Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-27 / 25. szám
8. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937 március 27. Jókai, a komáromi fehércipó, cigánypecsenye, „poniyugrás" cigány és egyebek 1891-et írunk. Komárom az ipari és mezőgazdasági kiállítás megnyitására készül. Készülnek a komáromi szép hölgyek is, mert rájuk nézve egy kis szabadságot jelentett a kiállítás. Készen van a gróf Eszterházy uradalom pezsgős pavillonja, ahol a kiválasztott szép hölgyek fogják kóstoltatni az Eszterházy pezsgőt a fess gavallérokkal, majdnem ingyen. Sok leányarc pirult ki arra a gondolatra, hogy a kiállítás mozgalmas élete talán-talán számukra is meghozza azt a várvavárt valakit, aki örök békába kötözi rózsás kezecskéjüket. Mert bizony abban az időben a kisasszonykák még az uccán is csak a mamájuk kíséretében jelenhettek meg, mint a költő mondja: Hajdanában szende szűzi volt a lány, Szemlesütve járt mamája oldalán És ügyet a férfinépre nem vetett, Mondogatva szent zsolozsmás éneket!... A mezőgazdasági kiállítás céljaira a katonai parancsnokság előzékenyen a sétatéren lévő, jelenleg is használt} katonai lovardát engedte át. Ezt az épületet alakították át és díszítették! fel megfelelően. Előtte szökőkút volt és a díszes Eszterházy pavilion, amit csak nem régiben bontottak le. A kiállítás tartama Komárom aranykorszakának egyik legfényesebb napjai voltak. A munkanélküliséget hírből sem ismerték. Aki dolgozni akart, mindig kapott munkát és keresetet. A hangulat vidám volt és elégedett. Vasárnap és ünnepnap még egy kis borocska is jutott az asztalra, mert hiszen 14 krajcár volt egy liter jó bor. A kiállítás elnöke, a város akkori főjegyzője s a »Komáromi Lapok« megalapítója, néhai Tuba János, ifjúi lelkesedéssel dolgozott a kiállítás sikerén, ami nem is maradt el. Meghívta a kiállításra Jókai Mórt, a költőfejedelmet, aki meg is Ígérte részvételét. A kiállításra el is jött a költőfejedelem. A költő beakarla mutatni kíséretének a komáromi hírességeket, amiket — mint Komárom szülötte — jól ismeri; egyebek közL a komáromi fehér cipót, cigánypecsenyét, molnárcsuszát stb. A komáromi fehér cipónak sehol a világon nem volt párja. Ez nem1 pék-készítmény, hanem azt a hozzáértő asszonyok sütötték és árulták a volt Pollák-bazár előtt hosszú sorban, nagy, lapos kerek kosarakban. A teteje pirosra volt sütve, a többi része halványsárga. A belseje a hófehér abrosznál is fehérebb, rugalmas. Az íze nem hasonlított sem a kenyérhez, sem a kalácshoz, hanem valami különleges, zamatos íze volt, amit azóta sem tud senki utána csinálni. Lassankint kihaltak ezek a híres asszonyok. Az utolsó volt köztük özv. Bakayné, de senkire sem hagyták tudományukat, azt a tudományt, mely Komáromot ismertté tette az egész országban. A Pollák-bazárral szemben, a Szent Háromság szobor előtt pedig sütötték a jó cigánypecsenyét. A cigánypecsenye sütéséhez sem értett mindenki. A valódi cigánypecsenyéhez fiatal* €0—70 kilós, úgynevezett frisslingmalac kellett és ennek is csak bizonyod része. Serpenyőben sütötték, de vigyázni kellett, hogy el ne égjen. A közepét szép pirosra kellett sütni, a szélén egy ujjnyi széles szalonna a bőrével együtt szép sárgára sült. Hetivásáros napokon már messziről lehetett érezni a jó pecsenyeillatot a környéken. Egy 10 krajcáros fehér cipót ketté vágtak s bele a jó pecsenyezsírtól csöpögő cigánypecsenyét. Ennél izletesebb falatot még a király konyháján sem készítettek. Ha valaki megszomjazott, nem messze volt a mostani mozival szemben a Bableves cs'árda, ihatott rá jó karcos bort. Meg kell jegyezni, hogy azért hívták ezt a csárdát Bableves csárdának, mert ott a nap bármely szakában lehetett kapni jó savanyú, tejfeles bablevest, amit különösen a lumpok kerestek fel a kora reggeli órákban, egy kis katzenjammer ellen. Hát ezért a cigánypecsenyéért és fehér cipóért érdemes volt Komáromba utazni. A mi vendéglőnk, vagyis atyám, Weiszenbacher János vendéglője a Kossuth téren lévő mostani Tomanóczy-féle vendéglő volt. Egyszerűségében is híres, mert édesanyám olyan konyhát vezetett, hogy nem resteltek az urak, tisztek a belvárosból édesanyám konyhájának főztjéért kijárni. Sok társasvacsorát, halászlét stb. rendeztek minálunk. Édesatyám, mint vendéglős, nagyon népszerű ember volt. Különösen a nép szerelte, el is keresztelték németes nevét Fehérnek. »Gyerünk a Fehérhő« mondották. Ott jó bor van és jó cigánypecsenyét sütnek. Édesapám a vendéglős és kávés ipartársulatnak akkori elnöke, világlátott ember volt, lóháton mint huszárstrázsamester, úgyszólván bejárta majdnem az egész Európát. Három hadjáratban vett részt, több nyelven beszélt. A königréci csatában 1866-ban megmentette a király szárnysegédének, gróf Pejacsevichnek életét, mikor ellőtték az egyik karját s lehanyatlott a lováról, amiért a gróf egész életre kihaló támogatását megígérte. Egy Ízben, mikor keresztülutazott Komáromon a királlyal, édesatyám a sokaságban ott állott. A gróf felismerte, odahivatta és bemutatta a királynak e szavakkal: Nézze felség, ez az ember mentette meg az életemet a königréci csatában. Édesatyám nagyon sokat tudott mesélni a népnek a háborúkról s az akkori katonai életről, mert hiszen az akkori idők rendje szerint 12 évig volt katona. Szerelte is a nép hallgatni a daliás idők történetét. Évmilliók teltek el azóta, hogy Csallóköz, mint az aquilániai, édesvízi! tengerbe ömlő Ősduna deltája megszületett. Az Ősduna Pozsony tájékán ömlött az édesvizű tengerbe és a torkolatánál delta képződött és ebből alakult ki a mi hajdani Aranykertünk, a mostani Csallóköz. Már mint delta televolt kisebb-nagyobb folyócskákkal, vízerekkel, lagúnákkal és valóságos útvesztője volt ez a terület a sok víznek, a vizek birodalmának. Ezt a sok vízeret és folyócskát; akkor is megtartotta, amikor szigetté alakult. A vizek útvesztőjében annál nehezebb volt kiigazodni, mert minden nagyobb vízálláskor, árvízkor — ami pedig elég gyakori volt — Csallóköz vízrajza teljesen megváltozott. A régi medrek eltűntek, újak ásódtak a fövenyben és iszapban. Csallóköznek ez a szeszélyes és folyton változó vízrajza valósággal bevehetetlen várrá tette ezt a szigetet,; amelyen az őscsallóközi ember csak vizi utakon közlekedhetett, mint az ausztráliai benszülöttek, fatörzsből kivájt csónakon. A szárazföldi utak csak a szomszédok közölt bonyolíthatták le a közlekedést, nagyobb utazásokat nem engedtek meg. A régi hadászat egyik főkövetelménye volt, hogy a várak védelmére legalkalmasabbak a folyók, vizek, mocsarak. A komáromi strandfürdővel szemben fekvő Szőny község helyén létezett római várost, Brigetiót a rómaiak a tatai vizek felduzzasztásával védték meg az ellenség ellen. Éppen a sok víz miatt lett Csallóköz a természet mostohasága révén erős, legtöbbször bevehetetlen vizierősség. A vízzel védett Brigétiót ostromló és a római uralom orra alá sok borsot törő quád nép éppen ide, Csallóközbe menekült, amikor a brigétiói erősségből a rómaiak kitörtek és vissza Nem csoda tehát, ha a kiállítás elnöke, Tuba János őt kereste fel és beléje helyezte a bizalmát. János — mondotta neki, u. i. ő is János volt — nagy vendégünk van. Itt van Jókai a kíséretével, a maga feladata lesz, hogy megismertesse velük a híres komáromi cigánypecsenyét és fehér cipót. Édesatyám csak annyit kérdezett, hogy mikor jönnek, hányán lesznek és a pecsenye után nem lenne-e jó egy kis valódi komáromi molnárcsusza? Jó lesz, mondotta Tuba János, jövünk holnap 9 órakor reggel, mintegy harmincán. (Folyt, köv.) W. N. — Április első felében reprezentatív magyar képzőművészeti kiállítás lesz Pozsonyban a SZMKE és a Képzőművészeti Egyesület rendezésében. A pozsonyi SZMKE egyik téli választmányi ülésén nagyjelentőségű határozatot hozott, amennyiben kimondotta, hogy a tavasz folyamán Pozsonyban reprezentatív jellegű országos magyar tárlatot rendez. A pozsonyi Képzőművészeti Egyesülettel folytak a megrendezést illetőleg az előkészítő tárgyalások, amelyek folyamán az egyesület vezetősége készséges örömmel vállalkozott a közreműködésre, miáltal a siker már előre is biztosítottnak tekinthető. Ezután megkezdte munkáját a közös előkészítő bizottság, a művészek meghívása megtörtént és április 4-én, vasárnap d. e. 11 órakor a mezőgazdasági múzeum dunaparli palotájának nagytermében megnyílik a kiállítás, amelynek célja a tiszta művészet bemutatása, de nem utolsó sorban fontos az a cél, hogy művészeink, akik keserves küzdelmet folytatnak a léttel, képvásárlások utján támogatást nyerjenek, hogy ujult erővel vegyék kezükbe az ecsetet és szobrászvésőt. Az eladott képek és szobrok után pedig jól járnak a pozsonyi és környéki szegény,; lerongyolt, éhes magyar iskolásgyermekek is, mert a csekély százalékos részesedést a SZMKE erre a célra óhajtja fordítani. akarták adni a quádoknak a kölcsönt. Itt aztán urai voltak a quádok a helyzetnek. A hun utódoknak, az avaroknak is Csallóközben játszódik le egyik véres drámájuk. Amikor Nagy Károly császár és Theodorik gróf az avarok ellen indul, a Duna mentén lakó avarok minden reménységüket Csallóközbe vetették, mert hiszen Csallóköz bevehetetlen hírét az avarok is ismerték. A közeledő Nagy Károly elől összes értékes holmijukkal, állataikkal és gabonájukkal együtt Csallóközbe menekültek, amelynek magas partjai, a folyók útvesztője biztos menedéket ígért az avaroknak. A természettől megerősített szigeten még sáncokat is emeltek a végső küzdelemre elszánt avarok. Nagy Karoly és Theodorik a Duna mentén haladtak. A Szőny helyén álló római erősség, Brigetió akkor még olyan jó karban volt, hogy az avarok megszállták és annyira megerősítették, hogy Nagy Károly nem mert ellene nyílt támadást intézni, hanem Brigetiót, amely első sorban a Vág torkolatát védte, bekeríteni igyekezett. Ez a bekerítési mozdulat sikerrel járt és Brigetió megadta magát,, az őrség szintén Csallóközbe menekült. Az avarok teljes biztonságban érezték magukat Csallóköz úttalan nádasaiban. Egyre azonban nem számítottak. Nagy Károly erős hajóhadára. Ennek segítségével leverték a szegény avarokat hirtelen rajtaüétssel. Csallóköz ostroma három napig tartott. Az avarok rettenetes nagy vérontás után megadták magukat. A bevett földsánookban rengeteg gabona, ló és szarvasmarha jutott a győzők kezébe. Az életben maradt avarokat pedig rabszíjra fűzték. Menedéket nyújtott századokon át Csallóköz a régi magyar pogány vallásnak is. A mind erélyesebben föllépő kereszténység elől ide, a csallóközi nádasok, vízerek, szigetek útvesztőibe menekültek az utolsó táltosok, boncok és oil áldoztak tovább a magyarok istenének, Hadúrnak a titkos berkek mélyén. Az ősi pogány vallás itt dacolt legtovább a terjedő kereszténységgel és titokban még századok múlva is áldoztak fehér mént az ősi pogány istennek. A csallóközi népmesék, régi szokások át vannak itatva sok-sok pogány vallási kultusz fölismerhető jeleivel. De ezenkívül is sok csallóközi község- és dűlőnév bizonyítja a pogány magyar vallás nagy, elterjedtségét Csallóközben. Ilyenek: ördöngösi, ördöglyukai, Láng dűlőnevek Bögölypalony halárában, továbbá Pogány, Bálványvíz és Pogánysziget elpusztult községek nevei a bősi határban, Máglyadomb dűlő (Etrekarcsa), Forgóvár dűlő (Alsónyárasd), Sárkány és Rém régi pusztanevek, Iklér dűlő (Padány), Csondor dűlő (Tonkháza), Regence dűlő (Beketfa), stb. Hogy Csallóközben szinmagyar törzsek telepedtek le, amelyek pogányok voltak, eléggé bizonyítják a fentieken kívül az alábbi régi csallóközi helynevek: Magyar, Megyer, Megyercs, Udvarnok, Kürth, Várparlag, Bulcsuháza, Bojár, Gúta, Néma, Vatha, Árpád, Csanád, Vajka, Vitéz, őrs, Őralja, Békevár, Csigagyúr stb. Csallóköz a bécsi császár túlkapásai, elnyomási törekvésének történetében mindig nagy szerepet játszott.. A hatalmi gőg elől menekülteknek nem egyszer adott menedéket. Itt sokszor bosszantották a császáriakat. Innét aztán a menekülteket nem sikerült kifüstölni a császári ármány legügyesebb kémeinek, kopóinak sem. Itt csődöt mondott a besúgók, spiclik tudománya és agyafúrtsága, mert hiába súgták be Bécsben, hogy valamelyik üldözött Csallóközben bujdosik, azt nem tudta elcsípni a legügyesebb zsandár sem. A csallóközi vizerek, füzesek, kisebb-nagyobb szigetek, nádasok, ingoványok, zsombékok, süppedő, vizes rétek útvesztőjében lehetetlenség volt valakit megtalálni. A csallóközi vizibirodalom még a lábnyomot se árulta el. Az 1848—49. magyar szabadságharc idején nem egyszer megtörtént, hogy a közeledő osztrák katonaság elől a csallóközi falvak bemenekültek a nádasokba. Magukkal vitték az értékes holmikat úgy, hogy a harácsolni jött osztrákok nem találtak az egész faluban senkit és semmit. Mi mentette meg Gúla községet nem egyszer a török portyázástól, mint a csallóközi nádasok, amelyekbe egyszer az esztergomi bég csaknem egész seregével kicsi híja, hogy bele nem pusztult. Szégyen ide, szégyen oda, de nyakig belesüppedtek a sárba. De el is ment aztán a kedvük végleg a gúlái kirándulástól. Evlia Cselebi, török világutazó a XVI. század hatvanas éveiben járt ezen a vidéken. Kénytelen elismerni, hogy ugyancsak kemény dió volt a törököknek a csallóközi portyázás a sok nádas miatt. Jobb terepen tízszerannyit zsákmányoltak volna. Ez a rövid történelmi vázlat is bizonyítja, hogy Csallóköz milyen nagy szerepet játszott a menekültek, az üldözöttek életében. Csak a TUREK festékkereskedésben kapható a világhírű PATENT mosópor, amely azáltal fehérít hogy oxygént ad le a vizben Egyetlen mosószer, amely kiméi a ruhát- Vi kg. KC 2‘— Ugyanott finom cipőkrém parkett'paszta, fémtisz titó, szappanpehely ét kékitő jutányos árban kimérv is kaphatói 506 _____________________ Csallóköz szerepe a történelemben Csallóköz, mint menedékhely Irta: dr. Baranyay József.
