Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-08-05 / 63. szám

,2. oldal. _____________________________ »KOMÁROMI LAPOK«

Számok, amik Délszlovenszkó életéről beszélnek...

A legtöbb törvénytelen gyermek A legtöbb ember lüdőbajban

Délszlovenszkón a komáromi járásban születik, illetve hal meg.

Komárom, augusztus 4.

A Csehszlovákiában lakó magyarság zöme kétségkívül Délszlovenszkón él. A 70.1XX) lakosú komáromi, a 65.(XX) lakosú érsekujvári, az 5.1.000 lakosú párkányi járások azok, amelyeknek őslakosság szin magyar volt és a kis szigeteket s a városokat nem tekintve, ma is magyarok lakják. Az 1935. év népesedési viszonyairól most elkészüli statisztika a maga rideg számadataival is már elpanaszolja ennek a vidéknek nagy nyomorát, szomorú sorsát, keserves életét.

Legtöbb törvénytelen gyermek a komáromi járásban születik.

Az 1935. évben a komáromi járásban született a legtöbb gyermek, és pedig 1494, ebben a számban már bennefoglaltatik a törvénytelen gyermekek száma is, ami 8o/o-ot, azaz 123-mat tesz ki. A többi járásokban az újszülöttek száma a következő volt: érsekujvári 1452 (törvénytelen 81), ógyallai 1392 (törvénytelen 71), párkányi 844 (törvényleien 34), vágsellyei 1295 (törvénytelen 101).

A törvénytelen gyermekek számát viszonyítva a járás lakosságának számához, a komáromi járás számára nem épp a leghízelgőbb alábbi rangsort kapjuk: komáromi járás 8o/o, vágsellyei járás 7o/0, ógyallai és érsekujvári járás 5o/o, míg a legkevesebb törvénytelen gyermek a párkányi járásban született, alig valamivel több, mint 4o/0. A nehéz gazdasági viszonyoknak kétségkívül nagy szerepe van abban, hogy a törvénytelen gyermekek száma állandóan szaporodik. Hiszen emberileg elképzelhetetlen az, hogy különösen a falukon a gazdasági válság, a munkanélküliség következtében házasulni nem tudó fiatalabb generáció teljesen önmegtartóztató életei folytasson. Ezt támasztja alá

a házasságkötések számának hihetetlen nagy esése az utóbbi években Szlovenszkóban.

Ezer emberre viszonyítva a következő évi fogyást mutatja a statisztika: 1919-1923 11.400/0

1924—1928 8.620/0

1929—1933 8.210/0

1931 7.410/0

1935 6.18 0/0

Évenkint minden ezer emberre átlag 11 gyermekkel kevesebb a természetes szaporulat Szlovenszkón, műit 1919-ben volt.

Ha figyelembe vesszük Szlovenszkó természetes szaporulatát, akkor a házasságkötések számával egyező arányt találunk, azaz, az újszülöttek száma is évről évre rohamosan fogy. Ezer emberre viszonyítva az alábbi kis statisztikát állíthatjuk föl: 1919—1923 31.740/0

1924—1928 32.06 0/0

1929—1933 27.670/0

1934 24.140/0

1935 23.540/0

Ha most megnézzük Délszlovenszkó idevonatkozó adatait, akkor azt kapjuk, hogy az 1935. évben az átlagos szlovenszkói kulcsnál (23.54 0/0) több gyermek született az ógyallai (25.16o/o), vágsellyei (24.93o/o) járásokban, míg az érsekujváriban (22.18 0/0), komáromiban (21.67o/0) és különösen a párkányi járásban (17.00o/o) mélyen az átlagos szlovenszkói természetes szaporulat alatt volt az újszülöttek száma.

Aránylag a legtöbb elhalálozás az ógyallai járásban volt 1935-ben Szlovenszkón

Az elhalálozások száma Délszlovenszkón a szlovenszkói áltagos kulcshoz viszonyítva (14.25o/o) közepes átlagot mutat, egyedül az ógyallai járásban volt nagy eltérés, ahol 1935-ben

az elhalálozások száma ezrelékben 17.75. A többi járás egy normál állagot mutat, egészen jelentéktelen eltérésekkel: komáromi 11.26o/o, érsekujvári 12.440/0, párkányi 13.48o/0 és végül a vágsellyei 13.99 o/0.

Ha most figyelembe vesszük azt, hogy mi okozta a halált,

Délszlovenszkón először is a legszoinorúbb, legveszedelmesebb betegség, a tüdőbaj pusztít még mindég a legjobban.

A poros, alföldi vidék lakóinak szomorú végzete ez, amelyhez hozzájárult most még a hihetetlen elszegényedés is, és így annak ellenére, hogy mindenütt történtek intézkedések a tuberkulózis továbbterjedése ellen, mégis a lüdőbajban elhunytak száma évrői-évre szaporodik.

E szomorú statisztikában is a komáromi járás vezet. Az clhalálo-Kastel Stari, Dalmácia, július.

A nap ma különlegesen forró volt s úgy tűzött a kövekre, hogy azok szinte lángoltak. Mélyen kék s hőfokban magas a tenger: jobbfajta fürdőkád lélen produkál ilyen hőfokot, de a víz mégis hűsítőnek mondható.

A Hétkastély öble itt terül el Trau és Spalato között, Dalmácia Riviérájának nevezik, mert néhány pálmát is ültettek el benne s az éghajlata enyhe. A nap, ha felkel, Bua szigetét csókolgatja s ha lenyugszik Sebenico fölött, néhány rózsaszínű felhőt hágy maga után. S ezzel az az öröm is jár, hogy elhalkulnak a szöcskék. A szöcskék a fák tetején ülnek tömegesen s akkora zajt csapnak, hogy mikor a két gőzössel vontatott zajos vonalon jöttünk, a karszti szöcskék túlcsiripelték a robogó gyorsvonat zaját s Ogulintól Spalalóig erős és állhatatos tücsökzaj kisért. A tücskök a fákon reggel négykor kezdik s pontosan este nyolckor abbahagyják. Honnan tudják ilyen pontosan a menetrendet, az titok. Éjjel zeneszó zeng végig a partokon s olykor eltévedt hajó dudál, vagy egy motoros gépje berreg a vizen.

Reggel félnégykor haranghangverseny van. A környező falvak harangozol ádáz versenybe fognak és nem hagyják egymást lepipálni a harangozással. Különféle irányból s különféle akkordban szól a zene. Ezt átveszik a tücskök a fán, aztán jön Trauból a hajó, később a motoros, majd a hidroplánok.

A fürdőzők sokkal később: délelőtt tíz felé startolnak.

S mégis, így, ahogy az egész él, lüktet, zajog, ahogy a tenger csapkod: pompás. Pompás és megnyugtató.

Csak a szomszéd szállodással nem vagyunk kibékülve. Az egyedüli diszszonáns hangot ő dobja bele a koncertbe.

A szomszédot Tokics úrnak hívják s arról nevezetes, hogy újdonsült szállodás: a szakmában még új és zsenge. Most tavaszon hirtelen penziós tehetséget fedezett fel magában s elhatározta, hogy a parton szállodát nyit. Terveket készített s a tervek alapján prospektust nyomatott. A prospektus négyemeletes, hatalmas szállodát mutat, az érkező vendég azonban, — aki a pazar szállót keresi, — azt a választ kapja, hogy még csak az első negyede kész a szállónak: tessék jövőre is eljönni, teljes lesz a komfort.

Tokics úr palotát hirdet és függönytelen szobát ad. Tokics úr új szállodájának ablakain nincs függöny és udvarán nincsen fa. Nincs, mert

zottak számának 13o/o-a hal meg itt lüdőbajban.

Az ógyallai járásban is veszedelmesen pusztít a szárazbetegség, itt 7o/o-ot mutat fel a statisztika.

Hiába van minden óvintézkedés, hiába működik ma már mindenegyes délszlovcnszkói járás területén a Tuberkulózis Elleni Liga, amíg a gazdasági helyzet nem fog megváltozni, amíg a tömeglakásokban zsúfolódva kell lakniuk az embereknek, amíg nem lesz meg mindenkinek a mindennapi falat kenyere és éheznie kell, addig a tüdőbaj épp oly arányban fogja szedni továbbra is áldozatait, mini eddig.

Csak egy-két számot, egy-két statisztikai adatot vettem ki a Délszlovenszkóra vonatkozó népesedési statisztikából, de már ezek is megmutatják azt a szomorú képet, amelyben ennek a termőföldekben gazdag, de mégis a legszegényebb vidéknek lakói élnek.

Segítségért kiáltanak a délszlovenszkói magyar falvak és városok, segítségért kiáltanak ezek a felsorolt rideg számok. Ha nem akarunk végleg elpusztulni,‘mindenáron segítenünk' kell magunkon.

az összes szállítókkal pörben áll. Pörben az építőmesterrel, a kertészszel, a hússzállítóval s a pékkel. Hiteles adatok szerint most harmincöt pőre van.

Emiatt azután vendégei a második napon megszöknek. Átjönnek hozzánk, mert mi állítólag Középdalmáciában kitűnő hírnévnek örvendünk. Az utas meglóg, búcsúzik, fizet s a mi portásunk egy félóra múlva elmegy a poggyászért a konkurenciához.

Tokics úr haragszik s ez érthető is: minden vendége átjön hozzánk, ahol kitünően érzi magát, van külön strand és külön zene.

Nos, igen, zene.

Tokics úr úgy találja, hogy nincs elég zenénk s esténként összehívja, ismerőseit. Bort ad nekik, erős dalmát bort és a lelkesedés tetején átküldi a jókedvű társaságot a mi ablakunk alá.

Énekelnek. Aztán trombitálnak. Végül Tokics úr személyesen is csónakba ül és egy hatalmas trombitát az ablakunk alá cipel. Szállónk előtt belefúj hosszan s erőteljesen. Visszhangzik a csendes öböl s a hold mosolyog. Tokics úr így áll bosszút.

Házigazdánk szerint ez lesz Tokics úr harminchatodik pőre.

Vll. 22.

Nyaraló társasutazás Dalmáciába útlevél nélkül.

A legolcsóbb utazási alkalom, visszautazás 14 nap múlva.

Kényelmes különgyorsvonat Susakba! — 100u/0-os visszautazási kedvezmény a hajókon.

KŐ 182-—

Kedvezményes rendezések Cirkvenicában, Rabban, Dubrovnikban, Baskában.

Gyönyörű hajóút Kotorig, a hajón kabinnal és ellátással, nyaralótartőzkodással Rabban, Dubrovnikban, Korculán, Slanon, Cirkvenicában Ké 955'—

Részletes prospektust ad az Express utazási iroda Bratislava, Hotel Royal.

Hirdetéseket

jutányos áron felvesz lapunk kiadóhivatala.

Képeslap helyett.

Idill a Hétkastély öblében.

1936. augusztus 5.

Ne fogadjon el mást, csak

„BOHEMIA“

cipőkrémet.

92

Csend ö felsége fürdője.

Borosznói gondolatok és képek.

I.

— Hol a boldogság mostanában? — kérdezte Petőfi egykor és mert éppen jég és hó volt mindenfelé, szóval tél, mit is telelhetett volna egyebet:

— Barátságos, meleg szobában.

Ha kánikulában teszem fel ezt a kérdést, mit is lehetne rá mást felelni, mint:

— Árnyas erdő mélyén, hűs patak partján, szelid szellős berekben.

Ha olyan ember kérdezi, aki napi munkáját egész éven át lármában végzi, az élet zugó árjában hadakozik a megélhetésért, annak mit felelhetnénk egyebet:

— Jöjj ide, a Csend birodalmába ! Itt nem tikkaszt a nap heve, nincs kánikula. Itt nincs lárma, zaj. Helyüket csend foglalja el. Hűs csend, vagy csendes hűs...

II.

Csend ő felsége elküldte egykor az ő szolgálattevő szellemét, hogy keressen megfelelő helyet, ahol nyáron át udvarával együtt megtelepedhessék.

És szállt a szellem, szállt és megállapodott lankás dombok, fenyves hegyek között. Közéjük vadvirággal himzett, zöld selyem teritőt bocsátott alá és elnevezte rétnek ...

Valami csobogás, zugás, morgás hallatszott elő a teritő alól. Megijedt a szellem !

Nincs itt csend!

Fülét illesztgette virágról virágra, bokorról bokorra :

— Ahá, forrás zug a Föld mélyében. Kikivánkozik. Mi lesz itt? Elviszi a csendet!! Pedig már a lágy szellővel üzenetet küldtem haza a királyi udvarba.

A szellem ekkor az emberre gondolt :

— Hátha segíthetne ?! Néha az ember is ér valamit!

... És felbuggyant a forrás kristály vize, tisztán és gyöngyözöm Az apró gyöngyszemecskék egymás hegyén-hátán gurulva, csörömpölő lármával ütötték agyon a csendet.

III.

. . . Ám jött az ember. Leásott a földbe. Diszes, fülkés hajlékot épitett a gyöngyforrás fölé. A fülkébe kőszobrot állított : Delfinnel játszó nimfát.

A delfin szájába kényszeritette a pezsgő forrást, mely megszelídülve lágyan, némán folyik alá azóta és vize neveztetik borviznek, mert aromás pezsgést ad a hegy levének . . . Csend ő felsége meg lehetett elégedve az ember művével !

... Ám az ármányos forrás tovább szivakodott a föld alatt. Átitatta gyöngyöcskéivel az erdő fenyőtűit, melyek évszázadok alatt lehullva rétegezték a völgyet.

S az ember már nem várt hivásra. Kiásta a fekete humuszt, beitatta még jobban a gyöngyforrás vizébe, katlanba rakta, forralta, miként Dante poklában a szurkot szokás, majd kerekeken forgó kádakat töltött meg vele és beledugta beteg embertársait.

És ha a Dante-féle szurok-katlanban fövő lélek megtisztult gyötrő bűneinek garmadáitól, éppen úgy tisztul meg gyötrő fájdalmaitól a test, mire elhagyja a szurkos kádat, melyet nevez vala az ember mórfürdőnek.