Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-27 / 17. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. február 27. Március elsején nyílik meg Kálmáii divaiáraház Komárom, Klapka íér B. hogy az ógyallai járási szervezetet is nemsokára felállítják. Beszédének első részében a külpolitikai helyzettel foglalkozott. — Czernin, volt külügyminiszter — kezdte beszédéi Jaross Andor, — azt mondotta, hogy a magyar nép szeret »templomtorony-politikát« csinálni. Vagyis nem igen néz tovább a falu tornyánál. Nos, Czerninnek ebben nincsen igaza, mivel a magyarság 1919 óla megtanulta látni azt, ami a templomtornyon túl van: ha saját sorsát biztosítani akarja, akkor erős figyelemmel kell lennie a világ eseményeire is. A kisebbségi jog a mi Magna Chartánk, ennek védőszerve a genfi Népszövetség. Mi elvárjuk a Népszövetségtől, hogy a békeszerződések megtartására ügyeljen. Majd foglalkozott a szónok a szovjetpolitikával. A szovjetnél ma ugyanaz a törekvés, amely a cárok idejében is volt: Oroszország hatalmát kiterjeszteni Középeurópára. Bármilyen színű is az orosz uralom, az uralom célja egy és ugyanaz. Ma az oroszok még nem merik bevallani a nemzeti célt, de ez már csak idő kérdése. A magyarság két gondolattal védekezik ez ellen: a nemzeti gondolánál s a keresztény gondolattal. Ez a két gondolat ellenfcgyvere a vörös bolsevizmusnak. A csehszlovák köztársaság nem találta meg azt a helyei, amelyet külpolitikánknak el kellett volna foglalnia. A francia politika járószalagjára került, Franciaország azonban csak addig volt erős, amig nemzeti kormányai voltak uralmon. A Rajna-vonal megszállása után a csehszlovák külpolitika a szovjet felé tájékozódott, s amíg ez a baráti szerződés fennáll, addig nem tudja államunk eltüntetni azt a hiedelmet, hogy a szovjetlevegő szállítója Európa felé a mi köztársaságunk. Majd kitért a szónok Seba követ különös könyvére, amely már a belpolitikát is érinti. Teljes egyenjogúságot a nemzeti kisebbségeknek A belpolitika bírálatánál így folytatta: — A csehszlovák parlamentarizmus kirakatparlamentarizmus. A miniszterek nem szívesen állnak a parlament elé, noha abszolút többségük van s a beszédekre nem válaszolnak. A demokráciának ez a fajtája nem versenyképes a nagy nyugati demokráciákkal: a mi eszményünk az angol demokrácia, amely nyugodtan meghallgatja a vitázó feleket s a többség véleménye alapján cselekszik. A szlovákiai magyarság pártja a demokrácia vonalán áll, szerelné azonban az angol demokráciát idetelepíteni. A demokráciának itteni magyarázatára jellemző a kisebbségekkel való mostani megegyezés is. Tizenegy év óta tagjai a kormánynak a német miniszterek, de csak most hallgatják meg őket. A magyarságnak itt jogai s követelései is vannak: a jelenlegi törvények nekünk nem nyújtanak eleget. Csak akkor lehetünk megelégedve, ha az alkotmánytörvényben is kifejezésre juttatják a nemzeti kisebbségeknek régen biztosított, más nemzetiségekkel való teljes egyenjogúságát, azaz nemcsak az egyén, hanem a nemzeti kollektivum jogát is elismerik. Be kell tartania a kormányzatnak a nemzetiségi kulcsot minden vonalon s ebben az értelemben kell végrehajtani a törvényt. Kik képviselhetik jegges! es magyarságéi? Amíg a németeknél Henleinék ereje indította munkába a kormány német minisztereit, addig a néhány kormánypárti »magyar« képviselőt a magyar pártok ereje kényszerítette arra, hogy a kormánytól valamit kérjenek is. Nein irigyeltük soha senkitől, ha valakinek sikerült a magyarságért valamit tennie. Ezen a kicsinyességen a magyar pártok felülállanak. De meg kell állapítani, hogy akik nem találták meg saját nemzetükkel a kapcsolatot 19 éven át s akik a magyarság útját a csehszlovák pártok égisze alatt gondolják célravezetőnek, azok nem képviselői a magyarságnak. A magyarságnak Szüovenszkón is csak azok lehelnek képviselői, akik ismerik a magyarság minden gondolatát, akik együtt éreznek vele jóban, rosszban. A kormánypártok magyarjai azt az egyet nem kívánhatják, hogy elhigyjék róluk azt, hogy igazuk van akkor, amikor a csehszlovákiai magyarság útját a csehszlovák nemzet révén képzelték — nem a magyarságnak, liánom önmaguknak szolgálva. A csehszlovák demokrácia még nem jutott odáig, hogy a magyarság hivatott képviselői! a magyar pártok képviselőiben lássa. „.«.Egységessé akarom leimi a magyarságon...,, A magyarságot sok oldalról éri támadás. Sokan szeretnének a magyar emberbe csekélység’! érzést« csöpögtetni, hogy azt higyje magáról: a magyarság, mint olyan, nem sokat ér. Ez az igyekezet hiábavaló. Számosán szeretnék a csehszlovákiai magyarság politikájába azt magyarázni, hogy »folytatása a régi ú. n. dzsentri politikának«. Ezt az állítást is viszszautasítjuk: nagyon kevés az a »dzsentri« Szlovenszkón, aki a csehszlovákiai magyarságért a fórumon dolgozik. Ki tehát a hivatott arra, hogy a szlovenszkói népet vezesse? Csalás a magyar értelmiség s a magyar parasztság! Majd így végezte beszédét Jaross Andor: — Én tényleg egységessé akarom lenni a magyarságai. Meg akarom tanítani a földbirtokosokat, hogy felelős a magyar népért minden földbirtokos. Meg akarom tanítani a városi intelligenciát, hogy becsülje meg a falusi ember kérges tenyerét, meg akarom tanítani a parasztságot, iparosságot, kereskedőket és a munkásságot arra, hogy verjen a szíve a magyarságért s ne hódoljon idegen eszméknek. Egységessé formálni a magyar társadalmai: ezt akarja az egyesült magyar párt. Mi csak azt tudjuk támogatni, aki a magyarságért is oly felelősséget vállal, mint a csehszlovák nemzetért! Ez az igazi pártprogramra! Bizonyítsa be a magyarság azt, hogy nem a »dzsentri politika« után megy, — mint ahogy szeretnék ezt ráfogni, — hanem a magyar történelmi gondolat a vezéreszméje s ebben a gondolatban él! Jaross Andor pártelnök beszédét többször szakította meg az általános tetszésnyilvánítás, amely a hatalmas beszéd végén percekig lartó zúgó lapsokban nyert lelkes kifejezést. Füssy szenátor, korelnök meleg szavakban mondott köszönetét az országos elnöknek beszédéért és biztosílotla őt a járási pártszervezet rendületlen bizalmáról és őszinte szereidéről. Hirdessünk n Komáromi Lapokban A rekonvaleszcens a náthaláz után általános gyöngeséget és fáradtságot érez; az izmok bágyadtak és az idegek kimerültek. Kimondottan az orvos ajánlására masszírozzunk ALFA sósborszesszel Alpa masszázzsal a vér felbuzog, az izmok újonnan megerősödnek, az idegek bámulatosan felüdülnek és ezután bekövetkezik az elénk hangulat. Szórjunk szét Alpát a szobában és társadalmas helyiségekben, miáltal desinfikáljuk a levegőt. Kérdezzük meg az orvosunkat! 472 Gyula ©rsságos központi párilgcssgaió bestéd© A tetszészaj elmúltával Koczor Gyula orsz. pártigazgató emelkedett szólásra. Kossuth szavait idézte: »Annyi erélyt a kivitelben, mint amennyi lelkesedést a megajánlásban!« — ez kisebbségi nyelvre lefordítva ma ennyit tesz: »Annyi erőt a kivitelben, mint amennyi lelkesedés a hallgatóságban a szónokok meghallgatása alatt van!« A magyarság sorsa egy, bármilyen foglalkozási ágban munkálkodik is, — erre a tizennyolc év megtanított bennünket. A korparanes ina ez: együtt elünk, vagy együtt halunk. A falvakon váltsuk aprópénzre a lelkesedést, ne csak a vezetők, hanem a tagok is propagálják a magyar egységet, meg kell erősödnünk, mert akkor számolni kell velünk. Szemben a magyar egyseget bontani akaró sajtó közleményeivel, a népszámlálási adatok s a magyar pártra jutott szavazatok számából világosan látszik, hogy az egységes párt a szlovenszkói magyarságnak több, mint háromnegyedrészét foglalja magában. Két igazság nincs. Vagy az uszító lapoknak van igazuk, vagy a népszámlálási adatok nem felelnek meg a valóságnak. A magyarság háromnegyedrészénél azonban nem szabad megállnunk, hanem valamennyi magyart egy táborba kell gyűjtenünk, hogy kivívhas-Felszdkcsd a kid . Irta: Pados Pál. — Kap egy másodosztályú gyorsvonatjegyet Le Havreig, onnan külön kabint, végig, most rögtön ötezer frankot, ha megérkezik a Szigetekre, jelentkezik erre a címre, ez az elosztó irodánk, olt megkapja a beosztását és a másik ötezer frankot. Érti... Somorjai bólintott. — Az útlevele rendben van, adok két napol, ha búcsúzni akar valakitől. — Nincs senkim ... ______ __ — Igen, tudom, tudom, de mégis, ez jár, ugv-e, ez mégis csak jár ... Somorjai nézte a beszélőt. Még mindig olyan volt az egész, mint egy álom, valószínűtlen, hihetetlen álom. Hallgatta, ahogy az igazgató beszél, nyugodt, kicsit álmos hangon, mint akinek mindez nem fontos, közömbös, talán unalmas is. Istenem, egy orvos, aki nyelveket beszél, fiatal, állástalan — és most jelentkezik, gyarmatra... Nincs ebben semmi különös. Felállt, odalépett hozzá, megvcrcgetlc a vállát, kicsit barátságosabb hangon mondta: — Csak bátorság, fiatal barátom, nehéz lesz, főleg először ... Dolgozni kell... A fiatalember bólintott: — Tudom, én éppen azt akarok, már úgyis eleget váriam arra, hogy dolgozhassak. Az igazgató mosolygott: — Jól van, szeretem az ambíciót, amit elmondott az életéből, arra enged következtetni, hogy bírni fogja a dolgot. Nos, hát akkor holnapután találkozunk, ne felejtse el, délelőtt, kilencre jöjjön be. Az ajtóban még megállt egy pillanatra, nagy széllel csapta vissza a recés üveget, aztán ment az íróasztalhoz, hogy dolgozzék tovább. Somorjai Tamás pedig ott állt az őszi ragyogásban, egyetlen érzés töltötte cl: öröm, felszabaduló, boldog öröm. Sóhajtott: — Végre ... A járdán fények villogtak, pattogó, aranyló sugarak, az ég tiszta volt, kék, sehol egy felhő, sehol egy folt, minden csupa mámor, boldogság... Tegnap?... Tegnap még minden köd volt, csupa köd. Az ég sötét, ónos. Minden reménytelen és üres, kétségbeejtően üres. Most egyszerre élesen állt előtte, ami történt, ami annyira megváltoztatott az életében mindent. Délután volt, feküdt az ágyon, fáradtan, gondolatok nélkül. Egész délelőtt a klinikán volt, a robot elárasztotta, meggyötörte. Nem a munka, hiszen dolgozni? ... Dolgozni élvezet. De maga az élet, a kilátástalanság, a céltalan rohanás. Élni így, dolgozni, ingyen, semmiért. A professzor ideges, a tanársegéd irigy, közönséges fráter és a kollégák... öltözni kellene, nagylábon élni, hálózni, udvarolni valami gazdag leánynak ... gyomor kell mindenhez, gyomor ... Nem, nem tudna így élni, hiába... Nos és így élni, menzára járni, kollégiumban lakni, délelőlt a klinikán, délután újra rohanni egész hónapban, húsz pengőkért... Nem, nem élet ez ... Kivágódolt az ajtó, hirtelen, mint valami fergeteg robbant be Földes Gyuszi, a lakótársa. Alig lihegett, alig tudta kimondani: —- Tamás, idenézz! Somorjai felült az ágyon, rácsodálkozott a ziháló fiúra, aki most már csendesebben mondta: — Ide nézz, itt van valami nekedvaló, Tamás, olvasd csak... Egy ujságlapot lobogtatott a kezében, gyűrött ujságlapot, de nem adta oda, hanem ő maga kezdte olvasni: — Fiatal, lehetőleg egyedülálló orvosokat keresünk gyarmatokra, német és francia nyelvtudás feltétel, jelentkezés a követségünkön, az e célra kirendelt igazgatónál... — Nos, — ült le Földes az ágyra, — mit szólsz hozzá? — Mutasd csak... Igen, ott állt, vastag, fekete betűkkel. Várjunk csak, gondolkozzunk ... Földes Gyuszi tovább lelkesedett: — Ezt Tomikám, egyenesen neked találták ki, egyedülálló fiatalember, öregem, nincs rokonod senki, német- és francialudás, nagyszerűen beszélsz mindkét nyelven, látod, most megnyílik előtted az élét... 0 csak hallgatta, ahogy ez a vékony fiú beszél, lelkesedéssel, tűzzel. És igen, ő maga is érezte, most a jövő áll előtte, az élet... És azóta minden oly gyorsan történt, villanásszerűen, mint a film. Álmatlan éjszaka, lervezgetések, ma pedig már beszélt is az igazgatóval. Elmondta röviden az életét, hogy nincs senkije, magányos ember, állástalan... És most itt megy az uccán, zsebében az iratok, a jegy, utalvány a Nemzeti Bankhoz... Boldogat, nagyot lélegzett. — Most búcsúzzon el... Ez a mondat jutott eszébe, ahogy az igazgató mondja és elmosolyodott, kicsit gúnyosan, kicsil keserűen. Kitől, kitől búcsúzzon el?... Nincs senkije, senkije... A professzor? ... Intene a fejével, hogy jól van, ezl szerelem ... A tanársegéd mosolyogna, boldogan, megkönnyebbülten, hála Isten, nem kell már félnie ettől a fiútól... A kollégák, talán megértenék, talán nem is mindegyik, eh, nem is érdemes ezen gondolkozni. Földes majd kikíséri az állomásra, Földes jó fiú,
