Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-12-05 / 98. szám
2. oldal. > KOMAROMI LAPOK« 1936. december 5. « ^qu ízelt &ikekü&tii& ! iriqyen Idaphjai&'ffüjydesi -ftlAzah. db eb emenak&AabkpxJhőnÁZ, vagy Sfryfc Oetkei törekvések, elgondolások, amelyek minket, itteni kisebbségi magyarokat érintenek és érdekelnek. Ezeket mindenkor hűvös fejjel mérlegeljük, a törvényes utat mindenkor betartjuk és változatlan az a meggyőződésünk, hogy történjék bármilyen új rendezése az európai viszonyoknak, ez megnyugtató és az emberiség boldogulását biztosító eredményeket csak akkor hozhat, ha az egyenlőség alapján tárgyaló felek keresztény szeretettől áthatva keresik a megoldás útjait. Ha így történnék, akkor nem lenne nyerő és vesztes, nem lenne győző és legyőzött, nem lenne elnyomó és elnyomott, hanem olyan boldog idők következnének, aminőket elképzellek azok, akik már évszázadok előtt fölvetették a világbéke és a nemzetek szövetségének nagy és nemes gondolatát. A szenátus ülését december 5-re összehívták. A szenátus legközelebbi ülését december 5-ére, délután 4 órára hívták össze. Az ülés tárgysorozatán szerepel a Finnországgal kötött kereskedelmi Ernec. Irta: Bibó Lajos. I. Az asszony az utolsó darab sülttököt is lefordította a lapátról s újra egy rakásba kaparta a kemence szája előtt a parazsat. Azután beszólt a lánynak s a téli szárítót kivitték a tornácra. Az udvar a téli délután elborult csendjében bóbiskolt. Az ólból a kőre kifeküdt hízók szuszogása hallatszott, a feljárón, a nyitott ajtó előtt egy odamaradt tyúk tétovázott s a kerítés mellett a még mindig féligzöld törpe akácfákon gyenge neszeléssel verebek fészkelődtek. Az ég mozdulatlan és néma volt, a földeken elpihent nyugalom egyenletes homálya alatt az alkonyat hallgatott és az udvar mélyére húzódott csend a közelgő éjszaka titkos zugait őrizte. A szomszédban kémény füstölt és a ritka, kékes füst páraként oszlott el a levegőben, amely az alacsony tetőkön és a fák alatt lapult meg, mintha megfagyott hullámai itt pihentek volna el, a közeli szőlők, magános szalmakazlak és öreg kerítések tövében. A körtöltésen túl és távolabb már köd sűrűsödött, mintha végtelennek tetsző borulásában, az elpihent élet álmát virrasztotta volna örök mozdulatlansággal. A hófelhők és a szelek messze jártak, a rögökön csak a fagy ült, a télbe takaródzott ősz, amely a hangtalan haldoklás utolsó sóhajtását is eltemette. A házak s a távoli puszta magányos jegenyefáinak ágai között december ólmos szürkesége horgonyzott, lent, mélyen az égbolt alatt, amely nem erre küldte többé ismeretlen világai üzenetét. II. A legény a dobogón megállította a lovakat. A gyeplőt még mindig hátrább húzva, felemelkedett az ülésről és a kerítésen át benézett az udvarra. egyezmény, a polgári perrendtartási novella. Az ülést azért hívták össze, mert akkorra a képviselőház a költségvetést megszavazza s azt átteszik a szenátushoz, amely a szenátus költségvetési bizottságához utalja előkészítés céljából. Szüllő interpellációjának hatása a fülek! iskola igazgatójának ügyében Szüllő Géza dr. nemzetgy. képviselő interpellációt nyújtott be az iskola- és nemzetvédelmi miniszterhez, a füleki szlovák népiskola igazgatójának tűrhetetlen és brutális eljárása tárgyában. Hronec János igazgató Percze Ernő tanulót meg nem engedett testi fenyítéssel büntette meg, amiért Szüllő dr. interpellációjában kérte a miniszter közbelépését. Az interpellációra Franke dr. iskolaügyi miniszter most adta meg a választ, amely a következő: — Hronec János, a füleki állami népiskola igazgatásával megbízott tanító a vétkes Percze Ernő tanulót meg nem engedett testi fenyítéssel sújtotta. Nevezett tanító a megejtett vizsgálat után vétkességének megfelelő büntetéssel sujtatott annak dacára, hogy a tanuló atyja a tanító ellen emelt panaszát visszavonta. Munkaprogram karácsony előtt A képviselőház arra számítva, hogy a költségvetést a ház péntekről szombatra virradó éjjel második olvasásban is megszavazza, valószínűnek látszik, hogy a képviselőház szombaton már nem fog ülést tartani. A képviselőház újabb ülése ebben az esetben csak december 10-én, csütörtökön lenne megtartva, amikor a hadseregparancsnokságok megszervezéséről szóló ja-Nem látott senkit, hát így inkább csak szokásból kiáltott be: — KapuútL. Keveset várt, amikor aztán egész bizonyossággal megállapította, hogy odabent nem mozdul semmi, leugrott a kocsiról, bement a kiskapun és a kerten áthaladva, kinyitotta a nagy kaput. Az udvar közepén a fa alatt állt be és éppen cihelődött újból kifelé, amikor a kocsizörgésre a lány kinézett. Látta, hogy Ernec, indult, mert a kapu még nyitva volt, azután, hogy rendbehozta, bekapcsolta a kertajtót is és most a kocsihoz került. — Hát kinn? — kérdezte. — Sömmi, — felelt a legény és eloldotta az istrángot. — Az üsző miatt, — tette azután hozzá és elébe került a lovaknak, hogy lehúzza a nyaklót. — Az üsző? — rebbent meg a lány. A legény most a másik lóval bajoskodott. Kevés vártatva megszólalt. — Az — mondta és indulva, vezette maga után a lovakat, be az istállóba. Örzse felhágott, kikaparta az ülés alól a szalmát, az alól meg kiemelte a két tiszta ruhával bekötött köcsögöt. Egyéb keresnivalója, tudta, nincs lis a kocsi körül, hát szaladt .most már befelé, mert a hideg hirtelen végigfutott a hátán. A legény bekötötte a lovakat, a kocsit letolta a szín elé, azután maga is betért. — Aggyon Isten jóestét! — köszöntött. — Aggyon Isten! — fogadta az anyja. Az apja a pipaszár mögül morgóit valami köszönésfélét. Nyilvánvaló volt, hogy mielőtt a legény bejött, már szólott is valamit s az aszszony persze, mint mindig, most sem akart mást, minthogy ezt titkolja. De merthogy az embertől mégis csak tartott, lapuló nyájaskodással óvakodott a fia elé. — Hát Imre? — kérdezte. vaslatot tárgyalnák le. A szenátus a költségvetést a jövőhéten, a plénun pedig december 11-től kezdődő határidőben fogja letárgyalni. Petrásek Ágoston képviselő a pártigazolványok koráról. A képviselőház állami költségvetésének tárgyalásán felszólalt Petrásek Ágoston egyesült párti képviselő is, aki nagyszabású beszédében foglalkozott a kisebbségek sérelmeivel. Beszéde során érdekesen jellemezte a pártigazolványos korszakot, melyre nézve a következőket mondotta: — Régen, valójában csak két párt volt: a kormánypárt és az ellenzék. Ma a szegényember öt-hat pártigazolványt rejteget magánál, mert sohasem tudja, hogy melyikre lesz szüksége. Ha vetésügyben, szövetkezeti stb. ügyben van dolga, akkor kell, hogy vegye az agrárigazolványt, ha betegsegélyző- vagy vasutügyben, akkor a szociáldemokrata igazolványra van szüksége, ha iskolaügyben, dohányügyben stb. keresi a jogát, akkor a nemzeti szocialista igazolványát veszi elő. A választásoknál egykor bor és pörkölt volt az argumentum, ma pénzzel, korpával, Bata-cipővel, terrorral és egy zsákravaló Ígérettel dolgoznak s a lelkeket korrumpálják. A régi adóhivatal pontosságával a mai egész adórendszer egy napon nem is említhető. A csendőrséget régebben is felhasználhatta egy basáskodó szolgabíró, de a csendőrök akkoriban fogdosták a tolvajokat,, a bűnösöket, ma a csendőrök adminisztrálnak, statisztikát készítenek és politikai információkat adnak megbízhatóság szempontjából papokról, jegyzőkrők, — sőt közigazgatási főhivatalnokokról is. Valamikor szlovák vidékeken is számos iskola épült. A vallástanítás azonban mindenütt a gyermek anyanyelvén történt. Ma tiszta magyar vidékeken szlovák iskolákat építenek s a vallástant sem lehet a gyermekek anyanyelvén tanítani. Égerszögen például 32 tanuló van az — Odaát járt Kardoséknál — felelt a legény. — Az üsző miatt.. Örült, hogy mindjárt, ilyen könynyen túlesett a dolgon. Ennyit azután elégnek is tartott, mert tudta, hogy amíg az istállóban foglalatoskodott, a leány megmondta, hogy odakinn baj van, azért jött be a városba. De mert János, az apja, nem szólt, csak szívta két könyékre támaszkodva nyugodtan a pipát és nézett szemrebbenés nélkül előre, nekinyugtatván tekintetét a nagy semminek, maga is célszerűbbnek vélte a hallgatást. Mert magyarázkodni, az csakugyan veszedelmes lett volna, akárcsak az időzés, akkor ugyanis ismét csak beszélni kell, már pedig a szó szót hozi s annak ilyenkor nem jó vége szokott lenni. Anélkül hát, hogy leült volna, az asztalhoz ment, teleöntötte a nagy vizespoharat vízzel, ivott, aztán kifordult. Örzse a pitvarban készített neki vizet, a nagyobbik zsámlin, ott mosdott meg, tisztát váltott és fölvette az ünneplőt. A kabáton, ahogy) magára öltötte, érezte a tiszta-szoba hideg, avas szagát, meg a birsalmákét is, amelyek a sifon tetején, meg a sublóton, a talppal felfelé fordított poharakon teleltek odabent. A friss és mégis nehéz illat átjárta a tüdejét, a vére meleg hullámmal csapott át á szívén. A nehezebbjén hát túl van, nem történt semmi. Az apja ugyan aggodalmaskodik, de nem szólt semmit. Holnap majd a becsület kedvéért beszól az orvosnak, az majd eligazítja a bajt, ha csakugyan úgy hozná a sorja. Az uccán szaporára fogta lépteit, mert még sötét előtt Mári sógorékhoz akart érni. A kutyaszorító felől zörgetett. Bent világos volt. Elől került és várakozott a kapu előtt. A kutya veszett ugatással táncolt a kerítés mögött és rágta a rothadt deszkát, ki-kidugva acsarkodó orrát a fagyos földbe kapart lyukon. A szépség minden nőnek legdrágább kincse Akar Ön szép lenni? S Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szépséghez. A májfoltokat, szeplőket, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Ké. Mr. Ph. NEUWELT, Salvátor gyógyszertár Komárno. Póstai redeléseknél a portó külön felszámítva 87 állami szlovák iskolában. Közülök csupán 3 szlovák, 2 vegyesaj kú, a többi azonban szinmagyar. Ezeket a szegény gyermekeket tudatlanságra kárhoztatják. Régen virilisták voltak, de ezeknek felelősségérzetük volt, — ma roszszabb a helyzet, mert ma a tartománygyűlésen és egyéb önkormányzati testületekben a tagok hegyrészét kinevezik, sokszor olyanokat is, akik nem ismerik az ottani helyzetet. — A köztársasági elnök legutóbbi szlovcnszkói útján a megértést, a kisebbségek megbecsülését hangsúlyozta. Ez a helyes demokrácia. De a gyakorlatban ezt nem viszik kérésziül s ott nálunk, Szlovenszkón ennek éppen az ellenkezője történik: párturalom, reakció, politikai elfogultság, abszolutizmus. Mivel pedig ezt a kormány tűri, a szónoknak nincs bizalma hozzá és a költségvetést ezért nem szavazza meg. — Csiba te! Nem mégy mingyá! — hallatszott most belülről és csapódott a pitvarajtó is. A léptek közeledtek. — Kend az, sógor? — Én. A kapu kinyílt. — Aggyon Isten! — Aggyon! — fogadta Mári. — Na hát csak kerülj bejjebb. Odabent lámpa égett. Ernec leült az ablak mellett a kanapéra. — Hideg van, — szólott, aztán elhallgatott. Mári lecsattintotta a pipa kupakját, egyet szippantott s azután jobbrólbalról elkenve alulról a bajuszt, elgondolkozott. S miután így kellőképpen megfontolta, amit mondani fog, fölvette a szót. — Hideg — mondta. — Hát e mán hideg idő. Hallgattak. A sógor masinát kotorászott elő. Egy törött szálra akadt a lájbizsefaben. Bizonyosan kiesett a tartóból, Úgy került oda, de azért használható állapotban volt, mert a fejének nem történt semmi baja. Ezt első ránéztiben megállapította, így hát nem is vergődött a vizsgálgatással sokáig, hanem balkézbe fogta a pipát s a mutatóujjára fektetett masinát kétszerháromszor végigcsiholta a recés oldalon. A kénes gyújtó zöldes, haragos sistergéssel zizegett, azután lángrakapott. A gyufa ekkor mindenestül belekerült a pipába. A sógor rá nyomban nagy füstöt eresztett. Tehát megfogta. A legény fölnézett: — Hát egy zsákkal hozhatok... — Búzát? — Búzát. Csend lett. A pipa most már egészen vidáman égett. A legény indult, kint a sógor a kutyát csitította. Aztán beriglizte a kaput. III. Mire hazaért, az apjáéit már lépt-
