Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-12-19 / 102. szám

193 6. dec- inber 19

»KOMAllOMl LAPOK«

9. oldal.

i-—— ASSZONYOKNAK.

Nehéz problémák, súlyos kérdések:

Mit ajándékozzunk karácsonyra ?

Mi is az ajándék? Kisebb vagy nagyobb tárgy, amit azért adunk valakinek, bogy örömet szerezzünk vele. Valami, amit az illető használni tud, de nem tartozik legelemibb életszükségletei közé. Valami, ami nincs, de kellene... és nem azért nincs, mert nem is kellene az illetőnek... Valami, ami sokat mutat, de lehetőleg kevésbe kerül.

Sok pénzből ajándékot venni könynyű dolog, néha azonban a legolcsóbb apróság győz a karácsonyi örömök versenyében.

Az ajándékozáshoz emberismeret és psichológia kell. Vannak született ajándékozók, akik vaktában fején találják a szöget. Ezek az ajándékozó zsenik, akiket legtöbbnyire ellenállhatatlan kényszer is hajt tehetségük kiélésére. Ezeket mindenki szereti, de az is megeshetik velük, hogy előbb- Utóbb elajándékozzák mindenüket, sőt néha azt is, ami nem szigorúan az övék.

*

Ne adjuk, amire mi magunk vágyunk, hanem azt, ami boldogítónak tetszik. Megtörténik például, hogy rajongunk a komoly irodalomért, de megajándékozandó barátunk csak a sárgafedelű detektívregényeket olvassa. Az ilyen a legszebb irodalmi alkotást is csak szép kötése miatt becsüli, mint könyvszekrényének dekorativ töltelékét. Ne akarjunk ajándékokkal nevelni, mert ezt nem igen szokták méltányolni embertársaink. Legegyszerűbb természetesen, ha listát fektetünk az illető elé és rábízzuk a választást; vagy nővérén, vagy ieleségén keresztül kémkedünk rejtett hajlandóságai iránt.

De lássuk most a jólválasztott ajándék példáját. Adva van egyférfi, aki nem dohányos, nem bridzsezik, falun él, gazdag és igen jómódú. Könyvről nem lebet szó. Alaposabb helyszíni szemle után észrevettem, hogy pedáns rendet tart íróasztalán. Jegyzőkönyvek, naptárak és tűhegyes ceruzák sorakoznak katonai alakulatokban. Halálbüntetés terhe alatt tilos azokat csak érinteni is. Helyben vagyunk, gondoltam, ebbe a virágágyba ültetjük szerény virágunkat. Egy tucat használati, de legeslcgfinomabb ceruzát vittem neki. A hatás oly átütőnek mutatkozott, hogy azóta nem is próbálkoztam mással. Évről-évre íróasztaloltárán rovom le szerény áldozatomat ceruzák alakjában.

*

Az előbbi tézisnek azonban az ellentéte is szabály. Ne adj olyat, amit magad se vennél szívesen. Gondolj arra a lehetőségre, hogy a megajándékozottat egy fokkal Ízléstelenebbnek ítélted, mint amilyen valóban. Az illető ismervén téged, tisztában lesz azzal, hogy nem a magad Ízlése után indultál és megérzi a lekicsinylést. Vagy megtörténhetett, hogy — amire már nem is emlékszel — egyszer, valamikor megvetőleg nyilatkoztál arról, amit most képmutató mosollyal nyújtasz ál neki. Kész a sértés. Válassz tehát olyasmit, amiről feltételezhető, hogy az illetőnek megfelel, de egyúttal te sem találod borzalmasan csúfnak.

*

Általános szokás, hogy anyagiakban szűkösen megáldott barátainknak hasznos, a vagyonosoknak csak luxustárgyakat ajándékozunk. Vájjon nem fordítva kellene-e cselekednünk? Azon, akinek örökös probléma a jó harisnya, nem segítünk egy tucat harisnyával sem. Viszont, ha valami különleges szépet, kis dísztárgyat, finom piperecikkeket, egészen speciálisan szép sált, vagy ha hasznosban is, deolyasmit veszünk, amiről sürgősebb gondjai mellett még csak nem is álmodik, soha nem remélt örömet okozhatunk. Persze itt is az arany középút a helyes; ne vegyünk pompás struccíoll-legyezőt annak, aki hároméves ruhácskájából faragja össze estélyi toilettjét, se velencei tükröt annak, aki kétszobás lakásban lakik.

Ha minden jóban dúskáló, elkényeztetett barátnénknak viszont Gerbeaudt vagy virágot küldünk, sablonoos köszönő szó után betemeti a már beérkezétt Gerbeaud- és virághalmazba. Vegyünk tehát neki valami köznapit, hasznosat. Ha lelkes háziasszony, új lalálmányú krumplihámozó szerkezetet, vagy ehhez hasonlót, ha sportszenvedély fűti, apart síkesztyüt, ha virágai vannak, valami új tenyésztésű v ir ágh agy m á t.

Férfinak sohase végy nyakkendőt. A sablonos és uniformizált öltözködés mellett a nyakkendő az a pici terület, amelyen egyéni Ízlést és szinszeretetét akarja kiélni. Bridzsezőnek ne végy olyan kis szerkezetet, amelyen a bemondóit atut lehet előpattintani. Ez sértés, olyasmi, mintha egyetemi tanárnak ABC-és könyvet vennél. Hölgyekkel szemben könnyebb a dolgod. Ha megáll az eszed, végy egy szép klipsszet, divalkarperecet, vagy egyébb újdonságot, amiből soha sincs túlsók, sőt az sem baj, ha több teljesen egyforma van.

Azt ;a veszélyt minden furfang ellenére sem kerülheted ki soha, hogy ráduplázz egy frissebb és hasonló filozófiával dolgozó ajándékozóra. Ha pedig ez mégis megtörténik, ne apprehendálj, ha becserélik ajándékodat, sőt sietve vállald magadra a cserét. Karácsonytól újévig úgysem folyik más az üzletekben.

Lesz e paróka viselet ?

Londonban január első felében nagygyűlésre ülnek össze az angol és francia fodrászok és ülésüknek egyetlen célja, hogy a parókadivatot, különösen nők számára, ismét divatba hozzák. Mint hírlik, az indította a világ hírneves fodrászait erre a kezdeményezésre, hogy az emberek legnagyobb része, arcuk ránctalan és piros színének megtartása mellett, az utolsó évtizedben meg nem állapítható okból, rohamosan őszül. A fodrász-szakmával komolyan, hivatásszerűen és ügyszeretettel foglalkozó szakemberek szerint a nők kifestésének rendszere nem tarthatja magát, mert nem tartják egészségesnek a fejnek festékkel való kezelését és az a nézetüük, hogy a női hajnak nem szabad uniformizálva lenni; emellett könnyűszerrel és kis költséggel csak egy

hajszint tudnak előállítani és a szőke hajszínnél, mely a legkedveltebb, nagyon rövid idő alatt a tőnél az ősz hajszálak és a hajnak eredeti sötét színe olyannyira előre bújik, hogy mindenki rögtön meglátja, hogy festett hajjal áll szemben. Emiatt igen sok panaszt hallanak a fodrászok és olyan gondolat kitermelésére törekszenek, amely a nők hiúságát kielégíti, kezelés nélkül, könnyű szerrel lehetségessé teszi, hogy az arc finom, szép keretet nyerjen. Hiszen tudott dolog, mondják a szakemberek, hogy a rokokó korban a fehér parókaviselet nemcsak a nők számára jelentett igen nagy előnyt, de a férfiak parókaviselete is sok előnnyel járt. A fehér paróka viselése különösen jó szolgálatot fog tenni azoknak, akiknek gyenge hajnövésük van, — mondják az érdekeltek. Francia részről a fehér paróka viselésével szemben mindenkák viselését is ajánlják és előrelátkinek Ízlése szerinti, másszínű paróhalólag, még mielőtt ebben az érkekes kérdésben a világ fodrászai, angol és francia kezdeményezésre, az elvi kérdést míg eldöntik, sok vita lesz.

Disznóölés.

Májashurka. A főtt disznómájat apróra vagdaljuk, megmérjük, összekeverjük feleannyi apróravágott tokaszalonnával, ugyanannyi, szintén öszszcvagdalt tarja húsával, 3—4 tejbeáztatott, átpasszírozott zsemlyével, sóval, borssal, és kevés abálólével. Hurkabélbe töltjük, kifőzzük.

Véreshurka. Három rész friss, átszűrt vért, fél rész tejet és fél rés;? abálólevel (amelyben húst és apróságokat pároltunk) összekeverünk. Beleteszünk apróra vágott zsírban pirított vöröshagymát ,kis kockára vágott szalonnát, ugyanannyi neem túl apróra vágott, főtt sertéshúst. A töltelék könnyen kenhető, puha legyen és egypár tejbeáztatott átpaszírozott zsemlyét. Borsot, majoránnát és sót vegyítünk bele és aztán lazán megtöltjük a beleket. Nem szabad erősen megtölteni, mert akkor főzés közben megreped. Langyos vízben teszszük föl és nagyon lassan kifőzzük.

A tél örömei.

Repülnek a friss hógolyók,

Majd szánkáznak, vígan vannak, Közbe-közbee hajbakapnak.

Most felkiált a kis Peti:

»Jertek hóembert csinálni. Készül már a nagy hóember,

Mostan már csak a feje kell.

De itt van az ügyes Peti,

S a nyálára illelszgeti. így készült el a hóember,

Nagy söprűvel a kezében.

De itt van ám á rossz Pista,

És nagy hangon kiabálja »Aki egy jó viccet akar, Csináljon sok golyót hamar!«

S talán még egy perc sem kellett, S a nagy hóember rommá lett.

Munka László.

Gombakirályfi.

Nem messze az elvarázsolt erdőtől : állt egy szép kastély, abban lakott a király a fiával. A királyfi kalandvágyé volt, vidám és csinos s elhatározta addig, hogy nem nyugszik ad! dig, amíg be nem járja az elvarázsolt erdőt, amig ártalmatlanná nem teszi annak urát, a nagy varázslót, a lei; rengeteg kárt okozott a vidéken. Ecélból azt a 'hírt terjesztette a vidéken, hogy ő halálosan beteg. Többé fel kelhet ágyából. Ezt terjesztette, a valóságban azonban álruhát öltött és nekivágott a nagy erdőnek, melyben a varázsló lakott. No, de a varázsló nem azért volt varázsló, hogy meg

ne tudja az igazat és el ne határozza, hogy szörnyen megbünteti a királyfit. Alig lovagolt hát a királyfi szegény vándorlegény ruliájában jó mélyen az erdőbe, leereszkedett lova nyakára egy tarka madár. A madár, — mondanom sem kell, — nem volt más, mint a varázsló.

— örömmel látom, hogy meglátogattál, kedves királyfi, — mondla a madár, mikor a királyfi utánanyujtotta a kezét. — Meglátogattál, de innen nem távozol, hahaha!

Az erdőt, amely már félelmetes volt úgyis, még félelmetesebb nevetés remegtette meg s a királyfi tudta, hogy a madár nem más, mint maga a varázsló. Mindezenkőzben valami különös érzés fogta el. Úgy érezte, öszszezsugorodik, földbegyökerezik a lába, eltűnik alóla a lova s valami különös álom borul rá. Amikor felébredt, amikor körülnézett, amikor megpillantotta magát az arra csörgedező patak vizében, látta, hogy a varázsló óriási nagy gombává varázsolta. Nem tudott sem mozdulni, sem kiáltani. Csak állt a fák árnyékában. Hetek, hónapok teltek el így. Odahaza a kastélyban kétségbeesve siratta a fiát a király. Kétségbeesve kereste népe mindenütt, de nem találták.

Egy szép napon — sok-sok hónap múlva — fiatal lány jött az erdőbe. Ilyen szép lányt sohasem látott még életében szegény Gombakirályfi. Kiáltani és inteni akart, de nem tudott. Néma kis gomba volt a fűben. Gombatársai azonban szerencsére megértették a hangját;

— Né keseregj — szólt hozzá szomszédja, — az én kalapom olyan rikító, olyan feltűnő, hogy bizonyára észre fog engem venni ez a szép leány és én aztán mindent elkövetek, hogy téged is észrevegyen.

— Köszönöm, köszönöm, — kiáltott szegény Gombakirályfi s ekkor már közeledett is az a szép leány a nagy vörös-kalapos gombához.

Le akarta szedni, amikor a gomba egyszerre csak balfelé dőlt, egyenesen szomszédjára, a királyfira. Most már mind a kettőt leszedte a lány s abban a percben, amikor gyökerét kitépték a földből, egyszerre csak emberi hangon tudott ismét megszólalni a királyfi. Ez rémülten és csodálkozva hallgatta, majd mikor a királyfi elmondta történetét, így szólt:

— Ne félj királyfi, segítek rajtad.

Ezzel leült a patak partjára s egy szál aranyhajával megérintette a gombát.

A gomba pedig erre hirtelen eltűnt s néhány perc múlva ott állt a szép leány előtt a királyfi.

— Hogy köszönjem meg neked, amit érte teltél és mondd, miként sikerült ez?

— Tündér keresztanyám olyan hajjal áldott meg, mely megszüntet minminden gonosz varázslatot, — mondja a leány. — Térj vissza birodalmadba, királyfi, tudom, hogy ott már régen keresnek.

— Csak veled édesem, — felelt a királyfi és így tértek vissza mind a ketten és lettek nagyon boldogok.

A kínai tea és a fagylalt.

Milyen is a valódi kínai tea? Éppen az ellenkezője annak, amit föltételeznek róla, tudniillik rossz, illetve íztelen. Cukor, rum, citrom vagy egyéb ízesítő még a közelébe sem kerül, teljesen üresen isszák. Egy csipetnyit beledobnak minden csészébe a szép, üdezöld, szárított teakeverékből és egy kannából forró vizet öntenek rá. A csészék fedővel vannak ellátva abból a célból, hogy a levelek ne kerüljenek az ember szájába ivás közben. Ha az ital fogytán van, egyszerűen hozzáöntenek még egy kis forró vizet. Közben a szolgák forró vizes kendőket hoznak s az ember ezzel rülgeti az arcát —'hűsítőül. De nemcsak a forró teát ismerik el jó hűsítőnek Kínában, hanem a fagylaltot is, mégpedig az Úgynevezett »üvegfagylaltot«. Csakugyan olyanok azok a kis lakktálcákon tálalt halmocskák, mintha színes üveggolyókból építették volna 'okét; pedig nem egyebek, mint jégre tett, tisztított halszemek. Európai embert bizony enyhe borzadállyal tölt el egy-egy ilyen nemzeti csemegének még a látása is, de egyesek szerint min tmindent, ezt is meg lehet szokni: halszem-fagylaltot,cápauszonylevest, zöld lengerimoszatfőzeléket és nyolc napra földbeásotl tojást!

T