Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-27 / 25. szám
1937 március 27. KOMAROMI LAPOK 11. oldal. ASSZONYOKNAK. Hizlaló éliend Sovány egyének testsúlyának felgyarapítása olyan feladat, amelyet biztos eredménnyel csak úgy oldhatunk meg, ha előzőleg szakember, orvos tanácsát kérjük ki. Mert a soványságnak mindenekelőtt okát kell megállapítani, hogy sikerrel kezelhessük. Ez az ok lehet öröklött hajlani, testalkat, lehel múló betegség alatt szenvedett súlyveszteség, más esetben valamely kóros rendellenesség, amelynek megszüntetése speciális orvosi kezelést igénye). Hozzáértő háziasszony segítsége minden esetben alapfeltétel az orvosi kezelés sikerének. Testsúlyunk növelésére általában három mód van: 1. megfelelő étrend öszszeállííása, 2. anyagfogyasztás csökkentése pihenés utján, 3. az égési folyamat csökkentése gyógyszerek segítségével. Minket háziasszonyi szempontból az első hizlalási mód érdekel. Étrendek összeállításánál elsősorban arra törekszünk, hogy a szükségesnél nagyobb kalóriamenuyiséget vigyünk a szervezetbe. Könnyű testimunkál végzőknek naponta kilónként kb. 43, szellemimunkásoknak kilónként kb. 35—36 kalóriaértékű táplálékra van szükségük. Ezen az alapon könnyen kiszámíthatjuk különböző testsúlyé eg}-ének szükségletét, hizlaló étrendjüket tehát úgy állítjuk össze, hogy az egész napon át fogyasztott élelmicikkek összegezett tápértéke jóval meghaladja ezt a számot. Célunkat bajosan érnénk el oly módon, hogy a táplálék mennyiségét fokozzuk, tekintve, hogy rendszerint étvágytalan egyéneket kell felgyarapítanunk. A fogásoknak tehát nem annyira tömegét és számát növeljük, mint inkább arra ügyeljünk, hogy tápértékük tetemesen nagyobb legyen. Az elíogyasztandókat naponta öt-hatszori étkezésre osztjuk be. Hizlaló étrendeket szakszerűen öszszeállítunk olyan táblázat segítségével, amely pontosan feltünteti az egyes élelmiszerek kalóriaértékét. Részletekbe rövid cikkünkben nem bocsátkozhatunk, csupán nagyjából soroljuk fel azokat a cikkeket, amelyek hizlalás szempontjából legértékesebbek. Húsfélék között első helyen állanak a zsiros sertéshúsok, hízott marha-, és birka-, kocsonyahús, csontvelő, sonka, szalonna, szalámi, májashurka, ludmájpáslélom; halak közül harcsa, lazac, szardínia, sós és göngyölthering. Tejtermékek közül mentői több vajat, zsíros sajtot, tejfelt és tejszint fogyasztunk. Magas lápértékűek a gyúrt tészták, búza, árpa, zab, kukoricaőrleményekből készüli fogások, továbbá a rizs és makaróni. Friss idényfőzelékek csekély kalóriát tartalmaznak, száraz hüvelyesek hizlalás szempontjából jóval értékesebbek. Ugyanez áll a gyümölcsfélékre is. Friss terményeknél táplálóbbak az aszalványok, datolya, füge, dió, gesztenye, stb. Az ételsor összeválogatásánál nemcsak arra kell ügyelnünk, hogy a nyers alapanyagok kalóriadúsak legyenek, éppeu olyan fontos a helyes elkészítés. Önmagukban csekély értékű cikkeket is táplálókká tehetünk. Például: leveseket tejszínnel, tojással habarunk el, sovány húsokat panirozva kirántjuk, zöldfőzeléket berántva, vagy bőséges vajas morzsával tálaljuk, burgonyát zsírban sütjük ki, salátákat olajjal tesszük táplálókká. Főétkezéseken kívül, reggelire egy pohár tejet, kávét, vagy kakaót adunk, 220 gr. vajjal és ugyanannyi mézzel, vagy dzsemmel. Tízóraira egy pohár tejet s idény szerint sonkát, szalonnát, zsíros sajtot, vagy 2 drb. tojást. Uzsonna ugyanaz, ami a reggeli. Este vacsora után egy pohár tejet fogyasztunk. Fokozott gondot fordítunk végül az ételek változatosságára és csinos étvágygerjesztő tálalására. Szappanfőzés A jó háziszappan, melyet otthon készítünk, nemcsak jobb a vett szappannál, de amellett még felébe, vagy negyedannyiba sem kerül. Nagyobb háztartásban érdemes minden olyan zsiradékot eltennünk, ami főzéshez már sehogysem használhatunk. A marhavagy birka- és bárányfaggyut, a tányérokon maradt zsíros falatokat, nyulhájakat, hízott baromfiak belei körüli zsírját, a minden egyéb zsíros maradékot. Mindezt kiolvasztjuk s még melegen töltjük egy arravaló, esetleg hibás zománcú, régi fazékba. Újabb ilyen egybeolvasztott maradékot ismét melegen kell hagyni. így mindez egy tömör, simafelületű egészet képez s így nem is romlik meg. Disznóöléskor azután sok hulladék jön össze, ezt, meg a régebben összegyűjtőit zsírt a bélzsírral együtt lemérjük. Lugkövet teszünk hozzá meg vizet. Ha a lugkő jó erős (a füszerüzletben külön szappannak való lugkövet kérünk!) akkor az arány a következő: 3 kg. zsírhoz 1 kg. lugkő való és 8—9 liter víz. Oly nagy fazékba helyezzük, hogy az csak háromnegyed résznyire teljék meg vele. Lassú, nagyon lassú tűzön kavarhatjuk liosszúnyelű vas merőkanállal. Három óra hosszat főzzük. Ha 1—2 órai főzés után még nem válik szét az oldat, akkor valami baj van. Többnyire gyenge a lugkő. Telemerítjük ilyenkor a merőkanalat lassan, apránként lugkődarabocskákat teszünk hozzá. Ha hamarosan szétválik a szappan, akkor az egész tömegbe is lugkövet teszünk még. Ide is apránként. Ezután még legalább fél órát forrni hagyjuk. Végül kihűtjük s közben az előre elkészített faládácskákba nedves, erős vászonruhát teszünk, ezzel béleljük ki. A ládák mérete lehet: 25—30 cm. széles, 40 cm. hosszú, 10 cm. mély. A még langyos szappanpépet belemerjük a ládákba — óvatosan, — hogy az alatta levő lugkőoldatot nemerjük ki vele! Másnap kifordítjuk a szappant a ládákból, amely most szép sima, kemény táblákat képez. Ismét 2—3 nap után dróttal kellő nagyságú darabokra vágjuk és legalább 1—2 hónapig szellős helyen szárítjuk, mielőtt használatba vesszük. A lágy szappan mosáskor könnyen mállik, míg a régi, kemény szappan használata igen takarékos. Ennél a módszernél csak a lugkőért adunk ki pénzt, a maradék zsírokat, bélzsirt, egyébre nem használhatván fel, nem számíthatjuk értéknek. Ha többet akarunk főzni, mint amennyi a zsírunk, néhány kilogram marhafaggyút veszünk a mészárostól s felefele arányban vegyítjük a bél-és egyéb zsírral. így még félannyiba se kerül a szappanunk, mint a boltban vett mosószappan. Ha több sertést ölünk s több a szappannak való mint amennyire nekünk házihasználatra kell, eladásra is készíthetünk, szép haszonnal. Húsvéti kenyér. 2.5 kiló, előzőleg meleg helyen tartott lisztet tálba teszünk, közepébe — kis mélyedésbe — beleöntünk 8 deka, tejben feloldott élesztőt. Belekeverünk egy kevés listet és meleg helyre téve megkeletjük. Mikor jól megkelt, hozzávegyítünk 6 elhabart és háromnegyed liter felforralt, langyos tejjel felöntött tojást, csipet sót, 25 deka cukrot, 35 deka vajat, 12.5 deka hámozott, őrölt mandulát, egy citrom reszelt héját, 20—20 deka mazsolát és aprószőlőt. A tésztát kézzel jól kidolgozzuk és főzőkanállal hólyagosra verjük. Újra megkeletjük, két hosszúkás cipót formálunk belőle, liszttel meghintett tepsin ismételten kelni hagyjuk. Tojással megkenjük és forró sülőbe megsüljük. Hűiwéü CS8EÍQ Mikádó, a városban élő nyuszikoma, a verebek csiripeléséből, meg a cinkék szavából tudta meg, hogy erdőn, mezőn már tavaszodik, friss hajtásokat eresztenek a bokrok és a leggyávább fűszál is kidugdossa már fejecskéjét a föld alól. Szívből örült ennek, mert szüleire gondolt, a kedves otthonra, ahol most tizenhármán ülnek az asztal körül, de nem baj, lesz most már mindnyájunknak ennivalójuk, nem kell úgy koplalniuk, mint télen. Egyelőre neki is elég jó dolga volt, mert a vásárcsarnokban ütötte föl a bátrát, volt ennivalója bőven, hiszen krumpli, zöldség annyi volt itt, hogy Dunát lehetett volna vele rekeszteni. Éjjelre ott hált a fcojáskereskedő szalmával béleli ládájában és ennél jobb fekhelyet nem is kívánt magának. Persze, bántotta, hogy ennyi viszontagság után sincsen még rendes keresete., és csak furfangokkal lúd magán és testvérein segíteni. De bízott a szerencséjében és minden éjjel azzal hajtotta álomra a fejét, hogy holnap majd megvirrad. Egyszer aztán nagyon korán virradt. .Éppen azt álmodta, hogy Róka adóvégrehajtó úrnak egy darab foghagymával dörzsölgeti az orrát, az meg összetett kézzel rimánkodik kegyelemért, amikor megindult alatta a föld, azaz a lojásos láda. Valaki nagyot kiált, megragadja az ő fülét és azt rikácsolja: No, megvagy, te gézengúz! Mire észrevette magát, már a levegőben kalimpálózott, a tojáskereskedő kezében és ijedtében csak annyit tu- deli mondani: Mak-mak-mak ...- Beszélhetsz jó vitéz, senkise hallvgat rád! — mondta a toj ásk ereske.-do.;— Te lopkodtad a tojásokat, mi? — De-de-ho-hogy! — dadogLa a nvu-szi. .— Ké-kérem, é-én csa-csakzöczöldísé-ség-et... — Igen zöldséget bészélsz, mi? — és nagyot nevetett. — Mert meg vagy ijedve, békás, mi? De irgumburgum, a jégenkopogódat, most aztán véged van! Lehúzom a bőrödet, megspékellek szalonnával, aztán be a tepsibe és ham-ham! Szegény Mikádó, szerette volna lehunyni a szemét, hogy ne lássa a szörnyű véget közeledni, de már erre se volt képes, mert rövid volt a szemhéja és már nem is kapálózott, anynyira oda volt, inkább sóhajtva suttogta : — Kérem, én festeni szoktam a tojásokat, nem megenni. — Micsoda? Hát ki vagy te? —kérdezte a tojáskereskedő. — Mikádó, képesített festő- és mázolómester .... Tessék nekem munkát adni, — mutatkozoll be a nyuszi. — Szóval megint egy munkanélkülire bukkantam, — sóhajtotla most a kereskedő. — Ajaj, mennyi baj van veletek! — Aztán megvakarta szabad kezével a fejét. — Különben nem is rossz gondolat, — mondta kisvártatva. — Add a becsületszavadat, hogy nem szöksz el, ha elengedlek és befested ezeket a tojásokat ... Kapsz tőlem hálóhelyet, kos'ztot, s ha jól megy az üzlet, még a haszonból is pötyögtetek neked valamit... Hiszen közeledik a húsvét! Mikádó nyomban ráállt az alkura, szívesen adta a becsületszavát, és örömmel vállalta a munkát. Hogyne, végre a saját iparát űzheti! Hiszen tavaly óta, amikor a madarakat és a lepkéket festegette, nem volL ecsel a kezében. Ahogy a kereskedő elengedte a fülét és földet érzett a talpai alatl. sürgősen megvakarózott. Aztán festéket, ecseteket, bögréket kért, hogy nyomban munkához láthasson. Volt a csarnok mellett festék kereskedő, odamentek és nyuszi vásárolni kezdett. Finom mókusszőr ecseteket kérek! — rendelkezett. És festékeket, bögréket, palettákat garmadaszámra hozatott elő. — Minek annyi? — rémüldözött a tojásos. — Mert a lakását is ki akarom festeni, — mondta Mikádó. Végül is két inas hordta utána a holmikat és a tojásos fizetett, mint a köles. — De ha a nyakunkon marad a sok tojás, lehúzom ám a bőrödet! —morogta magában. Persze, a csarnokban nagy feltűnést keltett Mikádó munkája. Nemcsak a vásárlók, hanem a szomszédos kofák is mind odagyültek, s nézték, milyen ügyesen pingál Mikádó. ö meg bravúroskodott, megpörgette a tojásokat, s odatartotta az ecsetet a tojás hasához és pillanat alatt szabályos kört festett rá. Aztán olyan ábrákat cifrázott a két féltekére, hogy a nézőknek bámulatukban tátva maradt a szájuk. No, volt is kelete a sok festett tojásnak! A festék se száradt meg rajtuk s már vették, vitték, a tojásos meg zsebelte a pénzt. — Hajaj, most igazán jó fogást csináltam! — gondolta. És igaza volt, mert Mikádó olyan sebesen dolgozott, hogy szinte megfőtt a keze alatt a tojás. Délutánra már mind elfogyott a a raktáron lévő készlet, a tojásos a szomszédos kofáktól akart vásárolni, de azok meg nem akarták a maguk készletét neki adni. Hogyisne! Amikor ők egyetlen darabot el nem adtak, ez a fickó meg százával adja el? No, bajban volt ráncig a tojásos. Most lehetne egyszer igazán jó üzletet csinálni és nincs tojás. Telefonált ide is, oda is, de semmi. Mindenki csak másnapra ígért szállítást. Hisz az se volt rossz, de amikor még egyre'tolongtak a vevők Mikádó körül, az meg az utolsókat pingálta. — Ide gyüj jenek naccságák! —kia■ bábák a ..kofák .a vevők .felé.. .-=.Jtáajd a mi tojásainkat is megfesti az a kis mester, ha ott elfogyott a készlet. — De bizony nem festi! — tiltakozott a tojásos. — Nem bizony, mert nem engedem! — Már mi pedig csak festett tojást akarunk! — kiabálták a vevők. Hű, nagy csata lett ebből! Mikádó szívesen segített volna a kofákon, de a gazdája csakugyan nem engedte. Lármáztak, kiabáltak, majd megsiketült tőlük az ember. S egyszerre, mint a jégeső, zuhogni kezdtek a tojások. A megdühödött kofák, hogy a nyakukon ne maradjon semmi, de meg, hogy a tojásost is megcsúfolják, úgy vagdosták hozzá a tojásokat, hogy csak úgy, csattant. Micsoda zivatar volt! Egyszeriben rántotta csörgött végig a tojásos képén, ruháján, de Mikádónak Ls a vásárlóknak is jutott belőle. Csitt! Csalt! Zihi! Zuhé! — repültek a fehér bombák, mire Mikádó a festékes bögréket vagdosta oda viszonzásul. No, elbújhatott a legszebb szivárvány is, olyan tarkaság lett egyszerre itt! A vastagja meg csak ezután következett és krumplikból, hagymákból, répákból állt. Ahol puffant, ott fájt is. Csakhogy ebből már nem kért Mikádó. Szépen odalörülLe rántottás bundáját a harcoló asszonyok szoknyájához, aztán kisurrant a lábuk között. Csak a harmadik uccában állt meg. De ott aztán igazán elszomorodott. Mert semmije se volt megint. LAPOK KOMä! LAPOK1 KOMAROMI KOMÁROMI KOMAROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMAROMI LAPOK KOM Aj LAPQKTERJE8ZD lapok OLVASD m LAPOK LAPOK LAPOK
