Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-11-28 / 96. szám
me,, november 2H »KOMAROMI LAl’inU S. oldal'. — ASSZ! hN TOKNAK. ^^^^^oi^KwawxBiBämLZimsamasi^msiwaiäsmma^mssxs^pm^sfmsBm» ^mmmg^mKKmfíOBcaitmma^ i«1 iiiiiiiiiiiinii ini'iiini■rwra«*aEa«ffla Fiatal házasok — garszonlakásban. Az egyszoba-hallos lakás valamikor csak garszonok otthona volt. Ma nagyon sok fiatal házaspár kezdi meg Kenne új életét. Természetes, hogy ilyenkor sokkal nagyobb hozzáértéssel és gonddal kell hozzáfognunk berendezkedéséhez: hisz a kis lakásban mindennek helyet kell találnunk. Ha célszerűen válogatjuk össze a bútorokat és nem ragaszkodunk a sablonhoz, meglátjuk, milyen egyszerű és ötletes megoldásokat találhatunk. Az u. n. kombinált szoba elterjedt formájában bizony elég sok kívánnivalót hagy hátra. »A sok fától nem látni az erdőt« — mondja a közmondás és a sokféle és sokfajta szerepre szánt bútordarab ritkán célszerű. A szekrényben alig marad hely a ruháink számára, az íróasztalként szerepeltetett butorrész nem komoly munkára való, a fotelként használt ágy, illetve ágyként használt fotel nem mindig kényelmes, stb. A kombinált bútorok létjogosultsága: hogy kevés helyet foglalnak el, — megdől abban a pillanatban, ha ez a célszerűség és használhatóság rovására megy. i- A kis lakás minden egyes bútordarabja uj formát kap; de ez a régitől eltérő forma nem lehet önálló, hanem a kis lakás lakóinak igényeit kell hogy szolgálja és méreteihez alkalmazkodnia. A hall, ha bármily kicsiny is, legyen alkalmas az étkezések lebonyolítására, rosszkor jött vendégek fogadására. Éppen ezért az ülőbútorok és az asztal a hallban kap helyet. Természetesen a bútorok elhelyezésével nem szabad a hall jellegét megbontanunk s így közepét — az akadálytalan átjárás biztosítására — szabadon hagyjuk. A székek a fal mellé — esetleg színes szalaggal pamlagszerűen egymáshoz erősítve — a sarokba kerülnek; az asztal (kinyitható, illetve nagyobbítható) közvetlenül eléjük. Mellé csak egy-két kisebb ülőbútort teszünk. A hallban, ugyancsak a fal mellett, kisebb egységből álló szekrényt is elhelyezhetünk, a helynek megfelelően egymás mellé — az edények, evőeszközök, asztalnemüek stb. számára. Lehajtható lapját tálalóként használhatjuk. Ha elég helyünk van, úgy a teakocsi, rádió- vagy telefonasztalka is itt kap helyet. A lakószoba berendezésénél igymár könnyebb dolgunk lesz. A régi háló közepére helyezett kettős ágy helyett a korszerű kettős heverőt szintén a fal mellé tesszük, hosszában egymás mellé, vagy derékszög alakjában a sarokba. A hely kímélése szempontjából jók az egymásba helyezhető kettős fekhelyek, — a másik igen fontos bútordarab a szekrény. Itt nem szabad elfelejtenünk, hogy ez elsősorban a ruhanemüek és fehémemüek elhelyezésére szolgál, de nem fontos, hogy egyben szekreter, vitrin, bár stb. jegyen. Ha elég helyünk van, az íróasztalról ne mondjunk le. Szép és hasznos bútordarab. A könyvek egy részét az íróasztalhoz épített, más részét a heverők fölé helyezett állványon helyezzük el. A heverők mellé tett alacsony asztalka az éjjeliszekrényt is pótolja. Egy-két kényelmes fotel, egy-két jó kép és szőnyeg teljesen elegendő az egyszoba-hallos lakás berendezésére. A világítási sem helyezzük okvetlenül a középre. A falhoz, illetve bútordarabokhoz erősített világítótestek elegendők. A sablonos hangulatlámpák nem mindig hangulatosak! Az egyszoba-hallos lakás piciny előszobája természetesen csak igen kevés cél- és korszerű bútort ka]). A háromajtós előszobaszekrényt nem ide méretezték. A fürdőszoba a szükséges berendezésen kívül megfelelő hely esetén egy modern ruhaszekrénnyel és öltözőasztallal bővülhet. Ha kevés a helyünk, a lakószoba szekrényét kihúzható tükör- és asztallap segítségévet öltözésre alkalmassá tehetjük. A garszon lakás teakonyhája vagy főzőfülkéje csak a legszükségesebb pár bútordarabbal lehet ellátva. De legyen szabad még megjegyeznünk, hogy ez a kis lakástipus csald olyan házaspároknak való, ahol vagy a férj, vagy a feleség a nap nagyobb részét hivatásánál fogva házon kívül lölti. L U 1) A S K Á S A különösen aktuális ilyenkor ősszel, amikor a liba eléri legteljesebb fejlettségét. Ilyenkor lesz belőle tud. — Még nem vén, nem kemény és nem szívós, ellenben legjobb -erejében van. Ennélfogva húsa is erőteljes, táplálóértékben és ízekben gazdag. Következőleg az aprólékja is, amellett, hogy tekintélyes húsos darabokat lehet belőle vágni, ilyenkor a legtöbbet érő. Ilyenkor fő, párolódik ki belőle a pompás, kocsonyás, zamalos leve, mely a rizskását átitatván, olyan kellemes étellé teszi. A régiek sémmiesetre sem a ludaskására értették a tréfás mondást, a melynek zárószavai szerint a »kása nem étel«. Bizony élei az, mégpedig finom — a híddal társulva s olyan módon elkészítve, ahogy itt leírjuk. A megfelelően feldarabolt aprólékot sós-, zöldséges vízben, néhány szem bors kíséretében megfőzve, az átszűrt lével a kevés libazsíron megpirított rizst feleresztve, a víz elfövésc után az aprólékot a megpuhult rizs közé rakva, pár percnyi együltfövés után a sikerült vegyüléket mély, fehér porcellánlálba helyezzük. Persze vigyázni kell, hogy a rizs ne főj jön el túlságosan, hanem a szemek lehetőleg külön maradjanak. Egy kevés törött bors, melyet a rizs közé vegyítünk, szerencsésen enyhíti a kissé »geil« étel körül a gyengébb gyomrunknál felmerülő aggályokat. Felhívom a figyelmet a zúzára is, amelynek — keményebb lemezeiből és hártyáitól megfosztva nagyon jó puhának kell lennie és olyan módon felszeletelve, hogy minél többször érhessen bennünket az a kedves meglepetés, hogy villánk cg}T-egy szerényen rejtőzködő zuzadarabra bukkan. A libazsír, mellyel a tálban felhalmozóit ludaskását megöntözzük, csak egv evőkanálra való tehet. Ellentétben a tetejére hintett friss libatöpörtyű, amely olyan legyen, hogy szinte széjjelolvad az ember szájában, bőségesebben jelentkezhet, a jól megborsozott sült vér(a megalvadt libavért forró zsírban IiirLelen megsütjük, megsózzuk, villával feldaraboljuk) és a szép, nagy szeletekre vágott májjal hozzáadjuk. Vannak, akik az aprólékot főzés helyeit pörkölt módjára megpirítják, azután kevés csont vagy húslével födő alatt párolják s úgy párosítják később, annak idején a rizzsel, amelyet viszont esetleg nem pirítottak, liánéin főztek. Bizonyos, hogy jó szakács így is kitűnőt produkál. Ábécé tiindérkéi. Ábécé, a hetük tündére, felkeltette az összes belüket nyári Sálmukból. — Keljelek fel. kedves kis betűim! Itt az ősz, mosakodjatok meg szépen, vegyétek fel az ünneplő ruhátokat, « készüljetek a nagy napra. Minden •apró gyerek beiratkozott már az iskolába. Nagy izgalom van a kis emberkék lelkében, most fognak megismerkedni veletek. Tehát siessetek! Igen, igen, — csengett a kis i-betük hangja, — sietünk. És valóban valamennyi betülündérke készülődött, öltözködött. Jaj, be kedvesek vagytok így! - szólt a Betütündér és sorba állította a kisbetűket. Az első sorba egymásba karolva — a két kis i-betü testvér állt. Jókedvükben boldogan suttogtak, kacagtak. Éppen indulni akart a kis menet, mikor a kis tündér megállásra parancsolta a csapatot: — Ejnye, ejnye, szórakozott, csacsogó kisbetűk, hát így akartok a gyermekek elé menni? A kisbetűk megálltak és csodálkozva néztek egymásra, majd hangos kacagásra fakadtak, mert csak most vették észre, hogy kalap nélkül indulták cl. Legelőször a két i-betű testvér ment a Babatündérhez, ki az egyiknek a vesszősisakot, a másiknak pedig pontcsákót nyomott a fejére s így tovább, mindegyik megkapta a maga fejre- Yalóját és most már komolyan, apró lépésekben megindultak. Még néhányszor vissza-visszafordultak s apró kis kezükkel búcsút intettek a nagybetűknek, kiknek még sok dolguk volt hátra, mert az ő ruhájukat díszesebbé és pompásabbá kellett előkészíteni. Mikor a nagy iskolaépülethez értek, még a lélekzetükel is visszatartották, olyan meglepetés várakozott rájuk. Kisfiúk és kislánvkák álltak sorban az árnyas szép kertben, kik meghatódva, félve néztek egymásra, majd a mosjolygőarcű tanítónénikre, bácsikra. Azután szépen elbúcsúztak a kis apróságok anyukájuktól s a tanító néni vezetése mellett bevonultak az osztályba. A hetük is követték őket sorjában, s valamennyi betücske felcsücsült a nagy. fehér krétára s .onnan figyelte csendesen a gyermekeket, akik hamar megbarátkoztak a tanító nénivel s figyelmesen hallgattak minden szavára. Néhány napig mesélhetett a tanító néni, a betűk is szívesen hallgatták, mert róluk is kezdett megemlékezni. Egyszer aztán nagy napra ébredtek. A tanító néni felvette a szép fehér krétát s odavitte a nagy fekete táblához, megrajzolva mindgyárt a helyét is a kis i-betünek, ahová a kis betücske egy-kettőre fel is csücsüli s büszkén, fehéren mosolygott a gyermekekre, akik tele érdeklődéssel és nagy, kiváncsi szemekkel nézegették az Ábécé kedves tündéréi. Azután jött a többi betű, minden betű többet és többet Ígért, szebben és szebben mesélt. Odabátorkodtak a kis tanulókhoz, szépen bemutatkoztak, megkedveltették magukat. A kis emberkék elővették ceruzájukat s kezdték felrajzolni az aranyos belükéi. A betütündérkék pedig hol itt, hol ott, minden füzetbe belebujtak és engedelmesen elfoglalták azt a helyet, amit az apróságok készítettek nekik. Némelyik betücske sírt, szomorkodolt, mert rossz, engedetlen, nem igyekvő tanuló kezébe került. Szegény kis tündérkék! Ha látnátok, kedves kis pajtásaim, mennyi szeretettel készültek hozzátok s mennyire fáj a szívük, ha látják, hogy szeretetükel könnyelműséggel viszonozzátok. Figyeljetek jól a tanító nénire, s igyekezzetek hasonló szép betűket rajzolni, hogy örüljenek a kedves kis hetük. Ha az első nem is sikerült, majd sikerül a második, harmadik, csak a szemetek előtt legyen mindig az, hogy a hetük sorsa a ti kezetekben van letéve, igyekezzetek nekik szép, formás helyet rajzolni, bog}' valamennyi betülündírke csak szépet, csak jót tudjon rólatok mesélni, majd iia egyszer visszamennek a Bctüországba. Az ingaóra. A kis Ferikéről mesélek most nektek, aki az idén ment először iskolába. Eleinte nagyon örült, hogy már ö is iskolás fiú, van szép táskája és könyve meg is mutogatta őket büszkén mindenkinek. Egy baj volt csak Ferikével, hogy nagyon szeretett aludni. Reggel, mikor az öreg ingaóra elkezdte ütni a hét órát, bízón}’ fájó szívvel bujt ki a meleg ágyból. Sokszor meg úgy tett, mintha nem is hallotta volna az óraütést, becsukla a szemét és aludt tovább. Ilyenkor anyukájának kellett Ferikét kill űzni az ágyból. Egyik reggel is keltegeti anyukája: Nem hallod, Ferike, bog}’ az óra már elütötte a hetet? Ferike akkor nagyon megharagudott az. é>rára. Arra gondolt, ha az óra nem ütne mindig, akkor reggel nem ébredne fel senki, anyukája se, apukája se, akkor ő sokáig aludhatnék és nem kellene iskolába mennie. Ezért elhatározta, hogy el fogja rontani az órát. Délután, mikor egyedül maradt, fölállt egy székre és addig babrálta, mig az inga megállt. Este, mikor szülei hazajöttek, csodálkozva nézlek az öreg ingaórára. Ejnye, szólt Feri ka apukája, — vájjon mi történhetett az órával? Hiszen eddig olyan hűségesen szolgált bennünket. Szomorúan mentek aludni, mert az öreg óra az egész család kedves barátja volt, annak hangja már Ferike nagyszüleit is figyelmeztette az idő múlására. Hej, ha apuka iudla volna, hogy ki rontotta el... De megharagudott Ferikére az óra. Nagyon bántotta, hogy kedves gazdájának szomorúságot szerzett és reggel nem tudja majd víg bim-bammal ébreszteni őket. Haragjában egyszerre megindultak az ingák és — him, bam, him. ham zúgott bele hangja a szoba csendjébe. Felébredt ám erre Ferkó. Ijedten ült fel az ágyban, de hamar vissza bujt megint, mert az óra arca fenyegetően nézett rá. Az ingák fenyegették, hogy »te vagy a bűnös, te vagy a bűnös«. És az óra csak ütötte az órákat egymásután és nem akart elhallgatni. Bim-bam. him-bam, te voltál a bűnös, Ferike, bim-bam . Ferike ekkor megfogadta magában, hogy soha-soha többé nem fogja bántani az ingaórát, csak már hallgasson cl és ne nézzen rá olyan haragosan. Mi van ezzel az órával? — hallotta egyszerre csak édesapja hangját. — És Ferike, te meg mi rosszat álmodtál, hogy úgy kiabálsz és sírsz? Ne haragudjon, édes jó apukám, - kérte apukáját Ferike — bocsásson meg nekem. Én rontottam el az órát, meri nem akartam, hogy reggel felébresszen bennünket. Megígérem, hogy löbbé nem teszem. Jó, megbocsátok, mert látom, hogy az ígéreted komoly. Megbüntetni meg azért nem büntetlek meg, mert eléggé megbüntetett az öreg óra és a lelkiismereted. Apuka azután megigazította az órát, amely vígan kezdett ketyegni, jelezve, hogy ő is megbocsátott a kis bűnösnek. Sőt, mikor Ferike elalvás előtt az órára nézett, nyoma sem volt löbbé a fenyegető arcnak és karnak, hanejm úgy látta, hogy barátságosan néz rá a két mutató. Reggel megint az öreg ingaóra vidám bim-bamjára ébredt és anyukája boldogan látta, milyen frissen ugrik ki az ágyból Ferike. Még amint ment az iskolába, akkor is fülébe csengeti az óra bim-bam ja'. Azóta ő is szereti az öreg ingaórát és minden reggel vidáman ébred a hangjára.
