Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-07-29 / 61. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936. július 29. tyénben vagy Trencsénteplicen. A konferencia elnöki lisztéi Krofta dr. külügyminiszter tölti be. Szociáldemokraták és cseh nemzeti szocialisták versenye a hatalomért. A Venkov c. lap egyik utóbbi szá­mában azt írja, hogy a szociáldemok­raták nem akarnak belenyugodni ab­ba, hogy az iskolaügyi minisztérium­ban levő eddigi pozíciójukat a cseh nemzeti szocialisták szállták meg s ma már ők érvényesítik ott befolyá­sukat. Hogy a szociáldemokraták az iskolaügyi kormányzatban csak párt­érdekeiket nézik, azt legjobban el­árulja a Právo Lidu c. lap, amikor a zlini esetről ír. Zlinben pályázatot írtak ki tanfelügyelői állásra. Az ál­lást azonban nem szociáldemokratá­val, hanem cseh nemzeti szocialis­tával töltötték be. A Právo Lidu azt írja, hogy a szociáldemokraták jelölt­jéről azt állították, hogy gyönge s in­kább az erőskezű nemzeti szocialis­tát kell kinevezni, aki mögött áll a nemzeti szocialista tanítók szerveze­te s aki legutóbbi működési helyén a cseh nemzeti szocialista tanítók szervezetét nyolcvan taggal szaporí­totta. A zlini tanfelügyelői állás körül folyó szociáldemokrata és cseh nem­zeti szocialista harc példája annak, hogy az iskolaügyi kormányzat mi­lyen furcsa utakra tévedt, amikor a tanfelügyelői állás betöltésénél nem a kvalifikáció a fonlos, hanem a szo­cialista pártigazolvány. I1 Pap Kovách Elemér. | 1862-1936. Komárom, július 28. A régi komáromi bírói karnak tisz­teletreméltó, de mindjobban ritkuló sorából ismét eltávozott egyik kivá­ló képviselője: Pap-Kovách Elemér ny. ítélőtáblái bíró, aki rövid, de kí­nos szenvedés után, szerető család­jának vigasztalhatatlan fájdalmára, július 25-én este csendesen elhunyt. Halála nemcsak szeretteit borította mélységes gyászba, hanem a tiszte­lők és jóbarátok seregét s Komárom egész magyar társadalmát igaz szo­morúsággal tölti el, mert vele váro­sunk egyik előkelő családjának tisz­teletben álló tagja s minden nemesért hevülni tudó igazi emberbarát szál­lott sírba. Pap Kovách Elemér egész pályája Komáromban folyt le. A régi magyar törvényszéknek volt kezdettől fogva egyik nagyrabecsült, kiválóan képzett bírája, aki az igazság szolgálatában alaposságával, lelkiismeretességével és példás pártatlanságával szerzett ma­gának elismerést és tekintélyt, s fel­tétlen tiszteletet annak az intézmény­nek, amely a törvények végrehajtá­sára hivatott. Nemcsak kartársainak és felettes hatóságainak tiszteletét sze­rezte meg működésével, hanem a jog­kereső közönség becsülését is, mely­nek érdekeit Juszticia csarnokában a jogrend és törvények keretében hí­ven képviselte. Különösen polgári pe­rekkel foglalkozott, amelyeknek le­bonyolításánál az ő alapossága, szak­tudása és nagy törvényismerete dön­tő sulival bírt. Mint ember, példája volt a talpig derék magyar embernek. Boldogemlé­kű Pap Gábor ref. püspökn!ék| s a ko­máromi gyülekezet feledhetetlen em­lékű lelkipásztorának s neje született Czike Karolinának volt a fia, akiknek nevelése egész életére maradandó ha­tással volt. Mély vallásos érzülete, minden nemes gondolatért való lel­kesedése, puritán gondolkozása en­nek a szeretetteljes, gondos nevelés­nek volt kisugárzása, tántoríthatatlan ragaszkodása nemzetéhez, meleg csa­ládias érzése életének kivételes érté­ket adott úgy az ő legbensőbb kör­nyezetében, valamint mindazoknál, akik az ő emelkedett szellemét, esz­ményekért hevülő lelkét, szeretettől dobogó szívét közelebbről ismerték. Amilyen érték volt családja és a társadalom számára, éppen olyan ki­váló érték volt egyháza számára is. Nem csak az a tradíció, mely szüle­tése és nevelése következtében fűző­dött életéhez, tette hűséges tagjává egyházának, hanem a hívő ember tör­hetetlen ragaszkodása Istenéhez, aki­nek örök dicsőségét alázatos lélek­kel hirdetni soha meg nem szűnt s akiben való erős bízása adott szint, tartalmat áldásos életének. Vele a komáromi református egyházközség egyik legáldozatkészebb presbiterét, jó cselekedetekben elöljáró, példát mutató, köztiszteletben álló vezető­­tagját s a komáromi református egy­házmegye buzgó tanácsbíráját veszí­tette el. Pap Kovách Elemér 1862. decem­ber 16-án született Liséren. Középis­koláit Pápán végezte, majd az egye­tem jogi fakultására iratkozott be, melynek elvégzése után, 1884-ben a komáromi törvényszékhez díjtalan joggyakornokká nevezték ki. Ugyan­azon év novemberében díjas joggya­kornok lett s mikor a jogtudományi államvizsgát 1886-ban Budapesten le­tette, szeptember 16-án aljegyzővé ne­vezték ki. 1890-ben tett bírói vizsgát s még abban az évben júliusban jegy­zővé nevezték ki. 1890. december hó 17-én a komáromi járásbírósághoz al­­bíróvá, 1899-ben pedig a komáromi törvényszékhez bíróvá nevezték ki. 1915. június 1-én tanácselnök lett, s ugyanazon év április 4-én az itélő­­táblabíró címet és jelleget nyerte el. A politikai változás utáni időkben né­hány évig még itt működött a hely­beli kerületi bíróságnál, de 1922. ja­nuár 31-én nyugalomba vonult. A nyugalom csendes napjait szerető családja körében töltötte, míg a ke­gyetlen halál ki nem ragadta övéi kö­réből. Társadalmi téren különösen a jó­tékonyság önzetlen munkásait támo­gatta és élénk érdeklődést tanúsított a kulturális egyesületek munkálkodá­sa iránt, melyeknek estélyeit szorgal­masan látogatta. A komáromi ref. egyháznak több mint három évtized óta volt presbitere, kinek tanácsai mindenkor előnyére váltak a gyüle­kezetnek. Az egyházmegye 1929-ben választotta meg tanácsbíróvá, mely tisztében egész végig nagy buzgalmat fejtett ki. Egy cikluson át mint az egyházmegye egyházkerüleli képvise­lője is működött. Egyháza egyik leg­jobb fiát gyászolja benne. Bár a nyugalom éveit időközönként megzavarta egy-egy betegség, de szí­vós természete legyőzte a kórt. Ez­előtt tizenkét nappal baloldali szél­­hüdés érte, amely, dacára a rögtön igénybevett orvosi kezelésnek és a gondos ápolásnak, a meggyöngült szervezetet teljesen elerőtlenítette s az a közben fellépett tüdőgyulladás­nak ellenállni nem tudván, a nagy be­teg vasárnap este elszenderült. Ha­lála mélyen lesújtotta szeretteit, leg­elsősorban önfeláldozó, szerető hitve­sét szül. Kenessey Claudine úr­asszonyt, a Prot. Jótékony Nőegylet érdemes elnökét, ki az elköltözőikben a végtelen gyengéd és figyelmes, jósá­gos férjet veszítette el, — pótolhatatlan veszteséget jelent gyermekeire: Pap Kovách Zoltánra és Elvirára, akik ál­­dozatrakész, nemeslelkű édesatyjukat siratják benne. Fájó szívvel gyászol­ják unokái és a kiterjedt előkelő ro­konság. Pap Kovách Elemér kihűlt porré­szeit szerdán, július 29-én délután 5 órakor fogják a helybeli református temető ravatalozójából a családi sír­helyen örök nyugalomra helyezni. Legyen az igaz férfiúnak emlékezete mindenkoron áldott, a kegyelet an­gyala őrködjék drága hamvai felett! F. * A gyászoló család a következő je­lentést adta ki a halálesetről: Alólirottak úgy a magunk, valamint az összes rokonság nevében is mély­séges fájdalommal, de az örök életbe vetett hittel és a Mindenható akara­tában bár nehéz szívvel, de meg­nyugodva tudatjuk, hogy a legjobb, legöufeláldozóbb férj, szerető jó édes­apa, nagyapa, Pap Kovách Elemér ny. ítélőtáblái bíró, a ref. egyh. presbitere, egyházmegyei tanácsbíró, több kul­turális egyesület tagja életének 74-ik, boldog házasságának 37-ik évében f. hó 26-án angyali türelemmel viselt rövid, de kínos szenvedés utánvisz­­szaadta nemes lelkét Teremtőjének. Az Istenben boldogult földi maradvá­nyait f. hó 29-én d. u. 5 órakor fog­juk a komáromi ref. temető halottas­házából örök nyugalomra helyezni. Lélekben együtt maradunk Veled, em­léked áldott legyen e földön;, jutal­mad az Élet koronája a mennyben! Pap-Kovách Zoltán, Pap-Kovách Elvira gyermekei. Pap-Kovách Ele­mérné, sz. Kenessey Claudine felesé­ge. Pap-Kovách Ervin, Pap-Kovácli Edith unokái. Nyugodtak lehetünk! Nyugtalanítja-e önöket, hölgyeim és uraim, a harcias nyilatkozatoknak az a gépefgyverropogása, amely egyre könyörtelenebből dobol a békés pol­gár idegein? — Azért kérdezem, mert engem, tudja Isten, de hidegen hagy ez a túlhangos dicsőítése a háború­nak és a katonai erényeknek. Nem tehetek róla, de valahányszor azt ol­vasom, hogy ez vagy az az államférfi a háborús készülődések szükségessé­géről tesz hitvallást, mindig a béke­idők hasonló eseményei jutnak eszem­be, amikor ugyanezeknek az állam­férfiaknak hivatali elődjei éppen ilyen lelkesen dicsőítették az örök békét és közben tolták, nyomták, sodorták a világot a háború felé. A »fegyveres béke« idejében csöpögött a pacifista kenettől minden államférfiul nyilat­kozat. Ez akkor volt, mikor Romanov Miklós békepalotát építtetett Hágában és Hohenzollern Vilmos melegen gra­tulált Theodore Rooseweltnek, ami­kor az orosz-japán háborúban békét közvetített. — Gyönyörű idők voltak ezek! A rendes polgár aranyfedezetes készpénznek vette az általános béke­­hangulatot, berendezkedett az örök békére, miközben a világ hadiipara tömegekben gyártotta a legraffinál­­tabb hadieszközöket. Gyanúsan sok volt a békebeszéd és a pacifista nyi­latkozat — és valahogy ezért nem tudok igazán és komolyan izgulni ezen a háborús atmoszférán, amely ott lebeg most e véres Európa fölött. Egy kicsit túl hangosan lelkesednek a harci erényekért. Kicsit túlságosan kipoenlírozzák a háború acélfürdő­jének tisztító hatását (Katharsis, 1936- os model) és feltűnő határozottsággal beszélnek a pacifista szellem hiába­valóságáról. Nem logikai dedukcióval óhajtom megnyugtatni a könnyen izguló pol­gári lelkeket és nem akarom mind­ebből kihozni, hogy mert a béke sza­kadatlan dicsőítése — világháború­val végződött, a folytonos kardesör­­tetésnek a vége — béke lesz. Csalc azt szeretném itt szerényen megje­gyezni, hogy bizonyos lélektani tör­vények alól diktátorok se kivételek és hogy minél harciasabb valaki, rendszerint annál jobban szeretné el­kerülni ezt a harcot. A készülő hábo­rút nem szokták előre beharangozni. Amíg engem az államférfiak háború­val fenyegetnek, addig — bocsássa­nak meg a frivolitásért — nyugodt vagyok! Majd akkor kezdek izgulni, ha a béke feltétlen fenntartásáról biz­tosítanak. (—maer—) Hangos Mozi Kismama Gaál Franciska Gaál Franciska legjobb operettje szerdán és csütörtökön a Modern mozi fílmeseménye. A nagyszerű slá­gerfilm tele sziporkázó ötlettel, kitörő humorral, édes muzsikával gyönyör­ködtet. Gaál Franciskán, az ünnepelt magyar művésznőn kivül Verebes Ernő és a legkisebb gyermeksztár: Baby Bandi osztoznak a sikerben. A Kismama kivételes film, melyet több­ször is érdemes megnézni. Szerelmesek Gustáv Fröhlich és Renate Müller A csodaszép filmregény pénteken következik a Modern mozi műsorán. Akar Ön is szép lenni? Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szép­séghez. A májfoltokat, szépiákét, patta­násokat és mindennemű arctlsztátalanságo­­kat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Kő. Egyedüli készítője: 5 Salvátor gyógyszertár Komárno. Napszúrás és hőguta. Az emberi szervezet úgy van be­rendezve, hogy a nagy meleget és hideget egyaránt kibírja. Bizonyos fokú meleg és hideg elviselésében a ruházatunkkal segítünk magunkon. Ha azonban túlságos hidegbe vagy melegbe jutunk, akkor a szervezet felmondja a szolgálatot. A hidegben megfagy, melegben pedig az úgyneve­zett napszúrás és. hőguta olthatja ki az életet. Napszúrás akkor következik be, ha a legforróbb nyárban a nap heve hosszú ideig éri a fejet, főleg a tarkó­­tájat. Indító oka a napsugarak okozta nyultvelő izgalma és vérbősége. Tü­netei: erős fejfájás, esetleg hányás, olykor láz. Gyógyítása: fekvés, hideg borogatás a tarkó tájára, fájdalom­csillapító porok. A napszúrás elleni védekezés: a fej s főleg a tarkótájnak a naptól való óvása. Ezért viselnek a forróégövi vidékeken az emberek olyanfajta fejtakarót, amelynek hátsó részén a tarkót a naptól védő leber­­nyeg lóg le. Hőguta olyan mocsaras, erősen pá­rás, vízgőzöktől telített és nagyon me­leg vidéken támad, ahol a dolgozó vagy menetelő emberek testének pá­rolgását a párától telített levegő meg­akadályozza s így akadályozva van a test hőleadása, a test hőmérséklete, akár a láz esetén. Ilyenkor a láz las­san felemelkedik 40—42 fokra is, ami­nek következtében a beteg rosszul lesz, elsápad, összeesik, félrebeszél és meg is halhat. Az ilyen hirtelen ösz­­szeesésnél csak a leggyorsabb segítség nyújthat némi reményt. A hőguta eseténél legfontosabb teendő, hogy a beteget hűvös helyre vigyük, a ru­háit azonnal feloldjuk, illetve leves­sük, adjunk bőven vizet inni neki. Láz esetén csillapító porok adagolása is szükséges. Legyezgessük, mellét víz­zel mosogassuk és amennyiben élet­telen és nem tér magához, mestersé­ges légzést alkalmazzunk nála. Pár napig ágyba fektetjük és orvosi fel­ügyelet alá vesszük. A nagy meleg kisebb fokban nem hőgutát vagy napszúrást, hanem egy­szerű rosszullétet okoz. Különösen gyermekeknél és gyenge nőknél lép fel a rosszullét, akik a nagy melegben könnyen elbágyadnak, sőt el is ájul-

Next

/
Thumbnails
Contents