Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-12-30 / 104. szám

1936, december 30. >KOMAROMI LAPOK* 5 oldal KOMÁROMI SZÍNHÁZ Néhány újabb darab megbeszélése barátságos modorban. A karácsonyi ünnepek előtt gyen­gébb volt a szinház látogatottsága. Karácsony alatt azonban szép háza­kat láttunk. Sűrű változatosságban ke­rültek elénk a múlt szezon darabjai: inkább a könnyebb fajsúlyúnk, mint a nehezebbek. Haj, haj, amikor még Komáromban »Bizánc« és »Árva László király« ment... És még hoz­zá jó előadásban! Vaszary János mu­latságos komédiája, a »Házasság« jó közönséggel került színre. Tipikus pesti darab, nagy színpadra. A for­­gószinpad ti lányának nehézségeit nem sikerült teljesen kiküszöbölni. Az egyes képek folytonossága megszakadt, en­nek ellenére a színészek játéka nem volt rossznak mondható. Itt-ott egy kis rendezési hiba mindig van. Diva­tos bárban a pezsgő nem málnaszörp Iszínű s a konyak sem követi a pezs­gő vérvörös színét... Kiállítása a da­rabnak nem a legpompásabb, vidéki méreteken is alul maradt. Mányay, a férj szerepében végre egyéniségének megfelelő alkalomhoz jutott, hogy te­hetségét érvényesíthesse. Erős volt. Kivéve a telefonjelenet túlzásait. — Tanka Dóra alakítása tetszett, csak­hogy inkább vígjátékszinésznőt sze­rettünk volna benne látni a tragikai hajlamok helyett. Erdőss József az első két felvonásban igazolta a róla írt jó véleményünket, később azonban ellaposodott. Ross József — nyiltszíni tapsot kapott egy szaváért. Príma epizódisla. Takács Oszkár egv valódi operettfigurát meg tudott őrizni a víg­játék nívóján. Finom volt. R. Mihá­lyi Vilcsi finom, diszkrét, lágy tó­nusban játszott, mint mindig. Kiemel­jük Sárossy Micit, első idei szereplé­sével jogot formálhatna arra, hogy sűrűbben is felléptessék. Faragó Már­ta: jó. Varga-Vargáné szerepében a különben jó Lehotay és Váradi Elza kissé ízléstelen öltözetben szerepel­tek. Ne túlozzuk azt, amit a szerző már jól megírt. — Az előadás ellen különösebb panasz nincs: ismétlés esetén bátran megnézhető. Karácsonyi ünnepeken szinrekerült a »Csárdás«. A szombati előadáson láttuk a darabol s megállapítottuk, hogy már nagyobb sikert is megért •a társulat. Nem volt a várt, kirob­banó siker. Elsősorban is: színésze­ink — talán kellőt kivéve — fárad­tan, mondhatni apalikusan játszottak. Ez a fáradtság különösen Putnik Bá­linton volt észrevehető. A lagyma­tagságot mindenki észrevette: a szí­nészek nem tudták magukkal ragad­ni a közönséget. Mi volt az oka: nem feladatunk keresni. Mihályi Lici na­gyon kedves, finom jelenség, nagy­szerű művésznő, beleélte magát sze­repébe, örültünk őt látni. Ruhái kü­lön feltűnést keltettek. Kiforrott, ta­­lentumos játéka feledtette a helyen­ként föllépő ellanyhulást. Mányay az operettben is megállja a helyét. Itt mondjuk mindig, hogy kevés a szí­nész, jaj, kevés: minden vezető szí­nésznek minden este fellépni unalmas dolog lehet s a közönség is szereti a változatosságot. Putnik Bálint meg­nyerő modorú színész, ezúttal fáradt volt, láthatóan. Ügyelni kellene arra is, hogy beszédjében' ne siessen el szavakat, — beszédje nem mindig színpadias, van valami itt-ott beszéd­„BOHEMIA“ cipőkrém a legjobb. 92 jében, amin javítani kellene. (Van azonkívül néhány színészünk, akit egyszerűen meg kellene tanítani ma­gyarul beszélni, mielőtt fellépni en­gednék őket. A magyar szinház egy­szersmind a szép magyar beszéd temploma is!) Kondor Ilivel meg szoktunk barátkozni mindig, csupa temperamentum, játékkedv. Csak ru­háira nem visel gondot. Ziláltak. Egy-egv szál cérna megtenné a ha­tását... Farkas József nagyon sokat haladt az első évek óta, jól találja magát minden szerepben, — azonban (s itt jön a nagy »azonban«) — a láncok nagyon leromlottak ám! Meg­mondjuk, miről van szó. A főtán­cosok tudnak táncolni. Minden kel­lékük meg van ahhoz, hogy ügyesen, ritmikusan táncoljanak. Éppen csak a tánctanár hiányzik. Amit sokszor táncnak lát a közönség, az valóságban nem tánc, hanem nagyon ügyes, fo­lyamatos ugrálás. Anélkül, hogy ko­reográfiája, egységes képe volna a táncnak. Egy jó színpadi táncnál a néző el tudja mondani, időrendben s a maga laikus kifejezéseivel is: mit látott. Jelen esetben azonban nem tudnánk elismételni a táncot. S mivel ez nem első eset s mivel félős, hogy ezekután is meg fog gyakorta ismét­lődni az, hogy lánckép helyett tánc­foltokat kapunk, zenei kísérettel, már most jegyezzük meg azt, hogy a látott operettekben előforduló táncok nagy részét nem tekintjük modern színpadi táncnak. Ismételjük azonban, a ké­pességek lehetővé teszik, hogy a szín­padon tánc is történjék. Akrobata mu­tatvány még nem tánc. Néhány buk­fenc, görllépés sem az. Legyen annak a táncnak térképe... S nem veszik rossznéven a görlöknek nevezeti höl­gyek, de együttes fellépésük — akár csicseregnek, akár táncolnak, — a sikertelenség bélyegét viseli magán. A »Csárdás« összbenyomása még sem volt rossz: jól pergő, kedves elő­adás, egyszer Mányay is zongorázott szépen s zengő énekszámaival határo­zóit, tapsos, nagy sikere volt a kar­nagynak, Hemerka Gyula Ivánnak. »Harangvirág«: kedves, halktónusú vígjáték, színvonalas közönségnek va­ló. A közönség karzati része nem is értette meg s akkora visongást, zajt csapott minden vidámabb szónál, hogy az jobban zavarta az előadást mindennél. Az apa s a fiú vígjátéki küzdelme a nőért, modern miliőbe ágyazva. Kívánjuk minél több ha­sonló darab szinrehozatalát, hogy végre az »irodalom« is megkapja a magáét. Az előadás egyenetlen volt: hiányzott a sok próba. Nem volt gör­dülékeny, belső szervi hibái akadtak, — amivel a darab ugyan még futhat, de a Connaisseur nem tudja mara­déktalanul élvezni. Mányay Lajos erőteljes figurát nyújtott, kellemesen lep meg a jól fejlődő Erdős József, kedves volt Tanka Dóra. Faragó Márta tehetséges színésznő, e szere­pében azonban erőteljesebbnek, hatá­­rozotlabbnak kellett volna lenni, nem fogta össze kellőképen a figurát, bár szimpatikussá tudta tenni. Putnik Bá­lintot megdicsérjük s nagyon meg­dicsérjük ismét Ross Józsefet epizód­alakításáért. Kondor Ily, Takács Osz­kár (mindig diszkrét, finom, ez nagy előnye — a Csárdásban is csak part­nere siklott egyszer triviális útra), Lehotai Antal: jól illeszkedtek az együttesbe s épkézláb előadást farag­hattak volna, ha nagyobb lendülettel fognak hozzá. Ennél jobb előadást kívánunk. Szükséges az erőteljes rendezői kéz, szükséges (operetteknél) táncoktató. Az interieur-díszletek ez­úttal helyesek voltak, a Csárdás-nál a távlati díszleteket helyeseltük, a bel­ső díszleteket kevésbbé. S azonkívül valami olyast kell itókául adni a szí­nészeknek, amit »ex« után nem hagy­nak a pohárban... (szv) Nászutazás Budapest—Wien című végtelen szellemes operettet ismétlik meg ma, szerdán este színészeink és pedig olcsó (2—8 Ké) helyárakkal. A Nászutazás a legújabb operettiroda­lomnak egyik leghatásosabb terméke, amely mindenütt nagy tetszést váltott ki a közönség soraiból. A helyzet­­komikumon kívül derű, sziporkázó ötlet, éle és vidámság hosszú sorozata végtelen kedves és mulatságos órákat szerez a hallgatóságnak. Okvetlen nézze meg, aki még nem gyönyörkö­dött ebben a kedves darabban. Hatalmas szilveszteri műsorral bú­csúzik a színtársulat az óesztendőtől. Két népszerű színművet mutatnak be derék színészeink. Ugyanis csütörtök este két előadás lesz egymás után,, V*9 és 11 órakor. i/t9-kor J)r. Kerekes Márta c. végtelen bájos vidéki törté­netet mutatják be. László Miklós e darabja hatalmas sikert aratolt Buda­pesten Bulla Elmával. Éjfél előtt, 11 órakor egy kacagtató bohózatot mu­tatnak be, a Van valami elvámolni valója? címűt, amely a legjobb bohó­zatok közé tartozik. A darab csak fel­nőtteknek való, mert hiszen 11 órás előadás máskülönben se való ifjúság­nak. A felnőttek bizonyára jól fog­nak mulatni. • SPORT• A KFC hivatalos állás­­foglalása az újságokban megjelent hírekkel kapcsolatban. Komárom, december 28. A KFC vezetőségének felkérésére kész­séggel közöljük az alanti nyilatkoza­tot, amely a KFC hivatalos álláspont­ját szögezi le a napilapok hasábjain megjelent ama cikkekkel kapcsolat­ban, amelyek a KFC-nek a divízió­val, a déli kerülettel és az ÉSE-vel szemben megnyilvánult ténykedéseit tárgyalták. A hivatalos megnyilatko­záshoz hozzáfűzni valónk nincs. A Komáromi Football Club elnöki tanácsa 1936. december 22-én tartott ülésén foglalkozott azon hírlapi cik­kekkel, amelyek az utóbbi időben a déli kerületi és diviziós ügyekkel kap­csolatban a KFC-re vonatkozóan nap­világot láttak. A tanács egyhangú ha­tározattal a következő deklarációt fo­gadta el: 1. A »Híradó« 1936. dec. 18-án »Sportszolidarilás« címen megjelent közleményével kapcsolatosan megálla­pítja az elnöki tanács, hogy a »Hír­adó« 1936. okt. 10. számában Sándor Dezső aláírásával közzétett és Rud­­nicky tanácsos úrhoz intézett nyílt le­vél tartalmát a cikkíró a KFC-veJ előzetesen nem közölte és így a nyílt levélhez a KFC nem is adta hozzá­járulását. Megállapította továbbá, hogy Lóránt Mihály úr, aki a KFC igaz­gatója, ezen nyílt levél megjelenése után magánlevélpapiron és clubpecsét nélkül, tehát magánjellegű formában, saját nevében levelet intézett Rud­­nicky tanácsos úrhoz, amelyben ki­jelentette, hogy a Sándor Dezső féle nyílt levélről Komáromban előzetesen senki sem tudott és annak tartalmával és hangmodorával nem azonosítja ma­gát. — Megállapítja továbbá az elnöki tanács, hogy Lóránt Mihály úr ezen magánleveléről a KFC vezetősége tu­domással nem bírt ugyan és bár az elnöki tanács, Lóránt Mihály úr ma­gánlevelezésébe befolyni nem kíván, mégis kimondja, hogy az említett ma­gánlevél fent ismertetett tartalmával egyetért annyiban, amennyiben Sán­dor Dezső úr felhatalmazás nélkül nyilatkozott az összes magyar egyesü­letek nevében és így nem volt joga az összes magyar egyesületek, tehát a KFC részéről is bizalmatlanságot nyilvánítani Rudnicky tanácsos úrral szemben. Az elnöki tanács véleménye szerint ily hangú levelek nem alkal­masak a sportbéke elősegítésére. 3. Az elnöki tanács megállapítja, hogy sem a KFC, sem annak vezető­sége, vagy bármely funkcionáriusa nőm adott oly értelmű utasítást divi­ziós megbízottjának, hogy a Divízió 1935. december 12-én megtartott ülé­séről az ÉSE—Rapid ügy tárgyalása előtt eltávozzék és hangsúlyozza, hogy a KFC diviziós képviselőjének az egyes Az 1937 évi szezon pompás már Ké tői kaphatók cégnél, Masaryk utca 27. Kérjen kötelezettség nélküli bemutatást PHILIPS, TELEFUNKEN, MIKROPHONA, BLAUPUNKT, SCHAUB stb. rádiókból. Készüléket kedvező részletre vásárolhat és régi készülékét becseréljük. Csillárok, gramofonok, fotócikkek, villanyszerelés. ügyek elintézése tekintetében teljesen' sen szabad kezet adott. 3. A déli kerülettel kapcsolatosan megjelent híresztelésekkel szemben az elnöki tanács az MLSz Intéző Bizott­sága áltaL dr. Kállav Endre úrhoz 1936. dec. 18. kelettel intézett levél következő kitételére utal: »Meg kell állapítanunk egyes napilapok sport­­rovatában megjelent közlemények el­lenére, hogy az I. B. hivatalosan sem a KFC-t, sem Lóránt Mihály úr sze­mélyét jelentésében nem érintette, mi­vel a kerületi vezetőség terhére fel­hozott vádanyag kizárólag a központi titkárság irattárából kerül ki és eh­hez, az egyesületek, vág}- azok veze­tőinek álláspontját nam csatoljuk.« — Ugyancsak megcáfolja a híresztelése­ket Nagy Dezső szövetségi elnök úrnak Lóránt Mihályhoz intézett és 1936. dec. 19-én kelt levele, mely többek közölt így hangzik: »Nb. levele bir­tokában annak tartalma igen meglep, mivel a szövetségben köztudomású, hogy sem ön, sem a KFC utóbbi idő­ben a déli kerületre vonatkozólag pa­naszt nem tett és a kerület autonó­miájának felfüggesztése és a székhely áthelyezése tekintetében sem történt meg nálunk önöktől a kezdeménye­zés ... és így valóban téves az Ön által említett sajtócikkek tartalma.« Ezen idézetek további kommentárt nem igényelnek. 4. Az elnöki tanács megállapítja, hogy az ÉSE és a KFC között ez idő szerint semminemű differencia nincs és ha a hasonló szellemű cikkek ezt a viszonyt el nem rontják, úgy nem is lesz. Az elnöki lanács végül hangsúlyoz­za, hogy csak tényeket kívánt meg­állapítani, mert a hírlapi polémia elvi álláspontjával ellenkezik. Ezt a dek­larációt is csak a többszöri provo­káció folytán, volt kénytelen meghoz­ni, kijelenti azonban, hogy evvel a maga részéről véglegesen lezárta az ügyet és a jövőben semmiféle újság­cikkel nyilvánosan nem foglalkozik. Kelt Komáromban, 1936. dec. 22. A KFC elnöki tanácsa. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelőit Lapkiadó: özv. Spitzer Béláné. Nyomatott Snltzer Sándor köny vnyomS» Iában, Komárom.

Next

/
Thumbnails
Contents