Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-03 / 18. szám
1937 március 3. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. A szlovenszkói provincializmustól — ezt írja érsekujvári laptársunk. Sok szó esik az utolsó időben, arról a vidékiességről, amely — egyes kritikusok szerint — erősen uralkodik a szlovenszkói magyarság irodalmában, kultúrájában, sajtójában, egész közéletében. Ez egészen természetes és nem is lehetséges másként. A szlovenszkói adottságok valósággal rákényszerítik 'ezt a provincializmust a közéletünkre s éttől szabadulni úgyszólván nem is lehet másként, mint hogyha megszakitanók a kapcsolatot az igaz, való élettel. Furcsa volna például Érsekujvárott újságot írni s bizonyos nyegle iszonyattal tartózkodni a »vidékiességlőh. Hiszen az életünk a vidék élete. A vidéki közéleti ember, akár politikus, akár újságíró, nem élhet valami exluziv elvonatkoztatottságban, hanem akkor is a. csatornázásról, vízvezetékről, porról, tűzoltóságról és dalegyleti kultúrescményekről keli írnia, ha ízlése és vágyakozása esetleg meszsze száll valami nyugateurópai városban, ahol mosolyognak és részvéttel csóválják a fejéket afelett, hogy vannak városok, ahol hiányos a csatorná.zás, bűzösek és porosak az uccák s nincsen állandó színház. Egyszer egy alapos, okos, tehetséges gondolkozónak le1 kellene számolnia azzal az előítélettel, amely fennáll az úgynevezett vidékiességgel szemben. Ezeknek a soroknak- az írója életének egynegyedét nagyvárosokban töltötte s visszatérve szülővárosába, beleilleszkedve a kisvárosi keretbe, alkalmas esetleg összehasonlítások megtételére. S ha örök honvágyat érez is a nagyváros fejlettebb kultúrája iránt, be kell vallania, hogy csakis és egyedül a kultúra iránt érzi ezt a nosztalgiát. Nemcsak azért, mert nagyvárosban fejlettebb színházi, zenei, képzőművészeti. kultúra gazdagíthatja az arra vágyó ember lelkét, hanem főleg azért, mert nagyvárosban a szellemi verseny rendszerint egészségesebb, gazdagabb. Többet érintkezik, hall, észlel, figyel, tanul az ember a puszta érintkezésnél. Minden egyéb szempont inkább a vidéknek nyújt előnyt. A hivatás gyakorlása, a társadalmi élet, (amennyiben lehet ilyenről beszélui), az emberek egyéni, lelki kvalitása, a lelki egyensúly megszerzésének lehetősége legalábbis úgy van meg a vidéken, mint a nagyvárosban. Az emberek erkölcsi értéke pedig, rendszerint vidéken .nagyobb, mint a nagyvárosban. . Nincsen tehát semmi ok a vidéki-esség szégyenlésére. A vidéki ember csak azon a területen igyekezzék felvenni a versenyt a nagyvárosival, ahol gyengébb. Tegyen meg mindent, városa fejlődése érdekében, próbálja tisztábbá, egészségesebbé, szebbé, rendezettebbé, ápoltabbá tenni s főleg dolgozzék a vidéki kultúra elmaradottságának a csökkentésére. S ha vidéki lapot vesz a kezébe, ne ütődjék , meg fölényesen azon, hogy ez az »echt« vidéki hetilap módján holmi kanalizációról és dalegyletről ír. Ez a hivatása, sőt éppen ez a hivatása. Városi építenek a törpék Chicagóban 1937 tavaszára elkészül a törpék városa. Egy Miké nevű milliomos, aki maga is liliputi volt, egész vagyonát a liliputi-város felépítésére hagyományozta. Az »little Chicago« nem a liliputi vár-os lesz, amelyet ilyen néven a közönség megismert, hanem valóban a törpe t-ermetűek birodalma. Nem látványosság céljaira épül ez a város, hanem komoly munkára. Mike milliomos meg akarja kímélni sorstársait attól, hogy ők is állandóan a közönség bámészkodásának tárgyai legyenk, s ezért a törpe városban teljesen a maguk éleiét élhetik majd, anélkül, hogy a kíváncsiskodók szemei előtt legyenek. A liliputi városban gyárak lesznek, amelyekben többszáz törpet-ermetű munkás talál megélhetést. Úgy tervezik, hogy a törpe város gyáraiban különleges dísztárgyakat állítanak majd elő, amelyeket a közönség már csak azért is.szívesen vásárol majd, mert tudja, hogy a törpeváros gyártmánya. éves n komáromi fogház Az egész országban, sőt az egész monarchiában ritkította párját a komáromi fogház, amely mintaképül szolgált a későbbi fogházépíléseknél No lám, lám, mégis csak van valami Komáromban, ami valamikor híres volt az -egész országban. Ez a komáromi fogház volt. No, ne tessék szégyenkezni emiatt, hogy ilyen szomorú intézményben vezetett valamikor Komárom, mert vannak vidámabb dolgai Komáromnak, amelyek valamikor ország-világ -előtt híresek voltak. Ilyen volt a komáromi pipaszár, amelynek nem volt párja az egész világon. Nevezetes volt a komáromi tulipános láda is, a híres komáromi asztalos ipar -e messze földön híres terméke. A komáromi kőszűz is híres nevezetessége a komáromi várnak, a komáromi hajóácsok alkotta hajók is keresettek voltak az egész Duna mentén, le egészen a Fekete tengerig. Hogy a gurmanoknak is a kedvébe járjunk, hát a komáromi halászlé, a komáromi molnárcsusza, a komáromi cipó még ma is híres eledelei a városnak. Valamikor a komáromi kötés, vagy csiripiszli, a komáromi lángos is kedvenc étele volt az Ínyenceknek. De hagyjuk most ezeket, majd máskor beszéljünk róluk, most a komáromi fogházról mondjunk -el egyetmást. A mostani törvényszéki fogházat Komárom vármegye építtette, amikor még az igazsájgszolgáltatás a vármegye kezében volt. A múlt század harmincas éveiben a börtön- és a fogházügy foglalkoztatta különösen a humánus elméket. A régi vármegyei börtönök bizony sok kívánnivalót hagytak hátra, de a vármegyék között Komáromvármegy-e volt az első, amely -elhatározta, hogy az akkori kor kívánalmai szerint modern börtönt, fogházat épített. Fölterjesztést tett az államtanácshoz, de annak végleges döntését nem várta be, hanem 65 ezer forintra tervezett kötséggel új börtön építését határozta el. Ez 1836-ban történt, de a végleges jóváhagyást V. Ferdinánd 11 év múlva, 1847-ben írta alá. Közben a komáromi börtönt 1838-ban fölépítették. A 65 ezer forintos -előirányzathoz a vármegye csak 26 ezer forinttal rendelkezett. A többit gyűjtésből és egyéb adományokból fedezték. A börtön mellé dolgozó házat is építettek. Az államtanács, kancellária jóváhagyása egyre késett, a komáromi vármegyei börtön már régen készen volt és mintául szolgált az egész országnak, sőt híre eljutott Becsbe és az ausztriai börtönöket a komáromi börtön mintájára kezdték átalakítani, ha Magyarországon új börtönt építettek, a komáromvármegyei börtön volt a minta. Komáromban növekedett, a járásban csökkent cs munkanélküliség (Saját tudósítónktól.) Komárom, — március 2. A komáromi járási nyilvános munkaközvetítő hivatal tegnap adta ki jelentését a járási munkanélküliségről. A jelentés szerint Komáromban emelkedett, míg a járásban csökkent a munkanélküliség. Komáromban az idénymunkások -és a napszámosok között -emelkedett jelentékenyen a munkanélküliség, míg a gyári munkások között csökkent. Komáromban 1821 munkanélküli van a mullhónapi 1799 munkanélkülivel szemben. Az egész járásban összesen 4124 a munkanélküliek száma, január végén pedig 4207 volt még. A járásban Komáromon kívül 2303 volt februárban a munkanélküli, januárban pedig 2408, tehát több mint százzal csökkent a munkanélküliek száma. Az egyes községekben a következőképpen alakult a munkanélküliek száma februárban. (Zárójelben a januári szám.) Komárom 1821 (1799), Szímő 450 (450), Gúta 250 (210), Kam-ocsa 96 (90), Csallóközarany-os A komáromi börtönnek ugyanis nagy újítása volt. Az eddigi börtönök a rabokat nagyobb tömegekben öszszezárták közös termekben még ak kor is, amikor azok vizsgálati fogságban voltak. Természetesen a cinkostársak összebeszélése nagyon virágzott az ilyen közös zárkákban, illetve termekben és a régi, körmönfont rabok is szívesen kitanították az újoncokat, hogyan játsszák ki a törvényt és a bíróságot. A komáromi börtön szakított -ezzel a közös elzárással és először vezette be a magánzárka-rendszert, amely a vizsgálat alatt nagyon elősegítette az igazság kibogozását és a cinkostársak nem beszélhettek össze és nem menekültek a büntetés elől. Ez a magánzárka-rendszer aztán tért hódított mindenütt és mintáid vélték a komáromit. Tanulmányozni idejöttek azon vármegyék kiküldöttei, amelyek börtön építése előtt állottak. A mull század harmincas éveinek a végén V. Ferdinánd császár és király feleségével Komáromban tartózkodott pár napig. A komáromiak ugyancsak kitellek magukért és fényes fogadtatásban részesítették a királyi párt. A királyi vendégek megnézték a város nevezetességeit, különösen tetszett nékik a megyeházán elhelyezett Kultsár könyvtár és a levéltár. A szives fogadtatás viszonzásául ezer forintot ajándékoztak az épülő börtönre és a dologházra. Érdekes, hogy bár a királyi pár pénzzel segítette ezt a humánus intézményt, a bécsi magyarellenes irányzat csak nyolc év múlva juttatta a király elé a jóváhagyó okmányt, amikor a komáromi börtön és dologház már régen működött és a bécsiek is megcsodálták. Nagyobb adományt adóit erre a célra gróf Nádasdy Lipót főispán is, aki 300 pengőforintot fordított erre a célra. A vármegye földbirtokos családjai is vetélkedve adtak a börtön építésére. Amikor a komáromi törvényszéki palota építése szóba került, a helyének a megállapításánál döntő szerepet játszott az a körülmény, hogy a vármegyei börtön szomszédságában épüljön, mert a mostani törvényszéki fogház nem más, mint az 1838-ban, tehát 99 évvel ezelőtt épült vármegyei börtön, amelyet a szükséges átalakítással láttak el, amikor a Komáromi Dalegyesület egykori telkén fölépült a mostani törvényszéki palota és kapcsolatba hozták a régi vármegyei börtönnel. Dr. 11. J. 203 (205), Nagykeszi 67 (62), Csicsó 62 (47), K-omáromfüss 56 (43), örsújfalu 123 (101), Nemesócsa 126(117), Tany 44 (46), Lak 150 (290), Szilas 75 (75), Túriszakállas 65 (65), Bogy a 60 (60), Alsógellér 30 (30), Felsőgellér 10 (10), Ekei 54 (70), Ek-ecs 110‘ (90), Apácaszakállas 98 (86), Nagy megver 286 (278), Izsap 19 (23). A komáromi járásban két községben nem volt és most sem jelentkezett munkanélküli. Keszegfalva és H-odzs-ovo -ez a két község, amely szép kivétel a nagy munkanélküliségben. í — Elvitte a kölcsönkért ruhát. Vukics Sándor nagyabonyi cigányzenészhez beállított egy vándorlólegény, valami Hergeskó nevű csavargó. Bőbeszédűségével egészen meghódította a zenészt. Elhitette vele, hogy Pozsonyban valami fontos ügyet kell neki elintézni, de a tárgyaláson jobb ruhában szeretne megjelenni. A zenész nemcsak fölöltöztette ünneplő ruhájába, hanem még 90 koronát is adott neki kölcsön. Estére Ígérte a csavargó, hogy visszajön, de bizony nem jött. A kárvallott muzsikus a csendőrségnél jelentést tett az ügyről. A megadott személyleirás alapján Csehországban elcsípték a tolvaj csavargót. Pénzt, időt, bosszúságot takarít meg, ha hibás osztályzóhengereit az egyedüli gyártóknál MAX MILCH és TÁRSA cégnél MELŐICE, Pováíská iupa uj huzattal látja ell Cséplési idényre gépészeket fölveszünk! Szerdai jegyzetek Nagy, szép plakátok jelentek meg a múlt hetekben. Elhelyezésükről oly tökéletesen gondoskodtak, hogy minden forgalmas helyen feltűntek ezek a plakátok, — kár, hogy nem magyarul is, elvégre üzletről van szó, — s nem kisebb dolgot hirdettek, mint azt, hogy »olcsóbb lett a csomagszállítús tarifája a postán!« A plakát sokat ígért s ami a legkedvesebb: olcsóságot helyez kilátásba március elsejétől. Miért nem hirdeti azonban ugyanez a plakát, hogy amit a vámon nyerünk, azt teljesen elveszítjük a réven? Mert lehet, hogy bizonyos relációkban s súlyban a csomagok olcsóbbak lettek néhány fillérrel, ugyanakkor azonban a levelezésben nagyfokú drágulás állott be. Erről miért nem beszél a plakát? A mindennapi ember sokkal több levelet ír és sokkal kevesebb csomagot küld, — tehát ismét a hétköznapi ember zsebére megy a drágítás. Az expresszlevél díja az eddiginek a kétszerese, a húsz gramnál nehezebb levél díja is emelkedett, — általában oly ügyesen van megalkotva az emelés, hogy azon csakis a posta nyerhet. Nyerjen is. Ha jó a posta, hát hadd legyen bevétele. De akkor ne hirdesse, hogy olcsóbb lett. Hol lelt olcsóbb? Ott, hogy most nyakra-főre fogjuk fizetni a büntetésportókat, az eddiginél még kiadósabbah? A kínos pontossággal lemért levelekre nemcsak a feladó szokott ráfizetni, hanem nagyon sokszor maga a címzett. Nos mindegy. Olcsóbb lett a csomag Komárom és Ungvár között... Küldjünk inkább csomagokat. A rendőrségnek üdvös intézkedését olvastuk plakátokon, — ha már a plakátoknál tartunk. Helyeseljük, amit a rendőrség kíván: mozibaij, színházteremben s egyéb nyilvános helyiségben nem szabad a kabátokat, kalapokat, ruhadarabokat a székre tenni, szertedobálva akadályozni a többiek kényelmét, szabad mozgását és esetleg kilátását is. Az intézkedést helyeseljük s kívánjuk, hogy a közpnség a jövő téli szezonig ne felejtse el ezt s tartsa magát hozzá. Bizonyos, hogy számos panasz merült föl a mozilátogatók s a színházi közönség körében az egymásrahalmozott kabátok miatt. Sokszor valóságos forgalmi akadályt képezett a széksorok között. Ott van a ruhatár: használják azt. S így legalább a termek jól fűtve is lesznek... * Érsekújváron behozták az egyirányú közlekedés rendjét a belvárosban. Az új rendet az országos hivatal hagyta jóvá, mert a város legforgalmasabb pontjain a járművek s a járókelők már komoly veszélynek voltak kitéve. Az újvári Bat’a-ház előtt állandóan forgalmi rendőr jog állni s az fogja irányítani a kocsikat. Az első napokban még elég rendszertelenül ment a közlekedés, de az újváriak remélik, hogy még a vidéki szekerek is beletanulnak a dologba. Nem volna rossz, ha ezt az egyirányú közlekedés elvét Komáromban is érvényesíteni lehetne: a Városház-ucca—Jókai-ucca kiszögellése, . a Magyar-ucca sarka s néhány más hasonló sarokpont nagyon is kívánná ezt. Gondolkozzunk rajta s ajánljuk illetékesek figyelmébe. Hirdessünk n Komáromi Lapokban
