Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-08-08 / 64. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936. augusztus 8, jelentősége van az Elnök tréncsénteplici tartózkodásának, a po’iükai és gazdasági élet legszámottevőbb reprezentánsai kisérik el ide a csehszlovák állam fejéi és az előkelő társaságnak is alkalma lesz meggyőződést szerezni arról, hogy a kora ősz legszebb hónapjában Trencsénteplic, a Kárpátok gyöngye minden tekintetben a legtökéletesebbet tudja nyújtani. Az új postaépület kérdése. Komárom, augusztus 7. A komáromi postahivatal szűknek bizonyult helyisége ellen a közönség részéről számtalan panasz és kifogás hangzott el; több Ízben szó vétették e lap hasábjain is azt a visszás állapotot, mely a meg nem felelő hivatalos helyiségben uralkodik s amely úgy a hivatalnokok, mint a nagyközönség részére is igen megnehezítik a mindinkább fokozódó forgalom lebonyolítását. Akinek dolga akad a postán, az saját maga is meggyőződhetik arról a tarthalalan helyzetről, mely ott tapasztalható. A posta több mint ötven éve működik azon a helyen, ahol most van, a református egyház Jókai uccai bérházában. Igaz, hogy amikor odaköltözött, az emeletes épület földszintje is elegendő volt a 13000 lakosú város levelezésének és sürgönyeinek továbbítására, csak később vált szükségessé az emelet felhasználása, mert a posta és távirdahivatal számára emelt földszintes pótépülel is szűknek bizonyult a telefon bevezetésével megnagyobbodott forgalom fennakadás nélküli lebonyolítására. Már jóideje annak, hogy a postafőnök lakásául szolgáló emeleti szobákat is áL kellett alakítani hivatalos helyiséggé, mert a sürgöny, de méginkább a telefon szolgálat ezt megkövetelte. A város népességének szaporodásával szükségessé vált egy fiókpostának is a felállítása, amely, — mint ismeretes, — a Kiscsapó uccában igen szépen prosperált és eredményesen hozzájárult a postai forgalom sikeres ellátásához. Ezt a fiókpostát a háború utáni években minden különösebb ok miatt megszüntették s ma az a helyzet, hogy. a posta mostani helyiségei nem felelnek meg a követelményeknek s nemcsak a hivatal, hanem a közönség egv része is sürgeti a postahivatalnak más, megfelelőbb épületbe való áthelyezését. Ez azonban nem könnyű dolog. Az itteni postafőnökség évek óta keres a városban a hivatalnak megfelelő házat, azonban nem talál s végre is az a gondolaL vetődött fel. hogv a város építsen a posta számára új épületet és pedig olyan épületet, amely a hármas forgalmi tevékenységet kifejtő intézménynek minden tekintetben megfelel. A város Királypüspök uccai, lebontásra kerülő házaira gondol l, amelyek helyén fel lehetne építeni a szükséges épületet, vagy amint már egyesek emlegetik, a »postapalotát , ha meglenne az építéshez szükséges pénz. Ezenkívül a város a postaépület részére felajánlotta a Kossulhtéri Fogthüy-féle telket is, amely ma ugyan bérház, de ha a posta céljainak megfelel, akkor erre a helyre is hajlandó a város felépíteni a postaépületet. Ilyen értelemben a város vezetősége ajánlatot is lett a postakincslárnak, amely leküldölte Komáromba képviselőit, akik megtartották a helyszíni szemlét, azonban egyelőre még érdemleges lépés nem történt az ügyben. A postaigazgatóság sem határozhat olyan hirtelen ebben a kérdésben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a posta- és távirdahivatalnak új helyiségbe való költözésével tetemes költség merül fel, mert nemcsak a mostani épülettől kell leszerelni a telefon központot, hanem az új épületre át is kell szereltetni, az pedig igen nagy költséggel jár. Ezenfelül a postakincstárnak szerződésben megállapított kötelessége a mai postahivatal épületét, kiköltözés esetén abba az eredeti állapotába visszahelyezni, amilyen az a bérház volt, amikor oda beköltözött. Abban a házban pedig, mielőtt a posta bérbevette, a földszinten üzletek, az emeleten pedig lakások voltak. Az új postaépületbe való beköltözés tehát nem olyan egyszerű s jól tudja ezt a postaigazgatóság, amelynek előbb az állami költségvetésben kell biztosítania az összeget, hogy a fölmerülő mintegy százötvenezer koronára fedezet legyen. A megoldást tehát ez a súlyos kérdés megnehezíti, nem is számítva azt, hogy a város is nehezen tudna mai helyzetében olyan kölcsönhöz jutni, amely a tervbevett félmilliós építkezési lehetővé tenné. De figyelembe kell venni azt is, hogy a posta áthelyezését az eddigi bérbeadó sem nézi ölbetelt kezekkel. Biztos tudomásunk van arról, hogy a komáromi református egyház komoly ajánlattal fordult a postaigazgatósághoz és ezen ajánlatában hajlandónak mutatkozik arra, hogy a posta részére szolgáló eddigi emeletes épületet a postakincstár igényeihez képest átalakítsa és kibövílse olyan alakban, hogy az új helyiségek minden tekintetben megfeleljenek a megnagyobbodott forgalom követelményeinek. Egészen bizonyos, hogy a ház tulajdonosának ajánlatát a postaigazgatóság figyelembe fogja venni, mert ma tulajdonképen János főherceg azon kevés Habsburg főhercegek közé tartozott, aki őszinte szívvel szerette a magyarokat és ennek nemcsak szóban, hanem írásban is, sőt nyomtatásban is kifejezést adott és ennek köszönhette, hogy büntetésből idekerült Komáromba, a múlt század hetvenes éveiben. Egyik könyvében ugyanis elismerés hangján nyilatkozott az 1818. és 49-iki magyar honvédek hősiességéről és többek között azt is megírta, hogy a komáromi vitéz magyar őrsereg Komárom átadásakor vitézségéhez mérten kedvező feltételeket kapott. A bécsi Burgban ezt a kijelentést nagyon zokon vették egy Habsburg főhercegtől annyira, hogy János főherceg Bécsijén kegyvesztett lett és büntetésből ide, Komáromba helyezték. IlL aztán egészen összeforrott, összebarátkozott a komáromi polgársággal. Mielőtt tovább mennénk, megjegyezzük, hogy később János főherceg lemondott rangjáról és Orth János néven egyszerű polgári családból nősült, Délamerikába utazott feleségével, ahol hajót vett, kiindult a tengerre, és azóta semmi biztos hír nincs róla. Akkortájt a délamerikai partok mellett borzalmas viharok tomboltak és biztosra vehető, hogy hajójával elsüllyedt. Később kinyomozták, hogy a Santa Margaréta nevű hajóval János főherceget a lelketlen kalmárok becsapták; szépen kifestettek egy rozoga hajót és azt adták el, az a hajó még kisebb vihart se állott volna ki. A világ azonban nem akart belenyugodni, hogy ürtli János történetének vége szakadt, hol innét, hol onnét jött hír, hogy ott él egy titokzatos idegen, aki nem lehet más, mint Orth János. Pár évvel ezelőtt az a hír szállta be a világot, hogy Budapesten tartózkodott és még táncolni is látták. Most meg azt írják a napi lapok, hogy Angliában él egy öreg úr, akinek beszédjéből azt lehet kisütni, hogy ő Orth János. Valószínűleg ez a hír is el fog halkulni és az emberek rájönnek, hogy nem kell felülni minden hírnek, hiszen ha élne is még Orth János, már nagyon öreg ember lehelne. Ma-holnap már alig él olyan a komáromiak közül, aki még ismerte ittlétekor János főhercegei, aki először a mostani Ipartársulat székházának helyén épült Ghyczy kúrián lakott, majd a tisztipaviUonban keresett magának lakást. Gőg nélküli, közvetlen nem arról van szó, hogy a postahivatali más helyre beli áthelyezni, hanem arról, hogy megfelelő helyiséget nyerjen a hivatal. Ha ezt meg lehet oldani a mai helyen, felesleges minden olyan igyekezet, amely arra irányul, hogy a postát helyezzék el a város másik uccájába. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy a Kollégium épület tágas udvarában megfelelő hely kínálkozik arra, hogy a posta a legkényelmesebb elhelyezést nyerjen. Ezt jól tudja a posta-épület tulajdonosa s mint értesülünk, mindent el fog követni, hogy eddigi régi bérlőjét továbbra is megtartsa. Különben pedig, nézetünk szerint a mai postahelyiség szűk voltán igen előnyösen lehetne segíteni azáltal, hogy újra felállítanák a Kiscsapó uccán, vagy annak környékén a fiókpostái, mely bizonyos mértékben tehermentesítené a főpostát, amint ez a múltban is igen jól és eredményesen bevált. Nem tudjuk, hogy mi ennek az akadálya, de ha a hatalmasan megnagyobbodott forgalom ezt megkívánja, akkor a közönség érdekében egyelőre vissza kellene térni ehhez a megoldáshoz, ami csak megnyugtatólag hatna a város közönségére. modorú ember volt, aki szívesen elbeszélgetett a komáromi egyszerű polgárokkal és ha megtudta, hogy valakinek régi bútora, vagy régi órája van, oda személyesen is ellátogatott. Szenvedélyes régiség gyűjtő volt és reengeteg régi komáromi régiséget gyűjtött össze, sok kapukoppantót és szélkakast. Ha valamelyik komáromi iparosnál dolgoztatott, órák hosszat beült a műhelybe és ott eldiskurálgalott a mesterrel és a személyzettel. Esti szórakozása pedig igen gyakran az volt, hogy a Jó Pásztorhoz címzett vendéglőben csendesen elborozgatott a tisztekkel. Gyakran sétált az uccán és ha valamelyik ismerőse kinézett az ablakon, ott megállt és hosszasan elbeszélgetett. Az évek hosszú sorát töltötte itt Komáromban, ahol nagyon megszerették és amikor egyizben elhelyezték innét, szomorúság ült a városra, de annál nagyobb volt az öröm, amikor visszakerült megint ide. Egyszer nagy árvíz fenyegette a várost és a mentési munkálatokban olyan nagy tevékenységet fejtett ki János főherceg, hogy a város a hálás köszönetén kívül, még valami jutalmat is szeretett volna adni és egy értékes ajándékot kapott is. A Klapkatéren, a szobor helyén, valamikor kút volt és ezt a kútat egy iparművészeti remek, egy vaslugas vasból készült folyondárral vette körül. Ezt a csodaszép vasrácsot már régen szerette volna megszerezni a főherceg, de addig nem sikerült és most ajándékul megkapta. Nagy volt az öröm a főhercegéknél és a főherceg nagyobb öszszeget küldött a város szegényeinek. A vasrácsot leszereltelte és a gmundeni Ló melletti Orth kastélyának udvarán helyeztette el. Amikor a század elején az eltűnt Orth Jánost a Habsborg rokonság holttá nyilváníttatta, a Komáromi Múzeum Egyesület, a mostani Jókai Egyesület elődje, mozgalmat indított, hogy a gmundeni kastély udvarából ez a remekvű visszakerüljön ide Komáromba, de sajnos, a mozgalom nem vezetett a kívánt eredményre, a szép vaslugas az Orth kastélyban maradt. János főherceg nemcsak a komáromi régiségeket szerette, hanem a fiatalságot is, nagy rajongója volt a fiatal és szép nőknek. Sok-sok szerelem és viszony fejlődött ki a komáromi nők és a főherceg között. A főhercegi udvarló kevés helyen kapott kosarat és kopogtatására igen sok titkos ajtó és sok női szív inegnyillott itt. Ami a iitkos ajtót illeti, amikor a tisztipaviUonban lakott, külön lépcsőt csináltatott, hogy a diszkrét látogatásokat nála ne vegye észre senki. Persze a pletykára akkor is éhes Komárom bő tápanyagot kapott a mendemondára és sokszor túlzásba mentek a pletykázások. Az egykor daliás főherceg szíve választottjai már künnpihennek a komáromi kakukfüves temetőben és hiába a napilapok időnként föltámadó híreszteléseinek, a komáromi nők egykori bálványa, Orth János is ott alussza örökös álmát valahol a délamerikai partvidék íengermélyében... Kailich Aurél és Zsámbor István festőművészek válogatott munkái a pöstyéni Kursalonban. Pöstvén, augusztus 7. A Kursalon dísztermében láthatók két fiatal festőművész legújabb munkái. Kailich és Zsámbor a legértékesebb, de sajnos, legkevésbé méltatott és elismert szlovenszkói míívészek közé sorozandók. Művészek, akik teljesen magukra hagyatva teljesítik művészetüket. Kailich Aurél (Pöstyén) nagy témákkal lép elénk, de azokon is megtudja éreztetni az emberi érzések mélységeit, az öröm és szenvedés erejét, az élet kifürkészhetetlen útjait. Alkotásait az egyszerűség jellemzi, nem keresi a nagy gesztusokat, nem cicomáz, nem halmoz, alázatos egyszerűség köntösében lép elénk. Ábrázolásai teljesen egyéni felfogásnak, könnyed mozgásúak és igen színesek. Képei önmagukban teljesek és. összbenyomásuk kerek és egész. A modern művészet ugyan csábítja, de mégsem mer teljesen kilépni egyéni mivoltából. »Precesszió« hatalmas, vöröses-sárgás tónusban tartott paszlell képe szlovák típusok kompozíciója és a tárlat legsikerültebb alkotásának mondható. Feltűnést keltett még »ősz c. olajfestménye, mely a vágvölgyi erdő szépségét tükrözted vissza. »Artisták« c. pasztellje ugyancsak a művészet remeke. Rajzaiban hangulatot nem ismétel, vonalai határozottak és első pillanatban olt ülnek, ahol kell. Formai szempontból igen érdekesek exlibriszei. Olyanok ezek a rajzok, mintha valami régi fametsző készítette volna őket. Zsámbor István (Pozsony) képei tavalyi kiállításával szemben erős haladásról tanúskodnak. A művész revízió alá vette önmagát és ebben » revízióban színek merülnek el és új meglátások kerültek felszínre. Zsámbor a szlovenszkói festőművészek egyik legtehetségesebbje. Nyugtalan lélek, aki magába olvasztotta mindazt, ami a modernebb stilus kamrájában felhalmozódott. Becsületes tudást árulnak el meglepően finom pasztell képei, melyek magukon viselik Páris levegőjét. A »Vadkacsa« c. csendélete igen figyelemreméltó munka. Olaj tájképei és csendéletei kimeríthetetlen forma ötletet mutatnak és. friss erőtől duzzadó színekkel tűnnek ki. Zsámbor művészetének kialakulására a párisi környezet volt igen erős hatással. Mindkét művésznek pöstyéni kiállítása a legsikerültebbnek mondható, a fürdővendégek élénken látogatják és ami a művészek szempontjából talán a legfontosabb, igen sok képen, láthattuk az »eladva« felírást. Gcrcnduy Géza. \ Komárno, Klapka tér 9. sz. házban jókarban levő komplett hálószoba- és ebédlő-bútor, egyéb háztartási cikkek, villanylámpák, jégszekrény, jutányos áron, elköltözés miatt sürgősen eladó. 229 Komárom és Orth János. Megint föltámadt az a híresztelés, hogy János főherceg, aki Komáromban éveket töltött, nem halt meg,hanem Angliában él — augusztus 7.
