Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-12-30 / 104. szám
1936, december 30. >KOMAROMI LAPOK* 5 oldal KOMÁROMI SZÍNHÁZ Néhány újabb darab megbeszélése barátságos modorban. A karácsonyi ünnepek előtt gyengébb volt a szinház látogatottsága. Karácsony alatt azonban szép házakat láttunk. Sűrű változatosságban kerültek elénk a múlt szezon darabjai: inkább a könnyebb fajsúlyúnk, mint a nehezebbek. Haj, haj, amikor még Komáromban »Bizánc« és »Árva László király« ment... És még hozzá jó előadásban! Vaszary János mulatságos komédiája, a »Házasság« jó közönséggel került színre. Tipikus pesti darab, nagy színpadra. A forgószinpad ti lányának nehézségeit nem sikerült teljesen kiküszöbölni. Az egyes képek folytonossága megszakadt, ennek ellenére a színészek játéka nem volt rossznak mondható. Itt-ott egy kis rendezési hiba mindig van. Divatos bárban a pezsgő nem málnaszörp Iszínű s a konyak sem követi a pezsgő vérvörös színét... Kiállítása a darabnak nem a legpompásabb, vidéki méreteken is alul maradt. Mányay, a férj szerepében végre egyéniségének megfelelő alkalomhoz jutott, hogy tehetségét érvényesíthesse. Erős volt. Kivéve a telefonjelenet túlzásait. — Tanka Dóra alakítása tetszett, csakhogy inkább vígjátékszinésznőt szerettünk volna benne látni a tragikai hajlamok helyett. Erdőss József az első két felvonásban igazolta a róla írt jó véleményünket, később azonban ellaposodott. Ross József — nyiltszíni tapsot kapott egy szaváért. Príma epizódisla. Takács Oszkár egv valódi operettfigurát meg tudott őrizni a vígjáték nívóján. Finom volt. R. Mihályi Vilcsi finom, diszkrét, lágy tónusban játszott, mint mindig. Kiemeljük Sárossy Micit, első idei szereplésével jogot formálhatna arra, hogy sűrűbben is felléptessék. Faragó Márta: jó. Varga-Vargáné szerepében a különben jó Lehotay és Váradi Elza kissé ízléstelen öltözetben szerepeltek. Ne túlozzuk azt, amit a szerző már jól megírt. — Az előadás ellen különösebb panasz nincs: ismétlés esetén bátran megnézhető. Karácsonyi ünnepeken szinrekerült a »Csárdás«. A szombati előadáson láttuk a darabol s megállapítottuk, hogy már nagyobb sikert is megért •a társulat. Nem volt a várt, kirobbanó siker. Elsősorban is: színészeink — talán kellőt kivéve — fáradtan, mondhatni apalikusan játszottak. Ez a fáradtság különösen Putnik Bálinton volt észrevehető. A lagymatagságot mindenki észrevette: a színészek nem tudták magukkal ragadni a közönséget. Mi volt az oka: nem feladatunk keresni. Mihályi Lici nagyon kedves, finom jelenség, nagyszerű művésznő, beleélte magát szerepébe, örültünk őt látni. Ruhái külön feltűnést keltettek. Kiforrott, talentumos játéka feledtette a helyenként föllépő ellanyhulást. Mányay az operettben is megállja a helyét. Itt mondjuk mindig, hogy kevés a színész, jaj, kevés: minden vezető színésznek minden este fellépni unalmas dolog lehet s a közönség is szereti a változatosságot. Putnik Bálint megnyerő modorú színész, ezúttal fáradt volt, láthatóan. Ügyelni kellene arra is, hogy beszédjében' ne siessen el szavakat, — beszédje nem mindig színpadias, van valami itt-ott beszéd„BOHEMIA“ cipőkrém a legjobb. 92 jében, amin javítani kellene. (Van azonkívül néhány színészünk, akit egyszerűen meg kellene tanítani magyarul beszélni, mielőtt fellépni engednék őket. A magyar szinház egyszersmind a szép magyar beszéd temploma is!) Kondor Ilivel meg szoktunk barátkozni mindig, csupa temperamentum, játékkedv. Csak ruháira nem visel gondot. Ziláltak. Egy-egv szál cérna megtenné a hatását... Farkas József nagyon sokat haladt az első évek óta, jól találja magát minden szerepben, — azonban (s itt jön a nagy »azonban«) — a láncok nagyon leromlottak ám! Megmondjuk, miről van szó. A főtáncosok tudnak táncolni. Minden kellékük meg van ahhoz, hogy ügyesen, ritmikusan táncoljanak. Éppen csak a tánctanár hiányzik. Amit sokszor táncnak lát a közönség, az valóságban nem tánc, hanem nagyon ügyes, folyamatos ugrálás. Anélkül, hogy koreográfiája, egységes képe volna a táncnak. Egy jó színpadi táncnál a néző el tudja mondani, időrendben s a maga laikus kifejezéseivel is: mit látott. Jelen esetben azonban nem tudnánk elismételni a táncot. S mivel ez nem első eset s mivel félős, hogy ezekután is meg fog gyakorta ismétlődni az, hogy lánckép helyett táncfoltokat kapunk, zenei kísérettel, már most jegyezzük meg azt, hogy a látott operettekben előforduló táncok nagy részét nem tekintjük modern színpadi táncnak. Ismételjük azonban, a képességek lehetővé teszik, hogy a színpadon tánc is történjék. Akrobata mutatvány még nem tánc. Néhány bukfenc, görllépés sem az. Legyen annak a táncnak térképe... S nem veszik rossznéven a görlöknek nevezeti hölgyek, de együttes fellépésük — akár csicseregnek, akár táncolnak, — a sikertelenség bélyegét viseli magán. A »Csárdás« összbenyomása még sem volt rossz: jól pergő, kedves előadás, egyszer Mányay is zongorázott szépen s zengő énekszámaival határozóit, tapsos, nagy sikere volt a karnagynak, Hemerka Gyula Ivánnak. »Harangvirág«: kedves, halktónusú vígjáték, színvonalas közönségnek való. A közönség karzati része nem is értette meg s akkora visongást, zajt csapott minden vidámabb szónál, hogy az jobban zavarta az előadást mindennél. Az apa s a fiú vígjátéki küzdelme a nőért, modern miliőbe ágyazva. Kívánjuk minél több hasonló darab szinrehozatalát, hogy végre az »irodalom« is megkapja a magáét. Az előadás egyenetlen volt: hiányzott a sok próba. Nem volt gördülékeny, belső szervi hibái akadtak, — amivel a darab ugyan még futhat, de a Connaisseur nem tudja maradéktalanul élvezni. Mányay Lajos erőteljes figurát nyújtott, kellemesen lep meg a jól fejlődő Erdős József, kedves volt Tanka Dóra. Faragó Márta tehetséges színésznő, e szerepében azonban erőteljesebbnek, határozotlabbnak kellett volna lenni, nem fogta össze kellőképen a figurát, bár szimpatikussá tudta tenni. Putnik Bálintot megdicsérjük s nagyon megdicsérjük ismét Ross Józsefet epizódalakításáért. Kondor Ily, Takács Oszkár (mindig diszkrét, finom, ez nagy előnye — a Csárdásban is csak partnere siklott egyszer triviális útra), Lehotai Antal: jól illeszkedtek az együttesbe s épkézláb előadást faraghattak volna, ha nagyobb lendülettel fognak hozzá. Ennél jobb előadást kívánunk. Szükséges az erőteljes rendezői kéz, szükséges (operetteknél) táncoktató. Az interieur-díszletek ezúttal helyesek voltak, a Csárdás-nál a távlati díszleteket helyeseltük, a belső díszleteket kevésbbé. S azonkívül valami olyast kell itókául adni a színészeknek, amit »ex« után nem hagynak a pohárban... (szv) Nászutazás Budapest—Wien című végtelen szellemes operettet ismétlik meg ma, szerdán este színészeink és pedig olcsó (2—8 Ké) helyárakkal. A Nászutazás a legújabb operettirodalomnak egyik leghatásosabb terméke, amely mindenütt nagy tetszést váltott ki a közönség soraiból. A helyzetkomikumon kívül derű, sziporkázó ötlet, éle és vidámság hosszú sorozata végtelen kedves és mulatságos órákat szerez a hallgatóságnak. Okvetlen nézze meg, aki még nem gyönyörködött ebben a kedves darabban. Hatalmas szilveszteri műsorral búcsúzik a színtársulat az óesztendőtől. Két népszerű színművet mutatnak be derék színészeink. Ugyanis csütörtök este két előadás lesz egymás után,, V*9 és 11 órakor. i/t9-kor J)r. Kerekes Márta c. végtelen bájos vidéki történetet mutatják be. László Miklós e darabja hatalmas sikert aratolt Budapesten Bulla Elmával. Éjfél előtt, 11 órakor egy kacagtató bohózatot mutatnak be, a Van valami elvámolni valója? címűt, amely a legjobb bohózatok közé tartozik. A darab csak felnőtteknek való, mert hiszen 11 órás előadás máskülönben se való ifjúságnak. A felnőttek bizonyára jól fognak mulatni. • SPORT• A KFC hivatalos állásfoglalása az újságokban megjelent hírekkel kapcsolatban. Komárom, december 28. A KFC vezetőségének felkérésére készséggel közöljük az alanti nyilatkozatot, amely a KFC hivatalos álláspontját szögezi le a napilapok hasábjain megjelent ama cikkekkel kapcsolatban, amelyek a KFC-nek a divízióval, a déli kerülettel és az ÉSE-vel szemben megnyilvánult ténykedéseit tárgyalták. A hivatalos megnyilatkozáshoz hozzáfűzni valónk nincs. A Komáromi Football Club elnöki tanácsa 1936. december 22-én tartott ülésén foglalkozott azon hírlapi cikkekkel, amelyek az utóbbi időben a déli kerületi és diviziós ügyekkel kapcsolatban a KFC-re vonatkozóan napvilágot láttak. A tanács egyhangú határozattal a következő deklarációt fogadta el: 1. A »Híradó« 1936. dec. 18-án »Sportszolidarilás« címen megjelent közleményével kapcsolatosan megállapítja az elnöki tanács, hogy a »Híradó« 1936. okt. 10. számában Sándor Dezső aláírásával közzétett és Rudnicky tanácsos úrhoz intézett nyílt levél tartalmát a cikkíró a KFC-veJ előzetesen nem közölte és így a nyílt levélhez a KFC nem is adta hozzájárulását. Megállapította továbbá, hogy Lóránt Mihály úr, aki a KFC igazgatója, ezen nyílt levél megjelenése után magánlevélpapiron és clubpecsét nélkül, tehát magánjellegű formában, saját nevében levelet intézett Rudnicky tanácsos úrhoz, amelyben kijelentette, hogy a Sándor Dezső féle nyílt levélről Komáromban előzetesen senki sem tudott és annak tartalmával és hangmodorával nem azonosítja magát. — Megállapítja továbbá az elnöki tanács, hogy Lóránt Mihály úr ezen magánleveléről a KFC vezetősége tudomással nem bírt ugyan és bár az elnöki tanács, Lóránt Mihály úr magánlevelezésébe befolyni nem kíván, mégis kimondja, hogy az említett magánlevél fent ismertetett tartalmával egyetért annyiban, amennyiben Sándor Dezső úr felhatalmazás nélkül nyilatkozott az összes magyar egyesületek nevében és így nem volt joga az összes magyar egyesületek, tehát a KFC részéről is bizalmatlanságot nyilvánítani Rudnicky tanácsos úrral szemben. Az elnöki tanács véleménye szerint ily hangú levelek nem alkalmasak a sportbéke elősegítésére. 3. Az elnöki tanács megállapítja, hogy sem a KFC, sem annak vezetősége, vagy bármely funkcionáriusa nőm adott oly értelmű utasítást diviziós megbízottjának, hogy a Divízió 1935. december 12-én megtartott üléséről az ÉSE—Rapid ügy tárgyalása előtt eltávozzék és hangsúlyozza, hogy a KFC diviziós képviselőjének az egyes Az 1937 évi szezon pompás már Ké tői kaphatók cégnél, Masaryk utca 27. Kérjen kötelezettség nélküli bemutatást PHILIPS, TELEFUNKEN, MIKROPHONA, BLAUPUNKT, SCHAUB stb. rádiókból. Készüléket kedvező részletre vásárolhat és régi készülékét becseréljük. Csillárok, gramofonok, fotócikkek, villanyszerelés. ügyek elintézése tekintetében teljesen' sen szabad kezet adott. 3. A déli kerülettel kapcsolatosan megjelent híresztelésekkel szemben az elnöki tanács az MLSz Intéző Bizottsága áltaL dr. Kállav Endre úrhoz 1936. dec. 18. kelettel intézett levél következő kitételére utal: »Meg kell állapítanunk egyes napilapok sportrovatában megjelent közlemények ellenére, hogy az I. B. hivatalosan sem a KFC-t, sem Lóránt Mihály úr személyét jelentésében nem érintette, mivel a kerületi vezetőség terhére felhozott vádanyag kizárólag a központi titkárság irattárából kerül ki és ehhez, az egyesületek, vág}- azok vezetőinek álláspontját nam csatoljuk.« — Ugyancsak megcáfolja a híreszteléseket Nagy Dezső szövetségi elnök úrnak Lóránt Mihályhoz intézett és 1936. dec. 19-én kelt levele, mely többek közölt így hangzik: »Nb. levele birtokában annak tartalma igen meglep, mivel a szövetségben köztudomású, hogy sem ön, sem a KFC utóbbi időben a déli kerületre vonatkozólag panaszt nem tett és a kerület autonómiájának felfüggesztése és a székhely áthelyezése tekintetében sem történt meg nálunk önöktől a kezdeményezés ... és így valóban téves az Ön által említett sajtócikkek tartalma.« Ezen idézetek további kommentárt nem igényelnek. 4. Az elnöki tanács megállapítja, hogy az ÉSE és a KFC között ez idő szerint semminemű differencia nincs és ha a hasonló szellemű cikkek ezt a viszonyt el nem rontják, úgy nem is lesz. Az elnöki lanács végül hangsúlyozza, hogy csak tényeket kívánt megállapítani, mert a hírlapi polémia elvi álláspontjával ellenkezik. Ezt a deklarációt is csak a többszöri provokáció folytán, volt kénytelen meghozni, kijelenti azonban, hogy evvel a maga részéről véglegesen lezárta az ügyet és a jövőben semmiféle újságcikkel nyilvánosan nem foglalkozik. Kelt Komáromban, 1936. dec. 22. A KFC elnöki tanácsa. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelőit Lapkiadó: özv. Spitzer Béláné. Nyomatott Snltzer Sándor köny vnyomS» Iában, Komárom.
