Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-20 / 15. szám
2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937 február 20. Március elsején nyílik meg Kálmán divatáruhoz Komárom, Klapka tér 9, csak sújtó, hanem támogató, oltalmazó kezét is. Az abszolút igazság megkívánja, hogy ezek a nemzetiségek számarányuknak megfelelően vehessenek részt az állami élet minden javában, számarányuknak megfelelő mértékben részesüljenek az államgazdálkodás minden előnyében. Megállapítja a szónok, hogy a magyar nemzeti kisebbség a köztársaság lakosainak kerek 5 százalékát teszi ki. A magyarság jussa eszerint félmilliárd lenne a tízmilliárdos kiadási keretből. Ez azonban sajnos, nem tűnik ki a zárszámadásból. Különösen az iskolaügyi tárca mutatja legszembetűnőbb módon ennek az ellenkezőjét. A magyarságot számaránya szerint 14 millió korona illette volna 497 Sérelem és mellőzés éri a magyar diákságot azáltal, hogy magyar diákjóléti célokra semmit sem kapott, vagy elenyésző keveset. Sem magyar művészek, sem a magyar népművelés nem részesült támogatásban, amely sérelmek miatt nem lehet a magyarság bizalommal a kormány iránt s ezért a zárszámadást az egyesült párt képviselői nem fogadják el. Äs egyesült pért komáromi járási szerveresének alakuló ülése Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt komáromi járási szervezete február bő 23-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor a Dózsa-vendéglő nagytermében (Baross ucca, I. emelet) tartja a községi pártszervezetek kiküldötteinek részvételével alakuló ülését. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. A járási szervezet tisztikarának megválasztása. 3. A politikai helyzet ismertetése. Beszédet mondanak: Jaross Andor, Esterházy János, P'orubszky Géza dr. nemzetgyűlési képviselők, K o - czor Gyula országos pártigazgató, F ü s s y Kálmán szenátor, K r i s t ó f f Sándor országos pártigazgató, Varecha József közp. munkástitkár. 4. Esetleges indítványok. A gyűlésen csak a pártszervezetek kiküldöttei jelenhetnek meg. A nemzetvédelmi minisztérium maga fogja megállapítani a behívandó védkölelesek számát Még az 1927. április 8-án kiadott törvény megállapította, hogy a hadsereg békebeli létszámának biztosítása végett az egy évben besorozott védkötelesek közül a bevonulás első hónapjában szokásos távozások és létszámnövekedések figyelembevételével 70 ezer védköteles hívandó be tényleges katonai szolgálatra. Az 1932. május 11-én kelt törvény felhatalmazza a kormányt e létszám fölemelésére, az emelés azonban az évi ötezret nem haladhatja meg. A kormány a napokban nyújtotta be a parlamenthez ama törvényjavaslatot, amely az említett korlátozást megszünteti. Vagyis, ha a javaslatot a parlament elfogadja, a kormány a jövőben maga, a nemzetgyűlés megkérdezése nélkül határozza meg az évenként behívandó védkölelesek számát. A javaslat ezen felhatalmazás szükségességét azzal indokolja meg, hogy a kormány a tényleges szükségletnek megfelelően kell, hogy megállapíthassa a sorkötelesek számát. A törvényjavaslatot a képviselőház csütörtöki ülésén osztották ki a képviselőknek. Küzdés a náthaláz ellen! A náthaláz-járványnak a legjobban ellenállunk ha a szájat, orrüregeket, gégét és lélegző szervezetet ALP A sósborszesszel desinfikáljuk. Gurgulázzunk gyakran és öblítsük ki szájunkat meghigított Alpa sósborszesszel! Elegendő egy pár csep egy pohár vízbe. Úgyszintén jó hatása van a nem higitott Alpának a belélegzése. Szórjunk szét Atpát a szobában és társadalmas helyiségekben, ezáltal desinfikáljuk a levegőt. Kérdezzük meg az orvosunkat! 47’ Nagymegyeren csípték el a benkepotonyi tolvajt Rekordhiány az 1935. évi Éltaiiil zárszámadásban meg c tárca közel 300 millió, községi iskolára fordítóit összegéből. Sajnos, ezt nem kapta inog s ezt igazolja már az a tény is, hogy 69 olyan magyar faluról tudunk, ahol nincsen magyar iskola, közöttük van 14 olyan, amelyben magyar iskola nincs, de szlovák van. Az Igényelhető 16 magyar középiskolának csak a fele van meg. Szlovenszkón még legalább két középiskola, Kárpátalján pedig egy magyar tanítóképző felléileniil megilletné a magyarságot a meglevőkön kívül. 35 szakiskola illetné meg a magyarságot és csak 4 magyar szakiskola van a köztársaság területén működő 752 szakiskola közül. Magyar egyetem, magyar főiskola nincsen, a magyar tanszék is évek óta a legmostohább elbánásban részesül. Bégi követelése a magyarságnak az önálló egyetem létesítése, vagy legalább is a magyar tanszékek kiépítése és teljes felszerelése. Vendéglátás. Irta: Veres Vilmos. Badóki ötesztendős kisfia, a Laci, ott settenkedett az anyja körül, ahogy az a fonatos kalácsnak való tésztát szakajtolta. A nagyanyja a siskát törnie száraz kukorica kóróval, fűlött erősen, nehogy sületlenek maradjanak a kalácsok. A pad végig volt rakva picitekkel, az egyiken rétesek felgöngyölítve, a másikon valami piskóta félék várták a forró kemencét, a többiekben is hajtványok, fonatos kalácsok kerültek. Laci ezeket nézte csörgő nyállal, pedig már maszatos szája elárulja, hogy megkóstolta a titokzatos cserépfazék tartalmát. Sorbanézi a pléhekre rakott nyers tésztát, kísérletet is tesz, liogy az egyik tepsin várakozó rácsos tészta közül a mutatóujjával legalább egy picikét elcsenhessen. — Eriggy ki innen haszontalan! — szól rá az anyja, ahogy észreveszi a gyerek csintalanságát. — Menny az udvarra jáccani! A gyerek, bár kelletlenül, de kiballag az udvarra. A nagymama is, hogy a kórót dobálja a tűzre, az is odaszól: — Lacika, ereggy jáccani, ne lábatlankodj anyádnak... i Lacika értetlenül tekintget kint az udvarról be a konyhába. — Ez mindég így van! — keseredik el — se most, se máskor... Az a se most, se máskor alatt ötesztendős kobakja azt értette, hogy nem adnak néki abból a sok kalácsból, amit sütnek. Most sem, amikor készítik, se akkor, mikor készen van. A napokban tárgyalta a képviselőház költségvetési bizottsága az 1935. évi költségvetés túllépésének utólagos jóváhagyásáról szóló javaslatot. 661 milliós többletkiadásról volt szó, amelyet a költségvetési bizottság vita nélkül megszavazott. A zárószámadás előadója: Remes képviselő megállapította, hogy az 1935. évi zárószámadási hiány 3 milliárd H millió korona, mert a 7 milliárd 53 millió bevétellel szemben a kiadások 10 milliárd 97 millió koronára rúgtak. Ez a hiány az államalakulat óta a legnagyobb évi hiány és hitelműveletekkel fedezték. Az állami üzemek gaz-Apját látja kijönni az istállóból két vizes vödörrel. A marhát itatja talán — gondolta és kedve lett volna panaszkodni az apjának. Panaszkodni, mert — emlékszik rája, — egyszer egészen másképpen volt minden. Akkor is így sütött az anyja, libát is ölt, meg csirkét is, volt hús is, amennyit csak akart, annyit evett mindenből. Még más is volt... Erre meg nem is jó visszaemlékezni, mert most is felfordul a gyomra, ha rágondol. — Mibajod Laci, hogy úgy búsulsz? — kérdezte az apja szelíden megsímogatva a gyerek fejét, amint arra jött. — Semmi, kihajtott a mama — sopánkodott a gyerek. Jól esett néki ez a barátságos hang. Mindjárt vidámabb lett, de azért ott motoszkált a fejében az a sok édesség, piskóta, minden. — Apa...? — No? — Mikor lesz az a nagy ünnep? — Melyik fiam? Karácsony? — Nem! — rázta Lacika a fejét. — Husvét? — Az se... — Pünkösd? — kérdezte az apja. Nem tudja mire vélni ezt a kiváncsiskodást. Ugyan miért kérdezgeti? — Nem tuggya, az, amikor hánytunk?! — csillogott fel a gyerek szeme. — A búcsú? — Az, az! — lenkendezett a gyerek. — A búcsú! — Az most lesz vasárnap. — nyugtatta meg a gyereket. — Eljönnek a Kálmánkáék is, meg az Ilka néniék is... dálkodásáról szólva, az előadó megjegyezete, hogy az siralmas képet mutatna, ha nem volnának monopóliumok. í Az állam adóssága 1935-ben 1 milliárd 773 millióval emelkedett és t/0 milliárd 415 millió korona összeget tett ki. Az állami alapok összege 11 milliárd 447 millió korona volt 1935-ben. Az előadó kifogásolta, hogy a zárszámadás semmi részletesebb adatot nem közöl az állami alapokról. 1935-ben az állam a vállalt garanciák címén kénytelen volt 152 milliót kifizetni. Ez az összeg az előadó véleménye szerint horribilis. A gyerek tapsolt örömében. — Ezért nem szabad hát hozzányúlni semmihez — gondolta magában —, de azért mégis jól fognak lakni, talán mint akkor... — Bor is lesz? .— Lesz, ne félj! — biztatta meg az apja és dolgára indult. Lacika meg eltűnődött. — Itt lesz Kálmánka az anyjával és az Ida néni is eljön. Akkor vesznek néki lovat is, mert aszonta az anyja, hogy majd búcsúkor vesznek olyat, mint Csapó Pistának van. Másnap aztán látta, hogy a hizlalóból kiszedték a libákat, azt is a két kakassal együtt felpucolták az anyjáék, az apja pedig a tejeskannában hozott valamit. Kíváncsian nézett a kannákra, amikben bort sejtett. De az is volt benne. — Aggyon néki — mondta az aszszony az urának —, hagy igyon ő is. Jut még azért a vendégeknek is. Lacika mohón esett a pohárnak, amibe az apja töltött. Szép, piros bor volt. — Akár a vér! — állapította meg és egy hajtókára kiitta. — Még aggyon apa! — Elég egyszerre. — jelentette ki az apja. — Még költ az Ida néniéknek is belőle... — Mindég csak azok az Ida néniék... — duzzogott. — Tavaj is csak azoknak költött... Az anyja adott néki néhány töpörtyűt és szónélkül tuszkolta ki a házból. Engedelmesen ment ki az udvarra, ahol már a szomszédék Pistája várA múlt hét egyik napján, délelőtt vakmerő betörést követett el egy csavargó Hervai N. benkepatonyi lakos házában. A gazda az istállóban tartózkodott és a házbeliek nem voltak otthon, amikor egy csavargó a házba lépett és észrevette, hogy a lakásban senki sincs. Belopódzott a szobába, a szekrényt felfeszítette és abból 1400 Kő készpénzt kivett. Távozásakor a folyosón találkozott a házigazdával, áld kérdőre vonta, hogy mit keres. A csavargó kávét kért, mire a gazda azt felelte, hogy a felesége nincs otthon, ő meg nem adhat, erre az sietve eltávozott. A csavargó szinte futásszerű távozása feltűnt a gazdának, besietett a lakásba és a betörést azonnal észrevette, a betörő után iramodott, akit azonban már nem talált meg. Hervay a lőgérpatonyi csendőrségen tett jelentést, amelynek a dunaszerdahelyi csendőrséggel karöltve a nagymegyeri országúton a vakmerő betörőt sikerült kézrekerítenie. Az 1400 Kc-l is megtalálták nála hiánytalanul. ta. Az is a száját tömte. így ketten aztán elf eledkeztek a kalácsról, piskótáról és estéiig együtt játszottak. Laci azzal eresztette el, hogy holnap neki is vesz az apja olyan lovat, mint őneki van. De tán még nagyobbat is... Reggel arra ébredt, hogy az apja enni kért. Ő is elkezdte: — Nekem is aggyanak... — Korán kezded Laci — fordult feléje az apja. Leugrott, s aztán odatelepedett az apja mellé az asztalhoz. — Talán előbb fölöltözködhetnél? — mondta az anyja. — Majd azután. Máma az új ruhámba akarok. — kedvetleneden el a gyerek. Odakint a nap a felhők mögé bújt s a kakas is veszett kukorékolásba kezdett a konyhaajtó előtt. Badóki rosszat sejtett. A kakaskukorékolás ő előtte kettőt jelentett. Vendéget is, esőt is. — Legalább eső ne lenne! — mondta. — Má csak hagy gyünnének el a vendégeink... — Tán csak nem lesz... — bíztatta meg az asszony. Úgy harangszó táján Badóki kiállt az uccára. Mellette ott állt a gyerek is, a Laci. Az uccán néha-néha kocsizörgés hallatszott, a gyerek azt hitte, hogy az ő vendégeik jönnek. — Má gyünnek, édesapám! — kiáltott fel a gyerek, ha egy kocsi zörgését meghallotta. De mindég csalódott Valaki más volt, nem a rokonok. Templomból is kijöttek már, de Badóki vendégei még mindég nem akar-
