Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-27 / 25. szám
1937 március 27. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. — Igazán kellemes ünnepeket, — mondom ismerősömnek a Nádor uccu sarkún, ahogy megpillantom az csőben, mert autóbuszra vár. Vidéki férfiú, csomagokkal terhesen iparkodik hazafelé s az uccasarokra plántálta magát. Visszaint kedvesen, ezzel a találkozással rég tartoztunk már egymásnak: átvágok keresztben s melegen megszorítom a kezét. — Kellemeset magának is, — feleli. Rendben volnánk. — Hát hogy van? — Köszönöm, — mondja ő, — csak — csak ... Beszélgetésünk így indul, a márciusi esőben. Meg is tárgyaljuk rögtön az időt, ezt a kellemetlen, szeles esőt, amelyre nem foghatjuk rá, hogy nagyheti öröm. Megtárgyaljuk gyorsan Mussolinit, a spanyolokat, a Vág áradását s a drága húsvéti örömöket. — Hova-hova húsúéikor? — Köszönöm, maradunk. A nagy beszélgetésben nem vesszük észre, hogy egyre lejjebb lépünk a járdáról s miár a keresztezés közepén tárgyalunk izgatottan. Vissza tehát. Ismét felüliünk a járda szélére, de az autóbusz nehezen jön s a megbeszélnivalók egyre szaporodnak. Már megint leszállónk a járda széléről, nyomulunk beljebb az uccu közepe felé: mindenki ismeri ezt a módszert. Egyikünk beszél s addig szorítja, hajtja maga előtt a partnert, míg az valóban ed nem kezd hátrálni s menekül. Ám, rövid néhány perc múlik köztisztviselők flzetésj a vitása A napi sajtót bejárta az a hír, hogy a kormány elhatározta az állami- és köztisztviselők fizetéslevonásainak mérséklését s hogy ezen célra 150 millió koronát szavazott meg. Azonban úgy a sajtó közlemények, mint az ez ügyben kiadott kormánynyilatkozat anynyira hiányosak, hogy a közvéleményben azt a téves hitet keltették, hogy a köztisztviselők és nyugdíjasok illetményei tekintélyesen fel lettek emelve. A közzétett hírekből, illetve nyilatkozatból egyáltalán nem tűnik ki, hogy miként lesz a megszavazott 150 millió Ke felosztva s hogy a bejelentett levonás-mérséklés az alkalmazottak alacsonyabb kategóriáinál havi 2—5 Ke, tisztviselőknél állag havi 20—30 Ke fizetésjavítást jelent. Hogy ez ügyben tisztán lássunk, szükséges ismernünk, hogy az utóbbi években milyen levonásokkal lettek a köztisztviselők illetményei csökkentve. va ő veszi kezébe a szavak fonalát s a forgalom irányítását, ő kezd tolatni 'előre s akkor a szembenlévő iszkol, hátrál, föl a járdára, a boltajtóba, aztán megunja s visszaveszi a kezdeményezést. így tolatunk mi is. Én nyomulok előre, be. az ut közepéig, de mikor már-már sikerül a győzelem s ellenfelem a Baka-ház eresze alá menekül, meglepő fordulattal kdnyarit egyet a dolgon s visszanyomul, elfoglalja állásait, ügy keringünk az esőben a derék Gergely rendőr körül, mintha cotilliont járnánk. A husvétot beszéljük meg éppen. Konflis megy el mellettünk s az utolsó pillanatban kdnyarit egyet lován a kocsis. Morog is valamit, nem figyelünk oda. Éppen az én hadállásom kedvező, ellenfelemet most nyomom a füszerkereskedés bejáratának. Ám, meglepő fordulat: ellenfelem hirtelen magyarázni kezd, leszorít s a könyvkereskedés felé cikázunk. Valami autó söpri az utat, a vizet felfröcsköli, a sojfőr ordít, nem vesszük észre. Egyre hátrálok s egy inas, biciklin, utolsó pillanatban nagyot kerül, különben nekünk jönne. Elveszíti sapkáját, leszáll, nyög, újra felkap kétkerekű lovára s elvágtat. Ezt már a derék rendőr is megunja. Barátságosan hozzánklép: — Nem volnának az urak szívesek ezt a dolgot megbeszélni a járdán? —■ Miért? — kérdezzük csodálkozva. — Hiszen csupa sár tetszik lenni s különben is, az urak forgalmi akadályt képeznek. Most nézünk csak végig a terepen. Negyedórája tolatunk össze-vissza, je-Az 1932. évi 204. sz. törv. 7. §-a mindenekelőtt 1932 dec. 1-vel megszüntette az 1930. évi 144. sz. törvénnyel megszavazott karácsonyi illetményt (az u. n. tizenharmadik fizetést), ami a havi fizetés 70o/0-át tette ki, vagyis az alapfizetés ezáltal 5.8 °/okal lett leszállítva. Úgy ezen törvény azonfelül további százalékszerü levonást rendelt el, mégpedig: 9.000 Kétől 10.800 Ke évi fizetésig 3°/o-ot, 10.800 Kc-tól 12.600 Kc-ig 5°/0ot, 12.600 Kc-tól 14.400 Kc-ig 80/0-oL és a 14.400 Kc-t meghaladó fizetéseknél 10 0/0-ot, egyidejűleg a fizetendő nyugdíjjárulék 60/0-ról 80/0-ra lett felemelve, ami további 2o/o-os illetmény csökkentést jelenteit. Az idézett 204/1932. sz. törv. tehát az alapfizetéseket összesen 10.8<Vo-tól 17.8o/o-ig terjedő mértékben csökkentette. A következő 1933-as évben 252. szí alatt kiadott kormányrendelet további 4o/o-kal szállította le az évi 7.200 Kc-t meghaladó fizetéseket, míg az ennél kisebb fizetésekből 2°/o-os leKIMUTATÄS az állami és közalkalmazottak iizetéslevosiásainak lenleg a bankbejárat előtt állunk. Ennek a derék rendőrnek tisztára igaza van. Megcsóválja a fejét: Tessék csak felmenni a járdára, ott is nyugodtan lehet beszélgetni. Majd megbocsájtólag, kedvesen teszi hozzá: — Mert ez az én irodám, tetszik tudni, ez az uccasarok. Ebben az irodában is rendnek kell lenni ám. Elszégyeljük magunkat, tökéletesen igazat adunk neki. Itt keringünk az út keresztezésnél, mint két el nem intézett akta az íróasztalon, — most aztán megkaptuk a pecsétet. Visszavonulunk a fűszerüzlet mellé. Körülbelül el is intéztünk mindent, már kezet szorítunk, egyikünk jobbra, másikunk balra, mert az autóbusz biztosan nem jön s most már bérkocsit kell keresni. Már majdnem elvesztettük egymást szem elől, amikor mindkettőnk megfordul. Egymásra nézünk tétován. Mit is akartunk?!- Hja persze! — Kellemes ünnepeket! Nem, ezt nem lehet átkiabálni egymásnak a túlsó sarokról. Ezért megint csak össze kell jönni, rohanjunk, hogy ezt a fontos dolgot elintézzük még; kellemes ünnepeket odahaza, keziccsókolom a naccsás asszonykának, a gyerekeket üdvözlöm, adja át kérem .. Szaporán rázzuk egymás kezét, esik az eső, egy konflis kereke fröcsköl s mi már megint ott állunk a rendőr tövibe. Qlyan ez a hús vét, hogy nem lehet két szóval elintézni. Kellemes ünnepeket tehát és üdvözöljük az egész háznépet... (-thyvi-) vonást rendelt el. Ezen rendelet ezen kívül behozta az u. n. »előléptetési taxát«, amely összegszerűleg szintén az alapfizetésnek mintegy 2°/o-os évi leszállítását jelenti. A fentiekből látható, hogy az 1932. év óla fokozatosan bevezetett fizetésleszállítások a közalkalmazottak illetményeit átlag 22—24o/o-kal csökkentették, ami összegszerűleg minimálisan évi 1.200—1.400 milliós megtakarítást jelentett az államháztartásnak. A fenti fizetés leszállításokból az 1934. évi 275. számú kormányrendelettel 1935 április 1-től kezdve átlag 1.20/0 lett visszatérítve, a most készülő és 150 millió Kc-t kitevő csökkentés, amely állítólag 1937 január 1-től visszamenőleges érvénnyel bírna és ez év július 1-én lenne kifizetve, az alapfizetésnek átlag 2o/o-át fogja kitenni, úgy, hogy tovább is megmaradna a többi 20—210/o-os fizetés levonás. Hogy a fizetés levonásoknak ezen készülő csökkentése egy személynél mennyit jelent, szemléltetően mutatja az alább közölt kimutatás. tervbeveit mérsékléséről 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A tisztviselő rangja Az alapfizetése az 1926. évi 103. számú törvény szerint Az 1936. XII. 31-iki állapot szerinti fizetéslevonások 1937. I. 1. után maradna fizetéslevonás Mérsékelve lennének tehát a fizetéslevonások A mérséklés összegszerűleg kitenne havonta Az 1952. évi 204. számú törvény szerint Az 1933. évi 232. sz r. szerint A 2. és 3. rovat összesen az 1936. XII. 31-én fennmaradt levonások 1935. III. 31-éig további Mérsékelve 1934. évi 275. sz. rend. szerint Maradt levonás 1935. IV. 1. után százai é k Irodai segéderők és segédalkalmazottak 7.200 _ 2 0-6 1-4 1-4 0-4 1 6‘- Ke Kinevezett tisztviselők, irodatisztek, adjunktorok 7/a 9.000 — 4 1-2 2-8 2-8 0-8 2 15’— Ke Kinevezett tisztviselők, irodatisztek, adjunktorok 7/b 10.800 3 4 1-2 2-8 5-8 3-8 2 18 — Ke Kinevezett tisztviselők, irodatisztek. adjunktorok 7 ic 12.600 5 4 1-2 2-8 7-8 5-8 2 21- Ke Biztosok, (fogalmazók) titkárok stb. 6 a 14.000 8 4 1-2 2-8 10-8 8-8 2 24— Ke Főbiztosok, főtitkárok stb. 5/a 19,800 10 4 1-2 2’8 12-8 10-8 2 33 - Ke Tanácsosok, igazgatók stb. 4/a 30.600 10 4 1-2 2-8 12-8 10-8 2 51- Ke Főtanácsosok és főigazgatók stb. 3/a 39.000 10 4 1-2 2'8 12.8 10-8 2 65’— Ke Mérsékelten szólva tehát tévesek és tendenciózusak s a (közvélemény megtévesztésére alkalmasak azok a híresztelések, amelyek a közalkalmazottak fizetéslevonásainak 2/3-val, vagy 70—75 o/o-val való mérséklését híresztelték, s amelyek ennek alapján a közalkalmazottak anyagi helyzetének jelentős javulását, illetve vásárló erejének hatalmas fellendülését jósolták. Különösen nem áll ez, ha tekintetbe vesszük a közszükségleti cikkeknek az utóbbi hónapokban beállott általános drágulását, amely a szakértők becslése szépült már felülhaladja a 12—15°/o-os átlagot. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni, hogy az életnívójuknak már a szélsőségig való leszállítása dacára is adósságokkal küzdő közalkalmazottak soraiban a készülő kormányrendelet csalódást és keserűséget váltott ki, s egy része reménytelen peszszimizmussal tekint a jövőbe, a másik része pedig a közvélemény igazságérzetére apellálva követeli a kormánytól az összes eddigi fizetéscsökkentések teljes megszüntetését. R-y. Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. 2illna, Őtefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové'Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél! Minden tárgynál Írásbeli minőségi garancia Élniakarás Komárom, március 26. »Segíts magadon, s az Isten is megsegít«. Ne várd a segítséget mástól., hanem elsősorban te magad kövess el minden telhetőt sorsod, boldogulásod biztosítására! Ez az emberi élet egyik alapprincipiuma. És ne remélje senki, hogy bajai, kínlódásai orvoslást nyernek, vagy hogy társadalmi problémáink megoldódnak mindaddig, míg ez a princípium százszázalékig meg nem valósul egyéni és társadalmi életünkben. Panasszal, jajszóval van tele az élet. Nap-nap mellett folyik a beszéd, vita, konferenciázás, teremnek világmegváltó tervek, gondolatok, s pottyan néha innen-onnan egy kis morzsa a nyomorúság tengerébe, csak az »önmagát megsegítő« cselekedetek hiányoznak. Mindenki kívülről várja a segítséget, s önbizalom alig van már az emberekben. Mert miben bízzanak? A nincstelenségükben, az erőtlenségükben, megtépázott, kigúnyolt, letaposott voltunkban?!... Pedig ha nincs bizalmunk, hitünk, nem lesz feltámadásunk sem! És a feltámadás reménye nélkül már ez az élet is halál!... De az élet halottal nem lehetnek azok, akik »megváltattak«, »szabadokká« tétettek! Akarni kell »élni«! önmagunknak kell kikaparni a semmiből is az életmorzsákat, hogy azután majd a kenyérhez is eljussunk, sőt talán néha-néha ünnepi kalácsban is lehessen részünk! De vájjon, lehet-e ilyen optimizmussal tekinteni a jövőbe? Tehetünk-e egyáltalában még valamit önmagunkért? Nem vagyunk-e már is élőhalottak, kárhozatra rendeltek?... Nem! Van még bennünk »élniakarás«. Kisebbségi magyaréjszakánkban fel-fellobbannak még fényes őrtüzek, amelyek visszaadják bizalmunkat és megkétszerezik gyenge erőnket. »Élniakarásunknak« egy szép példája itt is felragyogott városunkban, és boldogok vagyunk, hogy ennek nemcsak szemlélői, hanem részesei is lehetünk. Szerényen, szinte észrevétlenül telepedett meg köztünk, és működik városunkban már második éve: a ref. tanítóképző-intézet. Ez az intézet az alig kétszázezer lelket számláló szlovenszkói és kárpátaljai egyetemes ref. egyháznak már a hatodik nagyjelentőségű közintézménye, mert a losonci teológiai szemináriumon kívül három árvaházat (Beretke, Kiskoszmály és Nagyszöllős) és Pozsonyban egydiákinternátust is létesített a ref. egyház áldozatkészsége. A semmiségből létesültek és állanak fenn ezek az intézmények, mert köztudomású, hogy a ref. egyházak bő javadalmakkal nem rendelkeznek, s híveiknek táborát is nagytöbbségben a szegény falusi földmívelő nép alkotja. Minden idegen, külső anyagi támogatás és államsegély nélkül, egyedül csak a ref. hívek áldozatkészségéből jöttek létre és állanak fenn ezek az intézmények, —• de léteznek és fennállanak, mert az »élet« követelte őket. A szlovenszkói és kárpátaljai egyetemes ref. egyház és hívei »élni akarnak«. Pedig, — hogy csak a tanítóképző esetére mutassunk rá, — nem is olyan kis dolog egy ilyen intézetet felállítani és fenntartani. Csak az évi fenntartás mibe kerül, s hol van még a berendezés és az épületről való T
