Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-24 / 16. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. február 24. gi orvosokat, régi ápolókat. A nyomozás a legnagyobb gonddal folyt. Hosszú hetek múltán végre Singer Dezső dr.-t is kihallgatták. A főorvos gyanútlanul állott a vizsgálóbizottság elé s elsápadt, amikor a szörnyű vádat meghallotta. — Esküszöm, ez nem igaz! — mondotta, — ha ez igaz, akkor kötelezem magam arra, hogy félórán belül végzek magammal... A nyomozást újra folytatták. Calcium-injekciót tüdőbeteg embereknek adnak leginkább: mint erősítő, meszesítő, vérzéscsillapító szer használatos. Történt-e 1931-ben nyolc haláleset ebből kifolyólag egymásután, igen, vagy nem? Egy kórházban sok súlyos beteg van, sokan kapnak injekciót és sokan halnak is meg. Azt kellett nyomozni : volt-e valami összefüggés a különféle halálesetek s a ealckiminjekciók^ közölt, vagy nem? A legpontosabb vizsgálat után megállapították, hogy nem. Egyetlenegy calciumos ember halt meg, de az injekció után 24 órával, súlyos tüdővérzésben. A lelkiismeretes Singer dr. ezt az esetet annakidején jelentette is, felsőbb hivatalos fórumok előtt. Abban az időben 200—250 betege volt a kórháznak, azok között 50— GO luberkulotikus s az évi halálozási arányszám a normális arányszámot nem haladta túl. A névtelen levélíró tehát hazudott. Tönkre akarta tenni egy orvos becsületét, hitelét, — a vizsgálóbizottság előtt azonban megdőlt a vád. A vizsgálatot ebből a szemszögből befejezték: műhiba, mulasztás, más bűnös telt nem történt. A főorvos és a kórház lelkiismerete tisztán került ki a vizsgálatból. A lelles ismeretlen... Hátra volt azonban a nagy kérdés: ki írta akkor a levelet? Hogy ki a titokzatos Morvát János, mi okból írta levelét, áll-e valaki vele összeköttetésben, mi érdeke volt a levelet megírni, — senki sem tudta. Újból folytatták a vizsgálatot, most már a levélíró személyének kiderítése ügyében. írásszakértőnek küldték a levelet, aki úgy vélte, hogy a levél dr. Krausz Artur orvos írására hasonlít. Ez még nem bizonyíték s mikor dr. Krausz Artúr elé tárták az írásszakértők véleményét, dr. Krausz Artur erélyesen tiltakozott a szerzőség vádja ellen s azt mondta, hogy írását valaki utánozta, hogy így keverje őt bajba. Krausz dr. és Singer dr. régi kollégák, sőt asztallársak is az Otthon kávéházban. Valamikor együtt pályáztak a komáromi kórházban betöltendő belorvosi állásra, amit 36 hónapos harctéri szolgálata után dr. Singer nyert el. Ennek a rivalizálásnak azonban emlékei elmúltak már. Singer dr. csakis a kórháznak él s magánprakszist alig folytat, hogy a kórházban annál jobban meg tudjon felelni vállalt feladatának. A kórházba sok s kitűnő újítást vezetett be, Kauzál dr. segítségével részben modernizálták már az intézetet. Nem hihető, hogy levelet írt volna önmaga ellen, névtelenül. Krausz dr. tekintélyes orvos, az izraelita hitközség elnöke, köztiszteletben álló férfiú, nem tételezhető fel róla a névtelen levélírás. Az is felmerült: nem a Kauzál-ügy folyománya-e még mindig ez a névtelen levéllel való aljas hadakozás? Lehet, hogy valaki egyformán akar bosszút állni Singer dr.-on és Krausz dr.-on s így találta a leghelyesebbnek? Két tekintélyes komáromi orvosról van itt szó. Mi felkerestük mindakettőt s nyilatkozatot kértünk tőlük. Beszéljenek ők ebben a súlyos ügyben. Singer Dezső dr. a következőket mondotta: — Az, hogy nem történt »tömeggyilkosság«, semmiféle más hasonló műhiba, — az természetes. Ezt bebizonyította a vizsgálat, minden kétségei kizáróan, s állítom én is, teljes orvosi felelősségemmel s emberi becsületemmel. Az ilyennek, ugyebár, híre ment volna régen... Minden injekciót nagy elővigyázatossággal adtunk be s adunk be ma is és ismételten megnyugtathatok mindenkit, a névtelen levélíró vádja teljesen alaptalan. — Hogy ki írhatta a levelet? — nem tudom. Gyanúsítani nem gyanúsíthatok senkit. Hogy ellenségeim akadnak? Sajnos, erről nem tehetek, nem kerestem őket, én csakis és kizárólag a hivatásomnak élek s nagyon fájdalmas volna, ha ebben megzavarnának. Lehet, hogy valami maffia dolgozik a kórház ellen, hogy azonban kik ezek ,nem sejthetem. Borzasztóan meglepett a névtelen levél tartalma, erre igazán nem voltam elkészülve, nem tudom, kinek érdekében áll az, hogy engem orvosi becsületemben ily súlyosan vádoljon. — Egyet mondhatok. Azt, hogy ilyen légkörben nehéz dolgozni! Tavaly is, ezidén is, vádakkal s rágalmakkal, ismeretlen támadókkal harcolni: ez erőinket felemészti. Az orvosnak egy hivatása van: dolgozni a betegekért. Ilyen körülmények között azonban pszihológiailag nagyfokban meg van akadályozva munkánk, lessék elképzelni, hogy az ember sohasem tudhatja, kik árulkodhatnak rá alaptalanul, kiben lát a kórház betegei között ellenséget, rosszindulatú spiclit, kinek jut eszébe öt-hát évre visszamenőleg vádakat emelni a kórház ellen s ha a vád összeomlik is, kérdezem: hogyan lehet a betegnek bizalma hozzánk, hogyha a kórház becsületét állandóan rosszindulatú híresztelésekkel, rágalmakkal mocskolják be. Mi mindent megteszünk betegeink érdekében, a kórház jobb sorsáért. De ilyen körülmények között nehéz munkálkodni, hiszen erőink egy részét az ismeretlen ellenségekkel szemben való harc emészti föl. Nagyon szeretném, ha a jövőben semmiféle ilyen »harc«-ban nem kellene résztvennühk s megengednék a kórház titkos ellenségei, hogy munkánkat becsületesen folytathassuk. Én ezt nem kerestem s nem is akartain. Ismeretlen levélíró ellen teszek rágalmazás címén feljelentést. A vád szörnyű: nyolc ember élete. Nyugodt lelkiismeretiel mondhatom, nein igaz. Szeretném azonban, ha a kórház felől az összes árnyékok eltűnnének már. Krausz Artur dr.-hoz a következő kérdést intéztük: — Mit szól ahhoz, doktor úr, hogy bizonyos suttogások, hírlapi cikkek önnel hozzák kapcsolatba a névtelen levélírást? Ön írta volna a levelet? — Aljas rágalom, csak annyit mondhatok, — felelte dr. Krausz Artúr. Sajnos, ilyen rágalommal szemben védtelen az ember, — néhány betű hasonlatosságára alapozzák azt a vádat, hogy én voltam a névtelen levélíró. Huszonnégy év óta praktizálok s nem fordult elő velem soha semmi hasonló baj: nem én voltam. Hogy ki lehetett, nem tudom. Nem felel meg a valóságnak, hogy én Ilorvát János név alatt írt levélben, vagy akármilyen más módon dr. Singer Dezső orvoskollégámat, vagy bárkit is meggyanúsítottam volna azzal, hogy a komáromi közkórházban műhiba folytán valakinek a halálát okozta volna, nem igaz, hogy én erre a hatóság figyelmét felhívtam volna. Ilyen esetről tudomásom sincs. Minden gyanúsítással kapcsolatos, az én személyemre vonatkozó burkolt állítást is visszautasítok. Nincsen tudomásom arról, hogy a feljelentő levél megírása miatt ellenem büntető eljárás indult volna meg, ha azonban ilyen megindulna, nyugodtan tekintek annak lefolyása elé. Igyekezni fogok megállapítani azt, hogy a velem kapcsolatos közlések kitől erednek s kinek érdekében áll az én személyemet kapcsolatba hozni ezzel az ügygyei, s az illető ellen büntetőfeljelentéssel élek. — Doktor úr tegnap lemondott a hitközségi elnöki tisztségről is, miért? — Tisztán azért, mert a pozsonyi újság vasárnapi cikkében rólam, mint a komáromi izraelita hitközség elnökéről is volt szó, tehát a hitközségi elnököt is támadta bennem. Krausz Artur dr. kibír ilyen rágalmakat s bátran néz szembe vele, de a hitközségi elnöki tisztség olyan dekórum, amelyhez még a gyanú árnyéka sem férhet. Lemondtam, amíg az ügy nem tisztázódik. Addig, amíg ez meg nincs, nem is töltik be ezt a tisztségei: ideiglenesen Zsombor alelnök vezeti a hitközség ügyeit. Kél világé fél között, — a kórház s az ismeretlen, rágalmazó levélíró között — legrosszabbul a kórház ne járjon: ezt kívánja most Komárom. Nem tudjuk, ki írta az aljasan gyanúsító levelet, nem tudjuk, kinek állt érdekében a főorvost meggyanúsítani, nem tudjuk, elbocsátott ápoló, személyzet, regi beteg, orvoskolléga-e a levélíró, fényt csak a A képviselőház zárszámadási vitájában felszólalt Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, az egyesült párt országos elnöke, aki a kormány gazdálkodásának bírálatában kitért a hivatalos kisebbségi politikára is és tartalmas beszédben mutatott rá annak hibáira. Foglalkozott a hi tel túllépéssel és munkaalkalmat követelt a szlovenszkói munkások számára. Majd bírálta a nagy fokú fegyverkezést, amely megakadályozza, hogy a kormány olyan konstruktív szociálpolitikát teremtsen, mely lehetővé tenné belső szociális munka révén a nép életnívójának emelését. Ezután a hivatalos csehszlovák politikára áttérve, kifejtette, hogy a csehszlovák kormányok eddigi kormányainak ezen a békeszerződések értelmében kötelességük lett volna nemcsak a csehszlovák nemzet érdekében dolgozni, nemcsak a csehszlovák nemzet terjeszkedését és omnipotenciáját szolgálni az egész republika területén, mert hiszen a köztársaság területén nemcsak csehszlovák nemzet él, de élnek kisebbségek is színtiszta kisebbségi területen. A csehszlovák kormánynak vállalnia kell nemcsak a csehszlovák nemzet terjeszkedését, hanem vállalnia kell a német, a magyar, a lengyel és a ruszin nemzet életfejlődését, életprogramját. — Tudomásul kell venni a csehszlovák köztársaság kormányának, — úgymond a szónok, — de a csehszlovák köztársaság politikai közvéleményének is, hogy van az államon belül egy magyar kérdés is és van ennek az államnak egy olyan területe, amely népbírósági vizsgálat deríthet erre a kérdésre. Annyit azonban mondhatunk, hogy Komárom becsületes közvéleménye a legmélyebben elítéli ezt a rút eszközt, elítéli azt a hercehurcát, ami különféle okokból a kórház s azok orvosai ellen folyik, elítéli, nemcsak azért, mert ocsinány dolognak tartja ártatlan emberek meghurcolását, hanem azért is, mert minden olyan esetben, amikor kórházról van szó, nemcsak az orvost érinti a veszély, hanem az intézményt magát is, a betegeket, a betegek jövendő egészségét, általában Délszlovenszkó egészségügyét, a kórház becsületét. Vessen számot azzal mindenki, hogy aki így névtelenül emberek ellen indít hajszát, az nemcsak egy embert támad, hanem támad legalább félezer beteget, azok bizalmát befolyásolja, az orvosok kezét megköti, lelkileg is lehetetlenné teszi az orvos munkáját, — milyen lelkiállapotban lehel kórházi gyakorlatot folytatni, hogyha az orvost ismeretlen ellenségek hátulról ledöfni, — akár személyes, akár elvi okokból, — mindig készek? Ki vállalja ezért a lelkiismereti felelősséget Isten s ember előtt? Nem egyes emberért, hanem a komáromi közkórházért kérjük: legyen vége minden hercehurcának, szűnjenek meg a névtelen levélírók s engedjük a kórházat azzá lenni, amivé rendeltetett: kórházzá! Ezzel kapcsolatban elhatároztuk, hogy megtekintjük a sok hercehurcának kitett kórházat s jelentést teszünk róla a közönségnek, a legközelebbi időkben. rajzilay tiszta magyar. Ezt a területet a csehszlovák köztársaság kormányzata alatt is meg kellett volna tartani olyan magyar jellegében, mint amilyen magyar jelleggel ezt a területet átvették. Ezzel szemben mindenütt igyekeztek a csehszlovák nemzeti jelleget kidomborítani, igyekeztek a csehszlovák nemzet öncéluságát kihasználni, pedig annak az öncéluságnak csehszlovák nemzeti szempontból meg kellett volna állania azon a vonalon, ahol a magyar nemzet települési területe kezdődik. Dérer miniszternek az elnemzetietlenítósre vonatkozó kijelentésére Ény község iskolájának ismert esetével felel, mely szerint az ottani magyarok magyar iskolát kértek, amit a kormány nem engedélyezett, sőt a községi körjegyző felhívta a magyarokat, hogy vonják vissza a kérvényen lévő aláírásukat és vallják magukat csehszlovákoknak. Felhozza a teljesen magyar Ziseliz esetét is, ahova szlovák plébánost inevezett ki, holott évek óta ott működött egy magyar adminisztrátor, de őt figyelembe nem vették. A csehszlovák köztársaság, amely elnyomott nemzetek felszabadításának gondolatával alakult meg, ugyanakkor a nemzetek elnyomásának be nem vallott, de a gyakorlatban megvalósított munkatervével elnépszerűtlepítette magát az egész világ közvéleménye előtt és ma már azért van szüksége fokozottabb fegyverkezésre. Aki a köztársaság térképét megnézi, az tisztában van vele, hogy a köztársaság politikájának egyetlen helyes útja a szomszédokkal való teljes és tökéletes megegyezés. A csehszlovák köztársaság csak úgy állhatja meg helyét Közép eutópában, ha csehszlovákiai A kormány kisebbségi politikáját birálta Jaross Andor, az egységes párt elnöke Komárom, február 23.
