Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-24 / 24. szám

1937 március 24. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. „Karikagyűrű" A Komáromi Katii. Legényegyesü­let nagyszerű műkedvelőgárdája hús­véthétfőn dr. Borka Géza és dr. Mi­­hola Gyuszi kitűnő színművét adja elő. Szlovenszkó egyik legsikeresebb színműve a Karikagyűrű«, a két ko­máromi szerző énekes színműve, mely négy hónap alall nagy karriért futott be. Borka Géza dr. humoros és gyor­san pergő darabot írt, amelyhez Mi­­hola Gyuszi komponált fülbemászó muzsikát. A darab eddig több mint kétszázötvenszer ment Szlovenszkó magyar falvaiban és városaiban, ami egymagában is garantálja a nagy ko­máromi sikert is. A darab próbái serényen folynak. Szily Mancika, Balogh Kami, Kadli­­csek István, Fischer Antal és a töb­biek mind nagyszerű műkedvelők. A humoros részek mellett megható jele­netek következnek, a kitűnő meseszö­vés gondoskodik arról, hogy a közön­ség jól érezze magát. Ezenkívül a szerzők az ülőhely közönségének még kedves ajándékot is adnak, hogy ez­által is felejthetetlenebbé tegyék a »Karikagyűrű« húsvéthétfői komáro­mi bemutatóját. Aki jól akar mulatni és kellemesen szórakozni, az húsvéthétfőn megné­zi a Legényegyletben a két nagyszerű komáromi szerző darabját. Boxerral némává verte társát egy mulatós legény Nagy Pál hnszonkilencéves legény Ipolykeszin részt vett egy zajos mu­latságon. A mulalás közben össze­szólalkozott Murányi Pál huszonhá­roméves ipolybalogi legénnyel, akinek arcára hatalmas ütést mért. Murányi a közelben folydogáló patakhoz sie­tett, hogy vérrel borított arcát meg­mossa, Nagy Pál azonban nem ta­lálta elégnek az első ütést, Murányi után ment s a patak fölé hajló legényt egy boxerrel három­szor úgy ütötte fejbe, hogy Mu­rányi azonnal elveszítette eszméle­tét, majd később a beszélöképessé­­gét is és mcgnémuli. A rabiátus Nagy« Pált a komáromi bíróság egy esztendei fogházbüntetés­sel sújtotta. A méltósógos asszony trafikja A komáromi ipariskola tanulóinak sikerült előadása — Az előadást megismétlik A vasárnapi kellemetlen idő dacára zsúfolásig megtelt az Iparoskor szín­házterme. Olt láttuk Komárom társa­dalmának szine-javát, hogy megnéz­ze a komáromi ipariskola növendé­keinek igazán pompás előadását. Bus Fekete Lászlónak a mai életből vett népszerű vígjátékát, a Méltóságos asz­­szony trafikját adták igazán dicsére­tes odaadással, rátermettséggel és nagy« sikerrel. Nemcsak a felvonások végén, de a nyílt színen kapott tapsok is bizonyították azt a nagy tetszést^ amit az igazán jó előadás a közönség­ből kiváltott. A szereplők, közel harmincán, mind megérdemlik a dicséretei. A főszere­pek igen jó kezekben voltak. Wellhof­­fer Manci igazi átérzéssel adta a le­mondásra ítélt méltóságos asszonyt, aki szótlanul tűr és szenved. Mackó Bözsi a mozgalmas élet után vágyó asszonyt hűen tükrözte vissza. Bar­­talos Tercsi ennivaló, kedves Klári volt, élénk, eleven, tűzről pattant. Pataky Bözsi temperamentumos tra­­fikos leány volt. Dékány László a szerelemre lobbanó grófot igen szép alakításban mutatta be. Nagyon jó volt Sebella Ernő a feleségével nem törődő, takarékos férj szerepében. A nőt már csak ápolónő szerepére re­dukáló öreg grófot Szilárd István ad­ta igen jó felfogásban. A többiek kis szerepeikben is na­gykőn jók voltak és hozzájárultak a sikerhez és pedig: Dékány István (Hindenburg), Szolik Imre (a dühös úr), Kosa József (a fiatalember), Schlé­­singer László (Schwartz bácsi), Mráz László (rendőrtiszt), Kovács László (részeg ember), Kollár Nándor (ke­gyelmes úr), Csorna Béla (Jani), Zsir­­kó Ernő (Stammgast), Liszák Tibor (monoklis úr), Bartalos Nusi (a kis cselédlány), Csillag Rudolf (az inas), Broczky Zoltán (lapkihordó), Vince József és Valkó Lajos (diákok), Csapó Imre (a finánc), a kis csöppség: Mac­kó Zoli is kedves bátorsággal kereste a tenniszlabdáját. Az igazán jó előadást nagyon emel­te a külső kiállítás, a díszletezés, ami méltó feltűnést keltett, különösen a gróf legénylakása, a háttérben a bárral. Ennek igazán tündéries fény­hatásokat tudtak adni. Ilyen szeretet­tel színpadot berendezni még hiva­tásos színészek se tudnak. A közönség csodálkozni fog, ha el­áruljuk, hogy a színpadi berendezé­seket, a bútorokat, még a sezlont is maguk az iskola növendékei készítet­ték a legjobb ízléssel és hozzáértéssel. A legnagyobb dicséret illeti ezért őket. A darab kiválasztása, szereposztás, szóval a rendezés nehéz munkájából T el kés Mihály igazgató és Vázso­­nyi István egyformán vették ki ré­szüket. Csaknem egészen új gárdát mutattak be a közönségnek, amely új gárda ugyancsak megállja a helyét és még sok sikerült előadást remé­lünk tőlük. Ez a mostani előadás biz­tosíték erre, amely ment, mint a ka­rikacsapás, gördülékenyen, símán, zökkenés nélkül. A súgónak, Mayer Imrének ugyancsak kevés dolga akadt. A Jókai szobor alap javára rende­zett előadást mérsékelt helyárakkal husvétvasárnap megismétlik. Jegyek már kaphatók a Czibor-féle kalapos üzletben, a Jókai uccában. Kellemes szórakozásban lesz része, aki megnézi a kedves előadást. Földrajztudós Az utóbbi napokban sokat gyönyör­ködtünk azokban az újságcikkekben, amelyek holmi földrajzi nevekkel vol­tak kapcsolatosak. Sajnos, e cikkek némelyikében a szlovenszkói pusztító árvizekről is szó volt: ez a témául mint téma, valóban nem »gyönyör­ködtető« s az újságolvasó éppúgy, mint az újságíró azt kívánja, múljék el felőlünk ez a pohár, legyen vége a sok pusztításnak már, mert hogy ember, természet, sorsharag mind összefogjon a kultúra, emberi élet ellen, az túlságosan sok már ahhoz, hogy csendben s nyugodtan el tudja viselni az európai polgár. Dehát úgy van, hogy e sok keserű­ség közölL vannak derűsebb pillana­tok is. Nem tagadjuk: derűs pillana­tokat szereztek nekünk azok a tudó­sítások, amelyek a Latorca vizét Kas­sára,, a Garam vizét Losoncra, a Rima vizét viszont a Gölnic völgyébe he­lyezték át. A honi földrajzzal úgylát­szik, hadilábon áll némely kolléga: összevissza szórja a völgyeket, hegye­ket s folyókat, mintha világteremtő erővel szerelték volna föl a mulL he­tekben. Hogy az abesszin hegyek kö­zött, a spanyol fronton nem mindig ismerjük ki magunkat, ez még nem volna olyan nagy baj, nem fáj annyi­ra a fejünk a mandzsukéi császár miatt, mint — mondjuk — a csiliz­­radványi talajvizek miatt, de mikor Kassát az Alacsony Tátra alá fekte­tik a jólértesültek s Dobsinát Ru­­szinszkóba teszik, mégis megmérge­sedik az olvasó, kissé keserűen jegy­zi meg: ennyire ismerjük egymást ti­zennyolc év után, hogy még a leg­egyszerűbb honi földrajzot sem tud­tuk megtanulni? Mert nehogy azt higyjék, hogy csak »távoli megyék tájaival« van ez így. Nem. Pénteken olvastuk, hogy »Zsit­­vaudvarnokon« családi tragédia tör­Támadás az uccán A régi haragosok hogyha találkoznak tént. Hosszan tűnődtünk, hol lehet ez a Zsitvaudvarnok. Akkor derült ki, hogy Udvardról van szó. Mindig tanul az ember. Szakadó esőben ünnepnap délben, amikor senki sem Jár a főuccán s akinek dolga van, az is siet hazafelé, fedett helyre: valaki kitartóan figyel egy kirakatot. Tudni­való, hogy a kirakatverseny óta az egyes szakmákban nagy kirakatver­sengés indult meg, már nemcsak a cipőkereskedők rendezik hetenkint nagy fürgeséggel kirakataikat, hanem divatárusok, szövetkereskedők, élel­miszeresek, könyvesek és kalaposok is, cukrászok és trafikosok, ruhake­reskedők és illatszertárosok: jótékony mozgalmat hozott a kirakatverseny s általában, az üzleti versengés ebbe a kirakatos világba. Egyszóval az illető ott áll az egyik kirakat előtt és feszülten nézi. Pon­tosan mindent. A jobbsaroktól a bal­­sarokig, földszinti árutól az emeleti áruig, a boltajtóhoz vonul, megnézi a boltajtóban kiállított árut — újab­ban oda is raknak ünnepnapokon, — aztán át a másik kirakathoz, megint vissza, előre, hátra, figyelmesen, kö­zeli képet s távlati összképet nyerve. Nagyon gondosan, precízen, mélyen figyel az illető. Mit akar ez? Most vásárolni? Lár­­purlár gyönyörködik a kirakatban? Gusztust kapott? Gratulálni akar a tulajdonosnak majd holnap, hétfőn? Odamegyünk s közelebbről meg­nézzük. A konkurrencia ő. A versenytárs cég tulajdonosa, aki ezt a kegyetlen időt használja fel arra, hogy pontosan körülnézzen a másik cég portáján... Hogy hétfőn aztán felhasználhassa a tanulságokat... Sztrájk a párkányi gyárban Bánkeszi községben már évek óta haragban van két legény: Horváth István és Bogdán Gyula. A harag idő múltával nemcsak hogy nem enyhült, hanem mind izzóbbá vált. Tavaly is kirobbant ez a harag és Horváth megkéselte Bogdánt, aki hó­napokon keresztül feküdt a kórházban. Természetes, hogy most Bogdánon Volt a sor, hogy visszaadja a kölcsönt Horváthnak. Az egyik 'este megpillantotta Hor­­váthot, amint csendesen ment az pc­­cán barátjával. A bosszútól tüzelve Bogdán odaugrott és hátulról be­­lédöfött egy hosszú kerti kést. A szerencsétlen Horváth hátán és lyos állapotban kellett kórházba vinni. A késelő legény ellen megindult az eljárás. A munkások hetven százaléka beszüntette a munkát. Párkány legnagyobb iparvállalatá­ban, a Frank-féle üzemben sztrájk ütött ki. A munkások hetven .száza­léka abbahagyta a munkát. A mun­kások a gyár vezetőségétől béreme­lést kértek és a kollektívszerződés meg­kötését kívánták. A gyárvezetőség a munkások köve­teléseiről tárgyalásokat kezdett agyár­­iparosok vezetőségével. A munkások a tárgyalás eredményét nem várták be és abbahagyták a munkát. ♦ A hatóságok közvetítenek a mun­kások és a gyárvezetőség között és igyekeznek a sztrájkot likvidálni. HÍREK — Nagypéntek a ref. egyházban. Krisztus kereszlrefeszítésének és meg­váltó halálának emlékezetére tartja) a református egyház legnagyobb iin- ) népét, amely a nagypénteki gyásznap mélységes kegyeletének ünnepében jut világszerte kifejezésre. A komáromi református keresztyén egyház, mint évszázadok óta mindenkoron, ezidén is hagyományos kegyelettel és mély­séges áhítattal üli meg a Nagypénte­ket, amelyen három istentiszteletet tartanak a Jókai uccai ref. templom­ban. Délelőtt 10 órakor ünnepi isten­tiszteletet tart Galambos Zoltán ref. lelkész, ezenkívül délután 3 óra­kor és este 6 órakor lesz még pré­­dikációs istentisztelet a templomban. — A Csehszlovákiai Magyar Dalos­szövetség elnöki tanácsa március hó 20-án Zsolnán tartott ülést, amelyen a szövetség elnökségének tagjai na­gyobbrészt mind megjelentek. A gyű­lésen dr. Giller János országos el­nök elnökölt. A gyűlés tárgyalás alá vette a szövetség további munkaprog­­rannnjának kidolgozását, melynek so­rán örvendetesen sikerült eliminálni azokat a személyi és tárgyi nehézsé­geket, melyek a munkaprogramm tervszerű végrehajtásának útjában ál­lottak. Elhatározta az elnöki tanács, hogy ez évben esedékes és Kassán megrendezni kívánt országos dalos­ünnepélyt a jövő évben Pozsony­ban fogja megrendezni, ez évben azonban a dalosszövetség szervesen kapcsolódik be a Kassai Zenekedve­lők Dalegyletének 30 éves jubileumi ünnepségébe, mely a szövetség véd­nöksége és közreműködése mellett fog lefolyni ez évi május 16—17-én Kas­sán. Ugyanakkor fogja a szövetség Kassán megtartani rendes évi tiszt­újító közgyűlését és nagyválasztmányi ülését is. Ez évben megrendezi a szö­vetség a tavaly bevezetett karnagyi tanfolyam II. záró évfolyamát is Po­zsonyban a nyár folyamán. Elhatá­rozta végül a szövetség, hogy a Ru­­szinszkói Magyar Dalosszövetséggel felveszi az érintkezést a szorosabb együttműködés céljából. — SZMKE-rendezések husvétkor. A SZMKE helyicsoportjai közül számo­sán készülnek a húsvéti ünnepek al­kalmával szinielőadásra, kulturestre: különösen a falusi egyesületek ilymó­­don akarják lezárni az idei, jólsike­rült kulturszezont. Komárom külvá­rosában, Parlosujtelepen husvét va­sárnapján műsoros estét rendeznek a kulturházban s ez az est egyúttal az új színpad felavatása is. Három egyfel­­vonásos kerül színre, szavalatokkal. Április 11-én új műsorral ismét szini­­előadást tartanak a partosujtelepiek. — A SZMKE kavapusztai fiókja hus­vétvasárnap és húsvéthétfőn szinielő­­adást rendez, ez lesz egyúttal ennek a kullurszervezetnck bemutatkozása is, megalakulása után. Színre kerül: »A gyűrűs zsidó« vidám népszínmű. — A SZMKE Ekelen husvét vasárnapján avatja fel új rádióját a szövetkezeti kultúrteremben. Az ekeli fiók e tava­szon rendkívül értékes és hasznos kul­­turmunkát fejtett ki s ennek mintegy betetőzése az új rádió. A rádióavatás műsor kíséretében történik. Hétfőn táncmidatságot rendeznek. — Presbiteri ülés. A komáromi ref.)) egyház presbitériuma március 20-án szombaton Galambos Zoltán lel-| kész és F ü 1 ö p Zsigmond főgond- i nők együttes elnöklete mellett látó- J gatott ülést tartott. A lelkészelnök je­lentése során a presbitérium tudomá­sul vette a vallásoktatás tárgyában napirendre került jelentéseket, majd előterjesztették a komáromi evang. egyház presbitériumának átiratát, amelyben a testvér egyház hálás kö­szönetének ad kifejezést a ref. egy­ház lelkészének és presbitériumának azon készséges támogatásáért, hogy az utóbbi hónapokban a ref. segéd­­lelkész átengedésével lehetővé tették az istentiszteletek rendes megtartását. A presbitérium ezután foglalkozott a róni. kát. testvéregyház új plébánosá­nak, L e s t á r István dr.-nak beik­tatási ünnepére szóló meghívóval és elhatározta, hogy az április 4-én tar­tandó beiktatási ünnepen az elnökség

Next

/
Thumbnails
Contents