Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-20 / 15. szám
1937 február 20. KOMÁROMI LAPOK 9. /oldal. ASSZONYOKNAK. Milyen legyen a helyes táplálkozás és a helyes fogyókúra ? Két ismert amerikai orvosprofeszszor, Alvarez és Hinshaw doktorok, a Mayo-kórház főorvosai legutóbb tették közzé vizsgálataik eredményét, amelyben beszámolnak több mint ötszáz betegen lett, főleg a táplálkozásra és az emésztésre vonatkozó különböző megfigyeléseikről. A két orvos kimutatja, hogy rendkívül sok téves nézet uralkodik a táplálkozás területén, különösen abban a tekintetben, hogy bizonyos ételeket minden ok nélkül nehezen, másokat könnyen niegemészthetőknek tartanak. Alvarez és Hinshaw professzorok sorra vizsgálták a különböző ételneműeket és a betegekkel végzett kísérletek során statisztikailag megállapították, hogy például mig a hagymát száz beteg közül huszonhét nehezen tudja megemészteni, addig a nehéznek tartott disznóhúst a betegeknek csak tizenhárom százaléka. Körülbelül ugyanez az arányszám mutatkozik a különböző zöldségeknél is, kivéve a káposztát, amelynek ‘arányszáma 25 százalék. Érdekes ebben a statisztikában az a megállapítás, hogy az általában könnyen megemészthetőnek tartott tej aránylag Igen magas — 2G százalékos — arány'számmal szerepel a statisztikában. Alvarez és Hinshaw ezután a többi különböző téves nézetet veszik sorra Jés kijelentik egyebek között, hogy véleményük szerint a vegetáriánusok olyan elméletet állítottak fel, amelynek értéke egyelőre még nincsen bizonyítva. Semmi sem szól amellett, — mondják, — hogy a sok hús evés ártalmas az egészségre, hogy elősegíti a véredények ehneszesedését, vagy pláne köszvényt és más betegséget okozna. Az amerikai kutatók ezirányú megállapítását megerősítette kél Amerikában élő svéd orvos kísérlete. Vilhjalmur Stefansson és Karsten Anderson doktorok ugyanis kísérletképen egy teljes éven keresztül kizárólag húsnemű ételeket fogyasztottak. Az év elteltével megvizsgáltatták magukat az egyik newyorki kórház vezető orvosával, De Bois professzorral, aki semmiféle organikus zavart vagy elváltozást nem tudott konstatálni szervezetükben. Mikor és mii együnk ? Alvarez és Hinshaw professzorok még megjegyzik, hogy a hús kétségkívül a legfontosabb emberi táplálékok egyike, mert abban koncentrált formában van meg azon anyagok legtöbbje, amelyekre szervezetünknek szüksége van. Foglalkoznak azután azzal a másik előítélettel is, amely szerint csak olyankor szabad ennie az embernek, amikor kifejezetten éhséget érez. Ezí az állítást a két amerikai orvos kétségbe vonja, de ugyanúgy kétségbe vonja azt az elméletet is, amely szerint az étel valóban csak akkor táplál és hizlal, amikor az ember éhség nélkül eszik. Kijelentik, hogy minden élelmiszerben előfordulnak bizonyos mennyiségű szénhidrátok és proteinek és ezeket lehetetlen egymástól elválasztani valamilyen speciális diétával. Kdónék, vitaminok és sovak Leszögezik, hogy azok a fogyókúrák, amelyeket az utóbbi időben oly gyakorta vesznek igénybe, általában rendkívül károsak az egészségre, mert ezek a kúrák megvonják a szervezettől azokat a kalóriákat, vitaminokat és savakat, amelyekre annak szüksége volna. Még aránylag legmegfelelőbbnek tartják az újabban több orvos által előírt tej- és banánkúrát, mert a tej is és a banán is teljesértékű tápszernek tekinthető. De figyelmeztetnek rá, hogy az ilyen fogyókúra menetét is állandóan orvossal kell ellenőriztetni. Téves az a nézet is — állapítják meg —, bogy a kenyér és a burgonya jobban hizlal, mint más szénhidráttartalmú ételek. A tévhit magyarázata szerintük az, hogy a kenyeret is és a burgonyát is leggyakrabban vajjal fogyasztják. A legracionálisabb fogyókúraként a két professzor a következőt ajánlja: annyit együnk, amenynyit rendesen szoktunk, de a legszükségesebbre korlátozzuk a po- SemtarEalmú ételeket (hús, hal, lojás) és hogy a jólakottsag érzését felidézzük, inkább több főzeléket és gyümölcsöt fogyasszunk. Megjegyzik azonban, hogy veszélyes több mint két és fél kilót fogyni az első héten és több mint egy kilót a következő hetek folyamán. Foglalkoznak azután a kalóriák, illetőleg vitaminok kérdésével is és mindkét tekintetben meglehetősen elut ásító álláspontra helyezkednek, amennyiben kijelentik, hogy a kalóriák elmélete egyelőre még nem sok praktikus eredménnyel kecsegtet, mert szerintük nincsen bebizonyítva, hogy valamely étel kalóriatartalma arányban volna ugyanazon étel tápcrejével. A vitaminokra alapított táplálkozással szemben pedig az az ellenvetésük, hogy nézetük szerint még nincsen tudományos biztonsággal megállapítva, hogy a különböző csoporthoz tartozó vitaminok közül melyikre és milyen mértékben van szüksége az emberi szervezetnek. Kitűnő receptek Mogyorótorta. Hét tojás kemény habjába belekeverünk negyedkiló őrölt mogyorót, harmincöt deka cukrot és két kanál lisztet. Két lapot és tizenkét kis puszerlit sütünk belőle. A lapokat vékonyam megtöltjük málnalekvárral és összeragasztjuk. A tetejét ugyancsak lekvárral kenjük meg, azután bevonjuk citrommázzal és közben ráragasztjuk a puszedlikat. Hajas pogácsa. Negyedkiló disznóhájat késsel szétkaparunk, aztán szitán áttörjük. Negyedkiló lisztből tésztát gyúrunk, két tojással, sóval, három deka hájjal — amelyet az előbbitől elvettünk — és pár kanál borral. A tésztát alaposam kidolgozzuk. Amikor hólyagos, félóráig pihentetjük, hideg helyen. Kinyújtjuk, rákenjük, majd újra pihentetjük, félóráig. A hajtogatást összesen háromszor végezzük. A tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk, pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, tetejét megkenjük tojással és erős tűznél sárgára sütjük. Naraúcstorta. Hat egész tojást tizenöt deka cukorral gőz felett addig főzünk, amíg sűrűsödni kezd. Ekkor levesszük a tűzről és hozzáadjuk egy narancs reszelt héját. Keverjük, ameddig kihűl, összekeverjük két deka olvasztott vajjal és tizenkét deka finom liszttel. Kikent, meghintett formában lassú tűznél megsütjük. Kiborítjuk, hülni hagyjuk, majd kettévágjuk. Cukros tejszínhabba narancsdzsemmet keverünk és ezzel töltjük a tortát. Ugyanezzel a tejszínhabbal borítjuk a tetejét, felül cukrozott narancshéjjal díszítjük. A madarak gyűlése — Kipp, kopp, kopp... — hangzott egy reggel a vén tölgyfa oldalán, mely az erdő szélén állott. Nyáron lennek a fának a hűs árnyékában majdnem minden délután családok jöttek össze vidám ozsonnára, a gyepen gyerekek láncoltak, néha még muzsika is szólt. De kinek jutott volna most eszébe odamenni, mikor a füvet vékony hótakaró borította, a csupasz gallyakon pedig ragyogóit a csillogó zúzmara! — Kipp, kopp, kopp... — hangzott újra és erre a hangra egy mókus dugta elő a fejét a gallyak közül. — Boldog újévet, harkály bácsi! — Könnyű neked boldog újévet kívánni, mikor tele van a kamrád, — csipogott vissza egy fekete rigó, mely a párjával együtt éppen akkor szállt le mellette a galyra és leszórt róla egy Ids zúzmarát. — De mi szegény madarak! Már egy hónap óta tart a fagy, sehol egy bogyó, sehol egy magocska, a hó is olyan fagyos, hogy gyenge lábainkkal nem tudjuk megkaparni sem. — Miért nem kértek tanácsot bölcs bagoly nénétektől — mondta a mókus és már el is tűnt a fa vastag törzse mögött. — De ki meri felverni álmából a bölcs bagoly nénit? — Csak a harkály bácsi kopogtathat be hozzá — kiáltották a többiek. A harkály végre engedett a kérésnek, egy vén odvas fához répült és elkezdett kopogni a bölcs bagoly néni ajtaján. A többi madár ott várt mögötte. Bagoly néni mérgesen kiáltott ki, hogy ki kopog? Egy percre a fejét is kidugta, de mikor a nagy fehérség a szemébe tűnt, mindjárt be is csapta az ajtót. — Kérjetek tanácsot az emberektől. — De mi félünk az emberektől, — csipogtak az erdei madarak. — Kár, kár félni, — károgott bele egy varjú, aztán nagyot nevetett, mert elhatározta, hogy rászedi a madarakat. Ekkor már valóságos madárgyűlés volt a tölgyfán. Elhatározták a varjú bíztatására, hogy még ma elhívnak egy néhány embert délutánra, hogy tanácsot adjon, miképen szabadulhatnának meg a tel nyomorúságától? És mivel a varjú nagyon dicsekedett, hogy ismeri az embereket és tud velük beszélni, őt küldték követségbe. Aznap, újév napja délutánján két kis gyermek, egy fiú és egy leány indultak el a nagymamájukhoz, boldog újévet kívánni. Nagyon közel laktak hozzá, úgy hogy nem is kellett elkísérni, hiszen ha a legközelebbi uccasarkon befordultak, már itt is voltak a ház előtt. A mamájuk utánuk is nézett az ablakból és megnyugodva ment vissza a szobába. De nem látta, hogy azután mi történt. Mert alig fordultak be a gyerekek, egy nagy varjú szállott le a járdára és kezdett előttük ugrálni, táncolni, hajbókolni, hol röppent egy kicsit, hol visszaugrott, — világos volt, hogy hívja őket valahová. — Nézd, — mondta a kislány, — ilyet még soha nem láttam. Szinte hallom, hogy azt mondja: Jöjjetek, jöjjetek! De már akkor mentek is a varjú után, nevetve. A nagy fa gallyai tele voltak madarakkal. Mikor megérkezett a varjú a két kis gyerekkel, általános zsibongás támadt: — Hiszen ezek nem emberek, csak gyerekek! Ezek adjanak nekünk tanácsot? A varjú csúnyán nevetett, hogy így rászedte a többi madarat és nagy károgással repült odább. Nem tudta, hogy a legokosabbat tette, amit tehetett, mert hiszen a nagy emberek már nem értik a madarak beszédét, de a kis gyerekek, ha jól odafigyelnek, bizony megértik. És így történt, hogy mikor a harkály kopogott és csendet parancsolt, mégis csak elmondták nagy bajukat. Hogy a gyermekek megértették, kiviláglott, mert mikor apjuk, anyjuk ijedten kereste őket, és megtalálta a vén tölgyfa alatt — persze a madarak azonnal elrepültek, hogy csak úgy porzott utánuk a gályákról a zúzmara, — a két gyermek nagyon jól el tudta mondani a madarak kívánságát, aminek az lett a következménye, hogy másnap már három szomszéd-ablakban volt morzsa és mag kiszórva a szegény kis fázékonyaknak, mikor pedig az iskola megnyílt újév után és a kis tanulótársak mindent megtudtak, egyszerre az összes gyerekes házak ablaka, erkélye tele volt naponta kétszer eleséggel és madárral. Azután a nagyok is kedvet kaptak a dologhoz, még külön madáretetőket is akasztgattak a fákra és mikor jött a nagy hófúvás, sokszor tíz madár is összebújt a kis fakalitkákban. De eljött a tavasz. Sehol olyan szépen nem énekeltek a madarak, mint az én kis barátaim városában, sehol nem virágzottak a gyümölcsfák olyan szinesen és őszre sehol nem húzta le az ágakat a gyümölcsfa olyan gazdagon, mint náluk, mert egyetlen hernyó vagy féreg nem volt az egész határban. Ez volt a madarak köszöneté és akárhogy bosszankodott is a varjú, hogy nem sikerült rászedni senkit, a gyei mekek a következő évben már meg sem várták az újévet, hanem az első fagykor elkezdték kis barátaik, a madarak etetését. Hosszű a íél Hosszú a tél a gyereknek, alig győzi várni, amikor majd zöld mezőben lehet szaladgálni. Sápadtak a kicsi arcok nem tűz a nap fénye, legfeljebb, ha korcsolyázni mehetnek a jégre. Bárcsak jönne már a tavasz bár nagyon sietne, s egy kis meleg napsugárral előre izenne. Örülnének a kóstolónak most a hideg télben, mikor még a fák is sírnak, reszketnek a szélben. Hosszú a tél, de majd egyszer végére ér mégis, lesz még tavasz, lesz kikelet s fölragyog az pg is. KOMAROMI KOMAROMI KOMAROMI KOMAROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMAROMI KOMAROMI KOMAROMI KOMAROMI LAPOK KOMAj LAPOK1 LAPOK TEÜJESZD lapokOLVASD • LAPOK LAPOK LAPOK LAPOK KOMAj 1
