Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-03 / 27. szám
1937. április 3. KOMAROMI LAPOK 9. /oldal. ASSZONYOKNAK. Háziasszonyoknak: nem kell többel tálalni! Tűzálló üveg- és csgyagedésiyek Lassankint kezd az egész világon elterjedni, hogy a főzéshez olyan edényt használnak, amelyeket minden további nélkül az asztalra lehet tenni. Az újfajta főzőedények sok előnye közül néhányat külön is ki lehet emelnünk: 1. tisztábban lehet tartani. 2. az étel nem hül ki olyan gyorsan, mert nem kell más tálra áttenni, 3. a tálalásnál a lével együtt leöntött tápanyagok és sók így nem mennek kárba. A legtöbb háztartásban már eddig is használtak tűzállóedényeket, főleg azonban csak olyan edényeket készítettek bennük, amelyeket sütni kellett s amelyek a tálalással csak vesztettek volna csinos kinézéseikből (rakott burgonya, rakott kel, csúsztatott palacsinta stb.) Az újszerűség abban rejlik, hogy ezekben az edényekben nemcsak sülni, de főzni is lehet. Nyugodtan tehetjük ezeket az edényeket magára a tűzhelyre, ha aktja aszbesztlapot helyezünk. A gondos és takarékos háziasszony a mosdó és mosószappant nem hagyja soká vízben, mert az elázott szappan hamar elfogy. Hasonlíthatatlanul tovább tart a használat közben jól kiszáradt szappan. — A köröm- és fogkefét is kiszárítja használat után, akár a napon, akár a kályha nem tüzes szélén, mert különben hamar dohos szagot kap és szőrét hullatja. — Vazelint, fogpasztát, kézkrémet a tubus aljából kezdjük kinyomni, amint fogy belőle a tartalmuk, szorosan felgöngyöljük. 11 a közben visszamaradna a tubusban, annak tartalma kiszárad, megavasodik, lcárbavész. — Ablakmosó és padlómosó ruhát, egyéb törlőt még akkor is beszegi, ha azt régi, használt fehérnéműdarabokból szabja, sőt gondosan meg is foltozza, mert különben használat közben kirojtosodik s nemvsak rövidebb ideig tart, de a fosziá-A tűzálló fazekakat és lábasokat a legkülönbözőbb formákban és nagyságokban készítik. Vásárlásnál jól ügyeljünk a minőségre. Az anyagedények közül például a legtartósabb, amelyet a mázzal együtt égettek ki. Használati utasítás a tüzállóedénijek kezeléséhez: A tűzálló edényeket nem szabad túlnagy hőmérsékleti különbségnek kitenni, nem tesz nekik például jót, ha nedves ruhával vesszük el a tűzről. Ruhával és puha kefével tisztítsuk (drótkefét soha ne használjunk agyagdurva kezelés mellett az üvegedények durva kezelés mellett az üvededények összekaroolódnak, az agyagról pedig lepattog a máz). Vegyünk néhány lábat alájuk, amelyek megkönnyítik a forró edények megfogását és amellett az asztal lapja sem sínyli meg az étkezéseket. nyok betömik a mosogató vagy kád lefolyócsövét. Bosszúság és költség, ha szerelőt kell aztán hívnunk a városban is, hát még falun, ahol sokszor nagy távolságról kell elhivatni. — Ablakot egyébként nagyon szépen lehet újságpapírral tisztítani. Fényesebb lesz mintha ruhával törüljük. A gondos háziasszony a házi fehérnemű legkisebb szakadását röglön megfoltozza, nehogy az tovább szakadhasson. Aki a ruhát mosás előtt javítja, kevesebb munkával ér célt. Nagyobb háztartásban a maradékok ügyes felhasználásával olcsó, kitűnő ételt, előételt, körítést rögtönöz. Romlásnak induló pástétomot, befőltet rögtön elhasznál, amíg annak még csak a tetejét kell eltávolítani. — Divatját múlt selyemruhából, sálból csinos diványpárnát készít. Reeeplek Borleves. Egy liter jó asztali bort felforralunk, beletéve egy citrom levét, kevés darabos fahajat, 1—2 szegfűszeget és 1 citrom darabokra szeli héját. 8 tojás sárgáját habosra keverünk 8 púpozott evőkanál cukorral s a forró bort vigyázva — folytonos keverés közt — lassan rászürjük. Újra a tűzre tesszük és habverővel addig verjük, mig jól megsürüsödik. Átszűrve tálaljuk. Sajtosrétes. A vékonyra kinyújtott rétestésztát megtöltjük a következő töltelékkel: 15 deka habosra vert kavart vajba belevegyítünk 2 egész tojást, 3-nak a sárgáját és 3 kanál jó, sűrű tejfölt. Természetesen kellőleg meg is sózzuk. Miután rákentük a rétestésztára ezt a tölteléket, meghintjük reszelt parmezánsajttal, a rétest összecsavarjuk, beletesszük egy magasfalu tepsibe, annyi tejet öntünk rá. hogy a rétes magasságáig érjen, 5 deka vajat is teszünk a tejbe, aztán forró sütőbe addig sütjük. mig a tej teljesen lefogy róla. Reszelt parmezánsajttal tálaljuk. Majoránnás birkapecsenye. 1-1.25 kiló birkacombot sós, zöldséges vízben puhára főzünk. Ugyancsak sós vízben megfőzünk 10—12 kis burgonyát, melyeket aztán meghámozunk. Világos rántást csinálunk.., fölereszt j ük a hús átszűrt tevével és felforraljuk. Ráöntjük a lábasba rakott, fölszeletelt húsra és burgonyára, szükség szerint megsózzuk, teszünk bele ízlés szerint majoránnát, kevés apróra vágott zöldpetrezselymet és ha még ízlésesebbé akarjuk tenni, 1—2 kanál szardellavajat is keverünk bele. Fölforraljuk és tálaljuk. Teák rém. 3 deka teát, egy kis darabka fahéjat és negyed citrom héját leforrázunk negyed liter vízzel, 10 perc elteltével leszűrjük és háromnegyed liter habtejszínnel és 10 deka cukorral felforraljuk, 10 tojássárgáját simára kavarunk, ráöntjük a forró tea-tejszinkeveréket, jól összevegyítjük és folytonos, erős kavarás közt sűrűre főzzük. (Forrnia nem szabad!) Egy kis mosolyt kérünk Szabónőnél. — Méltóságos asszony annyira elégedetlen... ez ugyebár azt jelenti, hogy, többé nem rendel nálunk ruhát? — Én semmiesetre... De a barátnőiméi mind ide küldöm magukhoz. Barátnők egymás között. — Nagyon sokat gondolkozom azon, hogy a vőlegényem olyan spórolós, pedig semmi szüksége nincs rá. — Sose aggójd, édesem, a házasságiok alatt majd megváltozik. — Leszokik a spórolásról? — Azt nem, — de lesz sziikrége rá... Családi jelenet. Após: Lehetetlen, hogy nem tudsz békességben meglenni a leányommal. Hiszen a szemeidből lesi a kívánságaidat! Vő: Igen, ezt elismerem, de mihelyt megtudja, hogy mit szeretnék, pont az ellenkezőjét teszi. Könnyen képzelhető. — Rettenetes! Mit szólsz hozzá, ma délben a férjem levesébe só helyett szappanport tettem! — No, képzelem, hogy dühöngött! — Pe mennyire! Osak úgy habzott a szája, amikor kiabált! Családi kártyázás. — Fiúk, holnap itt lesz a nagypapa, kártyázzatok vele, de hagyjátok nyerni, inkább csaljatok, a javára, ha máskép nem megy. — Ó, nincs szükség csalásra, a nagypapa úgyis hamisan játszik, amikor velünk kártyázik. Uj szobaleány. — Mondja, Minna, maga nem tudja, hogy jó családoknál a levelet tálcán szokták tóhozni? — De igen, kérem, csak azt nem tudtam, hogy a nagyságáék is így ki vánják! Szakorvos. — De asszonyom, ön rossz helyre jött, én zenész vagyok és díszdoktor az egyetemen! — Éppen azért jöttem önhöz... már napok óta rettenetesen cseng a fülem. Mire ügyel a gondos háziasszony? Janika házmagot vet Janika legszívesebben akkor játszott, amikor egyedül volt. Ha apja kint járt a földeken, anyja és testvérei a konyhában, vagy egyebütt foglalatoskodtak, bevette magái a szoba egyik sarkába, körülbástyázta ezt a sarkot könyvekkel, játékok skatulyáival és az így támadt félhomályban akár katonákkal, akár építőkövekkel, vagy papírból kivágott emberkékkel csoda-boldogan játszogatott. Csakhogy valaki mindig átment a szobán és rászólt immár ezredszer is: — Menj az udvarra játszani, ne ülj mindig a szobában! — Vagy: — Erigy a napra, fiacskám, úgyis olyan sápadt vagy! Szótfogadó gyerek volt, de se az udvaron, se a napon nem tudott olyan jóízűen játszani, mint a szoba félhomályos sarkában és ezért egyre azon álmodozott, hogy majd épít ő olyan házat, ahol senki sem fogja zavarni játék közben. De hát hogyan építsen? Az apja, csakhogy kiemelje a szoba levegőjéből Janikát, gyakran vette maga mellé a kocsira, amikor a tanyára ment. Mert Janika csakugyan sápadt, vézna fiúcska volt, bizony ráfért a friss levegő, meg a napsütés. Ilyen kocsikázások alkalmával ismerkedett meg Janika a mezei munkák mindenféle fajtájával, látta, mint ültetik a gyümölcsfákat, mint vetik a búzát, a rozsot, helyezik fészkekbe a kukoricát, a burgonyát. — Édesapám — kérdezte egy alkalommal, — ugy-e mindennek van magja? —- Mindennek. — A háznak is? — Miféle háznak? — Hát amilyenben mi lakunk. Az apa nem tudta, hova akar Janika kilyukadni, tréfának tartotta ezt a kérdést s azért válaszolta azt, hogy igenis, a háznak is van magja. — A függönynek, fürdőkádnak, az ágynak is? — Annak is, — mosolygott az apja. Janika elgondolkozott. Járt a motolla a kis fejében és már azt látta: milyen szép házat fog ő így kapni! Minden lesz benne, éppúgy, mint a szülei házában. És neki magának olyan szobája lesz, amelybe rajta kívül senki se léphet be. Ott fog aztán istenigazában játszogatni! Amikor mind ezt szépen elgondol la, azzal a kéréssel fordult apjához: — Édesapám, kérem, adjon nekem házmagot, hogy elvethessem. Mert külön házat akarok. Az apa elmosolyodott, úgy mondta: — Van neked, fiam, minek kérsz tőlem? — Van? — csodálkozott el Janika. — Hát! Ott az építőszekrény, ott a gyerekszoba-játék! Ha ezeket elveted, 'olyan kis ház kerekedik ki belőle, hogy csupa gyönyörűség lesz! De most már tudta az apja, hogy miért válaszolt így! Janika meg boldogan gondolkozott el a hallottakon. Hü, csakugyan! Van neki mindene, így aztán olyan remek kis házat fog ültetni, amilyen csak a mesében van, vagy még ott sincs! Most aztán már csak egy kérdés volt hátra:- És hova ültessem a házat, édesapám? Hova? Hát a szérüskertbe! Jó nagy az, te meg, úgy hiszem, nagy házat akarsz, igaz-e? Ott minden kövecskének gödröt ásol, mert kemény mag ám a liázmag, nem kél ki csak úgy egyszeribe! — És nem fog senki rálépni? — Ne félj attól! — biztatta az apja. — Majd én megmondon az embereknek, hogy arra senki se járjon. így aztán már jó volt. Ettől kezdve Janika az egész napot a szérüskertben töltötte és szorgalmasan ásogatta a lyukakat, amelyekbe az építőköveket bevetette. Nagy munka volt ez bizony, mert apja elmagyarázta neki, hogy minden falnak megfelelő követ kell elvetni, s így Janika valóságos alaprajzot csinált ásójával a szérüskertben, úgy ültetgette el a köveket. De elültette ő még a babakádat is a fürdőszoba helyén, meg a kis ágyakat, asztalokat, székeket is, hogy a liáz teljes berendezéssel együtt nőjjön fel. Beletelt három hét is, mire mindennel szép rendesen elkészült, de azután is sűrűn akadt munkája, mert hol a héresgyerekeket kellett elkergetni a házhelyről, hol meg öntözgetni kellett a magokat, hogy kicsirázzanak abban a kőkemény földben. Az apa meg is kérdezte minden este tőle: — No, mennyire vagy, fiam? Locsolod-e szorgalmasan a házmagodat? — Bizony locsolom. De roppant nehezen csíráznak, mert még semmi se látszik. Meddig tart, amíg ezek a magok kicsíráznak? — Mondtam neked az elején, hogy sokáig. Lehet, hogy csak szeptemberben mutatkozik majd valami. — Szeptemberben? — és egy kis csalódás látszott Janikán. — Akkor én már iskolába kerülök, s akkor ki vigyáz majd rá? • — Hát ki vigyáz a tömérdek búzára, rozsra, fiam? Ne legyen gondod rá, felnő akkor már a ház nélküled is, csak addig szorgalmasan locsolgasd, kapál gasd ... így történt, hogy szeptemberre a sápadt, vézna, sutban álmodozni szerető Janikából napsütötte, izmos fickó lett. Tavasztól őszig nemcsak hogy megszokta, de meg is szerette a szabad levegőt és most már sohase kellett a szobából kiküldeni. A házmagok pedig, ha nem is keltek ki egyelőre, később mégis csak megszolgállak, mert megkedveltették vele a mezei munkát. És mire megemberesedett, a két keze munkájából építette meg magának a házát.
