Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-20 / 23. szám

4. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937. március 20. Figyelem 1 Figyelem! Húsvéti ünnepekre prágai sonka nagy választékban „Delicaíes“ SOMORJAI csemegeiizí etében. Naponta friss tavaszi liptói túró, sajt, vaj, felvágott hús és hal­konzerv, csokoládé, cukorka, déli gyümölcs, bel- és külföldi bor- és likőrkülönlegességek. Szolid árak és pontos kiszolgálás, Pastörizált pilzeni sör kapható. TELEFON 215 <d a kenyérkereseti lehetőség megy ve­szendőbe. A Duna túlnagy folyam ahhoz, hogy a fenékhorog mellőzésével eredmé­nyesen lehetne halászni. A rendelet­ben megengedett kerítőháló ma már a parti viszonyok miatt igen kevés helyen használható és a halászok nagy része éppen a betiltott fenék­horogra volt utalva. A fenékhorog betiltása sok száz halászcsaládnak veszi el a ke­nyerét. Nagy a panasza a halásozknak a ti­lalmi idő kiszabása ellen is. Hivat­koznak arra, hogy decembertől már­cius közepéig a hideg miatt úgy se lehet rendesen halászni. Március ló­tól április 1-ig tartó munkaidő után jön a kéthónapos halászati tilalom és így a tényleges halászati munkaidő hat hónapra zsugorodik össze. A hús­véti ünnepek leginkább április hónap­ra esnek, amikor a hal, mint böjti eledel nagyobb keresletnek örvendene, ha nem akkorra esne a halászati ti­lalom. A magas bérösszeg, a drága halászó szerszámok és a súlyos adók mellett a tilalmi idő hosszúsága mi­att a halászok a legszükségesebb életfeltételeket se tudják megszerezni. A dunai halászatból élő családok, hozzátartozóikkal együtt tízezer em­berre lehetők. Tízezer ember létérdeke forog kockán és tízezer ember jut a munkanélküliek táborába, ha nem segítenek gyorsan rajtuk. A memorandum beadói remélik, hogy e fontos kérdésben gyorsan és meg­­értőleg fog az országos elnök dön­teni. Előkészületek a plébánost installációm Közöltük már, hogy Lestúr István dr. komáromi plébános beiktatását a róm. kát. egyházközség április 4-ére tűzte ki és annak megrendezésére a kát. Akciót kérte fel. A rendező bizott­ság folyó hó 13-án tartott ülésén le­tárgyalta és minden részletében kidol­gozta az ünnepség rendjét. E szerint az ünnepség három részből áll. Az első, az egyházi rész d. e. 10 órakor kezdődik a Szent András tem­plomban. Itt magát a beiktatási szer­tartást Király József csicsói esperes plébános végzi az egyházi főhatóság megbízásából, aki e szertartás kereté­ben adja át az új plébánosnak í a templom kulcsait és az evangéliumos könyvet. Ezt követi a plébános instal­lációs beszéde, majd pedig ünnepélyes nagymiséje, mely alatt az alkalmi nagyénekkar Adler á-mol négyszólamú miséjét adja elő Schmidt Viktor veze­tésével, míg a korális részeket egy papokból és papnövendékekből álló kisénekkar énekli. A templomban azon küldöttségek és hatóságok részére, akik részvételüket március 30-ig Makky La­jos egyházközségi pénztárosnál beje­lentik, a rendezőség külön helyet tart fent. A templomi ünnepség után 12 óra­kor fogadja az új plébános a tisztelgő küldöttségeket. Az idő rövidségére való tekintettel a rendezőség úgy határozott hogy a küldöttségek fogadása a Maj­­láth iskola nagytermében együttesen történik és az egymás után elhangzó üdvözlésekre az ünnepelt egy beszéd keretében válaszol. A rendezőség kéri, hogy a tisztelgő látogatásban részt ven­ni óhajtó küldöttségek ugyancsak már­cius 30-ig e szándékukat Makky Lajos egyházközségi pénztárosnál szívesked­jenek bejelenteni a rendezés clőkészít­­hetóse céljából. Végül fél két órakor kezdődik a Kultúrpalota nagytermében a társas­­ebéd. Egy teríték ára 11 Ke ital nélkül. Az ebédjegyek március 30-ig előre megváltandók akár az »Uniós köny­vesboltban (azelőtt Spitzer bolt), akár Makky Lajos pénztárosnál. A társas­ebéden hölgyek is résztvesznek. A róm. kát. autonóm egyházközség külön írásos meghívót küldött a hit­­felekezeteknek, hatóságoknak, a kát. társadalmi életben szereplő egyesüle­teknek és a komáromi egyházkerület papjainak. Mások külön meghívót nem kapnak, mert az ünnepség természe­ténél fogva azon mindenki részt vehet Is a rendezőség mindenkit szívesen és örömmel iát. A rendel mindenütt a kát. Akció rendezőbizottsága és a főgimnázium cserkészcsapata tartja fent Jedlicska István vezetésével. A rendezőség kéri az ünnepségen résztvevőket, hogy a rendezők útbaigazításait és kéréseit ve­gye figyelembe és azokhoz tartsa ma­gát, mert az előrelátható nagyfokú ér­deklődés mellett csak így lehet az ünnepség síma lefolyását biztosítani. —B­Mai gyermek A mai gyermekkel, aki tizenegy esz­tendős kislány, együtt utazom a vo­naton. Élénk és beszédes, jókor felvág­ták a 'nyelvét. A világ nagy összefüg­gései még nem érdeklik, de a kis ösz­­szefüggések, a város apró pletykái, izesebb történetei a fejében vannak már s olyan lehetőségekre hívja fel a figyelmet, amelyek szemlélésére sem időm, sem kedvem egyébként nem volna. Tudja, ki kinek udvarol, ki kapott törvénytelenül bundát a télen udvarlójától s leinek mennyi pénze van háztartásra. Eteléket tud. Részint otthon hallotta, részint az iskolában szedi fel, tízpercben. Tele van élet­tel, kíváncsisággal, szótára a jassz­­nyeÍvnek s !az irodalmi nyelvnek ve­gyes keveréke, a lecke nem túlságosan érdekli, de kis barátnőivel összebú­jik a vasútállomáson s a vonat indu­lása előtt még roppant fontos dolgo­kat sugdos össze. Mellémkerül a fülkében s nagysze­rűen elmulattak A második állomáson szeme felvil­lan. Kihajlik az ablakon s látja, hogy egy hölgy, — kissé az elvirágzás ko­rában, — leszáll egy férfivel. A férfi daliásabb, mint amilyen karban a hölgy van. Férj és feleség. Kocsi vár­ja őket az állomáson s vonatunk úgy megy a bús fűzfák közé, hogy még látjuk a két embert a kocsira fel­ülni. Kis ismerősöm megvetően mondja: — Nem értem, miért nem adja át másnak azt a jóképű férfit! — Ki, te? — Az a vén asszony ... Megunhat­ta volna már az urát s mért nem hagyja az embert egy kicsit már más­felé is járni... Duzzogva s méltatlankodva néz, a kocsi indul: — Elvégre nem lehet egy férfit any­­nyi ideig lekötve tartani. Másnak is szüksége van rá ... Ti zenegyéves kislány. Mi úgyhisz­­szük, hogy az ilyen kislányok még meséket olvasnak s most térnek át a Ciliké édes történeteire ... Mi azt hisz­­szük, hogy ez a kislány a világból nem tud többet, nos, mint amennyit egy tizenegyévesnek tudnia kell s tud­nia illik. Most látom csak, hogy mi élünk illúziókban, mi élünk mesékben s elképzelésekben s ez a kislány töb­bet tud, mint amennyit nagymamája tudott tizenhétéves korában, első bálja idején... A nők örök pillantásával nézett a távozó kocsi után. E pillanatban szo­lidáris volt az összes többi nőkkel, a tizenhatévesekkel, a húsz, a har­minc és a negyvenévesekkel, akiknek mind nem jutott a daliás férfiből... Hol hallhatta ezt a gyerek... Mert, hogy magától rá nem jött tizenegy­éves korában, az bizonyos... Film és valóság A filmnek a legszürkébb életéből s a legkiábrándítóbb valóságból is illúzi­ót kell építeni. Ha a film mindent olyan állapotban másolna, mint ami­lyen] a kép eredetije volt, — ez kiáb­rándítóan hatna. Miről jut ez az eszünkbe? Nemrégiben forgatták az Aranyembert és sokan látták a fény­szalagot. Mi, akik Komáromban élünk, körülbelül fogalmat alkothatunk ma­gunknak arról, milyen lehetett a Jókai korabeli Tímár Mihály ház, milyen a történetbeli Brazovics ház, milyen a Sziget s milyen a Dunapart... Jókai képzelete mindezeket a mese szivár­ványszíneivel díszítette föl s képzelet s valóság között hatalmas szakadékot teremtett. A filmen a mesés elképze­léseket »valósították« meg: a valóság ezzel szemben egyszerű, szürke, hét­­köznapos... Ha azonban olyannak ábrázolnák a Brazovics házat és ezer más »objektumát« Jókai képzeletének, amilyen az a valóságban volt s lehe­tett: a leghűbb mozilátogató is sar­­konfordulna s kiábrándultán jegyez­né meg: nem érdekel... lapos és szür­ke ... ezt nem írhatta meg Jókai. Pe­dig éppen abban van a mesterség utolérhetetlen szépsége s a művészet ereje Jókainál is, hogy a szürke, hét­köznapi Brazovics házból titokzatos, hatalmas épületet varázsolt... S lám, az illúzió, az elképzelés megnyugta­tóbb, mint a szürke valóság. Még ne­künk is, akik pedig Jókai nyomain járunk Komáromban. Mostohatestvérek véres végű viszálya Udvaráén Komárom, március 19. Udvard községben Pataki István és Horváth Ferenc évek óta viszálykodás­ban élnek egymással. A két fiatalem­ber mostohatestvér s közös udvarban laknak. Nemcsak a férfiak, hanem az asszonyok is állandó hadiállapotban voltak egymással s ahol lehetett, borsot törtek egymás orra alá. A veszekedés akkor tört ki még nagyobb erővel, amikor Horváth külön kaput készíttetett a gazda­sági udvarra s megtiltotta a Pa­taki családnak, hogy e közös ka­pun átjárjon szekerével. Szerdán reggel Pataki István befogta lovait, hogy a földjére menjen. Szeke­rét a közös kapun akarta huzatni. Ek­kor lépett ki az ajtón Horváth Ferenc felesége s nagy veszekedésbe kezdett, amikor a »jogtalanságot« megpillan­totta. A harcilárma fokozódott, előke­rült Horváth maga is, aki a vi­szálynak úgy vetett véget, hogy revolverért rohant s rálőtt mosto­hatestvérére. Patakinak a nyakát s arcát sebesítette meg súlyosan a golyó, három fogát is kiütötte. Pataki véresen esett össze s azonnal bevitték az érsekujvári kórházba. Hor­váth önként jelentkezett a csendőrsé­gen, bekísérték a komáromi ügyész­ség fogházába. A vasárnapi munkaszünel Komárom, március 19. Egyik előző számunkban említettük már röviden, hogy a népjóléti minisz­tériumban elkészült a vasárnapi mun­kaszünetről szóló törvényjavaslat, sez­­időszerint a különböző minisztériumok foglalkoznak azzal. Ez a törvényja­vaslat egy régóta vajúdó kérdést fog megoldani, feltéve, hogy az érdekel­tek a tervbevett törvény rendelkezé­seit magukévá teszik, mert eddig is azért szenvedeti a kérdés megoldása késedelmet, mivel azok a körök, ame­lyek a vasárnapi munkaszünet vég­leges megállapítására nézve vélemény­nyel szolgáltak a kormánynak, egy­más között sem tudtak megegyezést te­remteni. Vagy tíz éve van erről a javaslatról szó, az érdekelt munkaadók és alkal­mazottak számtalanszor foglalkoztak külön és együtt is a kérdéssel, az ér­dekeltségek intézményeiben és a la­pokban állandó diszkusszió tárgyát ké­pezte, míg végre az illetékes miniszté­rium elkészítette a javaslatot és meg van] a remény arra, hogy az hamaro­san a törvényhozás elé kerül. A törvényjavaslat szerint a vasár­napi munkaszünet legkésőbb szomba­ton este 6 órakor kezdődik és legko­rábban hétfőn reggel 6 órakor vég­ződik. Ez a (rendelkezés a vasárnapi munkaszünet minimumát állapítja meg nagy általánosságban, mindennemű ipari, kereskedelmi üzemekben, iro­dákban, raktárakban, elárusító helye­ken, gyárakban, ipartelepeken s általá­ban minden helyen, ahol rendszeres mindennapi munka vagy foglalkozás folyik. Külön rendelkezik a javaslat a nagykereskedésekben, azok irodáiban, raktáraiban, valamint a hitel- és pénz­intézetekben, bankokban, pénzügyi iro­dákban, takarékpénztárakban, hitel­­szövetkezetekben, zálogházakban, ellá­tási és járandósági intézetekben s azok szövetségében folytatott munkák szü­netelésére nézve, amelyeknél a va­sárnapi munkaszünet legkésőbb szom­baton déli 12 órakor kezdődik és hét­főn reggel S órakor végződik. A vasárnapi munkaszünetnek ilyen, méretű bevezetése már régi jogos kí­vánsága az alkalmazottaknak és két­ségtelen, hogy a munkaadók nagy több­sége is szükségesnek tartja a munka­­szünetnek minél előbbi életbeléptetését a fenti keretekben. Európa számos ál­lamában már évek óta bevezették az általános, egész napra terjedő vasár­napi munkaszünetet, amelynek szo­ciális előnyeit úgy a munkaadó, mint az alkalmazott egyformán élvezi. A harmadik tényező pedig, vagyis a kö­zönség hamarosan megszokja és ha talán egyik-másik helyen eleinte az újítás iránt támasztani szokott bizal­matlanság nyilvánul is meg az új tör­vény végrehajtása körül, ezt hama­rosan eloszlatja az az általános rend és nyugalom, amely a törvény rendel­kezése folytán az egész országban be­következik. Jótékony hatása nemcsak a testi pihenés következtében nyert megújuló erőben mufakozik, hanem erkölcsi tekintetben is, mert a va­sárnapi pihenő alkalmat ad az embe­reknek arra is, hogy lelki életüknek kiegyensúlyozására felkeressék az Is­tenházát és merítsenek abból az örök forrásból, mely testileg és lelkileg egyaránt erőt nyújt mindenki szá­mára. Sajnos azonban, máris hallani lehet egyes hangokat, amelyek a tervezett vasárnapi munkaszünet bevezetésének ellene vannak. Bizonyos kereskedelmi körök címeket keresnek arra, hogy a teljes vasárnapi munkaszünetet hát­rányosnak minősítsék és a vásárlókö­zönség szempontjából szükségesnek tartsák a vasárnapi munkaszünetnek eddigi méretekben való további fen­­lartását. Pedig ebben nincs igazuk. Mert a közönség meg fogja szokni az újítást s a bevásárlásait az általános munkaszünet előtti napon, szombaton fogja eszközölni, aminthogy például az évek óta karácsony előtti napra elrendelt 5 órai zárást is megszokta és igazán senki sem panaszkodik ezen rendelkezés ellen, ami igen jól beválik évrőLévre. Ebben a tekintetben fölös­leges minden aggodalom s ha vannak,

Next

/
Thumbnails
Contents