De igen, azonban kóstold csak meg magad is. Valami furcsa íze van' Erzsiké is megkóstolta, de mindjárt kitalálta, hogy mi a baj. — Istenem, hisz ez a torta sós! Most már mindnyájan megállapi tották, hogy mi a baj. Erzsiké zavartan pillantott anyukára, aki azonban mosolyogni kezdett. — Látod, Erzsiké legalább magad is rájöttél, hogy nem ilyen kislánynak való a sütés, főzés! Ezzel felállt a helyéről, elhagyta a szobát, de csakhamar visszatért, kezében ugyanolyan tortával, mint amilyet Erzsiké sütött. — Kárpótlásul ízleljétek meg ezt a tortát! — ajánlgatta mosolyogva. — Kárpótlásul? Hát honnan tudta anyuka, hogy az egyén nem sikerült? kérdezte Erzsiké csodálkozva, egy kis szomorúsággal a hangjában. — Mert a sót kinn találtam az asztalon! Mindjárt gondoltam, hogy valami baj lesz! Az apa nevetésben tört ki és Erzsiké is hamar megvígasztalódott, amikor anyuka tortáját megizlelte. ———— A VILÁG LEGMAGASABB POSTAHIVATALA. A tibeti Fari-Jong postahivatala, melyet éppen 3877 méternyi magas helyen építettek meg, alighanem a legmagasabban fekvő ilynemű hivatal a föld kerekségén. Tibetnek szent és titokzatos fővárosát, Lhasszát, vagy tizenöt év óta táviratvonal köti össze Indiával a Dalai Láma parancsára, ki nagyon modernül gondolkozó úr volt s a haladástól éppen nem idegenkedett. Azt a zárkózottságot, melyben Tibet, ez a különös papi állam, a múlt században még elszigetelten élt a világ tetején, végképpen megszüntette a láviródrót, mely a Himalája hegytömegén és szakadékain át összeköti a külső világot a várszerű budhista kolostorokkal! KÍGYÓ, MELY MÉRGES KÍGYÓKAT PUSZTÍT. Brazíliában van egy kigyófaj, melynek az a hasznos tulajdonsága van, hogy a legnagyobb előszeretettel inéi" ges kígyóval táplálkozik s különös kedvteléssel szokta elnyelni a nagy és veszedelmes csörgőkígyói. A bennszülöttek Mussarananak hívják, tudományos neve oxyrhopus cloeüa. Mikor harcra kel a mérges kígyóval, természetesen mindig kijut neki a mérges harapásokból, de még a csörgőkígyó ölő mérge sem árt meg neki. A harci módja abból áll, hogy nagy óvatossággal ellenfelének nyakához csúszik és egy harapással teszi örökre ártalmatlanná ellenfelét.
